Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1931-02-25 / 8. szám

Budapest, 1931 február 25. 3 Nehéz idők polgármestere: Sipőcz Jenő Irta: PAYR HUGÓ Sipőcz Jenőt harmadszor választotta meg a főváros közgyűlése Budapest polgármesterévé. Óriási megtiszteltetés ez, amit csak fokoz az a mérhetetlen hatalom, melyet az új törvény a polgármester kezébe adott. Ám a nagy hatalom és a soha nem álmodott lehetőségek emberfeletti felelősséggel nehezednek az újra megválasztott polgármesterre, — s azért a szokásos jókívánsá­gokon és dicshimnuszokon túl is meg kell egy percre állnunk a. harmadik választás sorsdöntő aktusánál. Mert elismerő szavakat és jókívánságokat mi is sokat találunk Sipőcz Jenő személyével kapcsolatosan. Mi is tudjuk, hogy az ő elvhűsége és puritánsága az elmúlt tíz esztendő alatt tá­léin az egyetlen fix pont volt a várospolitikai élet sokat viharzó tengerében. És mi is kíván­juk, — a város minden polgára érdekében kí­vánjuk — hogy az eljövendő évek alatt jósze- renees és sok siker kísérje lépteit. Ám Sipőcz Jenőnek tudnia kell, hogy mindaz, amit az ő választása körül eddig mond­tak, írtak vagy hangoztattak, mindaz: belül ma­radt a sablonokon. Ma azonban rendkívüli idő­ket élünk s rendkívüli idők rendkívüli tetteket követelnek. Sipőcz Jenő mindent elért, amit földi em­ber az életben elérhet. Rangot, pozíciót, hatal­mat, politikai sikert, anyagi függetlenséget és embertársai megbecsülését, Túl van tehát min­denen, amit egyéni érdelmek vagy személyi te­kinteteknek neveznek. Bizonyára túl van a hí­zelgéseken is és nem veszi rossznéven, ha komoly órában komoly szóval fordulunk hozzá. Budapest népe a válságok óráját éli. Ma­gángazdaságban, iparban, kereskedelemben és közhivatali adminisztrációban egyaránt elérke­zett a krízis ideje. Háború van, vérre, pénzre, életre menő háború, ahol egy láthatatlan ellen­ség az emberek tízezreit falja fel, mohón, kegyet­lenül, gyilkosán, — megszenvedett telkekre és elomló vagyonokra éhesen. És ami a legnagyobb baj: a kétségbeesést csak a reménytelenség vált­hatja fel. Mert mindenki érzi, hogy így nem megy tovább, de senki sem látja a kivezető utat, A beruházások a köziileteket viszik csődbe, — a beruházások elmaradása az egyéneket kergeti éhhalálba. Nem öröm ilyenkor Budapest polgármeste­rének lenni. A felelősség súlya rettenetes teher. Teher, amely alatt le kell roskadnia annak, aki átérzi és átéli az idők komolyságát. Sehol egy vigasztaló szó, sehol egy biztató jel. És senki, akire támaszkodni lehetne. Mert a városházi politika csak taktikára van felépítve. És mindig akadnak olyanok, akik a taktika kedvéért elej- 3 tenek elvet, embert és barátot egyaránt, A tragikum fenségességéig kell emelkednie Sipőcz Jenő vergődésének, — ha i átérzi helyze­tét. Mi hisszük, hogy átérzi. Ez szomorú ugyan az egyénre, — álmatlan éjszakák, lelki vívódá­sok, — de egyetlen reménysége a tömegnek. Mert megváltás csak ott van, ahol van valaki, aki hajlandó önmagát feláldozni. És Budapest népe azt várja az új polgármestertől, hogy ál­dozza fel önmagát. Ez az egy segíthet még rajtunk. Ha Sipőcz Jenő áldozatul dobja önmagát. Ha feláldozza a múltját, és jövőjét, lelki nyugalmát és egyéni érzéseit. Ha lemond a pihenésről, az éjszakai alvásról, az élet apró örömeiről, — ha odadobja az eszmének szent áldozatul a lelkét, a vérét, testének egészségét, idegeinek minden érzését. Sorsdöntő percekben népek és nemzetek életét csak nagy elhatározások menthetik meg. Ilyen nagy elhatározásokra kérjük, — esdve kérjük — Sipőcz Jenőt, Kérjük, hogy vigyen életet és mozgást a városházi politika és admi­nisztráció gépezetébe. Kérjük, hogy kemény kézzel és sokágú korbáccsal vezesse, űzze, irá­nyítsa Budapest sorsát. Mert nem lehet többé folyni hagyni, skatu­lyázni és ügyosztályok szerint rendszerbe rakni a rohanó eseményeket, Űj utakat kell vágni, ne­héz, áldozatos utakat, és vezetni kell a népet, a főváros népét, ha kell ököllel, ha kell jó szóval és mindig hittel, energiával és bizakodással, hogy átplántálja és átöntse a tömegekbe a meg­váltásba és a jobb sorsba vetett hitet. Hisz annyi eszköze és annyi hatalma van ehhez a polgármesternek. Hacsak a közigazga­tást javítja meg és a bürokrácia szekatúráitól mentesíti a közönséget, — máris sokat csinált. De persze, akkor nem szabad tovább tűrnie azt, hogy immár közel háromnegyed esztendeje pos- had a tisztújítás miatt a. hivatalokban minden élet. Elvégre két hónap ment el a választások óta, Két hiábavaló, elvesztegetett hónap akkor, amikor^minden perc drága! — és még az alpol­gármesteri állások betöltésénél sem tartunk. Hol van még a tisztújítás vége? És mennyi minden tennivalót mulasztunk el addig! Miért nem lehet a tisztviselők választását meggyorsí­tani? Ugyan mi baj származna abból, ha a köz­gyűlést és a tanácsot ehhez a rendkívüli mun­kához nem hetenként, — hanem két hétig napon­kint. hívnák össze? Kinek ártana az, ha ezt a külön munkát éjjel-nappal csinálnák a bizott­sági tag urak, akik annyi sok szépet és jót, any- nyi fáradhatatlan iparkodást ígértek választóik­nak. Azután: bent a hivatalokban, — mennyi munka vár a tisztviselőkarra. Hogy mást ne mondjunk, — sokszáz szabályrendeletet kell újra megalkotni. Miért nincsenek még ezek ké­szen? Miért dermedt meg az élet minden hiva­talban? Miért nem indítják meg a motort? Csak az kell, hogy a polgármester, a nehéz idők polgármestere félre tegyen baráti és párttekin­teteket és kemény energiával kergesse, dolgoz­tassa, pihenő nélkül hajtsa és foglalkoztassa a törvényhatóságot és tisztviselőit egyaránt. Lehet, hogy ezért pártok és vezérek megha­ragszanak reá, — de a főváros népe áldani fogja érte. Mert a munka mozgást jelent, a mozgás pedig életet, hitet, feltámadást, A válságok órájában ezt várja Budapest az újraválasztott polgármestertől, a minden idők legnehezebb feladatai elé állított Sipőcz Jenőtől. Néhány nappal ezelőtt érkezett meg a város­házára Scitovszky Béla belügyminiszternek a költség- vetéssel kapcsolatos leirata, amely a községpolitikai életben osztatlan megvitatásra adott alkalmat. A köz­gyűlési pártok természc-teseri~ é- maguk szemszögéből pertraktálják a belügyminiszter kritikáját, amelynek helyes mérlegeléséről Kozma Jené dra5 az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a követke­zőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A belügyminiszter leirata majdnem minden területén érintette a főváros működését. Magától ér­tetődik, hogy az abban foglaltakkal a törvényható­ságnak is foglalkozni kell és ebben a vonatkozásban lesz mód és alkalom arra, hogy a belügyminiszter kritikája a plénum elé kerüljön. Sok megszívlelendő igazságot látok a kormányható­ság leiratában, elsősorban azokat az észrevételeket, amelyek a túlzottan , magas fizetésekre és jövedel­mekre vonatkoznak. — Ami a költségvetés módosítását illeti, erre nézve a törvényhatósági tanács útján a közgyűlés lesz illetékes és én hiszem, hogy megtaláljuk azt az áthidalást, amelynek révén a költségelőirányzat lényeges eltolódások nélkül eleget tehet a belügyminiszter kívánságának. Érdeklődtünk á tisztújítás menetéről. — Egyelőre nincs más teendő, — mondotta Kozma Jenő —- mint a restauráció gyors végrehaj­tása. Amíg mindenki nincs a helyén, addig a meg­érlelt tervek keresztülviteléről nem lehet szó, mert odaadó munkásságot olyan tisztviselőtől nem várhatunk, akinek minden idegszála és gondolata a saját sorsán való töpren­gésben merül ki. Március 4-én kerül sor az alpolgármesterek megvá­lasztására és ez megnyitja a tisztviselőválasztások sorozatát, mert ezt követőleg a törvényhatósági ta­nács az ügyosztályvezető tanácsnokok összeállításá­ról is dönt. A főjegyzők és tanács jegyzők választása, majd a kinevezettek kategóriájának kiválasztása után ^ teljes mértékben rendelkezésre áll az admi­nisztráció és akkor már a szakbizottságok, a polgár- mester,^ a tanács és a közgyűlés feladata, hogy az előkészített ügyek lebonyolítására a megfelelő intéz­kedéseket megtegyék. Az új dunai hidak építésének ügye ismét az ak­tualitások előterébe került. A tárgyalások megkez­UNims QUTŐQ^iffcíöaéí^V. ^KMVfl-U.1 3. $ telefon: fi. 300-69. f o £ G Ám P>Á1ZT fyivíiíalos lapja Döntő értekezlet Bud János miniszter­!4 ^i I ® 1 © $ I ®® i? r» t? p rrg net a difiai tildák sürgős megépítéséről Egyidobea kezdik meg a B©rár©§ téri és az Óbudai híd munká­latait — Elvi megegyezés az állam és a főváros között — j Újból aktuálisak a fealálsorompék — Megindítják a közmunkákat I dődtek és a hivatalos tényezők kijelentései szerint minden remény meg van a megoldás keresztülvitelé­hez. Kozma Jenő erről a következő nagyérdekességű információt mondotta nekünk: — A dunai hidak megvalósításának ügye gyors. ütemben halad a kedvező és biztos siliert ígérő meg­oldás irányába. tJgy látom, hogy ennél nagyarányúhb közmunka nem volt Magyarországon a közelmúlt időkben. Nemcsak azért, mert ja munkálatok értéke 55—60 millió pengőre rúg, hanem azért is, mert 4—5 esz­tendőig nyújt hatalmas méretű foglalkoztatást úgy a gyáriparnak, mint a munkásságnak. Tudni kell azt is, hogy a hidak építésével együtt jár a földmun­káik előzetes elvégzése, ami lehetővé teszi, hogy a szakmunkásokon kívül a földmunkások tömegei is munkaalkalmakhoz jussanak. A Közmunkák Tanácsa a Boráros téri híd körzetében már folytatja a felt öl­téseket és az ezirányú tevékenységet Óbudán is rövi­desen megindítják. — Legnagyobb súlya van annak az elhatáro­zásnak, hogy az illetékes szervek egyidőben akarják az óbudai és Boráros téri hidak építését el­kezdeni. A kivitel sürgősségével teljesen tisztában vannak minden helyen és ezért döntő fontosságú lesz az az értekezlet, amely szerdán veszi kezdetét Búd János keres­kedelmi miniszternél, ahová természetesen meghívást nyertek a főváros képviselői is. Információm szerint a konkrét javas­latok. még nem forrottak ki teljesen, de az elvi meg­állapodásnak nincs akadálya abban az értelemben, hogy a két impozáns híd építkezését a kora tavaszi hónapokban elkezdik. Meggyőződésem, hogy ezzel a lépéssel nagy ered­ményt érünk el a munkanélküliség enyhítése terén, amit követni fog úgy az állam, mint a főváros részé-

Next

/
Thumbnails
Contents