Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-02-25 / 8. szám
Budapest, 1931 február 25. 3 Nehéz idők polgármestere: Sipőcz Jenő Irta: PAYR HUGÓ Sipőcz Jenőt harmadszor választotta meg a főváros közgyűlése Budapest polgármesterévé. Óriási megtiszteltetés ez, amit csak fokoz az a mérhetetlen hatalom, melyet az új törvény a polgármester kezébe adott. Ám a nagy hatalom és a soha nem álmodott lehetőségek emberfeletti felelősséggel nehezednek az újra megválasztott polgármesterre, — s azért a szokásos jókívánságokon és dicshimnuszokon túl is meg kell egy percre állnunk a. harmadik választás sorsdöntő aktusánál. Mert elismerő szavakat és jókívánságokat mi is sokat találunk Sipőcz Jenő személyével kapcsolatosan. Mi is tudjuk, hogy az ő elvhűsége és puritánsága az elmúlt tíz esztendő alatt táléin az egyetlen fix pont volt a várospolitikai élet sokat viharzó tengerében. És mi is kívánjuk, — a város minden polgára érdekében kívánjuk — hogy az eljövendő évek alatt jósze- renees és sok siker kísérje lépteit. Ám Sipőcz Jenőnek tudnia kell, hogy mindaz, amit az ő választása körül eddig mondtak, írtak vagy hangoztattak, mindaz: belül maradt a sablonokon. Ma azonban rendkívüli időket élünk s rendkívüli idők rendkívüli tetteket követelnek. Sipőcz Jenő mindent elért, amit földi ember az életben elérhet. Rangot, pozíciót, hatalmat, politikai sikert, anyagi függetlenséget és embertársai megbecsülését, Túl van tehát mindenen, amit egyéni érdelmek vagy személyi tekinteteknek neveznek. Bizonyára túl van a hízelgéseken is és nem veszi rossznéven, ha komoly órában komoly szóval fordulunk hozzá. Budapest népe a válságok óráját éli. Magángazdaságban, iparban, kereskedelemben és közhivatali adminisztrációban egyaránt elérkezett a krízis ideje. Háború van, vérre, pénzre, életre menő háború, ahol egy láthatatlan ellenség az emberek tízezreit falja fel, mohón, kegyetlenül, gyilkosán, — megszenvedett telkekre és elomló vagyonokra éhesen. És ami a legnagyobb baj: a kétségbeesést csak a reménytelenség válthatja fel. Mert mindenki érzi, hogy így nem megy tovább, de senki sem látja a kivezető utat, A beruházások a köziileteket viszik csődbe, — a beruházások elmaradása az egyéneket kergeti éhhalálba. Nem öröm ilyenkor Budapest polgármesterének lenni. A felelősség súlya rettenetes teher. Teher, amely alatt le kell roskadnia annak, aki átérzi és átéli az idők komolyságát. Sehol egy vigasztaló szó, sehol egy biztató jel. És senki, akire támaszkodni lehetne. Mert a városházi politika csak taktikára van felépítve. És mindig akadnak olyanok, akik a taktika kedvéért elej- 3 tenek elvet, embert és barátot egyaránt, A tragikum fenségességéig kell emelkednie Sipőcz Jenő vergődésének, — ha i átérzi helyzetét. Mi hisszük, hogy átérzi. Ez szomorú ugyan az egyénre, — álmatlan éjszakák, lelki vívódások, — de egyetlen reménysége a tömegnek. Mert megváltás csak ott van, ahol van valaki, aki hajlandó önmagát feláldozni. És Budapest népe azt várja az új polgármestertől, hogy áldozza fel önmagát. Ez az egy segíthet még rajtunk. Ha Sipőcz Jenő áldozatul dobja önmagát. Ha feláldozza a múltját, és jövőjét, lelki nyugalmát és egyéni érzéseit. Ha lemond a pihenésről, az éjszakai alvásról, az élet apró örömeiről, — ha odadobja az eszmének szent áldozatul a lelkét, a vérét, testének egészségét, idegeinek minden érzését. Sorsdöntő percekben népek és nemzetek életét csak nagy elhatározások menthetik meg. Ilyen nagy elhatározásokra kérjük, — esdve kérjük — Sipőcz Jenőt, Kérjük, hogy vigyen életet és mozgást a városházi politika és adminisztráció gépezetébe. Kérjük, hogy kemény kézzel és sokágú korbáccsal vezesse, űzze, irányítsa Budapest sorsát. Mert nem lehet többé folyni hagyni, skatulyázni és ügyosztályok szerint rendszerbe rakni a rohanó eseményeket, Űj utakat kell vágni, nehéz, áldozatos utakat, és vezetni kell a népet, a főváros népét, ha kell ököllel, ha kell jó szóval és mindig hittel, energiával és bizakodással, hogy átplántálja és átöntse a tömegekbe a megváltásba és a jobb sorsba vetett hitet. Hisz annyi eszköze és annyi hatalma van ehhez a polgármesternek. Hacsak a közigazgatást javítja meg és a bürokrácia szekatúráitól mentesíti a közönséget, — máris sokat csinált. De persze, akkor nem szabad tovább tűrnie azt, hogy immár közel háromnegyed esztendeje pos- had a tisztújítás miatt a. hivatalokban minden élet. Elvégre két hónap ment el a választások óta, Két hiábavaló, elvesztegetett hónap akkor, amikor^minden perc drága! — és még az alpolgármesteri állások betöltésénél sem tartunk. Hol van még a tisztújítás vége? És mennyi minden tennivalót mulasztunk el addig! Miért nem lehet a tisztviselők választását meggyorsítani? Ugyan mi baj származna abból, ha a közgyűlést és a tanácsot ehhez a rendkívüli munkához nem hetenként, — hanem két hétig naponkint. hívnák össze? Kinek ártana az, ha ezt a külön munkát éjjel-nappal csinálnák a bizottsági tag urak, akik annyi sok szépet és jót, any- nyi fáradhatatlan iparkodást ígértek választóiknak. Azután: bent a hivatalokban, — mennyi munka vár a tisztviselőkarra. Hogy mást ne mondjunk, — sokszáz szabályrendeletet kell újra megalkotni. Miért nincsenek még ezek készen? Miért dermedt meg az élet minden hivatalban? Miért nem indítják meg a motort? Csak az kell, hogy a polgármester, a nehéz idők polgármestere félre tegyen baráti és párttekinteteket és kemény energiával kergesse, dolgoztassa, pihenő nélkül hajtsa és foglalkoztassa a törvényhatóságot és tisztviselőit egyaránt. Lehet, hogy ezért pártok és vezérek megharagszanak reá, — de a főváros népe áldani fogja érte. Mert a munka mozgást jelent, a mozgás pedig életet, hitet, feltámadást, A válságok órájában ezt várja Budapest az újraválasztott polgármestertől, a minden idők legnehezebb feladatai elé állított Sipőcz Jenőtől. Néhány nappal ezelőtt érkezett meg a városházára Scitovszky Béla belügyminiszternek a költség- vetéssel kapcsolatos leirata, amely a községpolitikai életben osztatlan megvitatásra adott alkalmat. A közgyűlési pártok természc-teseri~ é- maguk szemszögéből pertraktálják a belügyminiszter kritikáját, amelynek helyes mérlegeléséről Kozma Jené dra5 az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A belügyminiszter leirata majdnem minden területén érintette a főváros működését. Magától értetődik, hogy az abban foglaltakkal a törvényhatóságnak is foglalkozni kell és ebben a vonatkozásban lesz mód és alkalom arra, hogy a belügyminiszter kritikája a plénum elé kerüljön. Sok megszívlelendő igazságot látok a kormányhatóság leiratában, elsősorban azokat az észrevételeket, amelyek a túlzottan , magas fizetésekre és jövedelmekre vonatkoznak. — Ami a költségvetés módosítását illeti, erre nézve a törvényhatósági tanács útján a közgyűlés lesz illetékes és én hiszem, hogy megtaláljuk azt az áthidalást, amelynek révén a költségelőirányzat lényeges eltolódások nélkül eleget tehet a belügyminiszter kívánságának. Érdeklődtünk á tisztújítás menetéről. — Egyelőre nincs más teendő, — mondotta Kozma Jenő —- mint a restauráció gyors végrehajtása. Amíg mindenki nincs a helyén, addig a megérlelt tervek keresztülviteléről nem lehet szó, mert odaadó munkásságot olyan tisztviselőtől nem várhatunk, akinek minden idegszála és gondolata a saját sorsán való töprengésben merül ki. Március 4-én kerül sor az alpolgármesterek megválasztására és ez megnyitja a tisztviselőválasztások sorozatát, mert ezt követőleg a törvényhatósági tanács az ügyosztályvezető tanácsnokok összeállításáról is dönt. A főjegyzők és tanács jegyzők választása, majd a kinevezettek kategóriájának kiválasztása után ^ teljes mértékben rendelkezésre áll az adminisztráció és akkor már a szakbizottságok, a polgár- mester,^ a tanács és a közgyűlés feladata, hogy az előkészített ügyek lebonyolítására a megfelelő intézkedéseket megtegyék. Az új dunai hidak építésének ügye ismét az aktualitások előterébe került. A tárgyalások megkezUNims QUTŐQ^iffcíöaéí^V. ^KMVfl-U.1 3. $ telefon: fi. 300-69. f o £ G Ám P>Á1ZT fyivíiíalos lapja Döntő értekezlet Bud János miniszter!4 ^i I ® 1 © $ I ®® i? r» t? p rrg net a difiai tildák sürgős megépítéséről Egyidobea kezdik meg a B©rár©§ téri és az Óbudai híd munkálatait — Elvi megegyezés az állam és a főváros között — j Újból aktuálisak a fealálsorompék — Megindítják a közmunkákat I dődtek és a hivatalos tényezők kijelentései szerint minden remény meg van a megoldás keresztülviteléhez. Kozma Jenő erről a következő nagyérdekességű információt mondotta nekünk: — A dunai hidak megvalósításának ügye gyors. ütemben halad a kedvező és biztos siliert ígérő megoldás irányába. tJgy látom, hogy ennél nagyarányúhb közmunka nem volt Magyarországon a közelmúlt időkben. Nemcsak azért, mert ja munkálatok értéke 55—60 millió pengőre rúg, hanem azért is, mert 4—5 esztendőig nyújt hatalmas méretű foglalkoztatást úgy a gyáriparnak, mint a munkásságnak. Tudni kell azt is, hogy a hidak építésével együtt jár a földmunkáik előzetes elvégzése, ami lehetővé teszi, hogy a szakmunkásokon kívül a földmunkások tömegei is munkaalkalmakhoz jussanak. A Közmunkák Tanácsa a Boráros téri híd körzetében már folytatja a felt öltéseket és az ezirányú tevékenységet Óbudán is rövidesen megindítják. — Legnagyobb súlya van annak az elhatározásnak, hogy az illetékes szervek egyidőben akarják az óbudai és Boráros téri hidak építését elkezdeni. A kivitel sürgősségével teljesen tisztában vannak minden helyen és ezért döntő fontosságú lesz az az értekezlet, amely szerdán veszi kezdetét Búd János kereskedelmi miniszternél, ahová természetesen meghívást nyertek a főváros képviselői is. Információm szerint a konkrét javaslatok. még nem forrottak ki teljesen, de az elvi megállapodásnak nincs akadálya abban az értelemben, hogy a két impozáns híd építkezését a kora tavaszi hónapokban elkezdik. Meggyőződésem, hogy ezzel a lépéssel nagy eredményt érünk el a munkanélküliség enyhítése terén, amit követni fog úgy az állam, mint a főváros részé-
