Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-12-23 / 51-52. szám
Budapest, 1931 december 23 Fizessen elő a Fővárosi Hírlapra, a legnépszerűbb városi lapra Kerületi elöljárók nyilatkoznak a gondjaikra bízott kerületek szociális, kulturális, gazdasági és adminisztrációs tevékenységükről Aü egész várnaion visszhangzik a panasz, hogy a terveket és a szép elgondolásokat nem lehet megvalósítani. A központi városházáról csak szűk marokkal kénytelenek adagolni a fedezetet és az elöljáróságok vezetői elhalasztják azokat a törekvéseket, amelyeket mint a gondjaikra bízott városrészek legfőbb intézői, maguk j elé tűztek. Pedig sok és számtalan követelmény, parancsoló szükség és nagyfontosságú érclek teszi kívánatossá a kerületek fejlesztését, a kiáltó hibák és hiányosságok megszüntetését, a közegészségügyi szempontok fokozottabb érvényesítését, a közlekedés megjavítását, a sötét utcák kivilágítását és sok mindent, ami a nagyváros folytonos fejlődésével együtt jár. Egyelőre azonban nincs lehetőség és a tervek várják annak a jó időnek az el következését, amikor a kerületek igényeit ki lehet elégíteni és Budapest J naggyátételét úgy folytatni, hogy a magyar metropolis valóban az európai nagyvárosok díszévé váljon. A Fővárosi Hírlap munkatársa megkérdezte az elöljáróságok vezető tanácsnokait, hogy ismertessék kívánságaikat és terveiket. Az elöljáróságok készülődéseiről a következő beszámoló acH érdekes képet: Spannberger Alajos dr. tanácsnok, I. kér. elöljáró; Az 1930 :XVIII. t.-c., az új fővárosi törvény j a régi I-ső közigazgatási kerületet három részre, még pedig az I—XI. és XII. kerületekre osztotta fel. Ezen három kerület területileg 5864 hektár, kb. Budapest egyharmad részét teszi ki. Lakosainak száma, az 1930. évi népszámlálási adatokat véve alapul, 101.533 személy. Nagy terjedelménél és különleges helyzeténél fogva speciális kerületnek mondható. — A Kelenföld és Lágymányost magában foglaló XI. kerület nemcsak Buda, hanem Budapest fekvésileg és fejlődósileg legszebb területrészét teszi. Az általában ismeretes sáros és elhanyagolt Lágymányos helyében egészen új városrész keletkezett. A pesti alkosság lassan kezdi felismerni e városrész ^idillikus szépségeit és siet összegyűjtött tőkéjéből magának tűzhelyet és boldogságának melegágyát megállapítani. A gombamódra emelkedő családi házaik, nagyobb épületek, a felépülő Boráros-téri híd arra enged következtetni, hogy majdan ez a rész lesz Budapest egyik legnagyobb irigylésre méltó városrésze. E városrészre még az ott létesített gyárak füstje s<nn lesz befolyással, mert szerencsés déli fekvésénél fogva az ott keletkező füst a várost kikerülve dél felé száll. Kívánatos volna, hogy nagyobb ipari vállalkozások és kereskedelmi ügyletekkel foglakozó üzemek itt keresnének letelepülést, mert ezen vállalozások egyik fószükséglete, a szállítás lebonyolítása úgy vízen, mint vasúton biztosítva van. — Ugyancsak kívánatos ezen elgondolás mellett, hogy ez a környék, az új fővárosi törvénynek megfelelően, ügyeinek hathatósabb intézése végett külön kér. elöljáróságot is kapna, s így a hatóság is köny- nyebben tudná átérezni a polgárok bajait és panaszait. A hatóság a rendelkezésre álló anyagi és erkölcsi erők teljes igénybevételével igyekszik minden reá szoruló kérelmét lehetőség szerint kielégíteni, de a folyton reánk nehezedő társadalmi nyomor ebben mindjobban megakadályoz. Gúth Ferenc dr. tanácsnok, II. kér. elöljáró: A mai idők, mélyreható tervek és programok kidolgozására egyáltalán nem alkalmasak. A legszebb tervek és elgondolások kivitelét is megakadályozza a nagy nincstelenség, a pénzhiány. Pénz nélkül nagyszabású programot végrehajtani nem lehet. Ezekkel a tervekkel várnunk kell addig, amíg a helyzet megváltozik, a pénzügyi kilátások megjavulnak. Mivel pedig a bajok nem helyi, kerületi jellegűek, hanem általánosak, minden erőnket arra kell koncentrálnunk, hogy a nagy nyomorúságot megszüntessük, a gazdasági életet fellendítsük, a megélhetési viszonyokat megkönnyítsük, s a munka- nélküliséget minél nagyobb keretű munkaalkalmak létesítésével a múltnak engedjük át. A II. kerület kedvező fekvésénél fogva úgyszólván egész terjedelmében lakásépítésre, még pedig a legegésznélkiil kell elrendelni, ezzel a munkanélküliséget enyhítjük s a munkálatokkal magának a köznek is hasznos szolgálatot teszünk. Majd ha azután a helyzet előnyösen megváltozik, beszélhetünk ismét azokról a nagyszabású tervekről és programokról, amelyek gyönyörűséges fővárosunk nagy- gyátételére, szépítésére, fejlesztésére alkalmasak lesznek. Szente Károly tanácsnok, III. kerületi elöljáró: E pillanatban úgy nekem, mint többi előljávótáv- •<á.mnak az a legfőbb gondja és törekvése, hogy a szociális és közjótékonysági akció rendben és minél simábban, minél gyorsabban bonyolíttas- sék le. Szerintem ma az egész közigazgatásnak, így a kerületi elöljáróságoknak is ez az egyik főfeladata. A III. kerületben, amely, sajnos, a főváros egyik legelhagyatot- tabb, fejlődésben legvisszamaradottabb része, igen sok probléma vár megoldásra, ezek között a legelső és legnagyobb lenne a tervezett Óbuda—hungáriakörúti híd megépítésének megindítása, amely a városrész fejlődésének új és lendületes korszakát indítaná meg. Ezzel kapcsolatban igen sok városrendezési problémánk van, így a téglagyárak kitelepítése, e területek rendezése, az óbudai közlekedés megjavítása, a dunaparti új nagy közlekedési útvonal megnyitása, a kerület számos utcájának burkolása, a világítás megjavítása. Sajnos, ezek a mai viszonyok között mind háttérbe szorulnak. A legfontosabb valamennyi között, a hungária- körút—óbudai Dunahíd ügye is bizonytalan időre eltolódott. így a viszonyok megváltozásáig időelőttinek tartom, hogy akármelyik feladat megoldásának részleteivel és elsőrendűségével már most bővebben foglalkozzam. Unger Béla dr. tanácsnok, IV. kerületi elöljáró; A sors kereke forgandó. Milyen örömmel vettem kezembe a tollat, mikor tavaly ilyenkor a mi szép és büszke Belvárosunk jövőjéről, terveiről kellett írnom és milyen csüggedten, „hányódva kétség és remény között' ‘ kezdem mondanivalóimat most, amikor tervekről, álmokról, feladatokról, programról kellene nyilatkoznom. Jövőre! Hát tudja iaz ember, hogy mit rejteget- méhében ez a jövő, •amely már eddig is keservesen -megtanított rá, hogy semmin se csodálkozzunk. Ki mer ma tervezgetni, mint normális, rendes időkben, amikor az én kedves Belvárosomban valóságos temetőben járok és mindennap siratok egy-egy eltűnő, régi nevet, egy-egy pátriárMlis, patinás, régi, szolid céget, egy-egy elfakuló színt a légi, úri, történelmi városrészből, a büszke székesfőváros cityjéből, mely hovatovább elveszti tisztes ősi jellegét, és tülekedő vásárosok ponyivacégéres, rikoltozó piacává lett. Ami itt folyik, csak haláltusa immár az -elsüllyedő világ bús, rideg temetőjében. De tudom, hogy nem sirámokat kívánnak tőlem, akinek tisztem szerint is (hivatása, hogy az utolsó percig szilárdan álljak a kijelölt helyen és .bátorítsam a csüggedő- két is. A világkatasztrófa főeleme is a bizalmi válság, s ha mi is elveszítenénk hitünket és bizalmunkat a- szebb jövőben, — mi, akik a magunkén kívül egész sereg embertest- vérünk gondját viseljük vállárakon, akkor csakugyan eljátszanánk a szebb jövő minden reménységét. Tervünk, jószándékunk van bőségesen elég, c$ak módunk legyen rá, hogy megvalósíthassuk. A legelső, amiben már — még a mai viszonyok között is — megindult az előkészítő munka, a Belváros közlekedésének rendezése. A szűk utcákból a veszedelmes villamos eltávolítása. A Veres Pálné-, Prohászka Ottokár- és Kecskeméti-utcán nem fog járni, csak fürge autóbusz és ezzel sok-sok régi panaszunk szűnik meg. A Calvin-tér rendezése egyik legsürgősebb feladatunk. Az ügyesen szabályozott, rendbehozott Baross-tér megmutatja, hogy mit kell tennünk, hogy a szabad és gyors forgalmat és személybiztonságot -megteremthessük. A nagy élelmiszer vásárt is használatba vesszük, .s ezzel régi vágyunk teljesülhet, hogy a Ferenc József-rakparton folytatását építhessük ki a híres Dunakorzónak. A Kossuth Lajos-utcáiban sem örülünk a villamosvasútmk, de a budai kapcsolat miatt ettől nem igen szabadulhatunk meg. A régi piarista-épület és a Petőfi-tévi fő városi bérház lebontása következtében fontos és nevezetes városrendező és szépítő munka vár ránk ezen a helyen is, ahol új érdekessége alakul ki Belvárosunknak. Szeretnénk, ha néhány régi, dísztelen épülettől még megszabadulhatnánk, az építő kedv és lehetőség újjáéledésével. Szeretnénk, ha a régi, szép üzletsorok nem ritkulnának hétröl-hétre, — a híres, előkelő belvárosi cégek nem zsugorodnának össze és nem éktelenítenék el utcáinkat a sok harsogó ,,feloszlik“, „megszűnik“ felirat. Szeretnénk újból rendet és szolidságot látni és szeretnénk .az üzletekbe vásárlóképes közönséget. A szociális és emberbaráti kérdésekkel természetszerűen kevesebb a ba.j a mi kerületünkben, de nagy gonclot okoz a kéregetők tömegének állandó beözönlése. Volt idő, midőn éppen a IV. kerületi elöljáróság sikerrel oldotta meg ezt a kérdést a segítő egyesület tevékenysége és a mentesítő igazolványok kiadása- útján, ez ma azonban nem vihető keresztül.. A gyors és egyszerű közigazgatás gyakorlati megváló sításában hivatalunk — szerénytelenség nélkül merem mondani — évtizedek óta példát mutat és azon igyekezünk, hogy ezt a törekvésünket állandóan fokozzuk és ezzel közönségünk érdekeit a legjobban kielégíthessük. Ezen a téren már számos általános sikerű intézkedéseket kezdeményeztünk és amint lehet-, a jövőben- is ilyen irányban működünk. Ennél többet, sajnos, ebiben a szomorú pillanatban csakugyan nem mondhatok. Holtzspach Ödön dr. tanácsnok, V. kér. elöljáró ; A mai nehéz időkben a kerületi közigazgatás ellátása mellett, elsősorban a szociális tevékenység lehető kiterjesztésére törekszünk. Az insógakciók lebonyolításán kívül nagy segítséget jelent a Népház, amely sok szolgálatot tesz a nélkülözők és leszegényedettek érdekében. Régi programunk; a Váci út mentén, az Angyalföldre támaszkodó városrész újjáépítése, — sajnos, ezt a közeljövőben nem valósíthatjuk meg. Addig is gonFranck-hávét végy... a magyar mezőgazdái, a magyar munkást, a magyar ipart segíted! ||§l 1 VIGADÓ-KÁVÉHÁZ V., Deák Ferenc-utca 2. * VIGADÓ-KIOSZK V. kerület, Vigadó-tér. Tulajdonos: BABÓOSY LŐRINC I arawiiiii iá 'iwiin n»i in 'nini DONA DÖME ÉS TÁRSA I PAPiR ÉS ÍRÓSZEREK GYÁRI RAKTÁRA a „PAPiRMALOM“-hoz BUDAPEST, IV., ARANYKÉZ-UTCA 6. TEL.: AUT. 877-15. ALAPÍTVA: 1790-BEN POLITZER és Budapest, V., SZEMÉLYHdK-U. 25 KARTELEN KÍVÜL TEL.: AUT. 193-14. ALAPÍTVA : 1897. MaRGALIT ANDOR ÉS ÖDÖN MÉRNÖK-ÉPÍTŐMESTER, VÁLLALKOZÓK BUDAPEST, I. KÉR., KELENHEGYI-ÚT 11—13 TELEFONSZÁMOK: 69-5-04