Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1931-09-09 / 36. szám

Budapest, 1931 szeptember 9. 7 Közvetlenül küszöbön áll a rokoncélú üzemek egyesítése A kenyérgyár és a Lóhúsüzem az Élelmiszerüzem irányítása alá kerül — Beolvasztják a Gellért-fürdőbe a Rudas- és a Széche­nyi-fürdőt — Az egyesítést beleillesztették a szanálási nro0ramha Nagy tervek és komoly elhatározások érlelődnek a fő­város irányító köreiben. Mindazok az elgondolások, ame­lyek az üzemek racionalizálását tűzték ki maguk elé: a megvalósítás közvetlen "küszöbén állanak, kiindulva abból, hogy az üzemeknek és üzleti vállalkozásoknak olymódon kell a jövőben hivatásukat betölteni, hogy a gazdálkodás egyszerűbb és olcsóbb lehessen. Az üzemek egyesítésének keresztülviteléről van szó, amelynek szükségességéről szám­talanszor adott hangot a Fővárosi Hírlap és sürgető mó­don követelte a rokoncélú és azonos hivatású vállalatok közös vezetés alá való helyezését. Az errevonatkozó elő­készítő tárgyalások ma már folyamatban vannak és most már csak rövid terminusa is publikussá válik. Az üzemi politikának új alapokra történő helyezéséről illetékes helyen a következőket mondották a Fővárosi Hírlap munkatársá­nak: — Elsősorban az élelmezési üzemek közös vezetését fogjuk keresztülvinni, mert itt feltűnő' abuzusokról nyer­tünk tiszta képet. Elsőnek említjük meg a községi kenyérgyárat, amelyik 1,818.151 pengős költségelőirányzattal látja el feladatát és ebben a hatalmas számadatban mindössze csak 29.535 pengővel iszerepel az üzleti fölösleg. Ha végigtekintünk a kiadások oldalain, akkor érthetővé vá­lik ez a minimális nyereség, mert a kenyérgyár, amely most árszabályozó hivatásának megfelelően alacsony kenyérárakkal szerepel, mégis sokkal tekintélyesebb üz­leti eredményt tudna felmutatni, ha racionálisan működ­nék. Nagyon jól tudjuk, hogy a pélcüzlem.ek aránylag a luJcratívabb üzletek porába tartoznak és így érthetetlen, hogy a kétségtelenül számos ked­vezménnyel működő községi üzem nyereség- számlája ilyen jelentéktelen összeget mutat föl. Megvilágosodik azonban minden rejtély, ha azt látjuk, hogy a személyi kiadásokra 144.963 pengőt költenek, amit feltétlenül le lehet faragni az okosan keresztülvitt üzemi koncentráció révén. A dologi kiadások rovatában 1,643.653 pengő a főösszeg', amelynél ugyancsak jelen­tékeny megtakarítás alkalmazható, ha a beszerzéseknél a reális üzleti célkitűzések érvényesülnek. — Még kirivóbb példát mutat a Községi Lóhúsüzem, amelyről köztudomású, hogy hatalma is forgalmai bonyo­lít le az utóbbi években. A személyi kiadások és járandó­ságok 137.747 pengőre rúgnak, a dologi kiadások pedig 2,661.530 pengőt tüntetnek fel, tehát itt is mutatkozik olyan lehetőség ami a raciónalizálás következtében pénz­ügyi előnyökkel kecsegtet. Ennél az üzemnél mindössze 12.823 pengő az üzleti fölösleg, olyan jelentéktelen, hogy álmélkodva kell kérdezni: mi­iképpen drányosul a forgalom és a, nyereség két összege? A költségelőirányzat az elmúlt évben 2,912.100 pengő volt, ami az előző évvel szemben 111.650 pengő többlet- kiadást jelent. Meg kell tudnunk, hogy miből tevődnek össze ezek a többletkiadások, amelyeknek lecsökkentését feltétlenül végre fogjuk hajtani. — Mindez azonban nem oldja meg az üzemi külön­állásokban rejlő veszedelmeket és ezért feltétlenül az egyesítés végrehajtását fogjuk elrendelni. Az élelmezési üzemek élén kétségtelenül a Községi Élelmiszerüzem vezet, amely a maga hivatását és munkásságát kiváló szakértelemmel párosult gondos vezetéssel bonyolítja le. Semmi értelme sincs annak, hogy rokoncélú kisebb üze­mek különálló árpolitikát folytassanak, eltérő anyag- beszerzési eljárást kövessenek, mert annak csak a főváros látja kárát. A megduzzasztott Élelmiszer üzem természe­tesen nem azért nyerne újabb működési lehetőségeket, bog}* a magántcvékepység érdekeit károsan befolyásolja, hanem azért, hogy közös irányítással lukratívvá változtassa az összes élelmezési üzemeket. — Hasonló a helyzet a fürdőintézményeknél is, amelyeknek egységesítése talán egészen új helyzetet te­remt a főváros fürdőpolitikájában is. Meg kell nézni például a Rudasfürdő 330.940 pengős költségvetését, amelyből kiderül, hogy a személyi kiadásokra 50.800 pengőt költenek évenként. Ezzel szemben a dologi kiadások összege 290.540 pen­gőre rúg és ha ez így van, akkor felmerül az a probléma, hogy miért Szabod az ilyen kis üzemnek ekkora hatalmas személyi juttatásokat folyósíteini. A Széchenyi-fürdő költségvetése 1,331.633 pengő, ahol aránylag sokkal kisebb a személyi kiadás: 128.899 pengő. Ez az összeg is azonban olyan tekintélyes, hogy azt tovább fontaibani aligha lehet. Itt a dologi kiadások 1,202.734 pengőt tüntetnek fel, tehát a helyzet viszonylag kedvezőbb, mint a Rudasfürdőnél, de még ez is tarthatatlan. Az összes fürdőintézmények közül a Gellértfürdőben látjuk a vezetésre hiva­tott szervet és ezért a fürdőüzemek központosítása a már kormány­rendeletekben is sürgetett kívánságok nélkül is be fog következni. * Informátorunk mindehhez hozzáfűzte még azt is, hogy a törvényhatósági tanács szanálási programjában a ro­koncélú üzemek egyesítése már szerepel és így csak. a köz­gyűlés hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a kisebb üzemek feloszlatásával egyeidejüleg a beolvasztást sürgősen keresz­tülvigyék. Álapos megfigyelések mutatják, hogy az ipari üzemek világításának racionalizálása a mun­kateljesítményt 30°ta-al növeli. Á munkahelyek káprázásmentes, világítása kíméli szemünket és gazdaságos. Használjunk tehát modern TUNGSRAM GYÖNGYFÉNYLÁMPÁT! r,„.„ «X EGYSEGES KÖZSÉGI POLGÁRI PART JL/ZjZÍÍ* fcÍpa(a^oB_la|»|{i. Budapesti mintára alkotják meg a baseli és zürichi pedagógiai szemináriumokat Svájci tanulmányi bizottság a németországi intézmé­nyek fölé helyezi a fővárosi szeminárium szervezetét A Pedagógiai Szemináriumot annakidején azzal a határozott célkitűzéssel hívták életre, hogy lehetővé tegyék az utánképzést és a magasabb pedagógiai irány­elvek elsajátítását mindazok részére, akik a főváros oktatóintézeteinél nyernek majd jalkalmaztatást. Meg kell állapítani, hogy a Pedagógiai Szeminárium kivá.- lóan megfelelt ennek a feladatnak és olyan oktatógár­dát bocsátott a főváros rendelkezésére, amelyik; a leg­szigorúbb kritikát is kiállja. A főváros a tanár- és tanítójelölteik továbbképzésének megkönnyítését azzal is alátámasztotta, bogy a szeminárium hallgatói részére, ösztöndíjakat folyósított és ezzel lehetővé tette, hegy a tanulást az esetleges anyagi gondok ne gátolják. A fővárosi oktató intézetek ben hekövetkezett túl­zsúfoltság nemrégiben arra indította a főváros vezető­ségét, hogy a Pedagógiai Szemináriumba a felvételt kor­látozta, mert az ott diplomát nyert tanárokat és tanítókat nem tudta a különböző isko­lákban foglalkoztatáshoz juttatni. Szó volt egy időben arról is, hogy a szeminárium mű­ködését bizonyos időre felfüggesztik, ezt a gondolatot azonban elvetették és csupán korlátozó intézkedéseikkel mérsékelték a beiratkozást. Ma az a helyzet, hogy a Szemináriumnak lényegesen Msebb létszámú növendéke van, mint azelőtt, azonban az utánpótlás lehetősége így is tökéletesen biztosítva van. A Pedagógiai Szeminárium nagyszerű munkásságát a külföldről is élénk figyelemmel kisérik és ezzel ma­gyarázható, hogy a közelmúltban számos tanulmányi bizottság jelent meg az intézmény tervezetének és ok­tató rendszerének megvizsgálására. Legutóbb Svájcból érkezett háromtagú, pedagógu­sokból álló bizottság, akik Ozömy Frigyes dr., a Pe­dagógiai -Szeminárium főigazgatójának előzékenységé­ből minden részletét megkapták a főváros utánképzési rendszeréről és alaposan betekintettek az oktatásra és a tanításra való előkészítés összes titkaiba. A svájciak a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoztak a Pedagógiai Szeynináriumban tapasztaltakról és közöl­ték, hogy Budapestről Németországba is ellátogatnak, hogy az ottani hasonló intézmények munkásságát is megismerjék. A magyar oktatásügy szempontjából örvendetes értesítés érkezett az elmúlt napokban -a fővároshoz. A svájci komité tagjai udvarias levélben megköszönték a budapest szíves fogadtatást, majd bejelentették, hogy a németországi tanulmányút eredménye jó­val alatta maradt a budapestinek, mert az ottani utánképző főiskolák tanítási rendszere nem felel meg teljesen a svájciak elgondolá­sának. Éppen ezért a Bázelben és Zürichben felállítandó utáüképző főiskolákat teljesen a budapésti Peda­gógiai Szeminárium mintájára csinálják meg és át­veszik az itt bevezetett oktatási rendszert. A svájciak bejelentése a legnagyobb elismerés a budapesti okta­tásügy iránt, mert köztudomású, hogy Svájcban a pedagógiai tudomány a legmagasabb nívón áll.

Next

/
Thumbnails
Contents