Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1931-05-06 / 18. szám

Budapest, 1931 május 6. Nem a főváros pénzéből épül a lovarda a Tattersallban Nyílt levél Gróf Andrássy Géza őnagyméltóságálioz, mint a Nemzeti Lovarda elnökéhez Kegyelmes jó Uram! Olvastam a „Pesti Napló" f. évi április 20.-i szá­mában megjelent nyilatkozatát. Meggyőződésem, hogy Nagyméltóságodat rosszul informálták tanácsadói. Ezért nem okolom Nagyméltóságodat a szóbanforgó cikk lo­vassportellenes tartalmáért. Az aradi 13 vértanú halálá­ért az uralkodót körülvevő rossz tanácsadókat okolja a magyar történelem is. Az orosz cári, német császári trón összeomlásától kezdve a napjainkban lezajlott spanyol trón összedőléséig a közvélemény legritkább esetben okolja a jóhiszemű, trónjától megfosztott államfőket, de annál gyakrabban és valószínűleg okkal a rosszhiszemű tanácsadókat. A trónjavesztett uralkodó személyével szemben legtöbbször a közvélemény még szánalmat is érez. Ha én oly szerencsés lehetnék, Nagyméltóságodnak mint a lovassport magyar fejedelmének szűkebb környe­zetéhez tartozni, úgy az én megállapításom után • való­színűleg ekként hangzott volna a „Pesti Napló"-ban megjelent cikk: „A főváros 320.000.— pengőért új lovardát akar épí­teni. Felkerestük a lovassport vezetőjét és áldozatkész pártfogóját gróf Ándrássy Gézát, megkérdeztük véle­ményét erről az ügyről/ ‘ — Igen szívesen nyilatkozom erről a kérdésről, an­nak dacára, hogy az ügy tárgyalás alatt van, mert a legintenzívebb beavatkozásra is kész vagyok, mikor arról van szó, hogy lovasnemzetünk fővárosában egy új fedett lovarda létesüljön a Tattersallban.-—• Legfőbb ideje, hogy Csonkamagyar ország egyet­len Tattersalljának már meglevő lovardája az istállók­hoz közelebb hozassák és felújítva méltó legyen a lótenyésztő Magyarország és egy lovasnemzet fővárosához, hol 376 hátaslóra van férőhely. Egy 376 lovas istálló­telep el sem képzelhető, fedett lovarda nélkül, mert hiszen a rossz idő és téli fagyok beálltával a lovakat valahol lova­glóm mégis csak kell. — A legnemesebb és legmagyarabb sportnak, a lovas­sportnak híveket szerezni és ezáltal az országos lótenyész­tés fontos, nemzetgazdasági érdekének szolgálatába állí­tani, országunk egyetlen Tattersallját mindnyájunk szent kötelessége. Mert ne felejtsük el a mai motorizált világban sem, hogy a. lóval sHpmb'en minden magyar ember örök há­lára van kötelezve. Mert a ló segítsége nélkül honfoglaló őseink ezt a hazát soha meghódítani nem tudták volna ezer évvel ezelőtt. A ló volt ezer éven keresztül leghübb fegyver­társa a magyarnak, akkor, mikor a magyar, mint harcos végigszágudva és hősiesen verekedve országunk határait a tengerekig tolta ki és akkor is leghübb munkatársa, mikor a béke napjaiban a magyaxr szántó-vető ekéjét és szekerét húzta, akár a saját néhány holdacskáján, akár a mágnások sok ezer holdas latifundiumain. A magyar lónak ez a múltja mindenkitől megbecsülést és tiszteletet követel. — örömmel üdvözlöm tehát az ügyosztálynak javas­latát és meggyőződéscem, -hogy azt a közgyűlés minden egyes tagja pártkülönbség nélkül magáévá fogja tenni. Én a főváros vezető urai előtt felfedtem hozzájuk intézett le­velekben álláspontomat, mert részese akafolc termi egy olyan dolognak, mely csak a hasznára van a lovassportnak. Lehet, hogy akadnak bölcs közgazdászok, vagy a tényeket nem is­merő pártpolitikusok, kik azzal hozakodnak elő, hogy kór­házainkban nincsen elég hely a betegeknek, nyomortanyák­kal van körülvéve az egész város és akkor a fővárosnak eszébe jut, hogy) új lovardát építtessen. Azoknak azt felelem: az új lovarda nem a főváros, még kevésbbé az állam pénzéből épül, hanem a lóversenyt látoga­tók pénzéből. De ettől eltekintve, mivel mindnyájunk szent köteles­sége egy jobb, testben és lélekben erősebb nemzedék meg­teremtése, csak örömmel tudok üdvözölni minden létesülő új sportotthont, — legyen az úszócsarnok, lovaglócsarnok, .sportpalota, stb. — mert minden egyes ilyen sportpálya aieélosítja izmait annak az új generációnak, mely — mint vezetőpolitikusaink nyiltan hiretik — a közeljövőben tör- tgiyeloni feladatok teljesítése előtt áll. Utólag annál is őszintébben örülök, hogy a sportpalota céljaira felajánlott Nemzeti Lovarda átvétele helyett a közeljövőben egy'új sportpalota fog épülni és így a Nemzeti Lovarda is meg­maradhat kizárólag a lovassport részére. — Ha a főváros és az állam áldozatkészsége meg tudta teremteni a margitszigeti modern sportuszodát, úgy nem lehet kifogása senkinek az ellen, ha a lóversenyeket látoga­tók pénzéből újjászületik a Tattersall az elengedhetetlen lovagló csarnokával. — Minden külföldről importált sportot, kultiválunk, áldozunk reájuk, kérdezem miért legyen a legmagyarabb sport, a lovassport mostohagyermek?. — Ha Németországban sikerült megszüntetni azt a tévhitet, hogy a lovassport, mely a lótenyésztés szempontjá­ból fontos nemzetgazdasági érdekek szolgálatában áll, csak a születési és pénzarisztokrácia privilégiuma, úgy ennek nálunk is meg kell szűnnie. A kórházi hiányokkal előhozako­dóknak pedig azt felelem, hogy ne felejtsék el azt, hogy minél több sporttelep létesül e csonkahazában, annál kevesebb kór­házra lesz szükség. A tüdővész és a vérbajtól, ha sikerül sporton keresztül ifjú­ságunkat megóvni, úgy hamarosan nem helyszűke, de a meglevő kórházainkban is üres férőhelyek lesznek. Ha pedig a szédületes munkanélküliséget tekinteni, mely munka- és keresetnélküliség az egészség leromlásának és igy kórhá­zaink túlzsúfoltságának egyik főoka, örülnöm kell, hogy a főváros perifériáján lévő nyomort any áloon meghúzódó mun­kanélküliek a cca %y2 millió pengős építkezés folytán nem csekély számban fognak kép/yérhez jutni. —< A Tattersall területe, sajnos, a Keleti pályaudvar tő- szomszédságában éjjel-nappal erősen ki van téve a lokomo- tívok füstjének. így oda már közegészségügyi szempontból sem valók bérházak és szállodák mindaddig, míg a Keleti pályaudvar ki nem telepíthető. Mivel pedig az állam leg­alább 50. évig azon kedvező anyagi körülmények közé nem kerül, hogy a pályaudvarokat kitelepítheti, a legszerencsésebb megoldásnak tartom erre az időre a Tattexsallban egy modern, új ügető­pályát létesíteni. Hogy pedig a meglevő 376 ló férőhellyes Tattersall istálló­telepét, szép lovaglópályáját továbbra is a lovassport szol­gálatába állítja -a székesfőváros bölcs vezetősége, azért is a legnagyobb örömmel üdvözlöm, mert hiszen a vezetésem alatt álló Nemzeti Lovarda Egyesület istállóiban legfeljebb csak IOiO lóra van férőhely és veszve van a lovassport ügye, ha kitartó munkával néhány éven belül a milliós fő­városban nem sikerülne több, mint 10O civil lovast nevel­nünk, mint amely számot a Nemzeti Lovarda istállóinak be­fogadóképessége megenged. A Nemzeti Lovarda nyitott lo­vaglópályáján, jobbam mondva Icicsi udvarán 100 lova'ß •nein is tudná kultúrálni a lovassportot, mert a nyomasztó gazdasági kényszer hatása alatt kénytelenek voltunk udva­runkra egy bér házat építeni, remélve, hogy ennek jövedel­méből támogathatjuk a Nemzeti Lovardát. Ezen a vélemé­nyen vagyok még akkor is, ha netalán egy modern Tatter­sall a Nemzeti Lovarda anyagi érdekeit hátrányosan befo­lyásolná — bár ettől sem félek — mert elvem az, hogy a lovassport fejlesztésének egyetemes nemzeti érdekei minden más anyagi érdekeket meg kell, hogy előzzenek. A Nemzeti Lovarda Egyesület, hogy úgy mondjam a lovassport főiskolája. Mi sem természetesebb, hogy szükség van egy alsóbb fokú elemi- és középiskolára is, hogy az új civil lovasgeneráció felnevelődhessék és ezáltal ráléphessünk mi is arra az útra, melyen a németek már 10 év óta halad­nak. Ez az út egy nagyszámú polgári lovastársadalom szisztematikus felneveléséhez vezet, mely civil lovastársa­dalom egyúttal a belföldi lótenyésztésünk fogyasztóivá válik. — Nagy örömmel figyelem, hogy a Tattersallban Eakovszlcy Iván, Kozma Jenő és Bakonyi János bölcs és szakszerű vezetése alatt álló Budapesti Lovas Egyesület immáron 5 esztendeje megkezdte a főiskolai lovasosztály felállításával .egy új lovásgeneráció' felnevelését és mint hallomásból tudom, .eddig a középosztály gyermekeiből cca 300 részesült lovas kiképzésben. Ez .a sokszáz jobb sorsra érdemes magyar ifjú eddig egy deszka hodályban fagyos- kodva lovagolt és legfőbb ideje, hogy az ifjúságban fel­ébresztett lovassport-szeretekét a téli hónapokban ne ölje ki a jövőben a dermesztő hideg. — Tagadom, hogy az országos lótenyésztés érdekét az szolgálná, hogy a lovassporttól mint előkelő sporttól távol kell tartani a polgári középosztályt, mert a lovassport nem a felső tízezer privilégiuma. Olyan lovastömegekre van szükségünk, ki ha nem is tud ugúatni 150 cm-es akadályo­kat, de saját szórakozására és a magyar ló iránti szeleteiből enjitelo dacára háfaslovaf tart magának. — Ha ez a reményem is be fog válni, akkor a közel jövőben nem kell majd szomorúan kon­statálnom, hogy konkurjaink látogatottsága olyan szegényes, mint ma és hogy ez lovasnemzet hírünkkel sehogysem áll arány­ban, mert ma még sajnos, éppen fenti okokból kifolyó­lag azt mondhatom, hogy : „civil lovas olyan kevés van, hogy könnyen meg tudom számolni." (Idézet a „Pesti Naplóból.) — Tehát ismételten örömmel üdvözlöm azt a gon­dolatot, hogy az ügetőversenyek látogatóinak pénzéből a Tattersall felújításra kerül és meglévő lovardájának áthelyezésével és felújításával a Tattersall a jövőben még inkább lesz abban a helyzetben mint ma, hogy mint alsó- és középfokú lovasiskola a polgári társadalom széles rétegeiben elterjeszthesse a lovassportot. Mert ha konkurjaink iránt — német mintára — a pol­gári társadalom ezreinek érdeklődését fel akarjuk kel­teni, annajk egyik főfeltétele, hogy a lovassportban legalább annyira legyünk demokratikus érzelmüek, mint volt Vilmos, a németek császárja, ki köztudomás sze­rint elrendelte, hogy a falkavadászatolc alkalmából a vadászat tartamára a tisztikar a rangot jelző vállcsat- tokat tenni köteles. Dokumentálni akarván ezzel is, hogy lovas, és lovas között nincs ranglcülönbség. — Még azt sem találnám valami borzasztó dolog­nak, hogy akár az állam, akár a főváros bizonyos áldo­zatkészséget tanúsítana a Tattersallal szemben, mert hi­szen mi tagadás, a Nemzeti Lovarda Egyesület is csak állami támogatással tudta a vesztett háború, forradal­Legolcsóbbau vehet pokrócot, hátizsákot, szobatomakészletet és horgászati cikkeket Szállít hivatalok részére iratkötő­hevedert, por- és padlótörlőruhát Telefon: J. 415-07 Alapítva 1838-ban Hauschild Albert Budapest, VII., Károly-körút 15, szám mák, kommün, által okozott súlyos gazdasági krízisét megúszni/ ‘ j Ez lett volna Kegyelmes jó Uram az általam ta- jnácsolt cikk! Hogy pedig miért kérve kértem volna, hogy fenti argumentumaimat fogadja el NagyméltcVá- jgod, ennek 4 oka van: És pedig először, mert Nagy- méltóságod személye és a lovas sporttal szemben hozott áldozatkészsége maradéknélküli nagyrabecülésre kötelez; másodszor, mert bűnnek, tiszteletlenségnek tartottam volna Nagy méltóságodat tévesen informálni és harmad­szor, mert szerény rajongója vagyok a lovassportnak és az országos lótenyésztés ügyének; negyedszer, mert elfo- Igadom irányelvül az angol felfogást, hogy nyeregbe szállva nincs különbség lord, gróf és egyszerű polgár között, amit úgy fejez ki az angol lovas közmondás, hogy: A zöld gyepen és a zöld gyep alatt mindnyájan egyformák vagyunk! Vagyok Nagyméltóságodnak tisztelő híve: Kohuih Adorján országgyűlési képviselő, az Ügetőverseuy Egyesület igazgatósági tagja. IbiM HHMBWMHBMHMBBMSHEHBWMBBBBBMBBBBBMMBHHBWBBMH Versenytárgyalási hirdetmény Budapest székesfővárosi polgármestere nyilvános verseny- tárgyalást hirdet a II. kér., Batthyány-téri vásárcsarnok vendéglői helyiségeinek 3, vagy 6 évi bérletiére. A szabályszerű ajánlatokat 1931. évi május lió 30-án (szombat)! déli 13 óráig kell a polgármesteri VIII. (köz­élelmezési) ügyosztályban (Központi Városháza. II. ein 218. ■ajtószám alatt) benyújtani. I Bánatpénzül a felajánlott évi bérösszeg 10 (tíz) %-át kell az ajánlat benyújtását megelőzően a főváros központi pénz­tárában. a versenytárgyalási hirdetményre való hivatkozás­sal letenni és: az erről szóló eredeti nyugtát az ajánlathoz csatolni. ) Az ajánlati űrlapok, valamint a bérleti feltételek napon­kint délelőtt 12 és 2) órai között a polgármesteri VIII. ügy­osztály kezelő irodájában (II. .em. 212.), valamint a vásár­csarnokok igazgatóságánál (IV., Vámház-körúb 2. szám ve­hetők át. j Az .ajánlatok 1931. évii május, hó 30-án déli 12 órakor a polgármesteri VIII. ügyosztály üléstermében (Központi Városháza. II. em. 196.) nyilvánosan fognak felbontatni, ahol az ajánlattevők, vagy megbízottaik jelen lehetnek. H.a .az ajánlattevő, akinek ajánlatát a székesfőváros elfogadta, ,a bérleti szerződésit a kitűzött záros határidőn belül alá nem írná, vagy aj szerződési biztosítékot le nem tenné, a fővárosnak jogában áll at bérletet bárki másnak bérbeadni, a késedelmes ajánlattevő pedig a fővárosnak teljes kártérítéssel tartozik úgy ,azí elmaradt haszonért, mint az esetleg felmerült károkért. Budapest, 1931. évi( április hó 23-án. A székesfőváros polgármestere. • • ROCK HTVAN és Első Brűnní Gépgyár Rt. Gyártmányaink: Gőzturbinák, Gőzgépek, Díeselmoíorok, Gőz­kazánok, Láncrostélyok, Vándor­rostélyok, Economiser, — Szesz­gyári, cukorgyári, vágóhídi berendezések, Hütőkázak, Tégla­gyári gépek, Bor- és olajsajtók, Hydraulikus prések <§> BARFORD & PERKINS-féle motoros ulíhengerek gyárfása BUDAPEST, L, BÚD AFOKI-ÚT 70 TELEFON: LÁGYMÁNYOS 1—54 BUDAPESTjJjjRLAP A LEGTARTALMASABB MAGYAR NAPILAP JF ü Hangi* ELŐKELŐ, hírszolgálata TÖKÉLETES ALEXY GYÖRGY oki. gépészmérnök villamos- sági és műszaki vállalata. BUDAPEST, V., FALKMIKSA-UTCA 26—28 1 ele}on: A. S09—98 és Aut: SU9—93 se, HLATKY JÓZSEF OKLEVELES MÉRNÖK MÉRNÖKI IRODÁJA ÉS ÉPÍTÉSI VÁLLALATA MAGASÉPÍTÉS, ÚT-, VASÚT, HÍDÉPÍTÉS, VASBETÓN BUDAPEST, I., FEHÉRVÁRI-ÚT 42. — TELEFON i LÁ. i-03.

Next

/
Thumbnails
Contents