Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-03-25 / 12. szám
Huszadik évfolyam Budapest, Í9SÍ március 25. í2. szám Előfizetési ár: Megjelenik minden szerdán Egész évre .............24 pengd Fé lévre ................12 pengd Fe lelős szerkesztő: Főmunkatárs: DACSÓ EMIL 4 PAYR HUGÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Egyes szám ára: 50 fillér Telefonszám : Aut. 137—15. van tehát az egész alkotmány és boldogan sóhajtunk fel, hogy végre ennyire jutottunk, hogy többé nem lehet semmi néven nevezendő kifogás, ha a nagy apparátus robajos, dübörgő megindulását követeli a budapesti polgárság. Mert eddig a fülünk se látszott ki a kifogásokból. Eddig akármi kívánság merült föl, a fenyegető, elseprő nagy veszedelmek szörnyű jelentkezésére is letargikus kézmozdulattal mutattak a hiányok felé, amelyek a gigászi gépezeten még mutatkoztak. Évek óta tart már ez a bizonytalanság, ideiglenesség, amelynek idegbénító, munkakedv-gyilkos tulajdonságait mindenki ismeri. De egy kissé már soká tartott, hiszen elkezdődött akkor, amikor a belügyminiszter legeslegelőször rámutatott a régi törvényre, hogy e helyett, pedig újat, a korszellemnek, az új időknek megfelelőbbet kell csinálni. A régi törvény élete alatt már nem érdemes semmit sem kezdeni, — mondották nagy egyértelműséggel, akiknek joguk és kötelességük lett volna az idők sivárságát alkotások remekével enyhíteni. Máskor meg az volt a kifogás, hogy az alkotások dicsőségének elkönyvelése még nagyon bizonytalannak mutatkozott. Mert végre is nem lehetett mindegy, hogy én dolgozom, alkotok, boldogítom a jövendőt és a te gondtalan fejedet ékesíti majdan a babér. No, meg az is hamarosan kiderült, hogy végeredményben mindenkinek az egzisztenciája hajszálon függött. Senki sem tudhatta, előkelőbb pozicióban, a régi helyzetben, vagy nyugdíjban éri-e meg a következő hónapot. Mikor aztán volt főpolgármester, nem volt polgármester, amikor volt polgármester, nem voltak alpolgármesterek, voltak alpolgármesterek, nem voltak tanácsnokok, voltak tanácsnokok, nem voltak főjegyzők. Hát most aztán minden van. Mindenekfölött kialakult az új rend, amely új embereket hozott, fiatalokat és idősebbeket is: az övé a felelősség, hogy kiválasztotta-e a legjobbakat, a legtehetségesebbeket1? Mert ne átitassuk magunkat: az új rend nem azt jelenti, hogy a főtisztviselők most már aktagyártó segédszemélyzetté süllyednek. Valahogy így élt az új rend a köztudatban, valahogy úgy képzelték, hogy Kozma, Wolff, Btí&say és Glückstahl tanácstag urak járnak majd ezentúl az autókon és reggel kilenckor beülnek a hivatalba, adnak, vagy nem adnak illetékességi bizonyítványt Józsefvárosi Polgárnak, jóváhagyják a Bezerédy-utcai elemiiskola órarendjét. Nem, a főtiszti is élői kariól várja a főváros lakossága ezentúl is az inicicctivát annál is inkább, mert — úgy mondták — most félretettek minden egyéni szempontot, most nem volt protekció, most a legeslegtehetségesebbek ülnek a megfelelő, az őket jogosan megillető stallumok- ban.. Azaz, hogy van még egy nagyon fontos könnyebbségük a főtisztviselő uraknak: az, hogy kisebb, szinte minimális a felelősség. A felelősség a polgármesteré, meg a törvényhatósági tanácsé: ők majd kiválasztják a megfelelő, a megvalósítandó ideákat, a főtisztviselő urak pedig csak termeljék az ötleteket garmadával. Ezekután mindenki láthatja, hogy az új törvény jóltevője a tisztviselői karnak, egyben pedig megadja a polgárságnak azt a jogot, hogy nagy dolgokat remélhessen az alkotó tevékenység küszöbére állított tisztviselői kartól. Egyszóval tető alatt van most már az egész alkotmány: indulhat a gép. A tisztujítás véget ért, de — azt is meg kell őszintén mondanunk — bizony nem kis mértékben zaklatta föl a lelkeket. A forradalmakat követő idők óta nem volt ilyen izgalmas, kemény-csatás tiszt- újítás, mint most. Nem is csodáljuk, hiszen nagy elveket tűztek a zászlóra, akik a dolgokat intézik. A legjobbat akarták, de vájjon meg volt-e hozzá a kellő judieiumuk, tehetségvizsgáló biztos műszerük, a vesékig ható szem- pillantásuk? Ha nem volt meg, akkor önmaguknak ártottak, a saját felelősségüket nehezítették meg. A nagy megrázkódtatás pedig azt is magával hozza, hogy a küzdelem elültével sok-sok fullánk is maradt a szívekben. Elhisszük, hogy nem lehetett minden jogos igényt kielégíteni, sőt elmegyünk egészen odáig, hogy egy-két fájdalmas, bizonyára akaratlan justitzmord is történt. A fullánkokat azonban nem szabad ereklyeként örökké a szívünkben őrizni. Vannak, akiknek rózsák helyett tövisek jutottak, vannak, akik az életük nagy álmát siratják, de olyan időket élünk, amikor az ember a meztelen életének is örül, amikor a győztes babérkoszorúját is felőrli a munka és amikor a legyőzöttnek a munka adhatja meg a vigasztalást. És végre is a verseny örök, a küzdelem másodpercig sem szünetel, aki ma fokozott tevékenység helyett diadalmi tort ül, holnap Budapest kommunális életében a közeljövőben a közlekedési kérdések nyomulnak előtérbe. Számos probléma merült fel az utóbbi időben, amelyek a maguk nagy horderejűnél fogva provokálják a radikális intézkedések megtételét. Napról-napra fokozottabb gondot okoz például a BSzKRT forgalmának csökkenése, amelynek óriási jelentősége van, ha figyelembe vesszük, hogy itt a főváros egyik legnagyobb vagyonértékének sorvadásáról van szó. A BSzKRT közlekedési és pénzügyi erejének stagnálása kétségtelenül összefüggésben áll az autóbuszforgalom növekedésével, miért is elodázhatatlan szükség a harmónia megteremtése és ezzel a forgalom javításán kívül, a BSzKRT pénzügyi egyensúlyának megóvása is. Mindezekről a kérdésekről beszélgetést folytattunk Becsey Antal törvényhatósági tanácstaggal, az Egységes Községi Polgári Párt társelnökével, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap 'munkatársának: — A közlekedési problémák erőteljesen benyúlnak a fővárosi polgárság mindennapi életébe, miért is itt az utolsó pillwgt, hogy az ezzel összefüggő összes kérdések napirendre kerüljenek. Levegőben lógnak olyan megoldásra váró ügyek, amelyeknél a halasztás súlyos károkat idézhet fel. Itt van az üzemek egyesítésének tervezett problémája, amit sürget a BSzKRT pénzügyi helyzetének rosszabbodása is. Idetartozik a HÉV-vei kapcsolatos kérdések likvidálása, amelyik hosszú időkre kihat az új közlekedési rendszer kialakítására. — Rendkívül tanulságos ebből a szempontból Márkus Jenőnek, a BSzKRT helyettes-vezér- igazgatójának a hamburgi magasvasútról megjelent nagyszínvonalú tanulmánya, amely minden részletében feltárja ennek a kitűnő intézménynek szervezetét és üzemvitelét és amely alkalmas arra, hogy a mi szempontunkból is értékes tanulságokat lehessen érvényesíteni. Hamburg valamivel kisebb város, mint Budapest, de nem lehet mindig a nagy városok közlekedési viszonyainak analógiájából kiindulni. Márkus Jejiö jó meglátással vette példának a nagy német kikötővárost, mért a forgatóm átalakítását Hamburgban is a maejyar fővároséval azonos körülmények előzték meg. — Letagadhatatlan valóság, hogy a BSzKRT pénzügyi helyzete a bevételek és az utasforgalom csökkenése következtében kritikus állapotban van. Közismert, hogy az utasszám csökkenése a bevételekben az utolsó két évben jelentős kiesést eredményezett, ami kötelességévé teszi az arra hivatottaknak, hogy igyekez- z-nek 'a megfelelő konzekvenciákat levonni. A tanulmány megvizsgálja a jelenségek okát és nagyon helyesen mutat rá arra, hogy a közúti közlekedésben mutatkozó viszonyok nem lokális, hanem világjelenségek. elbukik és aki kiugró, gyönyörű talentumát megcsillogtatja a vigasztalanság sűrű ködében, holnap az élre ugrik. Tévedések történhettek, de helyrehozhatatlan hibák nem. Soha nem volt még kor, amikor olyan szent áhítattal, epedő vágyakozással vártak volna a tehetségekre, mint most. Aki holnap egyetlen gesztussal, egyetlen ötlettel kimutatja ellenállhatatlan tehetségét, azt tenyerén fogja hordani a nép. Addig azonban itt a mindennapi robot mindenki számára, a munkának ma egyetlen lépcsőfokát sem szabad kihagyni, mert sietnünk kell egy boldogabb Budapest, egy boldogabb Magyarország felé. A közölt adatok hűségesen tükröztetik vissza, hogy mindenütt rendkívüli erős a visszaesés és az vonatkozik nemcsak a községi közlekedési vállalatokra, hanem éppúgy a MÁ V-ra, mint tetet osztrák, f rancia és ártyol vasúti üzemekre is. A táblázatok szerint a német vasutaknál 1929-ben észlelték először az utasszám csökkenését. Hamburgban például tíz százalék a visszaesés és ez egyes német városokban a 27 szdzalékós [aránysédemet is eléri. Nálunk. Budapesten az 1930. évben tapasztalt visszaesés 3.22 százalékra rúg, ami természetesen érezteti hatását a financiális eredményekben is. Nagyon érdekes a táblázatoknak az a megállapítása is, hogy a közúti vasút, az autóbusz és a föld- feletti vasutak összforgalma is visszaesést mutat, aminek az a magyarázata, hogy a •súlyos gazdasági válság, a munkanélküliség és a lecsökkent kereseti viszonyok közepeit széled néprétegek eltekintenek \a -közlekedési járművek igénybevételétől. Szemben áll ezzel a vasutak növekvő szociális szükségletei, a szolgáltatási terhek és a teljesítmény emelkedő mérete, amelyeknek fedezetét a csökkenő utasforgalom természetesen nem tudja fedezni. — Ezek a problémák nemcsak nálunk, hanem Európaszerte súlyos gondokat okoznak. Az orvoslás módja, úgy látszik, azonos elvi alapokon fog történni: az egységesítés, az igazgatás egyszerűsítése, a kiadások apasz- tása és az üzemek racionalizálása révén. Fontos a közlekedési vállalatok összmüködésének megteremtése, mert nézetem szerint, ez is alkalmas arra, hogy •mint javító tényező, kivezesse a válságból a közlekedési vállalatokat. 5 — Az adatok vizsgálata során egyéb érdekes következtetésekre is lehet jutni. A tanulmány rendelkezésünkre bocsátja Budapest, Hamburg és Wien részletes adatait, nemcsak a villamos-, hanem a gyorsvasúti és az autóbuszközlekedésről is. A BSzKRT-nál az 1929. év adataival szemben 1930-ban 0.02 százalék az utasszám csökkenése. A BSzKRT 1930-ban 3.8 százalék utascsökkenést állapított meg, ugyanakkor azonban a budapesti összforgalom egyszázalékos emelkedést tüntet fel. Ennek oka kétségtelenül az autóbusz-park lényeges fejlesztése volt, amit legjobban igazol az a számadat, hogy 1928-ban az autóbusz 12 és félmillió utast, 1929-ben pedig már 18 millió utast szállított, ami majdnem ötvenszázalékos emelkedésnek felel meg. Ez a tünet mutatkozik Berlinnél is, ahol az autóbuszforgalom bekapcsolása ugyancsak jelentékeny emelkedést hozott. Nagyobb visszaesést csak Hamburgban észleltek az összforgalom teljesítményét véve alapul. Az 1930-ik évben már kivétel nélkül mindenütt nagy visszaesés volt. Az autóbuszBudapest közúti közlekedése sürgős modernizálást követel Letagadhatatlan valóság, hogy a BSzKRT pénzügyi helyzete kritikus állapotban van — Haladéktalan intézkedések szükségesek a gyorsvasút terveinek kiviíelképes előkészítésére Tető alatt
