Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-24 / 51-52. szám
'IT Budapest, 1930 december 24. —B——ÍJwaiewBwwKBtaKaajieaa.' Ltzsz5sr^ttyr;L&c^--.-iszzrp; yg7«-.■.;-^aX^aa^ia^-^£g£>aSiS&a Vám&áború és Irta: Bési Gé&a dir. orss. képviselő Az életben minden rossz dolognak van jó oldala is, ezért nem kell mindjárt megijedni, ha valami nem úgy történik, amint szeretnek. A magyar-cseh vámháború nem meglepetés, már | régen előre vetette árnyékát. Megállapíthatjuk, hogy | cseh részről ugyan gazdasági tény gyanánt állítják § a világ elé, ámde lényegileg politika, a cseh kormány I ezt a baráti szolgálatot teszi az agrárpártnak azért, hogy ne menjen ellenzékbe. Ez az egész és semmi egyéb, hiába igyekeznek gazdasági, álarcba bujtatni és a valóságot leplezni, a világ közvéleményét félrevezetni nem sikerülhet. Ha megcsináljuk a vámháború mérlegét, számszerűleg kimutathatjuk, hogy a cseh gazdasági élet fog ráfizetni, mi magyarok közvetlenül is, közvetve is, ^ csak nyerni fogunk ezen a háborúságon. Nem akarok részletes fejtegetésekbe bocsátkozni, hiszen a kérdésnek már egész irodalma van, csupán megállapítom, hogy ez a háború a cseh külkereskedelmi mérleget rontani, a mienket pedig javítani fogja. Téved a cseh politika, amikor azt hiszi., hogy nélkülük nem tudunk élni és megélni. Behozatali cikkeinket máshonnan is beszerezhetjük, kivitelünkre máshol is találunk piacot s ezenkívül életbevágóan fontos az a tény, hogy a cseh erőszak következtében a sarkunkra állunk és megerősítjük gazdasági anarchiánkat. Arra fogunk törekedni,, hogy lehetőleg minden cikket itthon állítsunk elő és itthon adjmik el, a háború erőszakos kúrája megedzi és teljes megfeszítésre ösztönzi minden akaratunkat és erőnket. Eletösztönünk parancsolja, de nemzeti becsületünk is megköveteli, hogy védelmi harcunkban ne ismerjünk megalkuvást és megállást. Ha háborút erőszakoltak reánk, úgy harcoljunk a végletekig, mindaddig, amíg igazunkat kiküldöttük és kegyetlen ellenfelünk a saját kárán fogja megtanulni, hogy nem csupán jogtalanul, de esztelenül is viselkedett velünk szemben. Alapelvünk az legyen, hogy minden fillért a magyar termelésnek adjunk s ha gazdasági viszonyaink kényszere folytán némely cikket idegenből kellene beszereznünk, úgy bárhonnan, csak ne Csehországból. Ez nem egyedül a bevásárlásokra vonatkozik, hanem mindennemű költekezésre is, ideértve az utazást, nyaralást, fürdőzést és minden ezzel kapcsolatos kiadást. A nemzeti becsület parancsává kell tennünk, hogy magyar ember cseh cikkekért es altalaban Csehországban pénzt ki ne adjon. Budapest-Fürdő- város érdekében, valamint a magyar fürdőhelyek szempontjából, gyümölcséztessük a vámháború kényszerét, költsük el itthon a pénzünket. Szűnjék meg végre az a jól reklámozott babona, hogy a -beteg ember csak Csehországban gyógyulhat meg, ez sohasem volt igaz, most pedig még mondani sem szabad, pénzre váltani pedig bűn a nemzet legszentebb életérdekei ellen. A magyar utazási és fürdőügy felelős irányítóinak, ezek között elsősorban Budapest illetékes tényezőinek legfontosabb kötelességük, hogy ezt a magyar szempontot megfelelő propagandával, bölcsességgel, hozzáértéssel és hazafias érzéssel érvényre juttassák. Szervezzék meg a mozgalmat, ne kíméljenek időt és fáradságot, ebben a kérdésben nincsenek pártok és ellentétek, mindenkit be kell vonni az életérdek egyetemes munkájába, felvilágosítani, kényszeríteni és mindenek fölött példát adni, hogy mit kell és mit nem szabad cselekednünk. Különösen erkölcsi parancs Budapest hivatalos és hivatott vezetőire, hogy fővárosunk érdekében a cseh támadás károkozását haszonra fordítsák, a budapesti fürdőügy hamupipőkéjét végre a porból felemeljék s azt a páratlanul szép keretet, amivel a természet Budapestet megajándékozta, töltsék meg gazdasági tartalommal. Ezt követeli az igazság és hazafiság és Budapest egyetemes érdeke s ami a legfontosabb: ezzel verj ük vissza a cseh merényletet. Intim beszélgetés Lamotte Károly tanácsnokkal arról a bizonyos kék ceruzáról Hát bizony nem kell feltétlenül irigyelni azt, akinek ma az a hivatás jutott osztályrészül, hogy a főváros pénzügyeit rendbentartsa. Mindenki pénzt vár a hatodiktól, ahogy a. városháza irodáiban nevezik nem is a hatodik ügyosztályt, hanem Lamotte Károly tanácsnokot. Tőle kell a pénznek előbugyognia, mint a forrásvíznek, amelyik abból a bibliai sziklából fakadt. Mert mindenhez pénz kell és a városházi Montecuccolik mostanában sűrűn emlegetik az eszes hadvezért, amikor ügyosztályaik kohójában kiforr a tervek és elgondolások légiója. Soha annyi szép művészeti, kulturális, szociális, építkezési és városfejlesztési törekvés nem halmozódott össze, mint a mai. városvezetőség koncepciójában, de sohasem rosszabbkor, mint a jelen sivár gazdasági közállapotok szerencsétlen idején, amikor a kivitelhez nincs meg az anyagi erőforrás, hiányzik a legfontosabb bázis, a pénz, vagy mint a bürokrácia nyelvén mondják: nincs fedezet. Lamotte Károly pedig lelkesedik minden szép, előkelő és nemes ügyért. Nem rajta múlik, hogy nagyszabású elgondolások megvalósítására nem jut hely a költségvetésben és bizonyos, hogy neki fáj a legjobban, ha tagadó választ kell adnia a különböző ügyosztályok előterjesztéseire. Nem szívesen használja a legendás hírű kék ceruzáját, hogy keresztülhúzzon szebbnél-szebb terveket. Olyan iskolát járt ki MEGSZELÍDÜLT A SZIVAR ÉS A CIGARETTA AMIÓTA Hl KÖTI W MENTESÍTIK Gondoljunk egészségünkre ÉS SZÍVJUNK NIKOTEX-et fővárosi szolgálata alatt, hogy predesztinálva van sokkal nagyobb feladatok sikeres véghezvitelére is. Egész egyéniségét közismerten az előkelő, stílusos nagyvonalúság jellemzi és mégis ő volna az a szívtelen valaki, akinek rideg grafitja végigszánt minden kalkuláción ? Arról a bizonyos kék ceruzáról beszélgetünk. — Hát igen — mondja, — kénytelen vagyok vele. Felveszi az íróasztaláról és mutatja a kék ceruzát. — A gazdasági viszonyok mostohaságát nemcsak az egyedek, hanem a köziilet is érzi. Sok mindenre kellene pénz, amire nincs. így meg vannak szabva a határok, amelyeket nem lehet túllépni. Én sajnálom a legjobban, de . . . Sok terv, ötlet, nagyszerű gondolat elsorvad, mert hiányzik a fedezet. Évenkint az ügyosztályi költségvetési tervezetekben hemzsegnek a szükséges és nagyon tetszetős elgondolások. Nehéz nemet mondani. Ám vannak törvényszerűségek, amik ellen mi.tsem lehet tenni. Maga elé néz, majd felnevet: — Ilyen kék ceruza ma az a bizonyos szükséges rossz, ami nem hiányozhat egyetlen család asztaláról sem. Vannak kívánalmak, igények, amelyeket a családtagok kitermelnek s akkor jön — a számolás. Ezt és azt nem lehet, mert ennyibe kerül. S az ilyen ellen nincs fellebbezés. Nálunk a fővárosnál ez a művelet ugyanilyen sorrendben következik. Felsoroltatnak a kívánalmak: indokolt, fontos igények, — s akkor számolni kell. .. Ez, sajnos, így van. Mondhatom, nem hálás feladat. Halkan, de bizonyos nyomatékkai folytatja: — Végeredményben a financiális szempontok a döntők. A város pénze a közösségé, a polgároké, akik itt élnek és adót fizetnek . . . — A választási, kampány során a városháza sokat szerepelt az agitációs gyűlések szónoklataiban. Olyan állítás is elhangzott, hogy a fővárosnak nagy készpénzvagyona van. — Nem tudom, ki mondotta, de akitől származik, az bölcsességből megbukott. Igenis a fővárosnak nagy értékeket képviselő ingatlanai, intézményei és üzemei vannak. Ez valóban nagy vagyont jelent, de készpénze és forgótőkéje nincs. A fiiggőkölcsön kész- pénzkészlete áll most mindössze rendelkezésre, amelyből az előre megállapított és jóváhagyott tételeket időbeli sorrendben igénybe is vesszük és rendeltetési céljára fordítjuk. Ami. pedig más címeken befolyik, az el is megy a költségvetésben lerögzített szükségletekre. — Tehát? — Itt nem lehet csodákat művelni. A számok ridegen beszélnek és megedződött szívet, kemény akaratot és szilárd elhatározást követelnek. A viszonyok azonban javulni fognak és ami Budapest jövőjét illeti: én száz percentig az optimistákkal tartok. Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok reménnyel, bizakodással néz a jövőbe és igaza van. Nem kell aggódni a főváros fejlődéséért, amíg a jövőbe vetett hitet Lamotte Károly és társai kovácsolják. MAGYAR ALTALANOS KÖSZÉNBÁNYA y\ rsíszvénytársul&t y> BUD APE ST, V, ZOLTÁN U. 2 SÜRGÖNYCÍM: BRIKETT. TELEEÓN: 111-49, 258-70, 278-52, 278-53, 278-54 Szénbányák: Tatabánya, Tokod, Dorog Brikettgyár: Tatabánya Forgásid» cementgyár: Felsőgalla Bauxitcementgyár: Felsőgalla Mésztelepek: Felsőgalla, Hejő- csaba ICíirbicigyár s Felsőgalla TATAI, TOKODI, DOROGI daraszén, aknaszén, kockaszén, darabosszén Tatai tojás- és téglabrikett Felsőgallai „MÁK 0%“ nagy-szilárdságú Portlandcemeut Felsőgallai „Citadur“ Bauxitcement Felsőgallai és Iícjő- csabai égetett mész Felsőgallai karbid Magyarország aranykoszorús mestere 3ZLEZÁK LÁSZLÓ harang- és ércöntöde, harangfe’sze elés és haranglábgyár üU^APESf, VI., Frangepán ucca 77. szám Telefon: Aut. 913-53 Bazilika részére készült 7945 kg új harang Az 1900. évi párizsi világ-kiállításon díszoklevéllel, 1921. és 1923. évi vasipari kiállításon aranyéremmel, az 1925. és 1926. évi kézműipari tárlaton kormánydíszoklevéllel. 1927. és 1928. évi budapesti, székesfehérvári, szentesi és szombathelyi kiállításokon nagy aranyéremmel kitüntetve. — Számos egyházi elismerölevél! — Költségvetéssel díjmentesen szolgái I Előnyös fizetési feltételek! [ eg;obb Legtartósabb Legmegbízhatóbb VICTORIA szárazelem GRÄBER ÉS TÁRSA BUDAPEST, VII. KERÜLET, SZENT DOMONKOS UCÍA 14. SZ. IMWggWW —WIIWWSJWJW »4J W-l ■«.-■ iMJm STERN IMRE gÄ Budapest, VII., Rákóczi út 30. Tel.: J. 349-54
