Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-10 / 49. szám
Ti zen feilen cedik évfolyam Ara 5© JsiSér Budapest, 1930 december 10. 49. szám iigaiiidiiiaiiiöiiiBBuiaiunmQiiiáuiáuiDiiiiÉHiDi iiBuiQiiioiiiammusiitmiii: ELŐFIZETÉSI /ÉH /iK: Egész évre ...................................24 pengő Fé lévre ..........................................12 peniyő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, TI., SZÍT UCCA IS. SZ. Fostatakarélepénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON : A UTÓ MAT A 13 7 — 15 A boletta-háború elérte tetőpontját, srapnellek süvöltenek, mérges gázok terjengenek a levegőben és kemény tankok gázolnak halálra embereket és pártokat. A választási nagy előjáték a nagy győzelmek, vagy a kudarcok biztos fokmérője. Csaknem két hét van még hátra a választásig, de már ma is szinte egészen világosan bontakozik ki az eredmények várható képe. A szaporán fölburjánzott, kilátástalan próbálkozások máris eltűntek a megsemmisülésben, a kispártok pedig egyik nap az egyik, másik nap a másik kerületben adják fel a reménytelen küzdelmet. Már a mai szituációban is bizonyos, hogy csak három olyan párt lesz, amely minden kerületben felveheti a harcot, míg a többiek csak egyes kerületekben próbálkoznak a sikernek több, vagy kevesebb esélyével. Az az érzésünk, hogy a választási harc legkevésbé esztétikus, legmérgesebb részén túl vagyunk. A nagy pártok már biztosították minden kerületben a szükséges számú ajánlót, a kispártok talán egy ideig még folytatják a boletták után való kétségbeesett és éppenséggel nem épületes hajszájukat, amíg jobb belátásra jutva le nem rakják a fegyvert mindenütt, ahol kilátásaik gyöngék, reményeik hiúk. Amíg azonban idáig eljutottunk, csúnya, a politikai mocsárban hempergő, a személyeskedés büzhödt levegőjében ri- koltozó küzdelmet kellett megvívni. Kezdődött ott, hogy meggyanúsították az igazolóválasztmány köz- tiszteletben álló, polgári erényekben gazdag elnökét és a boletta-harc szennyes hullámai egészen a parlamentig csapdostak. Az ország színe elé vitték átlátszó gyanúsításaikat, kitalált panaszaikat, de az ország színe előtt részesültek sorsdöntő vereségben, mert fegyverük visszafelé sült el, a szenny és piszok, melyet másokra akartak kenni, rajtuk száradt. Végeredményben örülnünk kell és ha esztétikai érzékünket nem bántaná, örülnénk is ennek a múlt héten lezajlott boletta-háborúnak. Örülnénk annak minden mozzanatának, mert a harci eszközök villanó fényénél a választópolgárság igaz képet ■alkothatott rólunk is, meg róluk is. Láthatták az álkeresztényeket, akik szeretet helyett gyűlöletet hirdetnek, láthatták a liberális vezért, akiről kiderült, hogy vidám nótázás mellett ringatta a numerus clausus bölcsőjét és láthatták az ifjú óriást, aki Don Quichote módjára fejjel rontott neki a tekintély idős, de monumentális oszlopának. Földrehullva, összetörve hevernek a harc rekvi- zitumai: a numerus clausus, a cseh pénz, a terror, a közgazdasági tevékenység, a rágalom és a pléh-arc- kép. Holnapra elfelejtjük és megyünk tovább meggyarapodott erőkkel, amelyek a támadó fél táborából csatlakoznak hozzánk, akik egyenesen, céltudatosan masírozunk. Sok mindent láttunk, hogy kikkel állunk szemben. A szabadelvűség lovagjai, a demokrácia kisajátítói, a kereszténység meghamisítói és a kommunizmus szálláscsinálói mindnyájan leleplezetten állanak előttünk. Inkább vádoljanak bennünket ők maradi- sággal, de nekünk meg kell védenünk a polgári frontot, amelyet ők hűtlenül elhagytak. Nem új az a szövetség, amelyet most magunkkal szemben találunk, mert ugyanez a szövetség állott szemben már Vá- zsonyi Vilmossal is, akit pedig a baloldali szövetség számos más tagja vezéreként tisztelt. Dermesztő világosság tárul erre a szövetségre, ha Vázsonyinak egy tizennyolc év előtti beszédét fellapozzuk. Vázsonyi három kategóriát különböztetett meg: „az egyik forrása azokban van, akik mint lauda- tores temporis aeti, az elmúlt jó időknek dicsőitői, nem tudnak hozzászokni ennek a korszaknak rohamosabb, lázasabb, gyorsabb alkotásaihoz és ezt a korszakot a tengés-lengésnek régi korszakával szemben becsülik le”. Ezek talán a legkevésbé veszedelmesek, a legjobb szándékúak, de annál súlyosabb, amint következik: „A gáncsoskodásnak másik forrása azok közül származik, akik a főváros adminisztrációját szerették volna, vagy szeretnék politikai labdajátékul felhasználni, akik nagyon fájlalják, hogy a mi kommunális politikánkban immár a dogma erejére emelkedett az az elv, hogy helyes kommunális politika csak az országos politikai pártoktól és áramlatoktól függetlenül sünállathatnak”. Félelmetes a hasonlatosság a tizennyolc esztendő előtti és a man napok között. Vájjon megrázza-e szívüket ez a Vázsonyi mondás azoknak, akik egy életen át abból éltek, hogy Vázsonyi Vilmos lépte-nyomán tipegtek és Vázsonyi nagy szellemének segítségével karriereket futottak meg. Vájjon észreveszik-e ezek az urak, szabadelvűek és demokraták, akik mind tőle származtak, akik mind az ő elméje fényessége mellett növekedtek, vájjon észreveszik-e, hogy mennyire el- kanyarodtdk az ő elveitől? Tudatára ébrednek-e, hogy milyen élesen elkülönítette Vázsonyi Vilmos az országos politikát a községi politikától? Megfontolják-e végre, hogy ma mi hirdetjük azt, amit tizennyolc év előtt Vázsonyi Vilmos hirdetett, ők pedig a marxista tábor uszályhordozóivá lettek. És újra Vázsonyi: Az elmúlt szerdán a törvényhatósági ciklus lezárult és utoljára ült össze a főváros törvényhatósági bizottsága és ezzel be is fejezte hatodféléves működését. Az előjelek szerint ez volt a közgyűlésnek a búcsúja, mert a választások megtartásáig aligha merül fel szükség a közgyűlés összehívására, az eset- 1 leg felmerülő ügyeket pedig a törvényhatósági tanács a maga hatáskörében fogja letárgyalni. A várospoli- j tikai élet egész vonalán most kizárólag a választási j ügyek nyomultak előtérbe. A pártok tekintete a de- i cember 21—22. napokra irányul, amikor ^ Budapest választópolgársága dönt az új törvényhatóság összetételéről. A városháza ügyosztályaiban is megnyilvánul, hogy a pártok elfordultak az aktuális kérdések megvitatásától és ez az oka annak, hogy különösebben jelentőségteljes ügyek nem érlelődnek az egyes úgy- osztályokban. Az elmúlt hét az ellenzéki, párttöredékek gyanús korteslármájától volt hangos, amelyekről azonban az öntudatos budapesti polgárság megalkotta a maga megfelelő véleményét. A hazug rágalmakkal, vádaskodásokkal és gyanúsításokkal kiszélesített ellenzéki kortesfogásról Kopnia Jenő ár,, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Ha nem hangzottak volna el olyan alaptalan gyanúsítások, amelyek kiváló közéleti férfiakat és nagyszerűen bevált világhírű intézményeinket akartak bepiszkítani: csak mosolyogni kellene azon a szánalmas vagy humoros kijelentések fölött, amelyek az elmúlt napokban a képviselőházat is foglalkoztatták. Az ellenzéki műfelháborodás zajában az egyik szociáldemokrata képviselő azt mondotta, hogy a szavazóigazolványok szétküldésének harmadik napján még százezer szavazóigazolványt nem kézbesítettek ki, ami természetes is volt, mert lnszen a posta hat napot jelölt meg a háromszázezer ajánlott küldemény továbbítására. Ez a megállapítás pillanatok alatt kirobbant olymódon, hogy százezer szavazóigazolványt elloptak és az üvöltő hangorkán szünet nélkül reklamálta a tettesek neveit. Verték a padot a műizgalom mesterkélt injekciójával beoltott ellenzéki képviselők és főleg arra törekedtek, hogy a százezres tétel eltűnésének botránya minél vi- lágraszólóbb legyen. A sajtó kénytelen volt erről a viharról megemlékezni, amit a nagy fantázia kitermelt, a szóbanf'orgó képviselők pedig egyáltalában nem gondoltak arra, hogy ezt a gyanúsítást vissza„A harmadik forrása a gáncsoiásnak pedig azoknak soraiból származik, akik azt szeretnék, ha Budapesten is az a rouge et noir játék ismétlődnék meg, amely játéknak színhelye Bécs, ha itt is a polgári társadalomnak, a kispolgárságnak és a közép- osztálynak elseprésével, megsemmisítésével, ellent- állási erejének a megtörésével egyik oldalon a fekete reakció és a másik oldalon a szociáldemokrácia mérkőznének egymással, mint Bécsben, ahol Rothschild és prokuristái is a szociáldemokrata jelöltre adják le szavazatukat”. Ha erre sem dermed meg a vér az ereikben, ha erre sem fagy le szájukról a politikai agitáció szava, akkor mindörökre és kegyetlenül megtagadják Vá- zsonyi Vilmost, akkor igenis, igaza van Vázsonyi Vilmosnak, hogy a polgári társadalom, a kispolgárság és a középosztály élseprésére, megsemmisítésére vállalkoznak. Rouge et noir. Tessék választani. vonják. Egyszerűen nem beszéltek többé róla, hallgattak és ez a hallgatás mutatja legjobban, hogy ez a komolytalan korteskedés még az ő szemükben is nevetségessé vált. A főváros összefogást és békét hirdető komoly társadalma kizárólag az idegesség jelének tekinti a százezer bolettáról feltálalt agyrémet és nagyon jól tudja, hogy a százezer szelvény valóban hiányzik az ellenzéknek abból az egyszerű és érthető tényből kifolyólag, hogy a polgárság a százezer szelvényt nem az ellenzéknek, hanem a komoly és reális programot hirdető pártoknak juttatta. Érzésem szerint nemcsak a szelvények hiányoznak az ellenzéknél, hanem hiányozni fognak később a szavazatok is és érdekes volna megtudni, hogy akkor az eltűnt szavazatokat hol fogják keresni, kiket fognak meggyanúsítani és megrágalmazni? — Általánosságban a kis pártok izgatott kapkodása érthető, mert már most tisztán látják, hogy számos kerületben nem tudják öszehozni az ezer ajánlást. Az ellenzéki pártok vezérkari főnökei ugyanis elfelejtik, hogy vannak kerületek, ahol aránylag kevés a választók száma és ahol a szelvényeket csak olyan pártok birtokolhatják, amelyeknek felfogása és célkitűzése egyezik a polgárság gondolkozásával. A Várban például kilencezer választó van, amelyekért síkraszállott a Községi Polgári Párt, a Keresztény Községi Párt, a Friedrich-párt, a Szabadelvű Párt, a Demokrata Párt, a frontharcosok és a szociáldemokraták. Miután egy-egy ajánláshoz ezer-ezer szelvényes aláírás szükséges, a helyzet kilátástalan a kis pártok szempontjából. Tudni kell azt is, hogy a szelvények átadása elől a választópolgárságnak körülbelül ötven százaléka szokott elzárkózni és így, ha például a Várban hét párt indul, akkor kérdem, hogy négyezerötszáz szelvényből hogy akarnak hétezer szelvényt varázsolni. Ugyanez a helyzet a belvárosban és' még egynéhány kerületben, ahol az ellenzéki pártok és pártfrakciók a legkisebb reményekkel sem rendelkeznek. A dolog természete szerint tehát az ellenzéki csoportok nem fogják tudni összehozni a szükséges szelvénymennyiséget és még ha — amint halljuk — száz pengőt is ígérnek 'fflßiHHBiBESESBEaESESraSSBaSBESiSäBgiBBiaSBiSgaESiäiaiaaaBaSiäiiiSSiiiaäiSaiSaasaSESasaSBiSfiS» néhány eflsnzéki csoportnak la teli számolnia azzal, több kéri« Isiben nmm tud listát állítani Kozma Jeeiő nyilatkozata az ellopott százezer jboletta m@sé|óről, az ellenzéki rágaiomhadjáraS- réi és az öntudatos polgárság állásfoglalásáról
