Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1930-09-17 / 37. szám

Ára 5© fi 3 lér «lä W W I ■ £ 1 vJS / Tizenkilencedik évfolyam Budapest, 1930 szeptember 17, 37. szám E£ÖF1Z3ETÉS1 ÁUMK.: Egész évre ...............................21 pengő Fé lévre.....................................12 pengő Ál landóan : GAZHASÁGl JÉHTESÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S Ó E MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és ki a dóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UUCA 18. SZ. Postatakarékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFON : A UTÓ MA TA 137—15 Temetés után, amikor a nemzet egyik legnagyobbját hántoltuk el, nem lehet a könnyeket gyorsan felszárítani és nem igaz az, hogy a fülünkbe csak a gyászbeszéclek vissz­hangzanak. Magasztos és követendő példa marad mindörökké számunkra ez a nagy férfiú, aki saját hatalmas egyéniségében megmintázta számunkra, hogy milyennek kell lennie a háború, az összeomlás utáni kor, a legújabb kor állami érfiának. Ahogy Ripka Ferenc főpolgármester mondta , a koporsó mellett: „Váss József út volt a magyar romok között. Igazság volt, amikor megmondta nekünk, hogy job­ban tudjuk gyűlölni egymást, mint szeretni a hazát. Élet volt, mert dolgozott és segített. Élete az isteni és emberi kötelességek teljesítése volt.’7 késik a rendelet, amely sok ezer embernek adná a kezébe a téglát és a vakoló kanalat? Olyan egyszerű és természetes volt ez a gondolat, olyan bölcs volt ennek fölvetése, hiszen a munkanélkülieknek valósá­gos tömegét lehetne ezáltal munkához juttatni. De nálunk minden fut, él, viharzik az utolsó pillanatig és a célnál minden összeomlik. Ezen kell segítenünk, hogy ne legyen minden akciónk szalmaláng, ne zápuljon meg útközben a lelkesedésünk és fejezzük is be, amit egyszer elkezd­tünk. Ha nagy miniszterünk emlékét tiszteletben tartjuk, ha .az ő szelleméből csak egy kicsit magunk­nak biztosítunk, akkor rend és munka lesz itt. Munka és béke: az ő két nagy, szent ideálja. Megtörténnek az els© lépések a nagy** üzemek központosítása érdekében Csak olyan lélekből váltódhatott ki Vass József­nek ez a tökéletes, megkapó jellemzése, amely lélek annyira igen közel állott hozzá, amely lélek rezonált Vass József lelkének minden megnyilatkozására. A fájdalom szavai voltak ezek, de olyan kőbe vésni való szavak, amelyek örök példaképül állítják elénk a nagy minisztert. A gyász elnyúló napjaiban sokat gondolunk rá és a munka napjaiban nagyon, de na­gyon sokat fogjuk még idézni az ő nagyszerű példá­ját. Szavai, mondatai szállóigékké, gondolatai argu­mentumokká válnak. Budapest iránt érzett jóindula­tát, szeretetét pedig, amelynek annyi, jelét tapasztal­tuk, sohasem felejtjük el és különösen majd akkor jut eszünkbe, ha mások, a legjobb szándékúnk sem tudnak majd Budapestért annyit cselekedni, mint ő. Mert nem lesz meg senkiben az emberi léleknek az a hatalmas, visszfényes, tiszta lángolása, amellyel ő ékes volt. Es mert nem lesz meg az a Szilviákat gör­gető ereje, amellyel Vass József rendelkezett. Elment, ami benne földi és múlandó, de szelleme itt marad és munkálja a magyar lelkek egymás­megértését, munkálja az alkotó lélek termékenységét. Az ő szavai, az ő szelleme szinte minden nap meg fogják világosítani a mi elménket. Most is, hogy el­múltán és a természet múlandóságot példázó őszbe­hajlásán elmélkedünk, égő szavakkal látjuk a város falain lángolni egyik utolsó mondását: így nem mehe­tünk' neki a télnek. Nem, így nem mehetünk nekil, ezt ő jól látta a kormánykerék magaslatából, de jól látta akkor is, amikor a nép között járt és szeretettel ölelte magához az elesetteket. De ha ezer karja lett volna is, fel tudta volna-e emelni valamennyit. Nem, itt kevés értéke van az emberi jóságnak, a szamaritá­nus érzéseknek. Ezeken már régen átcsapott a nyo­mor hulláma. A segítő kéz gyenge és hatástalan, itt munka, kell és ha ezerszer beszélünk a dologról, aminthogy ezerszer kell beszélni, róla, mindig azt kiáltjuk, hogy munkára van szükség. A budapesti városházának szól legelsősorban ez, mert a vajúdásnak olyan példáját, mint amilyet most itt hátunk, eddig el sem tudtuk képzelni. Férfias erő helyett a városházán valami szentimentalizmus uralmát látjuk. Hiszen szépen világít a magyar éj­szakában a Liber Endre becsületes szíve, nem, elég, ha alamizsnát kapargái össze és őrködik az éhezők gyomra-korgása fölött. Nem tud csodát művelni és Budapest munkátlanjai számára nem tud mindennap kánai menyegzőt rendezni. Radikálisan csak a munka segít és elérkeztünk az időponthoz, amikor radikáli­san kell cselekedni, mert „így nem mehetünk neki a télnek.” Egy szál Liber Endrével nem tudjuk megfuta­mítani a nyomor hadjáratát. Pénzt kell előteremteni akár a föld alól is. Mi szoktuk a türelmet, a megfon­tolást prédikálni, de ma nem bánjuk, ha átkok száll­nak is a fejünkre, ma azt követeljük, hogy akár­milyen feltételek, akármilyen módon is pénzt kell előteremteni, nehogy „így77 kelljen a tél elé menni. Nem is soroljuk fel az ötleteket, amelyek féléves töprengések során felmerültek, pedig csak emlékez­tetni kellene néhány ilyenre és máris rendben len­nénk, feltéve, hogy erélyesen és keményen vennék kézbe a dolgot. Hogy másra ne emlékeztessünk, itt van példának okáért a tatarozás kérdése. Vájjon hol Szaváén megalakul a bizottság — Elsőnek a Gáz­gyár igazgatósági SíiwaíaiáBiak elhelyezéséről gondoskodnak — Beesey Antal a bizottság elnöke nyilatkozik a legsürgősebb tennivalókról A főváros vezetőségének az őszi mnnkaszezón kez­detén minden törekvése árra irányul, hogy minél több közmunka elrendelésével nyújthasson támogatást a súlyos gazdasági válsággal küszködő vállalkozásoknak. Nem kétséges, hogy a főváros ebben a tekintetben anyagi erején jfeiül hozott áldozatokét, lőszer? énper, most vannak kiadás alatt a Vízműveknek és az Elek­tromosműveknek összesen 47 millió pengő értéket képviselő beruházási munkálatai. Ilyen körülmények között érthető az a nagy érdeklődés, amely a főváros üzemi szakbizottságának az ülését megelőzi. A XII. ügyosztály mellé állított, úgynevezett üzemi szak- bizottság még nem alakult meg és így érdemleges ülést még nem is tarthatott. Recseg Antal az elnöke ennek a szakbizottságnak és így az ő elhatározásától függ, hogy ez a bizottság mikor kezdi meg működését. Becsey Antal, az Egységes Községi Polgári Párt társelnöke, akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a következőket mon­dotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Szeptember 17-én, szerdán tartjuk első ülé­sünket. A XII. ügyosztály szakbizottságának ez az ülése természetesen csak az alakulási formaságokra szorítkozhatik, mivel azonban rengeteg teendőnk van, még ezen az alakuló ülésen intézkedni fogok a máso­dik ülésnek az összehívása iránt. A második ülésen, amelyet előreláthatóan a rákövetkező hét szerdáján, vagyis szeptember 24-én fogunk megtartani, már érdemleges vitát indíthatunk meg és esetleg olyan határozatokat is hozhatunk, amelyek­kel előbbre mozdíthatjuk a gazdasági vál­ság enyhítését célzó törekvéseket. — A XII. ügyosztály szakbizottságára egész sereg aktuális feladatnak a megoldása vár. Mindenek­előtt a Gázgyár új igazgatósági épületének az ügyét kell döntésre előkészíteni. Az új Rókus-kórházat a fő­város a Tisza Kálmán téren fogja felépíteni — a Gázművek jelenlegi igazgatósági épületének a helyén. Igaz ugyan, hogy bizonyos nehézségek késleltetik az új Rókus-kórház megépítésének a megkezdését, viszont azonban a Gázművek igazgatósága részére előbb kell új épületről gondoskodni, még mielőtt az új Rókus-kórház megépítése megkezdőd­nek. Aki tehát sürgetni akarja az új Rókus építésének a megkezdését, annak előbb a Gázművek igazgatósága részére kell új épületet szereznie, vagy legalábbis ki­harcolnia. Különböző tervek merültek fel, amelyek közül én a legelfogadhatóbbnak azt tartom, hogy a Gázművek új igazgatósági épületét a Kisrókus telkén kell megépíteni. Ezt a kérdést feltétlenül tisztázni kell és pedig minél előbb, mert nézetem szerint nem­csak a Gázművek központi igazgatóságának a problé­máit oldjuk meg ezzel, hanem egyben előkészítjük a szerintem feltétlenül szüksé­ges üzemi koncentrációt is. Nem kétséges ugyanis, hogy a Vízműveknek az igaz­gatása súlyos nehézségekkel jár. A Vízművek most a Pesti Hazai Takarék épületében, az Egyetem uccában van elhelyezve. Vagyis olyan helyen vannak a Víz­művek igazgatósági helyiségei, ahova azok egyáltalán nem valók. A Vízműveknek különben is nagyobb helyiségekre van szüksége, mert hiszen a víz állandó kémiai ellenőrzése a jövőben nem az élelmiszervizsgáló intézeten keresztül fog történni, hanem a Vízművek­nek most felállítandó önálló kémiai osztálya útján. Ennek az új osztálynak a megszervezése teljesen elő van készítve, csupán a végrehajtás van még hátra. — A Fővárosi Hírlap hasábjain fejtettem ki elő­ször azt a tervemet, hogy a Vízművek, a Gázművek és az Elektro­mosművek igazgatásának azonos termé­szetű momentumait egybe kell kapcsolni. Mind a bárom üzem külön végezteti az órák le­írását és ellenőrzését, valamint a pénzbeszedést. Há­romszoros munka ez, amit kevesebb fáradsággal lehetne elvégeztetni, ha minden egyes lakásban a három üzemnek közös alkalmazottja egyszerre végezné úgy a vízórának, mint a villanyórának és a gázórának a leírását, valamint a havonkinti inkasszálást. De nemcsak ezekben a részletkérdésekben lehet üdvösen és előnyösen végrehajtani a centralizálást, hanem a központi irodai igazgatásban is. — A fővárosi üzemek igazgatásának a centralizálását szorgalmazni fogom, ahol csak erre módom é? lehetőségem nyílik. — Ez a kérdés a legaktuálisabb problémák közé került, mert hiszen most kell efölött döntenünk, mi­előtt a Kisrókus helyén megkezdenők az új igazgató- sági épület megépítését és berendezését. Mind a három üzemnek a központi igazgatását ebben az új épületben lehet majd elhelyezni, amivel nemcsak az adminisztrációt fogjuk egyszerűsíteni és gyorsítani, hanem egyben a főváros közönségének is szolgálatot teszünk azzal, hogy a főváros lakosai Budapest szívé­ben, a Rákóczi úton egyszerre járhatnak el mind a három közüzemmel kapcsolatos ügyeikben. — Az üzemi szakbizottságnak természetesen más feladatai is lesznek. így például nagy munkát ad az üzemi beruházásokkal való foglalkozás. Főként a Víz­művek beruházási programjának a végrehajtása vált sürgőssé, mert ha még a télen nem hajtjuk végre eze­ket a munkálatokat, a jövő év nyarán kánikula esetén ismét zavarok fenyegethetik a vízszükséglet ki­elégítését. — Sürgős a víztisztítási eljárás megindítása is, mert különben két év múlva sem szabadíthatjuk meg a budapesti vizet a bennelévő szennyes anyagoktól.

Next

/
Thumbnails
Contents