Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-02 / 40. szám
Ára 50 fillér--------------------------- v Tiz ennyolcadik évfolyam Budapest, 1929 október 2. * 10. szám «mmíiaiíltaltloitinniamniJiBinninniiianinin!-i rt i -TJ i i-n íi?ij u-iíi i -íujy iiiinmniiioiitailimliöfiKaiiiniiimiininnH M—BB»b ..... .. ELŐ FIZETÉSI ÁHAK: Egész évre................................24 pengő Félévre................................. 12 pengő Áll andóan: G/?Z1)/ISÁGI ÉHTFSÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DAC SÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al BUDAPEST TI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 Mem kenyerünk a politika, sőt minden erőnkkel, minden igyekezetünkkel szeretnénk a városházát megszabadítani mindentől, ami politika. Elegendő elintézni, építeni, teremteni, alkotni való van, hogy könnyű szívvel mondjunk le azokról a gátakról és barrikádokról, amelyeket a komoly tevékenység elé a politika emel. iSTéha azonban mégis bclekényszerítik az embert, hogy politikáról beszéljen, helyesebben, hogy a politika mérgének a városi életből való kiküszöbölése érdekében felemelje a szavát. Ennek a politika-irtó hadjáratnak akadtak immár komoly sikerei is, élveztük néha a teremtő munkát éltető csendet, de az a tábor, amely politizálás nélkül hamaroson elvesztené a lába alól a talajt, újra meg újra rázendít a régi nótára. Rá-rázendítenek, meg abbahagyják, ezúttal azonban olyan zenebonát rendeznek, amelynek bevonulása ellen sietve meg kell védeni a városházát. Az új politikai hűl'ám, amely egyelőre még csak a sajtó szikláin veri önmagát fehér-tarajosra, demokráciát követel. Tekintélyekre hivatkozik, fantasztikus „rendszerváltozási’’ terveket sejtet, egyszóval vadul hullámzik. Mindaddig, amíg demokráciát követelnek, nem is lenne semmi baj, mert a demokráciának senki sem ellensége, sőt vagyunk egypáran ebben a városban, akik a demokratikus fejlődésnek már akkor lelkes hívei voltunk, amikor a mai, a „rendszer” kapuját döngető Botondok egészen rendszertelenül a porban játszottak. Valóban láttunk mi már más viharokat is és ha ma ők a demokráciáért kiálthatnak, annak közsönhetik, hogy mi öreg katonái a demokráciának, leküzdöttük azokat a bizonyos „más viharokat”. Ma is szívesen küzdünk a demokráciáért, de mi azzal is tisztában vagyunk, hogy vaksi kapitányok, gyengekezű kormányosok zátonyra juttatták a demokrácia hajóját és bizony jól neki kell most gyürkőznünk, hogy kiszabadítsuk és megint nyílt, szabad vizekre vihessük. Eddig talán egyet is értenénk, de az urak — úgy látjuk — megint nagyon sürgősen hajóra akarnak szállani. Üj kapitányt, új kormányost, jól aranyozott egyenruhákat szeretnének maguknak biztosítani leginkább abból a táborból, amely elég élénken segédkezett a zátonyra juttatásnál. Ez mindenesetre igen kényelmes dolog és elméletben igen ügyesen beosztott munkálkodás. Úgy gondoljuk azonban, hogy sokkal igazságosabb lenne, ha az urak szintén belekapaszkodnának a kötélbe, amelyen eddig egy- magunk vontattuk a szabad vizek felé a zátonyra futott hajót. Jó néhányszor elénekelhetnék velünk együtt az újjáépítés izzadságos, keserves munkájában a bánatos „ej ucknyem”-et. * Bizony akadnak mindig rések a várfalakon. Most a gazdasági réseket szemelték lei, amelyeken, úgy vélik, betörhetnének a hatalomba. Az ilyen haditerveket igen könnyű kieszelni, pompásan megrajzolni. De mi lenne azután*? Elöl vannak azok a kimagasló egyéniségek, vezető elmék, nemzetet, osztályokat, néprétegeket összekapcsoló hatalmas erők, amelyek a mostaniakat pótolni tudnák1? Hol vannak a klasszikus eszközök, hódító programok, a mai gazdasági bajokat egy csapásra megszüntető varázsszerek *? Mi jobban ismerjük a ma hatalomra törő tábort, mint az országos politikában ismerik őket. Itt a városházán több alkalmunk volt megismerni alkotó zsenijüket, a köz érdekében kifejtett tevékenységüket. Mi tudjuk legjobban, hogy mivel akarnak rálicitálni azokra, akik a főváros ügyeit intézik. Mi láttuk őket a választók előtt, hallottuk, mi mindent ígértek és ott voltunk számtalanszor a főváros közgyűlési termében, amikor harsogva követeltek olyasmiket, amikről ők maguk éppen úgy tudták, hogy megvalósíthatatlanok, mint mi magunk. Igen közeli vizsgát ajánlunk. Egészen rövid idő választ el bennünket a főváros költségvetési vitájától. Komoly, józan, elfogulatlansággal, a város sze- retetével a szívében, számadó ceruzával a kezében hallgassa végig ezt a vitát Budapest polgársága. Elallgassa végig, hogy mi mindent fognak ezek az urak ott követelni, de hallgassa végig a szakszerű válaszokat is, amelyeket kapni fognak. Szegény pesti polgár dagadt fejjel és áradó szívvel hallanád, hogy holnap már ingyen járhatsz a villamoson, ingyen égetheted a villanyt és a gázt, talán adót se kell majd fizetned. Csak a harsogó szónoklat elhangzása után eszmélnél fel, hogy ködképeket rajzoltak káp- rázó szemed elé, hogy a reális valóság éppen a fordítottja mindannak, amit elébed tálaltak. Ela ez így lenne, még nem is lenne katasztrófa. Álmodtál szépet és felébredtél. Még az sem lenne halál, ha jönnének és semmit sem tudnának megvalósítani abból, amit Ígértek. Akkor csak önmaguk zuhannának egyedül a mélységbe. De ha lázálmaikat A fővárosi törvény reformjának a sorsa ma már nemcsak a politikusokat érdekli, hanem a nagyközönség legszélesebb rétegeit is. A főváros lakossága ugyanis ettől a reformtól a városházi adminisztráció átszervezését, egyszerűsítését, gyorsítását és olcsóbbá- tételét reméli. Legutóbb különböző napilapokban az a hír terjedt el, hogy a belügyminiszter ankétje elhalasztódik, minthogy a reform politikai természetű rendelkezései tekintetében az illetékes tényezők között ellentétek merültek volna fel. „A kulisszák möScitovszky Béla belügyminiszter nyilatkozata élénken megcáfolja a fővárosi törvény körül legutóbb keletkezett híreszteléseket. Az október 15-én összeülő képviselőház legközelebbi munkarendjén ott szerepel a fővárosi reform, a valóság földjébe ültetnék, akkor mindnyájunkat magukkal rántanának. * Akit szeretnek kisajátítani, de akihez tulajdon- képen édes kevés közük van, Vázsonyit szólaltatjuk meg: — Eszembe jut egy részlet — mondta — Heine egy írásából, melyet azt hiszem, Börne életéről írt. Egy sétaőrről beszél, aki a gyermekekkel szemben nagyon szigorú volt. Nem engedte meg, hogy a sétatéren játszanak, a gyepre lépjenek, a virágokat letépjék és karikázzanak. Egyszer ezzel a sétaőrrel történt valami. És erre megjelent a játszótéren, és játszó gyermeknek képzelve magát, egyre azt kiáltotta: Majd megmutatom most nektek, fiúk, hogyan kell pajkosan játszani! Nem sétált a gyepen, hanem beletaposott; nem virágot szedett, hanem mind gyökerestől kitépte; nem karikázott, hanem fákat hajigáit széjjel. Szóval: a sétaőr megmutatta, hogyan kell igazán játszani. Szóról-szóra így mondta ezt Vázsonyi. Isten óvjon, hogy a mi sétaőreinknek módjukban legyen megmutatni, hogy kell igazán játszani. gött folyó csatározásokról” szóltak ezek a híresztelések, amelyekkel tulajdonképpen azt a másik álhírt akarták plauzibilissé tenni, hogy a fővárosi törvény reformja egyelőre lekerült a napirendről. Ezekre a híresztelésekre a leghatározottabban rácáfol Sci- tovszky Béla belügyminiszternek a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt tett alábbi nyilatkozata, amely bejelenti, hogy a fővárosi törvény reformjáról szóló tervezet elkészült. amelynek miniszteri tervezete már végleges formát öltött. Politikai körökben egyébként úgy informálják a Fővárosi Hírlap munkatársát, hogy az új választásra minden valószínűség szerint a jövő év júniusában kerül sor. &@BBE2g!53BBaB!aBBBBaS3BliaasaaBBBBBaBBBBBaBBBaBBaSBBSBBHBBBBBBBBBflBBBBBBBSBB SCITOVSZKY BÉLA BELÜGYMINISZTER: A főváré»! reform végleges formába öltözötten várja további sorsát Scifovszky Béla belügyminiszter ugyanis a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Bejelenthetem, hogy a fővárosi reform tervezete teljes egészében elkészült. Befejeztük úgy az adminisztrációs, mint a politikai résznek a megszövegezését is és e pillanatban végleges formába öltözötten várja ez a minisztériális tervezet további sorsát. Egyelőre természetesen csak az én egyéni tervezetemről van szó, amelyet most megküldök a főpolgármester úrnak, a kormány összes tagjainak, valamint a községi pártok vezetőinek is. Ma is az a véleményem, hogy a községi pártok vezetőinek a felfogását és esetleges kívánságait meg kell hallgatnom, mielőtt a fővárosi reformról szóló javaslatomat a képviselőház elé terjeszteném. Minthogy azonban itt nagy anyagról van szó, amelynek áttanulmányozása és szakaszonkénti alapos megfontolása hosszabb időt igényel, a pártvezérekkel tervezett tanácskozásaim időpontját most még nem határozhatom meg. Két-háromheti időt akarok adni az összes érdekelteknek, hogy önmagukkal szánjanak előbb vitába, mielőtt végleges véleményt alkotnak. Ügy gondolom, hogy a pártvezérekkel a képviselőház őszi ülésezésének a megkezdése után ülhetek majd le a zöldasztalhoz. Egyébként továbbra is az az álláspontom, hogy a fővárosi reform rendkívül sürgős és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy ezt a törvényjavaslatot még ebben az esztendőben, tehát legkésőbb ^ kara- esonv előtt tető rdá hozhassam. .. f R pártvezérek konferenciája a parlament összeillése után lesz — Hz új választások a jövő év júniusára várhatók Felvetettük a belügyminiszter előtt azokat a í bizonyos oldalról hangoztatott vádakat, amelyek sze- | | rint a fővárosi reform „elkobozza az autonómiát”. | Seitovszky belügyminiszter a következőket mondotta: — Egész életem az autonómia tiszteletében telt el. Rólam tehát senki sem tételezheti fel, hogy én az autonómia ellensége volnék és ne ismerném az autonómiában rejlő erők jelentőségét. Nekem ilyen autonómiaellenes szándékot nem lehet imputálni.. .
