Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-25 / 52. szám
Budapest, 1929 december 25. 5 FŐVÁROSI REFORM ÉS AUTONÓMIA A Fővárosi Hírlap számára írta: SC1TOVSZKY BÉLA dr., belügyminiszter Az 1872: XXXVI. te. megalkotása óta, amely egységes szervezetnek az alapjait vetette meg a három város egyesítéséből származott Budapest közigazgatása számára, hatalmas arányú fejlődésen ment keresztül Budapest Székesfőváros. Fényes paloták és középületek nőttek ki a földből, mintaszerű közintézmények létesültek, ipari és kereskedelmi vállalatok egész sora termékenyíti a gazdasági életet, műgyüjtemények és mű- intézetek hirdetik magunknak és az idegeneknek tudásunk és szorgalmunk eredményeit. A magyar tudás és a magyar akarat diadalmas ereje bámulatos eredményeket produkált. Azóta több, mint félszázad telt el. Még a háború előtt kezdték érezni az érdekeltek, hogy a székesfőváros nagyvonalú fejlődésével nem áll összhangban az a közigazgatási berendezkedés, amelyet az 1872. évi XXXVI. te. alkotott meg. A közéleti viszonyok azonban nem voltak alkalmasak mélyebbre nyúló közigazgatási reform megteremtésére. Közbejött a háború s a forradalmak lezajlása után más sürgősebb törvényhozási teendők gátolták a fővárosi törvény reformjának a megalkotását. Végre elkészült a fővárosi reform, amely most élénken foglalkoztatja a képviselő- házat. A fővárosi reformot főként az autonómia védelmének a jegyében támadják. Erre a támadásra nincs ok. A törvényjavaslatnak alapelve éppen az, hogy az önkormányzati jogok megtartásával, sőt megerősítésével biztosítsa az egyszerű, a jó és a gyors közigazgatást, A törvény- javaslat ennek a kettős célnak a megvalósítását kívánja szolgálni. Gyökeresen újjáalakítani a székesfőváros törvényhatósági bizottságát, Meggyőződésem ugyanis, hogy a törvényhatósági bizottság csakis úgy lehet a székesfővárosban uralkodó közhangulat hű kifejezője és csak akkor fejthet ki az összes érdekkörök jogos törekvéseivel összhangban álló működést, ha az önkormányzati testületben a különböző társadalmi rétegek, hivatások, foglalkozások képviselve vannak. Ez indított arra, hogy az érdekképviselet elvét a vidéki törvényhatóságokhoz hasonlóan, de a székesfőváros különleges viszonyainak megfelelő módon és mértékben ebben a törvényjavaslatban is érvényre juttassam. Üj lesz az örököstagok intézménye is, ami a székesfővárosban még fokozottabb figyelmet érdemel, mint a vidéki törvényhatóságoknál.- A székesfővárosi önkormányzat széleskörű és rendkívül bonyolult feladatkörének megismeréséhez ugyanis még hosz- szabb idő szükséges, mint a vidéken. A székesfőváros önkormányzata értékes elemet fog nyerni azzal, ha itt is megszervezzük az örököstagok intézményét, mert ez biztosítani fogja a jogfolytonosságot, továbbá a mélyreható tapasztalatnak és a nagyobb közéleti gyakorlatnak a közügyek intézésével való érvényesülését. Nagy súlyt vetek arra is, hogy az önkormányzati testületekben a szakszerűség szempontjai minél erőteljesebben érvényesüljenek. Ezért szerveztem meg a törvényhatósági bizottság egyik csoportját azokból, akik viselt állásuknál fogva hivatottak arra, hogy szakismereteikkel elősegítsék a tárgyalásra kerülő ügyek szakszerű intézését. A törvényhatósági bizottsági tagok számának csökkentése, a közgyűlés alkotó elemeinek céltudatos összeállítása, az eddigi közgyűlési hatáskörnek a közgyűlés és a törvényhatósági tanács között való megosztása gyorsabb és szaba- tosabb életműködésnek ad lehetőséget. A törvényhatósági tanácsban az autonómia újabb nagy fontosságú tényezőt nyer, amely a maga nagyobb mozgékonyságával a közigazgatásra és a gazdálkodásra való mélyreható befolyásával bizonyára üdvös hivatást fog betölteni a székes- főváros életében. Megerősíti és kiszélesíti a törvényjavaslat a székesfőváros közigazgatásának vezetésére hivatott polgármester hatáskörét is azzal, hogy a tanácsi rendszer megszüntetésével az ő kezébe teszi le az egész közigazgatási ügymenet irányítását és intézését. A tárgyilagos bírálatnak tehát kétségtelenül meg kell állapítania, hogy ez a törvényjavaslat nem sérti az önkormányzati jogokat, ellenkezőleg: erőt, tartalmat, munkalehetőséget, nagyobb szabadságot ad az igazgatásra, a gazdálkodásra pedig megfelelőbb befolyást biztosít az önkormányzatnak. Hazánk megcsonkítása következtében a székesfővárosnak kulturális és szociális szempontokból való fejlesztése,, gazdasági tekintetben való Eladási osztály: VI, ?oréz körű! 43. szám megerősítése sorsdöntő életkérdés, olyan gócpontot kellett tehát teremteni, amely minden nemzeti erőtényező összetartására alkalmas. A haladás legelső feltétele az önkormányzat, a közigazgatás megerősítése. Rendületlen hitem az. hogy ebből a szempontból ez a törvényjavaslat minden feltételt megteremt. Bízom abban, hogy a. megadott keretek között minden út megnyílik az alkotó', a termékeny, áldásos munkához, amely elé az egész ország jövője érdekében mindnyájan nagy reményekkel tekintünk. Az Egységes Községi Polgári Párt hivatalos lapja. Előfizetési árak: fél évre ..................12 pengő, egé sz évre................................24 pengő. SCH ÄFFER KÁROLY okleveles mérnök Vasút-, út-, betonépitési vállalkozó kövező-mester Bntlapstl Vili, Aggteleki ucca 17. Telefon: Jóxssf 325-83 OBERMflHH L FÉMÁRU IPARTELEPE BUDAPEST, Vili., SZIGETVÁRI UCCA 6. TELEFON ; J. 848-53. ALAPÍTVA; 1887 KITÜNTETVE: WELS 1888, BUDAPEST 1896,1906,1928. 1 ■ ■ Üzemi konyhák felszerelései. Sütőformák, fém- és bádogáruk, kávégépek A RÁCOK SZÁLÁJA Mikor felépítették, a hangzatos „rácok szálúja” nevet kapta, később pedig, a magyarosodás hajnalán, „Zrínyi” lett. Jelleme azonban nem változott. Következetes volt múltjához az elpusztulásáig, illetve megszüntetéséig megmaradt Pest egyik legliirkedtebb nevezetességének. Pedig előkelő környezetben nőtt fel. Szomszédai mindig féltékenyen őrködtek a nemes külsőre és a jóhírnévre. Ez azonban rá nem volt hatással, mert a hagyományok nagyon is mélyen vésődtek falaiba. Mégis, amíg az előkelő szomszédok nyomtalanul eltűntek és nevüket sem a pesti bűnkrónikákban, sem egyéb feljegyzésekben nem találjuk meg, addig a rácok szálúját, illetve á Zrínyit az a kitüntetés érte, hogy neve és szelleme néha-néha még napjainkban is megjelenik. Igaz, hogy csak a színpadon. A „Peleskei nótárius” című népszínmű harmadik részében esik szó róla, mikor Baczur Gazsi, az örökké duhaj, de jóindulatú pesti jurátus megpillantja a Zrínyi ablakából Zajtay hírneves nótárius uramat. Gazsi barátunk siet üdvözölni a nótáriust és figyelmezteti, hogy lovát feltétlenül a Zrínyibe szállásolja, mert ott néki „nagy auetori- tása” vagyon és jobb helyet ennél egész Pesten nem találni. Később pedig, mikor a. nótárius színházba invitálja, erősen tiltakozik a komédia ellen és a következő szavakkal hárítja el a meghívást: „Inkább a Zrínyiben egyet ferblizek s ha valaki megharagít, olyat ütök az asztalra, hogy a poharak balétot táncolnak”. Ez az egyik emlék. A másik a „Két pisztoly” című népszínmű, melyben szintén feléled szelleme Sobri Jóska romantikus történetével kapcsolatban. Gaál József és Szigligeti éles szemmel vizsgálták a pesti életet és valószínű, hogy költői szemlélődésükön túl, a hely botrányos valósága is hatással volt rájuk, mert mind a ketten a betyárromantika és a féktelen duhajság jellemzésére használtait fel a Zrínyi vendégfogadót. A költői emlékeken kívül a híres vendégfogadóról és kávéházról a Pestet ismertető útikönyvek és kalauzok is megemlékeznek. Először Dorfinger említi az 1827-ben megjelent munkájában. Röviden, „Zum Zrínyi auf der Landstrasse Ko. 661.” említi meg a belvárosi vendégfogadók között. Utána Patisz tesz róla említést 1833-ban, majd egy 1850-ben készült hivatalos összeírásban is szerepel, mint elsőosztályú beszálló-vendégfogadó. A rác-szála, majd később Zrínyi, a volt Hatvani ucca és Országút (Kossuth Lajos ucca és Múzeum körút) sarkán, a mai Astor-szálloda helyén állott. Telkének helyrajzi történetét, sajnos,, nem követhetjük Buda és Pest visszafoglalásának évétől, mert jóllehet az első nyomok a Belvárosban említik ugyan, tulajdonképpen az épület a Hatvani-kapun kívül feküdt és közvetlenül a város falához csatlakozott. A Hatvani-kapu pedig az utolsó volt, melyet Pest városka kapui közül lebontottak. Az utolsó városkapu lebontásával eltűnt minden akadály Pest fejlődésének útjából, de szegényebb lett ismét egy emlékkel. A Hatvani-kapu lebontásának költségeit Bekella Miklós kereskedő vállalta és végeztette is el, kinek neve a Zrínyi vendégfogadó történetével is összefügg. Az első telekkönyvi adat az 1811 október 17-én kelt örökfelvallási jegyzőkönyv, melyben Manoli Constantin leánya, Katalin, férjezett Bekella Miklósáé felváltotta, hogy a belvárosi 306 számmal jelölt házát, továbbá egy, a Hatvani-kapun kívül fekvő, de azért mégis a Belvárosba tartozó', 610 számmal jelölt sarokházát, melyet közönségesen „Rácok szálújának” neveznek, végül a városligeti telkeit és szőlőit atyai örökségképpen a saját és férje nevére íratta. Ez tehát az első adat, mely a rácok szálújának pontos helyét megjelöli. Arról pedig, hogy a szála és vendégfogadó már 1811 előtt is létezett, egy kimutatás tanúskodik, melyet a farsangi báli pénzek elszámolására. készítettek. Ez a kimutatás 1800-ban készült és adatai szerint a rövid farsangi időszakban 1061 darab húszkrajcáros jegyet adtak el, mely körülmény a szála nagyfokú népszerűségét is bizonyítja, de megállapítható belőle az is, hogy a rácok szálúja és fogadója még a XVIII. század utolsó negyedében épült fel és első tulajdonosa Manoli Constantin kereskedő volt. Manoli Constantin élelmes kereskedő létére nem arra törekedett, hogy a városkapun kívül épült vendégfogadót kifogástalan berendezéssel szerelje fel és a belvárosi nevesebb fogadókkal sem akart versenyre kelni, hanem inkább a nagyobb hasznot szorgalmazta. Görögországi útjáról megtérve, mindig hozott egy-két balkáni kereskedőt magával, akik azután ismertté tették a fogadót a többi kereskedők előtt is. A Budán és Pesten megtelepedett görögök és rácok pedig itt kötöttték meg üzleteiket az átutazókkal és mi sem természetesebb, mint az, hogy a vendégfogadót és a hozzátartozó tánchelyiségeket „rácok szálúja” néven ismerte a pesti polgár. A „Zrínyi” névre történt magyarosítás már Bekella Miklós nevéhez' fűződik és valószínűleg közvetlenül az 1811. évi tulajdonbavétel után következett be. A Bekella-esalád 1853 október 3-ig volt az ingatlan birtokosa, amikor eladták azt Fabricius •Józsefnó született Schaffer Alojziának. Az új tulajdonos 66.000 forintot fizetett az ingatlanért és még ebben az esztendőben lebontatta a régi düledező épületet. A még 1850-ben elsőosztályúnak minősített beszállóvendégfogadó tehát alig három esztendő elmúlásával megszűnt, s Fabriciusné lakóházat építtetett helyére. A Zrinyi-kávéház azonban újjászületett. A kapube járattól jobbra és balra két nagyobb helyiség szolgált kávéházi célokra, melyek mindegyikéhez egy- egy kisebb szoba is csatlakozott. Ezekben az elzárt udvari szobákban játszódtak le azok a botrányok, melyek azután a rosszhírű ős fiatal utódját rövid tizenkét esztendő elteltével halálra kárhoztatták. 1865-ben a városkapitány jelentése és a tanács, valamint Fabricius József kérelmére a helytartó- tanács megvonta a kávéház bérlőjétől az iparjogot és az üzletet bezáratta. Ez a helytartótanácsi rendelet végleg megszüntette a duhajkodók és hamis- kártyások pesti paradicsomát. A vendégfogadót tehát a régi épület lebontása, a kávéházat pedig hatósági intézkedés szüntette meg.
