Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-18 / 51. szám
íiiiBiiioHiaiiBiiianimnfainmiiriTHdiUriit ECÖF1ZETÉS1 ARAK: Egész évre .......................................24 pengő Fél évre.................................................12 pengő VÁR OSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al BUDÁÉ EST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Állandóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 Karácsony hetében csont és munkába állíthatná a munkanélküliek ezreit. Amikor azonban az egész földkerekségen súlyos gazdasági bajokkal küzködnek, akkor a kis Magyarkormány veszi kezébe a dolgot és egész energiával nekilát a bajok kiküszöbölésének. Tisztában van azonban azzal is mindenki, hogy a sok szomorúság világkrízisből ered. Hiszen ha a csonka magyar határokon túl jobb és bőségesebb lenne az élet, akkor — csak egy példát említünk -— a főváros napok alatt nyélbeüthetné az üzemi beruházó köl- äanHBaaHaHHHMHBaaBiiBMHBHaMHa! országnak irtózatos erőfeszítéseket kell tennie, puszta életbenmaradása érdekében. Karácsony hetének egyetlen optimizmusa, egyetlen aranyfüstös reménysége az lehet, hogy akaraterős, tehetséges és tennivágyó emberek mégis csak révbe tudják vinni Budapestnek és az országnak azt az igen szimpla, igen szerény vágyát, hogy — élni akarunk. ■■anapaHHBifiatfaasfflssKBBBiiaaaBaBHffinnBBS DRÉHR ÁLLAMTITKÁR BEJELENTI a nyolcórai munkaidő törvénybeiktatását------- ——rv—au — Min den munkaképes embert munkához kell juttatni az államnak és a fővárosnak — Egymásután érkeznek a külföldi kölcsönajánlatok A főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése szerdán délután a munkanélküliség enyhítésének súlyos problémáját vitatja meg. Ez a kérdés ma nagy tömegeket érint, érthető tehát, hogy úgy a törvényhozás, mint a törvényhatóság különböző fórumai szükségesnek látják a megoldás útjának a keresését. A képviselőház , múlt héten foglalkozott a munkanélküliség ügyével, amidőn a szociáldemokraták részéről e tárgyban benyújtott indítványhoz egyrészről Fuss József népjóléti miniszter, másrészről Mayer János földművelési és Búd János kereskedelmi miniszterek szóltak hozzá. Valamennyi felszólalásból az aggodalom hangja csendült ki a jövő alakulását illetően és főként a hitel-hiányra vezették vissza minden oldalon a hajok forrását. A Fővárosi Hírlap munkatársa a szerda délutáni rendkívüli közgyűléssel kapcsolatosan beszélt Bréhr Imre ^ dr. népjóléti államtitkárral, akinél az iránt érdeklődtünk: van-e remény a közeli jövőben a hitelhiány által okozott bajok enyhülésére. valahogy sokkal, de sokkal jobban kiütközik, mint bál-mikor máskor az ország rettenetes szegénysége, a gazdasági válság, vagy ahogyan nevezzük ezt a merev, fájdalmas mozdulatlanságot, ezt a halotti csöndet és ezt a kedvetlen életúntságot. Karácsony hetében még a legrosszabb időkben is megélénkült a pesti ucca, a mosolygó és ragyogó kirakatokat ellepték a nézők tömegei és a boltokban hemzsegtek a vevők. Ez volt az esztendőnek az a kis része,, ez volt az aranyhét, amely életet, derűt, kedvet, bizalmat, reménységet és optimizmust hozott az embereknek még akkor is, ha különben egész esztendőben nyomorogtak, kuporgatták a krajcárt, vagy talán ha egész esztendőben koplaltak is. Karácsonykor mindenkinek volt pénze, mindenki jókedvűen adta oda a garasait a másiknak, a kereskedő, az üzletember pedig úgy érezte, hogy egy hét alatt regresszálja magát az egész esztendő küzködéseiért. Most pedig még ez sincs. Ez az egy hét is elveszett a pestiek és a vidékiek számára. Az egész esztendő ködös horizontján ez az egyetlen karácsonyi g-yertyácska pislogott bele a homályba biztató, kedves fénnyel. De mire odaértünk a karácsonyi gyertyához,, ez is meggondolta magát és bágyadt haldoklással ez is kialudt. Karácsony hetében mindig dőlt a pénz mindenhova és az embereket hajtotta valami mennyei jóság, hogy örömet kell szerezni mindenkinek. Most ásító, üres üzletek, amelyek utolsó reményüket is feladni látszanak, az uccán unott, ődöngő emberek, akik koldus-gőggel még csak rá sem sandítanak a gyönyöröket kínáló kirakatokra. Dréhr Imre dr. népjóléti államtitkár a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: / — Bizonyosra veszem, hogy a legközelebbi napák enyhülést hoznak a gazdasági krízisben. A lenyeges javulás előjeleit abban a tényben látom, hogy a külföldi tőke kezd érdeklődést mutatni a magyar gazdasági élet iránt. Vass József népjóléti^ miniszter úr képviselőházi felszólalásában utalt bizonyos tárgyalásokra, amelyek kölcsönajáriatokról^ folynak. E tárgyalások során meggyőződést szereztünk arról, hogy a tőkehiány átmeneti jellegű és a külföldi pénzpiaci helyzet sanyarúságával van összefüggésben." Speciális magyar szempontból nincs okunk a kétségbeesésre, sőt minden alapunk megvan a reményre arra vonatkozóan, hogy közgazdasági helyzetünk most már egészen rövid időn belül lényegesen javulni fog. — Külföldi kölcsönajánlatok érkeztek hozzánk elsősorban tisztviselői és munkás családiházak építésére. De kölcsönajánlat fekszik a népjóléti miniszter úr előtt kórházak és tüdővészszana- tóriumdk építésére vonatkozóan is. Ezeknek az ajánlatoknak a beérkezése a legbiztosabb jele annak, hogy a gyógyulás és javulás útján vagyunk. Sőt tudomásom van arról is, hogy a főváros vezetősége is kapott kölcsönajánlatokat, amelyek szintén tárgyalás alatt állanak. Kölcsönajánlat érkezett a Rókus-kórház megépítésére, de ugyancsak külföldi kölcsönajánlatot kapott a kereskedelmi miniszter úr a két új állami híd elkészítésére is. Mindezek olyan jelek, amelyek azt bizonyítják, hogy a gyógyulás útján vagyunk. Ezeknek a kölcsönajálhatóknak az elfogadása lehetővé fogja tenni munkaalkalmak teremtését, ami nélkül a gazdasági helyzetet tartósan megjavítani nem lehet. — A munkanélküliség problémájának másik ágazata a szociális karitás feladatkörébe tartozik. A magukkal tehetetlen, munkaképtelen emberek fölsegítése ■— segélyügyi probléma. Ez a segítési mód semmiesetre^ sem vonatkozhatik dolgozni tudó,, munkaképes emberekre. Ha tehát ezen a téren a karitásnak szerepe jut, ezt csak rövid időre szóló, átmeneti állapot lehet, amely elül ökokból egyáltalán nem helyeselhető. Ami a szociálpolitika feladatait illeti ezen a téren, ezeket is teljesíteni akarjuk. Foglalkozunk a nyolcórai munkaidő törvénybeiktatásának gondolatával, ami a munkásság életstandardjának a megjavítására vezet. Ennek a törvény javaslatnak a benyújtása és tető alá hozatala szorosan összefügg a munkanélküliség enyhítését célzó akcióval, mert hiszen ennek a javaslatnak törvényerőre emelésével azt a célt akarjuk elérni, hogy minél több munkáskezet foglalkoztathassunk. De a munkanélküliség enyhítését fogja eredményezni az állami és hatósági munka- közvetítés régóta húzódó problémájának a megoldása is. Nézetem szerint törvényhozási intézkedésre van szükség az állami és hatósági munkaközvetítés kérdésének tisztázása érdekében. Ezt a problémát törvényhozási úton úgy kell megoldani, hogy minden munkaképes embert munkához tudjon juttatni az állam és a főváros. A pesti embernek nincs pénze, az irodákban elmaradtak a karácsonyi borítékok, ami pár garas pedig mégis akad, abból legalább az ünnepi kosztnak kell kikerülnie. De van még egy csapás: odahaza maradt a vidék is. A gyermekeknek majd sütnek kalács-tésztából madarat, meg nyuszikát, amit mielőtt kiszáradna, meg is lehet enni. Jó lesz az is a pesti játék helyett. A télikabát is várhat egy esztendőt és a cipőcskék is kitartanak még, ki kell tartamok pár hónapig. Csomag nélkül, leeresztett kézzel járnak az emberek 1929 karácsony hetében. Emiéi biztosabb, pontosabb gazdasági barométert még az öreg Times sem tudna szerkeszteni. Kegyetlenül nagy bajok vannak itt és ezek a bajok azt követelik, hogy sürgősen üljön össze mindenki, aki orvosa lehet ennek a nagy nyavalyának. Tudjuk mi nagyon jól, hogy órák alatt nem lehet segíteni és nem lehet karácsonyig elűzni a gondfelhőket, hogy aranyfüstös hangulatban az angyalok szárnya-suhogását hallhassuk. De orvosságnak mégis csak kell lenni, mert a magyar ég szörnyű borulatának nem szabad még egy ilyen karácsonyt megérnie. ’ Szokássá vált ■— és mi, akik a kommunális élet kritikusai vagyunk, örülünk is neki — hogyha ilyen bajok vannak, az első gondolat mindig az: segítsen, cselekedjék a főváros. És a jóindulatú segedelem, a körülményekhez képest mindig jó eredmény, nem is maradt el eddig. Most — be kell vallani — nem bízhatunk eléggé a főváros segítő erejében. A bajok nagyobbak,, mint amilyenekkel a főváros meg tud küzdeni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ölbetett kézzel kell várni, amíg elsüllyed a hajó. A fővárosnak igenis akcióba kell lépnie, aminthogy erre nézve már látunk biztató jelenségeket is. Ezúttal azonban nemcsak Budapest, hanem az ország bajáról van szó. Bizalommal reméljük és várjuk tehát, hogy a Bréhr Imre dr. népjóléti államtitkárnak ez az érdekes nyilatkozata kétségkívül nagy mértékben fog hozzájárulni a közgyűlés munkanélküliségi vitájának az eredményességéhez. A népjóléti államtitkár nyilatkozata szerint a munkanélküliség problémája három részből áll: 1. az átmeneti segítés; 2. a törvényhozási intézkedések foganatosítása; 3. munkaalkalmak teremtése. A segítés ma aktuális és elodázhatatlan feladat; munkaalkalmak teremtése -— amire a kölcsönajánlatok benyújtása révén remény nyílik, — a legközelebbi napok feladata, a törvényhozási intézkedések foganatosítása viszont a jövőre nézve fog állandó féket jelenteni a munkanélküliség terjedése tekintetében. Bréhr Imre államtitkár közölte még a Fővárosi
