Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1928-07-11 / 28. (976.) szám

c-o \

/

Tizenhetedik évfolyam

Ara 50 fillér

Budapest, 1928 julius 11.

28 (976) szám

r^im$?mirffiiníiirenTcRnHnimiimnmirm!THEBmHmOT5iiiBiiiaii

um

HmraiBiüQiTfHurmfiuüiwhibmfci

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre

...............................................24 pengő

Fé

lévre...........................................................12 pengő

Ál

landóan:

GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ

VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

Felelős szerkesztő: D AC S 0 E MIL

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és lei a dóhivatal BUDAPEST TI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFONSZ AM: TERÉZ 137-15

Elbúcsúztunk

már egyszer annak rendje és módja szerint abban a hitbeji, liogy a tisztelt közgyűlés megkezdi nyári vakációját. Ez vagy két héttel ezelőtt történt, de a tisztelt közgyűlés olyannak bizonyult, mint a vidéki nénémasszony, aki hiába búcsúzik el a szobában, az ajtófélfánál újra kezdi a beszédet, vagy — hogy teljes legyen a hasonlat, — a veszekedést. A búcsúzás nyájasnak és derűsnek Ígérkezett, végeredményben azonban olyan perpatvar csattant ki barátságos kézszorítás helyett, hogy az es;/íendő legcsinosabb közgyűlési botrányai is megirigyelhették volna. Szégyenlem való volt az egész, ami szerdán történt és hogy ez csakugyan úgy is van, bebizonyították a közgyűlés tagjai pénteken, amikor a baloldal úgy hallgatott a szerdai botrányról, mint a kacenjam- meres ember a tegnapi lumpolásról.

Magával a botránnyal foglalkozni túlságosan nem igen érdemes, mert a betegségnek csak a régi tünetei ütköztek ki a beteg testen. A diagnózis tehát a régi és a régi marad a tórápia is. Pedig már-már azt hitte volna az ember, hogy a gyógyulás útján van a betegség, a szerdai események azonban azt mutatják, hogy a közgyűlésre nagyon, de nagyon ráfér még( egy kis utókúra.

Mielőtt tehát utókúrára mennének az urak, érdemes mégegyszer rekapitulálni a közgyűlés betegségének feltűnő jelenségeit. Amikor a betegágynál orvosként először jelent meg Ripka Ferenc, azonnal és a legnagyobb biztonsággal állapította meg, hogy itt I a morbus politicum igen súlyos esete forog fenn. ! Egyetlen pillantás a szerdai közgyűlésre és mindenki meggyőződhetik, hogy ez az esztendők előtt született diagnózis tökéletes volt, de a betegség olyan makacs, hogy miég mindig nem lehetett teljesen és tökéletesen kiirtani. A szerdai közgyűlés eseményeit — hogy a kórképet annál jobban lássuk —- három részre osztjuk fel. Az egyik rész, a betegség egyik tünete az volt, amikor a baloldal egy gyönyörű objektum megvásárlásának kérdésénél hiábavaló és káros politikai fantazmagóriákba merült. A bukott és tehetetlennek bizonyult forradalom hősét. Károlyi Mihályt álmodta vissza és a jövő kiépítése helyett a múlt rombolásain kéjelgeit. A jobboldal sem nézte ezt . a politikai lázálmot hangtalanul és ilyenformán természetesen óriási zenebona keletkezet a tárgyalóteremben. Ez az első jelenség tehát komoly bizonyítéka annak, hogy a közgyűlés még mindig vissza-vissza- esik régi betegségébe.

Azután jöttek a személyes élű csetepaték. Nem követjük a baloldali urakat a személyeskedés terére, csak éppen konstatálni akarjuk, hogy a baloldalon súlyos vádakkal illettek és ízléstelenül szidalmaztak olyan városatyákat, akiket — ha (amit fel sem mernénk tételezni) a szemükre hányt vádak igazak volnának, — ugyanezekkel az állítólagos hibákkal terhelten ezelőtt pár hónappal még a mélyen tisztelt baloldal ölelt szerelmesen a keblére. Világos tehát egészen, hogy itt kizáróan politikai hajtóvadászatról van szó, mert hiszen, ha tényleg erkölcsi felháborodás szülte volna a szerdai szörnyű hajrát, akkor az urak pár hónap előtt még a „bűnösöket“ odahaza, a saját portájukon, a maguk törvényei szerint, házilag végezhették volna ki.

Ez a két jelenség kétségtelenül tisztán a morbus politicum jelenlétét bizonyítja. A harmadik jelenséget aligha lehet már ennek a számlájára írni. Ez már új tünet, amely új nyavalyát jelent. Éspedig súlyos erkölcsi betegséget. Ez a harmadik tünet azt mutatja, hogy egyes pártok túlzottan könnyű lelkiismerettel teszik túl magukat bizonyos pártközi megállapodásokon. Ezzel a betegséggel, sajnos, már másodszor találkozunk igen súlyos formában. Először a Községi Takarékpénztár ügyénél, most pedig a Károlyi-palota megvásárlásánál tapasztaltuk. Egészen nyíltan kell a dologról beszélni, mert máskép gyógyulásra nem számíthatunk. Ripka Ferenc egyik legnagyobb érdeme volt, hogy a pártvezérekkel való bizalmas megbeszéléseken óriási sikereket ért el és a legnagyobb kérdésekben pártközi megegyezéseket hozott létre. Nagyszerű és csalhatatlan formáját találta meg a szétágazó politikai törekvések között is az egységes, simán gördülő városkormányzásnak. Igenis, a bizalmas megbeszéléseken minden kérdésben egészséges, jótékony paktumok születtek. A beteg tehát gyógyult, amíg a medicinát pontosan bevette. Egyszer azután — emlékezzünk csak vissza — egy éjszakán, a Községi Takarékpénztár ügyének tárgyalásánál, valahonnan az orvos ellen izgatták a beteget. A beteg eldobta az orvosságot és a helyzet felborult. Két eklatáns példáját látjuk már annak, hogy pártközi megegyezéssel elintézések születtek, amelyek alól később az egyik fél, mindkét esetben ugyanaz a fél. kibújt. Nem akarunk más pártok ügyeibe beleavatkozni, csak éppen

A képviselőház a tmdt héten megszavazta a vidéki törvényhatóságok mandátumának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. A javaslat 4. paragrafusa kimondja, hogy a mandátumhosszabbítás a főváros közgyűlésére nem vonatkozik. Ennek ellenére a képviselőházi vitában szóbakerült az a kérdés is, miként alakul a főváros törvényhaósági bizottságának sorsa, tekintettel arra a körülményre, hogy

a bizottsági tagok felének mandátuma december 31-ikén lejár.

Ellenzéki oldalról arra kérték a belügyminisztert, teA beszélgetés során itt közbevetően megkérdeztük, mi történik abban az esetben, ha a képviselőház december 31-ikéig nem jut abba a helyzetbe, hogy a fővárosi törvényjavaslatot tető alá hozza. 1928 december 31-ikén lejár a választott törvényhatósági bizottrosi reformból vagy sem,

Megemlítettük a belügyminiszter előtt az üzemek kérdését is. Scitovszky Béla belügyminiszter már többízben nyilatkozott a Fővárosi Hírlapban az üzemekre vonatkozó felfogásáról. A tanács a belügyminiszter intencióinak és a közgyűlés határozatának megfelelően megtette a szükséges lépéseket a-megszűntetésre

a közgyűlés betegségeit kutatjuk, amikor Budapest közönsége nevében arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy a jövőben a pártok csak olyan megbízottakkal ülhetnek le egymás között tárgyalni, akiknek a kérdések eldöntésére teljes puvoárjuk van dá akiknek hozzájárulását nem lehet egyetlen autokratikus kézmozdulattal keresztülhúzni.

Egyszóval a lábbadozó beteg a közgyűlési szezon utolsó hetében súlyosan visszaesett. Pedig az orvosszerek, amelyeket használtak, kitűnően beváltak. A betegnek kell tehát a nyári utókúra alatt megába- szállania és eltökélnie, hogy a főváros érdekében megszabadul súlyos nyavalyájától. Mert — ezt üzenjük utravalónak — a gyógyulás ma már egyedül i és kizáróan a betegtől függ.

gyen konkrét nyilatkozatot a fővárosra vonatkozó terveiről és tegyen Ígéretet arra, hogy szükségrendelettel nem fog operálni. Scitovszky Béla belügyminiszter a hozzá intézett kérdésre azzal válaszolt, hogy szükségrendelettel élni nem fog, a közgyűlés további sorsára vonatkozóan feltett kérdésekre azonban részletesen nem válaszolt. A Fővárosi Hírlap munkatársa éppen ezért szükségesnek tartotta, hogy érdeklődjék a főváros közgyűlését érintő problémák megoldása, iránt, már csak azért is, mert a képviselőház nyári szünetének bekövetkeztével most már legalább három hónappal eltolódik a törvényhozás munkája.

sági tagok felének a mandátuma, újévig tehát feltétlenül törvényhozási intézkedésnek kell történnie, nehogy a közgyűlési munkában fennakadás álljon be. Erre a kérdésre Scitovszky Béla belügyminiszter a következő rendkívül érdekes kijelentéseket tette:

ítélt üzemek likvidálására. Fenmarad azonban továbbra is az a kérdés, hogy mi történik a közgyűlés pénteki határozata után azokkal az üzemekkel, amelyek részvénytársasági formában működnek. Erről a kérdésről Scitovszky Béla belügyminiszter a következőket mondotta:

— Az üzemekről kialakult általános felfogásomnak megfelelően természetesen szükségesnek tartom a részvénytársasági formában működő üzemek üzletmenetének alapos áttanulmányozását. Mihelyt nyári szabadságomról visszatérek, — tehát legkésőbb szeptember hó folyamán, —

átvizsgálom a főváros üzemi részvénytársaságainak működését.

Elsősorban a BSzKRT ügyvitelét óhajtom megismerni.

SCITOVSZKY BELÜGYMINISZTER nem akar jövőre két választást

„Ha a jövő év elején nem lesz törvény a fővárosi reformból, akkor nincs más lehetőség, mint a választások kiírása az év

végén lejáró mandátumokra“

Scitovszky Béla belügyminiszter

érdeklődésünkre a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának:— A fővárost érintő problémák megoldása kizárólag időkérdés. A törvényjavaslat — minden ellenkező híresztelés ellenére — teljesen elkészült és legföljebb már csak arról lehet szó, hogy egy-egy részlet- kérdésben történhetik megokolt módosítás. Nagy kérdés azonban, hogy a képviselőház mikor kerül abba a helyzetbe, hogy a fővárosi reformról szóló törvényjavaslatot letárgyalhassa. Az elmúlt héten ugyanis — mint ismeretes — benyújtottam a közigazgatási reformot, amely az őszi parlamenti kampányban előreláthatóan élénk és beható vita tárgya lesz. Ezidőszerint

még csak jóslásokba sem lehet bocsátkozni abban a tekintetben, hogy a fővárosi törvényjavaslat mikor kerül a képviselőházban letárgyalásra.

— Én nem hiszem, hogy a képviselőház bármelyik pártja helyeselné, ha a jövő évben kétszer egymásután kellene a főváros közönségének tövényhatósági bizottsági tagokat választania. Egyik pártnak sem lehet érdeke, hogy egy esztendőben kétszer vigye választóit az urnák elé.

Nem hiszem tehát, hogy az ellenzék akadályokat gördítene olyan irányú megoldás ellen, amely egy ilyen kétízbeni választás elhárítását célozza.

Ez természetesen csak arra az esetre vonatkozik, ha az év végéig úgy alakul a helyzet, hogy legkésőbb a jövő év első hónapjaiban tető alá kerülhet a fővárosi reform. Ellenkező esetben, vagyis akkor,

ha nincs remény arra, hogy a jövő év elején a fővárosi reformból törvény legyen, akkor nincs más lehetőség, mint a választások kiírása azokra a törvényhatósági bizottsági mandátumokra, amelyek 1928 dec. 31-én lejárnak.

Ennek az időközi választásnak a kiírása tehát attól függ, hogy a jövő év tavaszáig törvény lesz-e a fővá-