Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-07-04 / 27. (975.) szám
Tizenhetedik évfolyam Ara 50 fflllér Budapest, 1928 julius 4. 27 (975) szám ELŐFIZETÉSI ÁUAB£: Egész évre...............................................24 pengő Félévre...........................................................12 pengő Állandóan : GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ ü VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ KMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztősé g és kiadóhivatal B VDAL EST TI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFONSZAM: TERÉZ 137-15 Budapest szivéről mondott nagyszerű, múlhatatlanul hálára kötelező beszédet Ripka Ferenc főpolgármester a magyar közélet legtekintélyesebb fórumán, az országgyűlés felsőházában. Ezerszer láttuk annak a szeretetnek a megnyilvánulását, amellyel Ripka Ferenc a magyar fővárost dédelgeti és istápolja, ezerszer láttuk segítő kezének, gazdag munkájának eredményeit; az a nagyszerű hitvallás azonban, amelyet hétfőn a méltóságos Ház színe előtt Budapestről tett, a város minden polgárának szivét megremegtette. A meleg és őszinte érzések, amelyekkel a főpolgármester városa iránt viseltetik, nem egyedül a magasrangu hivatalos funkcionárius rokonszenvére engednek következtetni, hanem ennél sokkal többre. Nemcsak a főpolgármester nyilatkozott meg a hétfői nagyszerű beszédben, hanem Ripka Ferenc, Budapest mintapolgára, akit a kormányzat bölcsesége éppen kivételes polgári erényei révén választott ki a magas méltóság betöltésére. Ezúttal ismételten bebizonyosodott, hogy szerencsés volt ez a választás, mert melegebb szeretet- tel, tisztább érzéssel erről a városról nem lehet beszélni. mint ahogyan Ripka Ferencet hallottuk. Nem kertelünk, kimondjuk őszintén, hogy Budapestet tíz esztendő óta kemény és méltatlan támadások érték, olyan támadások, amelyeket még jóakarata emberek is állandóan ismételtek. Akadtak már védőbeszédek, de a nagy perben, az igazi védőbeszédet mégis Ripka Ferenc mondotta el. Budapest szivéről beszélt, megható és mélyen átérzett szavakkal, amelyek élesen tükrözték Budapest igazságait. Ennek a beszédnek a hatása alatt szárnyaszegetten hullottak le a szörnyű vádak, amelyeket Budapest ellen emeltek. Nem tagadta Ripka Ferenc — nincs is rajta szégyelnivaló, — hogy a magyar világváros a nyugat eszméinek nagy hangfogója lett az idők során. A nyugati eszmeáramlatok megfogták egész Budapestet, a vörös május kánkánjában azonban Budapesti igazi értékei nem vettek részt. Azok — mondotta a főpolgármester — akkor fogházban ültek, vagy elmenekültek. Budapest minden jóravaló lakosa szenvedett akkor, mert ismeretlen mélységből feltört is zap borította el Budapestet. Rém érdemli meg hát ez a város, hogy ezzel az iszappal azonosítsák. Helyre kell tehát állnia a harmóniának a magvar főváros és a magyar vidék között, mert Budapest a nemzet nélkül, a nemzet pedig Budapest nélkül nem élhet meg. A kiengesztelődésnek pedig két nagy támasztéka van: Budapest jóságos szive és a nemzet jóságos szive. Budapestnek a szivéről Ripka Ferenc főpolgár-r mester felejthetetlen jellemzést adott. Elmondta, hogy Budapest nem a kövek halmaza, nem a gépek, a raktárak és üzleti könyvek nagy telepe, hanem kulturáltságával természetes vezetője a magyar életnek és jó szivével példát ad arra, hogy ilyen művelt, nagy magyar közületnek még nehéz időkben is hogyan kell cselekednie. „A magyar fővárosnak — mondotta — nemesen érző nagy szive van, amelynek érzékeny antennája felfog minden hullámrezgést, melyet a magyar szenvedések, vagy örömök leadóállomásai bocsátanak feléje De Budapest szive nemcsak önmagáért dobog, hiszen a háború után, a nagy földomlás után „a nagy árvíz menekültjei, mint valami szigetre, dűltek Budapestre.“ Ez a szegény Budapest megosztotta velük a kenyerét és a lakását, amely magának is alig volt. Magához ölelte a testvéreket, akiknek megjelenése kétszeresre fokozta a nyomorúságot. Segített azonban mindenen Budapest szive, amely olyan intézményeket teremtett a jótékonyság szolgálatára, amely intézmények kiállják a versenyt a legbüszkébb külfölddel is. Mondhatott volna-e jellemzőbbet a főpolgármester Budapest szivére, mint hogy ez a város évi büdzséjének tíz százalékát, 20.5 millió pengőt áldoz, — bele nem számítva a közegészségügyi kiadásokat — emberbaráti célokra. Az ilyen város, amely nem nézi, ő szülte-e a nyomorgót, a beteget, hanem hóna alá nyúl, ápolja és eteti a magyar föld minden szülöttjét, aki kenyérért, vagy orvosságért kiált hozzá, megérdemli, hogy a nemzet is gondoskodjék róla. A nagy nemzeti gondoskodás ragyogó példáját adta Vass József népjóléti miniszter, aki az öregség és rokkantság biztosításáról szóló törvényjavaslatával Budapest népéről is óriási arányokban gondoskodott. Természetesnek tartjuk, hogy Budapest főpolgármesterének meg kellett ragadni az alkalmat, hogy a felsőházban Budapest mélységes és őszinte háláját tolmácsolja a miniszter előtt. Ezért a törvényjavaslatért legelsősorban a fővárosnak kell hálásnak lennie, mert amint a főpolgármester fájdalmas adataiból kiderül, félmilliót meghaladó ember nem tud Budapesten negyvenöt pengős havi életstandardból se tőkét gyűjteni, se önerejéből semmiféle aggkori ellátást biztosítani magának. Gondoskodni kellene ezeknek az embereknek az öregségéről, mert „a semmi, a nincstelenség elkábítja a fejeket és ha valahol meggyöngül a kazán fala, kikerülhetetlen a robbanás“. Ez a javaslat és az ehhez hasonló javaslatok majd meghozzák azt a békét és nyugalmat az ország fővárosának népe számára, amely a leghatásosabb széruma lesz minden lelketlen izgatásnak és minden felforgatásnak. Éppen ezért Ripka Ferenc felsőházi nagy beszédének kétszeres rendkívüli jelentőséget tulajdonítunk. Az egyik az. hogy mindenkinél hatásosabban megvédte ezt a megvádolt várost, amely ezzel a bizonyítvánnyal. amelyet most kapott, emelt fővel állhat a müveit világ és a magyar nemzet előtt egyaránt. A másik nagy jelentősége ennek a főpolgármesteri beszédnek. hogy rámutatott azokra az eszközökre, amelyekkel meg lehet óvni ezt a nagyszerűen fejlődő várost. úgyhogy Budapest a jövőben bölcs vezetője és makulátlan büszkesége lehet az országnak. RIPKA FERENC A FELSÖHAZBAN nagy beszédet mondott Budapestről és a „Sex Vass El-”ről „A magyar fővárosnak nemesen érző, nagy szive van, amelynek érzékeny antennája felfog minden hullámrezgést, amelyet a magyar szenvedések, vagy örömök leadó állomásai bocsátanak feléje“ Ripka Ferenc főpolgármester hétfőn délben hatalmas, mindenkit megkapó beszédet mondott a felsőházban az öregség és rokkantság biztosításáról szóló törvényjavaslat, az úgynevezett lex Vass //. tárgyalása alkalmából. Méltó volt ez a beszéd ahhoz a magas nívóhoz, amely néhány hónap alatt a nemzet büszkeségévé tette a felsőházat, de méltó volt Budapesthez is, amelynek érdekében nagyon kevés olyan hatásos, őszinte szimpátiákat keltő beszéd hangzott el, mint amilyen a főpolgármester ajkát most hagyta el. A nagyszabású beszéd közben és után, amelyet a Fővárosi Hírlap mai vezércikkében méltatunk, az egész felsőház egj^- öntetű melegséggel ünnepelte Ripka Ferencet. Magát a beszédet, amely Budapest lakosságát méltán kötelezi hálára a főpolgármesterrel szemben, szószerint való szövegében itt közöljük: — Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőházi Az előttünk fekvő és az öregség és rokkantság biztosításáról szóló törvényjavaslatot választom az első felsőházi felszólalásom tárgyául, mivel úgy hivatásos életpályámon, mint pedig társadalmi munkámban is mindenkor a tevékeny alkotó emberbaráti szeretet nagy gondolatát igyekeztem szolgálni s minden ilyen törekvést élénk figyelemmel kísértem. — Nagy figyelemmel és megilletődéssel hallgattam az előttem felszólalt Királyi Fenségnek és a Bíboros Hercegprímás úr Őeminenciájának eme javaslattal kapcsolatosan elhangzott méltató szavait. Minden magyar emberre nagy lelki megnyugvást jelent az, hogy az ország első méltóságai így beszélnek és hogy az ő nagy hatalmukat ilyen elvek kormányozzák. A javaslat fontossága Budapestre nézve — Engedje meg a mélyen tisztelt Felsőház, hogy én ezzel a javaslattal hivatali állásomból folyólag, Budapest főváros szempontjából foglalkozhass am, mert ez a javaslat elsősorban Budapest számára bir nagy fontossággal. Nemcsak azért, mert a főváros már lakosainak számánál fogva is nagy százalékban van érdekelve minden intézkedésnél, mely az egész magyar nemzetre vonatkozik, hanem mert ez a javaslat Budapest nagyszámú ipari és kereskedelmi munkásait vonja gondoskodása körébe. — A főváros lakossága .egyébként is hathatósabb támogatásra szorul, mert társadalmilag kedvezőtlenebb helyzetben van, mint a vidék. Vidéken a családi kötelékek, az ismeretség, általában a közvetlenebb együttélés könnyebbé teszi a megsegítést. A kínálkozó munkaalkalmakat is könnyebben el lehet osztani. — A fővárosban idegenül élnek az emberek egymás mellett. Legtöbbször még ugyanannak a háznak lakói se ismerik egymást. Aki pedig vidékről vándorolt ide, a második nemzedéknél már rendesen megszűnik minden kapcsolata a vidékkel. Különösen, ha szegény ember az illető. A semmiféle emberi kötelék által nem biztosított életek száma itt rengeteg. — Pedig ez az élet, melynek semmi anyagi biztosítéka nincs, az erkölcsi alapok iránt is elveszti érzékét. A nagy nyomor ugyan megbénítja a tömegeket és feltűnés nélkül hullanak el a nyomor áldozatai, de a feszültség nő, a semmi, a nincstelenség elkábítja a fejeket és ha valahol meggyengül a kazán fala, kikerülhetetlen a robbanás. Aki tehát az anyagilag tehetetlenek életviszonyait megjavítja- a társadalmat erősíti meg. — Budapest lakosságának nagy tömegeire vonatkozik ez a javaslat. Műhelyek, gyárak, raktárak, irodák sok ezer dolgozó embere nehéz munkával keresi meg kenyerét. Néhány számadattal rá fogok világítani Budapest lakosságának ama részére, melynek sorsát ez a javaslat érinteni fogja.