Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1928-07-04 / 27. (975.) szám

2 Budapest, 1923 július 4. jMváiátáJiifmip Fólmillió ember nem tud aggságáról gondoskodni — Budapest lakossága ezidőszerint 960.000 lélek. Ebből a keresők sorában 60.000 magántisztviselő és 194.000 munkás és egyéb segédszémélygej él. Eme keresők száma tehát összesen 254.000 ember. Az el­tartottak száma az első kategóriában 51.000, míg a másodikban 170.000, összesen tehát 221.000. A keresők és eltartottak száma a két kate­góriánál összesen 475.000. Ebbe a számba belevettem 53.000 háztartási alkalma­zottat is, noha ezekre egyelőre nem terjed ki a kö­telező biztosítás. Az önálló iparosok száma Buda­pesten 27.400, míg a kereskedőké 25.000. Az állandó közsegélyben részesülők pedig 11.500-an vannak. Ez utóbbi három kategória a családtagok számával együtt kereken 180.000, míg az előbbi két kategóriá­val együtt 655.000 embert számlál. Ennek a tömeg­nek a megélhetési viszonyaira vonatkozólag a kö­vetkező számok nyújtanak igen szomorú képet: — A magántisztviselők, munkások és egyéb segédszemélyzet 254.000 kereső főt számláló kontin­genséből 31 százaléknak a havi keresete alul marad a 80 pengőn, 55 százaléka alul marad a havi ?120 pengőn, 72 százaléka alul marad a havi 160 pengőn és csak 28 százalékának van havi 160 pengőnél magasabb keresete. Ez annyit jelent, hogy e nagy tömegnek 72 százaléka, ha a keresőkre eső eltartottakat számí­tom, családtagonként legfeljebb 54 pengőt tud ha­vonta lakásra, élelemre, ruhára és minden egyéb életszükségletre fordítani. — Ilyen viszonyok között nem lehet szó arról, hogy ez a tömeg tökét gyűjtsön, vagy hogy önerejéből bármiféle aggkori ellátást biztosítson magának. Budapest lakosságának a nagyobbik feléről van itt szó, tehát félmilliót meghaladó embernek a kétséges helyzete változik át nyugalommá és reménnyé. — Félmillió embernek a lelkűidéből csapódik ki a mindenre kapható gyűlölet, melynek helyét az a felemelő tudat foglalja el, hogy a Haza gondosko­dik gyermekeiről. Budapest szive — A háborút követő világválság Magyarorszá­got rettenesen megtámadta. A nagy vérveszteség, az erkölcsi összeomlás, a borzasztó területi veszte­ség, mind végzetes csapást jelentettek hazánkra és ebben a katasztrófában a nagy árvíz menekültjei, mint valami szi­getre, úgy gyűltek össze Budapestre. A fővárosnak amúgy is súlyos helyzete ezzel még súlyosabb lett, de azért még sem fordult el soha­sem ridegen a nagy nemzeti szerencsétlenségtől. Már a háború menekültjeit is testvéri szeretettel fogadta, a nagy összeomlás után pedig, mikor megindult a menekülés nagy áradata, Budapest mindent meg­tett, hogy segítsen. — Sohasem nehezítette meg a menekültek ide­jövetelét, noha ez úgy a lakásínséget, mint pedig az általános nyomort megdöbbentő módon növelte és ennek folyományaként a betegségek, lelkiválságok s egyéb vesze­delmes tünetek nyugtalanították városunk életét. A főváros ekkor is szívével gondolkozott és szere­tettel nyújtotta segítőkezét azoknak, akik rá voltak szorulva. — Budapest főváros óriási feladatot teljesít az emberbaráti munka terén. Nincs a jótékonyságnak, a nyomorenyhítésnek, a gyermek és embermentésnek olyan cselekvési köre, mélyet ki ne használna a népjólét emelése érdekében. A csecsemő- és gyer­mekvédelemtől fogva az öregség részére felállított szeretet-otthonokig, minden intézménye olyan, amely bátran ki­állja az összehasonlítást még a íegkuliúrál- tabb külföld hasonló intézményeivel szem­ben is. — Budapest főváros emberbaráti munkájának jellemzésére meg kell említenem, hogy a folyó 1928. évi költségvetésében a 201 millió pengőt kitevő ösz- szes kiadásaiból 20.5 millió pengőt költ emberbaráti célokra. A költségvetés kiadásai részének tehát 10 százalékot meghaladó összeget áldoz a humanitás ol­tárán. Ebbe az összegbe nincsenek belevéve a köz­egészségügyi célt szolgáló kiadások, amelyek szin­tén hatalmas össszeggel terhelik a székesfőváros budget j ét. — Igen nagy összeg ez mélyen tisztelt Felsőház s büszkék lehetünk a fővárosnak érré a nagyarányú áldozatkészségére. Nagyon sajnálom, hogy a fővá­rosnak eme kiadási tételeit nem tudom összehason­lítani az állami budget hasonló tételeivel, mert azok oly szerteágazók, hogy csak' hosszabb tanulmány alapján lehetne a kívánt számadatot megállapítani. Azt hiszem azonban, hogy az állami költségvetésnek ez az arányszáma lényegesen kisebb a 10 százaléknál. — Ez a néhány adat azt mutatja, hogy Budapest nem a kövek halmaza, nem gépek, raktárak és üz­leti könyvek nagy telepe, hanem kulturáltságával természetes vezetője a ma­gyar életnek és jó szívével példát ad arra, hogy egy ilyen müveit nagy magyar közület- nek. még nehéz időkben is, hogyan kell cselekednie. — Rendkívül örvendek annak, hogy felszólalá­som kapcsán módomban állott ezeket elmondani, mert Budapest szívéről sokszor és sokat beszélnek és sokszor nem úgy beszélnek, mint ahogy azt meg­érdemelné. A magyar fővárosnak nemesen érző nagy szíve van, melynek érzékeny antennája felfog minden hullámrezgést, melyet a magyar szenvedések vagy örömök leadó állomásai bocsátanak feléje. Budapest a nemzet életében — Ez a javaslat, mely Budapest félmilliót meg­haladó lakosához szól, a főváros életére mély hatást fog gyakorolni és hatása meglátszik majd a lelkű- letek megnyugvásán. — Budapest lelkülete pedig igen fontos tényező Magyarország sorsának alakulásában. A nemzet nagy életében a különféle szervek közös és harmonikus működése szükséges. — Minél jobban nő a fa, annál több lesz az ága és az ágakon annál több gally fejlődik. A nemzet életében is így szaporítja a fejlődés az élet elágazását. Azért nem lehet egyetlen szempontból megítélni az egész nemzet életét, amint nem volna észszerű a fát arra késyszeríteni, hogy minden ága, minden galyja egy irányban nőjön. Nemcsak hogy kóros fa lenne az ilyen, de semmi se védené a vihar támadása ellen azokon az oldalakon, amerre nem fejlőd­tek ágai. — Azért a városok életét is csak akkor érthetjük meg, ha természetük és jelentőségük szerint nézzük őket. — A városi életnek jellemző sajátsága, hogy nem a hatalomra, hanem a törvényre támaszkodik. Mert a középosztály életét a hatalom akkor bizto­sítja, ha törvényes alapon, áll. — A hagyományok tisztelete és a haladásra való törekvés mindig egyesült a városok életében, ha kor­szakok szerint e kettőnek egymáshoz való viszonya meg is változott. — Az ipar és a kereskedelem, a városi életnek ez a két fontos tényezője, egészen más lelkületet nevel az emberekbe, mint az őstermelés, mely sokban ki van szolgáltatva a természet változásainak és a ter­mészet meg nem változtatható rendje konzervatí­vabbá teszi. — A városi ember a természet meghódítására in­dult kezdettől fogva és hogy ma a természeti erők egész sora szolgálja az emberiséget, azt a városok munkájának, a városok kultúrájának köszönhetjük. A magyar városok történetében is benne van az ország kultúrájának története. Buda és Pest a királyi udvar fényében lett az ország ékessége és a nemzeti királyság megsemmisülésével semmisültek meg. A magyar alkotmányos élet újraéledésével aztán feltámadtak megint. — Ez pedig nem véletlen, hanem nemzeti életünk­ben nagyon fontos jelenség. A nyugat eszméinek nagy hangfogója — Magyarország Európában a legkeletebbre fekvő nemzet, mely Európa kultúréletét ezer év óta éli át. Európa szellemi története ezer év óta Magyar- ország keleti határainál végződött és a haladás min­den riadóját itt meghallották, de nem tovább. — Természetes, hogy Budapest, a hirtelen kifejlődött világváros, nyugat eszméinek nagy hangfogója lett és a nemzetet, mely a szabadságharc összeomlása után a tétlenségbe belefáradt, gyorsított menetben akarta előre vinni a haladás útján, hogy pótolja azt, amit két évtizeden át elmulasztott. — A nemzet a múltba nézett és a szabadságharc szépségein ábrándozott, a fiatal főváros pedig előre rohant és ezzel kezdődött a végzetes elszakadás. — Az a történet ismétlődött, amit Arany János A sárkány című költeményében mond el. Amikor fel­eresztik a sárkányt a magasba, mindig magasabbra akar emelkedni, de nem lehet, mivel a zsineg a föld­höz köti. Nagyot ránt a papirossárkány, elszakítja a zsineget és most már akadálytalanul repülhet a leg­nagyobb magasságokba. De nem úgy lesz, mert az a zsineg eresztette mindig magasabbra a sárkányt és mikor elszakadt, a sárkány lezuhant a mocsárba. — Budapest is így járt. Arról a kötelékről, mely a magyar élethez fűzte, azt hitte, hogy akadá­lyozza a repülésben, az emelkedésben. És amikor el­szakadt a kötelék, megjött rá a lezuhanás. — De talán nem is szabad azt mondani, hogy Budapest. Mert akik Budapestet jelentik, nem azok követték el azt, ami történt. Budapest értékei akkor fogházban ültek, vagy elmenekültek. Budapest minden jóra- való lakosa szenvedett akkor. Akik Budapestet világvárossá emelték, akkor nem voltak ők a vezetők. Akik Budapesten a magyar tu­domány, művészet, nemzeti eszme képviselői voltak, azokat megalázták és sanyargatták. Földrengéskor előfordul, hogy ismeretlen mélységből fekete iszap tör elő és megfojtja az életet. Ilyen ismeretlen mélységből feltört iszap borította el akkor Budapestet. Csak a házak voltak akkor Budapest, de nem az emberek. — Budapest ma minden erejével arra törekszik, hogy kapcsolatait a nemzet életével megszilárdítsa és ennek a törekvésnek igen örvendetes eredményei vannak. A város vezetősége és polgársága mindent meg fog tenni, hogy a főváros és a vidék között teljes lelki har­móniát 'teremtsen és testvéri együttérzésben szolgálja a nemzet törek­véseit és ideáljait, mert tudja azt, hogy Budapest a nemzet nélkül és a nemzet Budapest nélkül, nem él­het meg. A lex Vass 13 — Ez a javaslat hatékonyan előfogja segíteni ily irányú törekvéseinket, mert ez a javaslat az élet leg­mélyebb ismeretéből: a szeretetből fakad, s szilárd meggyőződésem, hogy az ismeri legjobban az életet, aki szeretni tudja az embereket. Mert az élet törvé­nye: az erkölcs és az erkölcs a szeretet. És ennek a szeretetnek kell majd meghozni azokat a rendelkezé­seket is, melyek a most tárgyalás alatt lévő törvényjavasla­tot tökéletes egésszé, a magyar szociális gondoskodás erö§. várává fogják kiépíteni. Ezek közé tartozik a törvényjavaslatban önkéntes biztosításra utalt iparosok, kereskedők és háztartási alkalmazottaknak kötelező biztosítása s az általános népbiztosítás nagyszerű gondolatának a megvalósí­tása. — Gondoskodni kell a szegényügynek új alapo­kon. akár a községi törvény reformjával kapcsolatos, akár pedig egy külön szegényügyi törvény útján való megoldásáról, azután pedig a munkanélküliség esetére szóló biztosításról. —■ Jól tudom, hogy mindezt csak a gazdasági erők óvatos mérlegelésével, fokozatosan, lehet meg­valósítani, mert nem lehet és nem szabad a termelésre olyan terheket róni, melyeket az elviselni képte­len volna. Már ez a javaslat is 1%-al fogja a termelés költségeit emelni, ami Budapestre vonatkoztatva kb. 17 millió pengőt jelent, s az előbb érintett kiegészítés lényege­sen meg fogja sokszorozni ezt a terhet. — Végül pedig még egy körülményre bátorkodom a magas kormány figyelmét felhívni s ez a törvény- javaslattal tervezett biztosítás kontinuitásának a kér­dése. —• A javaslat igen humánusan úgy intézkedik, hogy a munkanélküli biztosított egyén, ha az egész rendes hetijárulék fizetésére képtelen, havi 50 fillér elismerési járulékkal, ha azt 13 hétre fizeti, 1 évre biztosíthatja a kontinuitást, de az így eltelt hetek nem számíttatnak be a biztosítás idejébe, úgyhogy ez, rossz munkaviszonyok mellett esztendőkkel rövidítheti meg a munkanélküliséggel küz- ködő munkást. — Módot kell tehát találnunk arra, hogy az ön­hibájukon kívül munkanélküli sorba jutott munkások, akik nem képesek a rendes hetijárulékokat fizetni, — ne viseljék életük végéig ennek a következményeit. Meg vagyok róla gvőződve; hogy a kormány és a helyhatóságok megértő összefogása rövid időn belül lehetővé fogja tenni ennek a fájdalmas eshetőségnek az elhárítását’. i — Sokat vesztettünk és sok csapás érte ezt a nemzetet. De a történelem azt tanítja, hogy egészséges nemzetek könnyebben heverik ki a vereségeket, mint a nagy győ­zelmeket. — A testi és lelki egészség a nemzet legnagyobb ereje. Egy nemzet egészségének pedig legbiztosabb jele. ha a hatalom szereti a népet és a nép meg van győződve a hatalom tehetségéről és jóakaratáról. Mert az önkényuralom jelszavát Madách Ember tra­gédiájában mondja ki a haldokló rabszolga: Milliók egy miatt! Milliók élete csak arra való. ho^y egy emberért áldozzák föl. — Itt megfordítva áll a dolog. Ebben a javaslatban egy kormány, illetőleg egy ember szól milliókért. A zsarnokság milliókat dönt szenvedésbe, ez a javas­lat milliókat akar a szenvedéstől megváltani, Egy nagy szabadságtörvény ez, mely a nyomor és tengő- dés béklyóit oldja le milliók kezéről. A javaslatot örömmel elfogadom! az Egységes Községi Polgári Párt hivatalos lapja. * Előfizetési árak: fél évre ............................,.,!2 pengő. eg ész évre ... . . « * 24 pengő,

Next

/
Thumbnails
Contents