Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-06-27 / 26. (974.) szám
JföltiEO&jÍLKMP Budapest, 1928. júni-us 27. A választókerületek úl beosztása Irta: dr. Molnár Béla Scitovszky Béla belügyminiszter a készülő székesfővárosi reformjavaslatról elmondotta már, hogy a választás jövőben is titkos lesz, de a választás módjáról és a választókerületek számáról még nem történt végleges döntés. Megemlítette továbbá, miszerint felmerült a kérdés, vájjon a tíz közigazgatási kerületet tartsák-e meg, vagy más kerületi beosztást készítsenek. Ugyanis a székesfőváros még az új törvény végrehajtása előtt szaporítani akarja a kerületek számát, úgy, hogy ezentúl tizenöt közigazgatási kerülete lenne Budapestnek, amit a belügyminiszter sem ellenez a pénzügyi szempontok kellő figyelembe vétele mellett. A választó és közigazgatási kerületek ezen tervbevett új beosztása alkalmával az alábbi sorokban teljes tárgyilagossággal kívánunk rámutatni a kettő közötti összefüggés jelentőségére, amelyen a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezé- zéséről szóló 1924. évi XXVI. te. könnyedén átsiklott. Innen az a fonák helyzet, mely most a választó kerületek beosztása tekintetében fennáll. Ezen törvény egy olyan beosztást vett át, mely eredetileg nem a törvényhatósági választások céljából és más választási rendszer idejében készült. A mai 22 választókerületet az országgyűlési választókerületek számának szabályozását célzó 1914. évi XV. te. állapította meg avégből, hogy megszüntesse azt a nagy szélsőséget, mely a választók száma tekintetében addig az ország- gyűlési választókerületek között létezett. Hogy csak néhány példát említsek erre nézve: a székesfőváros VII-ik kerületében 168-szor több volt a választó, mint a bereckiben, melynek mindössze 108 választója volt. És míg Budapesten egy kerületre átlag 14 ezer választó jutott, addig 38 olyan kerülete volt az országnak, hol a választók száma az ezret sem érte el. Ezért osztotta föl az említett törvénycikk a fővárost az addigi 9 választókerület helyett huszonkettőre. És amikor ez történt, még a többségi képviseleti rendszer dívott, minden kerület egy-egy országgyűlési képviselőt választott és a választók számabeli szélsőségek megszüntetésére más mód nem kínálkozott, mint maguknak a kerületeknek arányosabb beosztása. De ez a beosztás az országgyűlési választásoknál is elvesztette értékét akkor, midőn a többségi elv szerint való választás helyett Budapesten az arányos képviseleti rendszerre tértek át lajstromos, titkos szavazással. Mivel a betöltendő mandátumok száma 25-ben állapíttatott meg és mert az új rendszer kevés képviselőt küldő kisebb kerületekben ugyanolyan hátránnyal járt volna, mint az előbbi rendszer, ezért egy miniszterelnöki rendelet a székesfőváros 22 választó- kerületét összevonva, azokból I—III nagyobb kerületet alkotott úgy, hogy egy-egy kerületre átlag 8 megbízás jutott. Ezen kerületi beosztás mellett választatott meg 1922. évben a Il-ik nemzetgyűlés, valamint az 1926. évre összehívott országgyűlés is. Tehát a huszonkettes beosztás, noha az országgyűlési választókerületek megállapítása céljából készült, egyiken sem nyert alkalmazást. A budapesti törvényhatósági választások körül is' az 1920. évi még közigazgatási kerületenként történt. És akkor még minden kerület egyenlő számban 24 rendes és 6 póttagot választott. De már az 1925. évi választásra az erről rendelkező törvény, az arányos képviseleti rendszer fentartásával két lényeges változást hozott be: a közigazgatási kerületek helyett a huszonkettes választókerületi beosztást fogadta el és ezen kerületek közt a bizottsági tagsági helyeket ACELHÁK ma az ország szenzációja. Gyors, szolid és olcsó építkezés A jövő ideális lakóháza! Magyarországon gyártja: Márkus Lajos vasszerkezeti gyár Budapest, VI. Hun u. 4. Telefon: L. 920-49,920-41 SCHEIBER HIKLÖS GÉPÉSZMÉRNÖK Központi fűtés, vízvezeték és egészségügyi berendezések Bidapest, V1U Vftrftsmarty scca ti Téléi»: József 415—98. nem egyenlően, hanem kerületenként változó számban osztotta szét. Ami az utóbbi újítást illeti, az nemcsak megfelel az arányos választási rendszer szellemének, de annak helyes irányban való továbbfejlesztését jelenti. Az arányos rendszer követelménye nemcsak abból áll, hogy az egy kerületre jutó mandátumokban a pártok a jelöltjeikre leadott szavazatok arányában részesedjenek, hanem hogy az illető kerületre eső megbízások száma is lehetőleg arányban álljon annak népességével. Hiszen az arányosság elvét kiforgathatja mivoltából az, ha a kisebb népességű kerületre ugyanannyi vagy még több mandátum jut, mint a nagyobb lakosságúra. Kevésbé indokolható azonban a haszonkettes választókerületi beosztásra való átmenetei. Arányos képviseleti rendszer mellett úgyszólván közömbös az, hogy több vagy kevesebb kerületenként történik a választás, mert e rendszer mellett úgy a kisebb, mint a nagyobb népességű kerületben egyenlő hatállyal érvényesül a leadott szavazatok aránya. Legfeljebb a kisebb pártokra származik némi előny abból, ha több a választókerület, mert akkor esetleg többször nyerhet rájuk alkalmazást a törvény azon rendelkezése, melyszerint a választási eredmény kiszámításánál egyenlő osztási maradék esetében az a párt kapja a legközelebbi megbízást, amelyikre addig még nem jutott mandátum. Arányos, lajstromos választás mellett a kerületek szaporításánál fontosabb az a kívánalom, hogy minden kerületre elegendő számú megbízás jusson. S ezen előfeltétel kielégítőbb mértékben lett volna meg a tíz közigazgatási kerület megtartása mellett, mint a mai beosztás esetében. Előnye tehát nem, de annál több hátránya volt a huszonkettes beosztásnak a törvényhatósági választáson. Szövevényesebbé tette a választás mechanizmusát. Tíz választási bizottság helyett huszonkettőt kellett alakítani. És ha a szavazó körzetekben leadott szavazatok eredményének megállapítására — ami a választási bizottságok munkájának a legnehezebb része — az országgyűlési választáson három vál. bizottság elegendő, akkor ennek a teendőnek elvégzésére a törvényhatósági választáson is, ahol pedig a választói jogosultság szigorúbb feltételei következtében kevesebb a választó, tíz választási bizottság bőven elég lett volna. De még ezek a technikai szempontok is eltörpülnek azon következmények mellett, miket a mesterséges választókerületi beosztás a községi politikai életre hozott. Tagadhatatlan tény, hogy Budapest székesfőváros egész községi közélete ű közigazgatási kerületek tagozatán épült 'fel. A város egyes területeinek helyi érdekei szolgáltattak okot a közigazgatási szervezet kerületi felosztására. Ezt a tagozódásukat, később tovább fejlesztette a kerületi választmányok létesítése, mellyel a törvényhozás a kerületek népességének az autonómia elve szerint való közvetlenebb részesítését akarta érvényre juttatni a kerületi törvényhatósági igazgatásban. A közigazgatási kerületeknek ezen fejlődési irányával párhuzamosan alakult azután a községi politikai élet is. A kerületek partikuláris igényei adják meg a természetes alapot ahhoz, hogy a községi pártszervezetek is hoz- zásimultak a közigazgatási kerületi tagokhoz. Leg- pregnánsabban az a választáson jutott kifejezésre, hol a pártok aktivitása mintegy kicsúcsosodik. Kerületenként történt a jelölés, a szavazás úgy a választott törvényhatósági, mint a kerületi választmányi tagokat illetően, ugyanazon időtartamra is választattak mindkét testület tagjai. A huszonkettes választókerületi beosztás azonban nemcsak a választásoknak ezt a kerületi egységét, harmóniáját bontotta meg, hanem a községi politikai élet tradicionális fejlődésének is kerékkötője lett. A kerületeknek választás céljából való felaprózásával gomba módra szaporodtak el a pártkörök, melegágyai a legkülönbözőbb kotériáknak, melyek az egységes, akcióképes pártszervezés munkáját fogják előbb-utóbb megnehezíteni. Minden gyakorlati érv tehát amellett szól, hogy a közigazgatási kerületek reaktiv áltassanak választó- kerületekként. Még akkor is, ha a székesfőváros a kerületek számát felfogja emelni. Mert azok a tényezők, amelyek a közigazgatási kerületeket a múltban a legmegfelelőbb választási egységekké avatták, ily irányban fognak érvényesülni rövidesen az új kerületekben is. Az egyetlen körülmény, mely látszólag —az arányos képviseleti rendszer fentartása esetén kompli- kálja a kérdést, az, hogy a közigazgatási kerület szaporításának jóváhagyásával egyidejűleg a reform- tervezet a bizottsági tagok számát lényegesen leszállítani szándékozik, 250-ről 80—120-ra, úgy hogy új kerületre átlag csak 3—5 megbízás jutna. Oly csekély szám ez, mely ennek a rendszernek értékét leszállítja a többségi elv szerinti választás szintjére. De még kevés számú megbízatás esetén is van mód a megoldásra a kerületi elv sérelme nélkül. Azonban ennek kifejtése csak akkor kerülhet sorra, midőn a javaslatnak a választásokra vonatkozó további részletei is ismeretesekké válnak. E sorok célja volt addig is felhívni a figyelmet a közigazgatási és választó- kerületek közti összefüggés jelentőségére székesfővárosunkban, arra a hagyományos kapcsolatra, melynek ápolása épségbentartása volt hosszú időn át egyik, nem is utolsó biztosítéka Budapest zavartalan fejlődésének. FÜRST LAJOS épület- és diszműbádogos, légszesz-, vízvezeték- és csatornázási berendező. Budapest, VIII., Berzsenyi u. 3. Telefon.- József 822-17 NAGY és FRATRICSEVICS oki. mérnök, építőmester, építési váUalkozók Budapest, Vili., Reviczky ucca 1. szám Telefon : József 379—18 U tolajozást, portalanítást legmodernebb alapon vállal, porolajat szállít Magyar Fanto Művek Rt. Budapest, VI., Eöfvös-utca 42. STAHLER ÉS POLGÁR ÉPÜLETBÁDOGOS Központi fűtés és csatomé- BUDAPEST zás. — Hat. engedélyezett wi AQ légszesz-, vízvezeték és vll- — V _ **■ lanyberendezési v á 1 1 a 1 a t. Tel. T. 36-57. SZENTGÁLl A Közponli iroda : VI., Berlini-tér 3. Telefon : L. 913 57. iNTAL ÉS LAN oki. mérnökök, építési vállalkozók • GÉN KÁROLY Iroda és anyagtelep: V., Wahrman n-u. és Újpesti rakpart sarkán Telefon: J. 315—56.
