Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-04-04 / 14-15. (962-963.) szám
Budapest. 1928. április 4. fi 11 Készületlenül várja a főváros n ferencvárosi kikötő májusi megnyitását A UMSiny-zsilippel bajok vannak, mert kerekes gőzösök nem mehetnek öt rajta — Élelmiszerpiac is lesz a kikötőben A ferencvárosi helyi kikötő problémája egyre erősebben foglalkoztatja n hivatalos és közgazdasági köröket. Néhány héttel ezelőtt a Fővárosi Hírlap hasábjain részletesen feltártuk ennek a kérdésnek megoldásra váró feladatait, most pedig az új központi nagyvásártedep egyre határozottabb kontúrokban kialakuló ügye még inkább aktuálissá teszi a kikötő ügyét. A közvélemény és a gazdasági élet mind kíváncsibb, hogy ki gondoskodik a kikötő vezetéséről, hasznosításáról, melyik lesz az a szerv, amely szakszerűen és kellő felkészültséggel kezébe veszi ezt az ügyet, s biztosítja azt. hogy a 20 milliós, hatalmas létesítmény beváltsa a hozzája fűzött nagy reményeket. Illetékes helyről úgy értesülünk, hogy a kikötő egyrésze május elsejével megnyitható lesz és a nagy raktárházat is átadhatják a forgalomnak. Ezzel szemben, tudomásunk szerint, az aktuális kérdések még mindig megoldatlanok és a főváros közgazdaság! ügyosztálya, amely hivatva lenne a kikötő ügyeinek intézésére, nemhogy felkészülve várná a május elsejei megnyitást, hanem a közlekedési kérdések torlódása miatt lényegében nem is foglalkozott az égetöeii sürgős kikötő-üggyel. Biztos forrásból tudjuk, hogy a városházán napról- napra máris jelentkeznek nagyvállalkozók, akik raktárterületet, partrészt, raktárt kérnek a kikötőben, de hiába, mert a kérdések tisztázatlan volta miatt egymásután kell őket elutasítani. Ezek az elutasítottak most a kereskedelmi kormányhoz akarnak fordulni orvoslásért, mert lehetetlennek tartják, hogy a városi hatóságok tehetetlensége, a magángazdaságot is károsíthassa. Az elkeseredés érthető, habár meg vagyunk győződve a főváros illetékes köreinek jóhiszeműségéről és igyekezetéről is. Minden elismerésünk mellett igazat kell azonban adnunk a türelmetlenkedő magángazdaságnak, mert a városházán látniok kellene .az illetékeseknek a kérdés fontosságát és éjjelt nappallá tevő megfeszített munkával arra kellene törekedni, hogy a Duna hegemóniájáért, a kerekedelmi élet fellendítéséért folytatott küzdelemben egyetlen percet sem veszítsünk el, mert minden óra amellyel a kikötő megnyitása késik, helyrehozhatatlan kárt jelent. Legutóbbi cikkünkben a tisztázásra váró kérdések között rámutattunk arra az aggodalmunkra is, vájjon a Soroksári Dunaágat lezáró „Kvassay-zsili- pen“ átmehetnek-e a gőzösök a Nagydunáról a fővárosi helyikikötőbe. Sajnos a körülmények időközben nekünk adtak igazat. — beigazolódott, hogy a Kvassay-zsilipen kerekes gőzösök egyáltalában nem mehetnek át. hanem csak kisebb hajókat, dereglyéket és uszályokat lehet a kamarazsilipen áthajózni. Felkerestük Rumbach Dezső tanácsnokot, a kikötő építésével megbízott út- és csatornaépítési ügyosztály vezetőjét, aki az építkezés folyásáról és a májusi megnyitás lehetőségéről a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: —- A ferencvárosi helyi kikötő építkezésének befejezésére az idei költségvetésbe 910.000 pengő rendkívüli hitel van beállítva. Ez az összeg belügy- miniszterileg jóváhagyóban állott rendelkezésre, az újabb intézkedések értelmében azonban a felhasználásra külön engedélyt kell kérni a közgyűléstől. Az erre vonatkozó előterjesztés felett már a március 7-dki közgyűlésnek kellett volna dönteni, majd a március 21-iki közgyűlés napirendjére maradt az ügy. de a váratlan obstrukció miatt, sajnos ennek a letárgyalása is késik. Peáig felettéb sürgős volna, hogy a pénzt rendelkezésünkre bocsássák és a munkálatot zavartalanul folytathassuk. — Ebből a pénzből akarjuk megépíteni a kikötőhöz vezető főútat, amely a Soroksári útból fog kiágazni. A költségeket felerészben az állam fedezi, mivel ez az út vezet az állami kikötőhöz is. A csepeli Dunaágon épített új állami híd és hídfőhöz vezető útszakasz ugyanis már teljesen készen van, csak a második szakaszt, illetve a Soroksári-úti kiágazást kell sürgősen elkészítenünk. Ebből a pénzből váltjuk meg az útvonal építéséhez kisajátított területeket, a HÉV-töl és a Riitgersgyártól, míg a Flóra-gyár ingyen adta át a maga területét. Ebből a pénzből fedezzük a két vasúti aluljáró fele költségét is, míg a költségek másik felét itt is a kikötő kormánybiztosnság fedezi, végül ebből építjük meg a kikötőt lezáró északi rakpartot és a még szükséges portaldarú vágányzatot, összesen 900 méter hosszúságban. — A portáldaruk szerelése most folyik. A vá- gányzat 150 méter hosszúságban már kész, az emeletes vasbeton tárház belső munkálatai és a közművek is e hetekben készülnek el, úgyhogy május elsejével a kikötőnek ezt a részét meg lehet nyitni s a tárházat, a parti rakterületekkel együtt átadhatjuk a forgalomnak. — Jövőre fejezzük be teljesen az építkezést. Ekkor készítjük el a kisebb igazgatósági épületeket, amely előtt az északi zárópartfal mentén egy húsz méter széles aszfaltozott térség lesz. Ezen a térségen élelmiszer piacot akarunk elhelyezni. — Ugyancsak jövőre építjük meg a többi, földszintes tárhá zakat és a tárházak közötti útvonalakat. — Ami a kérdést illeti, hogy a Kvassay-zsilipen Salamon szigetek, március. (Pápua levelezőnktől.) Pápua honfitársaim azt állítják, hogy ilyesmi csak nálunk, pápuáknál történhetik. Civilizált és nyájas pesti olvasóimra bízom ennek eldöntését. Tény az. hogy aktuális botrányunk fantasztikus és bizonyos politikai változások következtében gusztustalan is. Fő oka ennek az, hogy a nagy pápua háborút követő időkben egyetlen megmaradt fő-falunkat ellepték a környező dzsungel majmai, akiket egyes külső hasonlóságok folytán asszonyaink és politikusaink összetévesztenek fér- f iáinkkal. Mindezek — tudom, — olyan hihetetlenül hangzó jelenségek, hogy a nyájas kulitura és a civilizált béke áldásait élvező Budapest polgárai alig is érthetik meg, annál kevéshbé, miután művelt népeknél példa sem lehetett a pápua-botrányra. Tudni kelll, hogy tenyérnyi szigetünkön lakó 179 ellenséges szomszédunk — valamennyi emberevő törzs, — a nagy pápua háború után megette törzsünk kétharmadát, elkobozta patakainkat, az erdőnk is odaveszett. A törzs meggyengült, ezzel arányosan megerősödtek a majmok, amelyekhez részint hasonlítunk és amelyek részint hasonlítanak hozzánk. Nemzeti vagyonunk szintén elúszott. Jelesül öt pakli gyufa, amellyel szomszédaink és malmaink felgyújtották országunkat; továbbá hölgyeink 296 színes üveg-gyöngye, amelyekkel ugyancsak kupán- parittyáztak minket; végül' a Törzs Bank nemes valutája, 6748 satnya ebfog: ezeket elvitték a szellemeik. Látva népünk nyavalyás állapotát, fűztől eredt nagy főnökünk, 137-ik Wá-Rosh. elhatározta, hogy kölcsönöket fog osztogatni a nyelvüket lógató, kiéhezett pápuáknak. Ez azért volt szép gesztus, mert Wá-Rosh, a nagy főnök, maga is kölcsönökből élt. Minden sovány pápua örült, volt azonban összesen öt nagyhasú pápua: ezek nem örültek. Az öt nagyhasú pápua attól félt, hogy Wá-Rosh. pápua nyelven szólva, megkontreminálja a kamatlábat. Pedig ez rossz lett volna az öt nagyhasú pápuának, mert sóik kamat-váró pénzük volt. Tudni való ugyanis, hogy a háború alatt az öt nagyhasú pápuához vitték a törzs vagyonát a szellemek. Mert a szellemek ilyenek. Volt még egy nagyhasú pápua, az ellenkezők rettegett vezére. Hu Hu Rash, akinek az állandó ellenkezéstől nemcsak a hasa, hanem az étvágya is megnőtt, tehát szintén ellenezte a Wá-Rosh által tervbevett kölcsönosztogatást, mert ő mindent ellenzett. Az ellenkezők rettegett vezérének szava súlyos volt. mert Hu Hu Rashtól iszonyúan félt mindenki — az ellenkezők táborában. Így aztán a nagyhasú pápuák ügyvédjei elhatározták, hogy a Wá-Rosh házában tartandó közös gyűlésen ellenezni fogják a kölcsönosztogatást. Egy követ fújtak velük a dzsungel majmai, akik jogaikban megsértett .,emb'er“-társuknak nevezték a néhány nagyhasú pápuát. Kitűnt, hogy részben igazuk is volt: a nagyhasúak nagyrésze asszimilált majom, tehát a társuk volt. Az ellenkezéssel azonban egy kis baj volt. Az nem kelhetnek át kerekes gőzösök, — sajnos tényleg igaz, erről azonban a főváros nem tehet, mert azt nem mi építettük. A helyi kikötő egyébként minden tekintetben ideálisan jó lesz. A közel 10 kilométer hosszú partfal mentén az uszályok végtelen sorát lehet majd úgyszólván órák alatt kiüríteni a villamos por- táldarúk segítségével. A kikötő vasúti összeköttetése is minden igényt ki fog elégíteni, víz viszonyai pedig valóban ideálisak. Felkerestük Lobmayer Jenő tanácsnokot is, aki a kitötő megnyitása előkészületeiről a következőket mondotta: — A partelosztó bizottság legutóbbi ülésén már foglalkozott evvel a kérdéssel és felhívta az ügyosztályt, hogy a Ferencvárosi helyi kikötő hasznosításának módozataira nézve sürgősen készítsen előterjesztést annál is inkább, mert a kikötő igény- bevételére nézve már több vállalkozó ajánlatot is tett a fővárosnak. A kikötő ügyében a közeli napokI ban együttes értekezletet fogunk tartani az építő-, j út- és csatornaépítési- és a közvetlenül érdekelt I közélelmezési ügyosztályokkal. — Vájná és Rumbach tanácsnok urakkal folytatott tanácskozásaink után ankétet tartunk ebben az ügyben, amelyre meghívjuk az érdekeltségeket is és egyidejűleg a szükséges kérdések tisztázására érintkezést keresünk az állami kikötő kormánybiztosságával, a vasút és hajózási felügyelőséggel, illetve a kereskedelemügyi minisztériummal is. ügyvédeknek ugyanis nem csupán haját, hanem homlokát is hátrafésülték születésükkor a tudós asszonyok, így aztán peches koponya-formájuk következtében a klasszikus pápua nyelv 149 szavából feleannyi gondolatot sem tudtak alkotni, röviden: képtelenek voltak rendesen érvelni. Ekkor jutott eszébe a ravasz Hu Hu Rashnak az obstrukció gondolata. Elavult és hanyagul kezelt törvény tette ezt lehetővé. Azokban a barbár időkben ugyanis, amikor még elődei vezették Wá-Rosh népét, szokásban volt, hogy a közös gyűlés szónokait megettéik és megemésztették. Hu Hu Rash most felszólította az emészthetetlen ügyvédeket, követeljék a közös gyűlésen, hogy Wá-Rosh eméssze meg őket. Ez az ötlet hallatlanul tetszett a nagyhasúaknak és a majmoknak. Gondolták: a gusztustalan táplálék elveszi Wá-Rosh gusztusát a kölcsönosztogatástól. Vagy legalább is gyomor-rontástjkap a végeláthatatlan és elképesztő procedura alatt. Ezt még szívesebben is remélték, mert örültek, ha beteg a szerencsétlen Wá-Rosh. Ilyen előzmények után vonult fel a szörnyű galéria. A magukat emésztésre kínáló csapotthomlokú ügyvédek közt különösen kínos hatást tett a telhetetlen Ci Te Rash, a jajgató Ki Vo Vi, de Wá- Rosh akkor iszonyodott igazán el. amikor egy elszáradt, Ouar-Gli nevű ügyvéd kínálkozott fel, majd egy másik, bizonyos Gál-lam nevű. Hiába volt azonban az attak, Wá-Rosh rendületlenül undorodta visisza a sok vizenyős táplálékot, végül is a fiskálisok egymástól kaptak tengeri betegséget. Már-már abbahagyták az ohstrukciót, amikor Hu Hu Rash egyenkint rájuk ordított: — Leharaplak! Tekintve, hogy Hu Hu Rash minden falatot jóízűen tudott bekapni, az ügyvédek rettentően megijedtek: Ouar-Gli még jobban elszáradt, a másik pedig. Gá-Lám kifutott, egyenesen a közös gyűlésbe. A habozókra Hu Hu Rash így rivalt: — Indulj! Erre ezek is indultaik, bár nem is sejtették, hogy Hu Hu Rash tervei szerint, nem a közös gyűlésbe, hanem az oszlásnak indulnak. Hu Hu Rash ugyanis szívesen venné, ha szolgái helyett ő maga ellenkezhetne Wá-Rosh-sal. Jelenleg sok a pánua és szegény a Wá-Rosh: Hu Hu Rash a nagy tumultusban hiába eped. így hát az obstrukció ^szakadatlanul folyik tovább. Az elszegényedett és kölcsönt-váró. pápua nép bőszülten szemléli a. nagyhasúak és a majmok étvágy-vésztő dévajkodását. Mértékadó pápua köröknek az a véleménye, hogy miután Ouar-Gli és társai .megemészthetetlenek, a közös gyűlésbe nem odavaló anyagok, ki kellene anyagcserélni őket. Lásh-Shuk, »i,v* LUDVIG JÁNOS mázoló - és fényező - mester Budapest, IX,, Angyal ucca 34. Telefon: J. 302-76 Obstrukció a pápua házában GATTYÁN PÁL KÖVEZOMESTER ÚTÉPÍTÉSI VÁLLALATA Budapest, X. kér. Beöthy-ucca 2. Telefon: József 318—62 Vállai: útburkolást, kövezést és minden e szakmába vágó munkát Díjmentes költségvetés
