Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-03-21 / 12. (960.) szám
Tizenhetedik évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1928 március 21 12 (960) szám ELŐFIZETÉSI ÁH/HC: Egész évre ......................................24 pengő Fé lévre................................................12 pengő VÁ ROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BÚD AFEST VI.. SZÍV UCCA 18 SZ. Állandóan: GAZDASÁGI ÉUTESÍTŐ Felelős szerkesztő: DACS0 EMIL Postatakarékpénzt csekkszámla 40.424 TELEFONSZAM: TERÉZ 137-15 A kalendárium szerint mentalitás, amely botrányt csinált a Széchényi-fiirdö építkezésénél történt hibákból, az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár megváltásának ügyét is igyekezett erre a megszokott, de egyszersmind túlságosan meg- unott útra terelni. Budapest polgárságát nem túlságosan érdeklik ezek a népszerűséghajszolások, Budapest közönsége ma azt várja, hogy minden eszközt biztosítsanak a meginduló munka, a fellendülő gazdasági élet számára. Örömmel vette tudomásul tehát ez a közönség azt is, hogy a Községi Takarékpénztár régen kívánt felállítása nyélbe iitődik. Azt hitték, hogy ezzel is egy újabb intézmény, egy újabb szerv kapcsolódik bele Budapest gazdasági fellendülésének eszközei közé.' Ezzel szemben azt kell látni, hogy a Községi Takarékpénztár terve ellen is politikai felvonulásokat kezdtek rendezni. Elhintették az állítólagos aggodalmat, hogy majd meg fogja váltani a főváros az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárt és amikor már kezében lesz a Községi Takarékpénztár számára szolgáló keret, akkor a kormány egyszerűen nem engedélyezi a Községi Takarékpénztár felállítását. Nemcsak az ellenzéki megmozdulásra jellemző, de egyszersmind nagyon megnyugtató, hogy az Egységes Községi Polgári ! Párt hétfői pártértekezletén a nyilvánosság számára is közölték, hogy a kormány a községi takarékpénztár felállításához már előzetesen is hozzájárult. De ha már a tavaszi munka megindulásáról beszélünk, említsük meg azt is, hogy a Községi Takarékpénztár egyik legfontosabb hivatása annak a nyomorgó kisiparnak a megsegítése lesz, amely főként városi munkákkal foglalkozik és amely a különféle városházi copfok miatt eddig olyan nehezen jutott hozzá kicsi, de nagyon megérdemelt pénzéhez. Mindez igen élesen mutatja, hogy kik azok, akik a munka megindulását akadályozzák. Fölösleges aggodalmak, a folytonos gyanúsítások, az állandó botránykeverés nem járhat más eredménnyel, mint annak a munkának a megakadályozása, amely munka végre-valahára hivatott lenne ennek a városnak gazdasági életét fellendíteni. Pedig a hivatalos tavasz itt van, a munkának meg kell kezdődnie, a felelősséget viseljék azok, akik csak egy pillanatig is hátráltatják ennek a munkának a megindulását. Kedvező együttműködést keli teremteni a Talbot-eentrálé és a kelenföldi telep között — mondja Herrmann miniszter A miniszter szerint további cenfrálék építése is szükségessé válik — A Talbot centrálét minden valószínűség szerint a főváros veszi kezelésbe mire ezek a sorok napvilágot látnak, már itt is lesz a tavasz. Hivatalosan megérkezik az esztendő leg- szebbik része. Az állami hivatalokban talán beszüntetik a régi szokás szerint a fűtést, a főváros lámpa- gyujtógatója pedig valamivel későbben kezdi meg napi munkáját, mint a télen tette. A hivatalos tavaszhoz valaha hozzájárult az is, — vagy talán éppen ez volt a legfontosabb determinálója, — hogy ilyenkor Budapesten óriási arányokban, kivételes mértékben megkezdődtek az építkezések. Vájjon kecsegtethetjük-e magunkat azzal, hogy az új tavasz megindítja Budapesten az építkezést és hogy ebben a tekintetben- az 1928. esztendő haladást mutat-e majd az elmúltakkal szemben? Az utolsó esztendő már mégis csak jelentett valamit az építkezések terén, ami egyértelmű azzal, hogy az egész város életébe némi lüktetés, némi elevenebb vérkeringés keletkezett. Ott azonban, ahol eddig tartottunk, megállni nem szabad, a fejlődésnek tovább kell tartania, mert a stagnálás egyértelmű a lefelé való zuhanással. Sajnos, még mindig ott vagyunk, hogy egyelőre minden szem a városháza felé irányul, amikor arról van szó. hogy fel kell lendülnie Budapesten a munkának. Egyelőre máshonnan nem spk várni valónk van, a fővárosnak tehát ismét és fokozott mértékben elöl kell járnia a munkalehetőségek teremtésével és pedig úgy- a vállalkozó, mint a munkásosztály számára. A lehetőségek adva is vannak. Mindenki tudja, hogy a húsz millió dolláros nagy építkezési kölcsön terhére eszközlendő beruházások korszaka most nyílik meg. Ez feltétlenül munkaalkalmat jelent, a reményekben tehát nincsen hiány. Egy kicsit — bevalljuk — aggodalmasnak találjuk azt a tempót, ahogyan a városházán a beruházások ügyét kezelik, magukat a beruházásokat előkészítik. Ha az uccán ma még hideg van is, ha a szobákban fűtünk is, ha dideregve húzzuk össze kabátunkat, holnapra még mindig felmelegedhetik a levegő, kisüthet a nap és megkezdődhetik minden vonalon a legtiagyobbarányú munka. Ha a lámpagyujtogatónál a március huszon- egyediki hivatalos tavasz-dátum komikusnak is tűnik fel, de ezeknél a nagy munkáknál, a beruházásoknál a hivatalos dátum nagyon komoly valami. A hivatalos dátumnak nem előkészítés alatt levő előterjesztéseket kellett volna itt találnia, hanem igenis, a csata- vonalba felállított munkáshadsereget. Sajnos, ez eddig nem történt meg. Az ipar és a munkásság óhajtva várja, hogy megérkezzék az első kapavágás, hogy kézbe lehessen venni az első téglát. Ugyanakkor azonban a városházán nemcsak készülőben levő előterjesztéseket látunk, hanem egyben keserű és sokmindent hátráltató fölösleges harcot is. Kifejezést adtunk nemrégiben annak a reménységünknek, hogy a BSzKRT béke megteremtésével az utolsó politikai méregfogat is sikerült kihúzni a várospolitika életéből. Sajnos, azt kell tapasztalnunk, hogyha nincsenek is többé súlyos, komoly, a politikai harcok felidézésére alkalmas momentumok és témák, de még mindig vannak pártok és még mindig vannak emberek, akik ilyen témák és ilyen ütközőpontok kutatásával foglalkoznak. Amikor az amerikai zarándokok útra keltek, meggyőződésünk volt, hogy mindenki jóelőre megfogadta azt, amivel Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke búcsúzott, hogy a várospolitikai életben pedig idehaza Treuga Deií teremtenek. Kifejtette Kozma Jenő, hogy amíg ők odakint az egységes felekezeti és társadalmi különbségeket nem ismerő Budapestet kívánják képviselni, addig az itthonmaradottaknak fölösleges harcokkal nem szabad az ő munkájukat megzavarni, vagy hátráltatni. Ks alig húzták ki a lábukat Budapestről a pártvezérek, máris fölfegyverzett csapatok vonultak fel és igyekeztek felborítani olyan megegyezéseket, amelye- líet vezéreik kötöttek és amelyeknek komolyságában mindenki hitt. Megkezdődtek a különféle csetepaték, amelyek között talán a legélesebb harc a Községi Takarékpénztár felállítása körül keletkezett. Az a A Talbot-ügy az utóbbi időben többször is élénken foglalkoztatta a főváros illetékes fórumait. A pénzügyi bizottságban Buzáth János alpolgármester ismertette azt a viszonyt, amely a centrálé ügyében a főváros és a kormány között fönnáll. Buzáth alpolgármester hangsúlyozta, hogy a főváros elhatározása dönti el a Talbot-centráléval való kapcsolat problémáját. Azok a hírek tehát, amelyek arról szólanak, hogy kormány kész helyzet elé akarja állítani a fővárost, — alaptalanok. De szóbakerült a Talbot- centrálé ügye a főváros világítási bizottságában is, ahol a kelenföldi-telep fejlesztésére vonatkozó prog- rammot tárgyalták. Egyesek úgy állítják be a kelenA Fővárosi Hírlap munkatársa teljesen beavatott kormánykörökből úgy értesül, hogy a Talbot-csoport- tól felveendő kölcsön összege végleg 2.9 millió dollárban van megállapítva. Eldőlt továbbá a centrálé helyének problémája is. A kormány ugyanis eredeti terve szerint a centrálét Bánhidán íogia föléoíttetni. Ebben a tekintetben tehát változás nem várható. Egyetlen kérdés vár még eldöntésre: hogyan kapcsolódjék bele a főváros a bánhidai Talbot-centrá- léba? Csak áramfogyasztó legyen-e, vagy pedig átvegye-e az egész üzem kezelését? Kozma Jenőnek a földi telep fejlesztését, minthogyha ez a Talbot-cen- trálé ellen-centráléja lenne, illetőleg kontrakarrirozná a kormány terveit. Ebben a tekintetben utalunk Kozma Jenőnek a Fővárosi Hírlap egyik legutóbbi számában tett nyilatkozatára, amelyben hangsúlyozta a kelenföldi telep fejlesztésének szükségességét és rámutatott azokra az előnyökre, amelyek a két centrálé kedvező együttműködéséből származnak. Ennek a felfogásnak adott kifejezést a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt centrálé kezelésbe vételéről a Fővárosi Hírlap-ban felsorakoztatott indokait ma már úgy kereszténypárti, mint a legyszélsö baloldali körökben is osztják. A vitás kérdések a közös szakbizottságban dőlnek el, de már is valószínűnek látszik, hogy a Taibot- centrálét a főváros maga veszi kezelésbe. Az utolsó szó kimondása ilyenirányban azért is sürgős, hogy a centrálé építésénél már jelen lehessenek a főváros szakértői, hogy a munkálatokat a helyszínén ellenőrizhessék. Herrmann Szaksa kereskedelemügyi miniszter is, aki a hozzáintézett kérdésre a következőket volt szíves mondani: — A kelenföldi centrálé fejlesztése — úgy tudom — egy régi terv megvalósításának legújabb etapja. A kelenföldi telep fejlesztése semmiképen sem érinti a bánhidai centrálé ügyét. Nekem pedig a kelenföldi centráléval kapcsolatosan elhatárózoít intézkedésekre nincs és nem lehet semmiféle ingerenciám. Különben is annál kevésbé nehézményezhetem a kelenföldi telep fejlesztését, mert hiszen elektrifikálási országos programom szerint további centrálék építése válik majd szükségessé. Itt csak arról van szó, hogy kedvező együttműködést kell teremteni a Talboí-centrálé és a kelenföldi telep között. A két intézménynek egymást ki kell egészítenie. — Ami a bánhidai centrálé ügyét illeti ez közeledik a megoldás felé. A londoni kiküldöttek már hazaérkeztek, úgy hogy rövidesen perfektuálni lehet a centrálé építésére vonatkozó terveket.
