Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-23 / 8. szám
Tizenhatodik évfolyam ára 40 ffiiaér Budapest, 1927. február 23 8. szám ELŐFIZETÉSI ÁDAK: Egész évre 20 pengő (250.000 K) Félévre . . lO pengő (125.000 KJ Állandóan : GAZDASÁGI ÉHTFSÍWÖ Vátrosi, poliíifcai és Uösgasdasúgi fieíilap Felelős sxei'lcesztő: BACSÓ EMIC Megjelenne minden szerdán Szerlcesziöség és leiadó/jivaíal: "Budapest VI, Szív-ucca IS. szám Postaiul*. cselele-számla 40.424 Telefonszám : Teréz 137—15 Tisztelt közgyűlés és tekintetes tanács! Engedtessék meg nekünk, hogy innen, az ólombetűs hasábokról ezúttal mi szónokoljunk és a nyomtatott betű révén aposztrofáljuk a mélyen tisztelt közgyűlést és a tekintetes tanácsot. Nem nehéz megmagyarázni, egészen kézenfekvő, hogy miért kell felszólalnunk Budapest polgársága nevében. Igenis, fel kell szólalnunk, mert a mélyen tisztelt közgyűlés ezen a héten újból elmaradt. A hivatalos megokolás szerint a mélyen tisztelt közgyűlésnek nincsen munkája, helyesebben, ami munkája volna, nincsen még kellően előkészítve. Elmaradt azonban — mélyen tisztelt közgyűlés, és tekintetes tanács — a pénzügyi bizottság is, amelynek hivatása lett volna a kögyülés elé tárandó ügyek előkészítése. Ez annyit jelent tehát, hogy az ügyek nemcsak a közgyűlés, de a bizottságok számára sincsenek „kellően előkészítve“. A közgyűlésnek tehát Budapest polgársága féiig-meddig kénytelen megadni a feloldozást, mert úgylátszik, a tanács az, amely nem foglalkoztatja a tisztelt közgyűlést. Bevalljuk, Budapest polgársága, amelynek nevében szerencsések vagyunk felszólalhatni, nem érti meg ezt a helyzetet. A politikai pártok, amelyek resztvettek annakidején a választási küzdelemben és amelyeknek képviselőit Budapest lakossága beküldte a közgyűlésbe, egyaránt es egyerteimuen százszor és százszor nangoztatták, hogy Budapest reneszánsza előtt állunk, bzonoklatok és cikkek hirdetlek, hogy milyen nagy munka vár a mélyen tisztelt közgyűlésre. A városatya urak homlokát pedig mar akkor is kiverte a verejték, ha álmukban arra gondollak, hogy milyen mérhetetlen munkát kell nekik eivegezmok az ujjászüietö Budapest érdekében. a főváros tisztviselői kara pedig, amelyet csak az imént választottak újjá, polgármestertol a legifjabb tanacsjegyzoig, logaualmat fogadalomra Halmoztak, hogy most kezdődik az igazi munka, most .kerül a sor az igazi alkotásokra, amelyet eddig a tisztviselői karón kívül eső erők és veszedelmek akadályoztak meg. Mindezt tudomásul vette Budapest közönségé, amely most ámulva hallja, hogy hetek és hónapok óta vagy nincs közgyűlés, vagy ha van is, a tárgy- sorozat ürességtől kong. Bs Budapest polgársága most azt kérdeztetí általunk, eisosoroan a tekintetes tanácstól, hogy mit jelent mindezt Miért ítélték hallgatásra a város parlamentjét, miért nem. adnak alkalmat neki, hogy megoldja végre azokat az óriási problémákat, amelyeket az idők felvetnek és amelyek mindezideig pihenni voltak kénytelenek? Vájjon azt jelenti-e ez a nagy csönd, hogy a főváros törvényhatósága mar gondoskodott minden polgárának és munkásának bőséges és gazdag megélhetéséről? Azt jelenti-e, hogy kihúzták már a méregfogát minden olyan kérdésnek, amely esztendők óta kísért? Elintézték-e már az üzemek nagy problémáját, megoldották-e a szociális kérdéseket, tisztán áll-e már a nagy beruházások programmja és tökéletesen stabil módon rendezték-e már a főváros pénzügyeit? Mindenre csak negatív feleletet lehet adni. A mélyen tisztelt közgyűlés azonban igazolja magát azzal, hogy a tanács nem foglalkoztatja kellőképpen. A tanácshoz kell tehát fordulnunk és a tanács előtt kell megvilágítanunk a főváros polgárságának gondolkozását. A főváros polgársága, igenis józanul, okosan, megfontoltan gondolkodik. Ez a polgárság nem vár csodákat, de igenis látni akarja, hogy a városi apparátus komolyan dolgozik, lélekkel, odaadással gondoskodik gazdájáról, a főváros adófizető polgárságáról. Ez a polgárság úgy véli, hogy nagyon itt volna már az ideje annak, hogy a főváros közgyűlési termében szó essék mindazokról a kérdésekről, amelyek a városnak sürgős életérdekeit oldják meg. De fontolja meg a tekintetes tanács azt is, hogy a lehető legrosszabb időpont az, amikor a városházára a hallgatás csöndje borul. A legrosszabb időpontban állott be a kommunális életben ez a mozdulatlanság, amely kifelé — vagy ha úgy tetszik fölfelé — a tétlenség látszatát kelti. Ugyanakkor némái meg a főváros közgyűlése, amikor a parlamentben arról vitatkoznak, hogy milyen értékű és milyen terjedelmű autonómia illeti meg Budapest székesfővárost. Nem elég az, hogy a főváros közgyűlése az autonómia védelmében tiltakozó határozatokat hoz. Nem elég az, hogy a város érdekeit szivükön viselő országgyűlési képviselők pártban, bizottságban, plénumban védőbeszédeket mondanak a főváros mellett. Vájjon nem szebb, komolyabb, méltóságosabb tiltakozás volna-e az az autonómia védelmében, ha a főváros közgyűlése a nagy nyilvánosság előtt hatalmas problémákat oldana meg és megmutatná erejét, akaratát, aktivitását a főváros nagy életérdekeinek elintézése során? Erre volna szükség, mert minden szép szónál, minden becsületes akaratból és buzgalomból eredő védelemnél sokkal, de sokkal- többet érne, ha a mélyen tisztelt tanács gazdag tárgysorozattal állana a közgyűlés elé, amely gyorsan, a politikai ellentétek kikapcsolásával Budapest szeretőiében egyesülve, megoldana minden olyan nagy problémát, amelyeknek megoldatlansága már jajokat kezd kiváltani a főváros polgárságából. * I A d em &M:rmíúM. JJ as elvessel! népszerűségért AlKotó tnunKa Helyeit politika — Dródy Ernő veseíi a ro^am-csopo/oi a íatsiács ellen A demokraták alarmot fújnak és beigérik, hogy a legélesebb ellenzéki magatartást kívánják a. főváros közgyűlésén és bizottságaiban a tanács ellen folytatni. Hasonlóképpen erős a harci készülődés az uj pártban, a Dolgozó Polgárok Pártjában, amit egészen természetesnek kell találni, hiszen az új pártnak az új seprő szerepére kell vállalkoznia. A szocialistáit egyelőre csöndben vannak, hallgatagon nézik a tőlük elszakadt baloldali polgári pártolt fegyverkezését. Minden jel arra mutat, hogy az egykori nagy demo,Krat:>-páp. megmaradt lurcddv. e most kezd eszmélni az elkövetett nagy hibákra. mulasztásokra és kétségbeesett, valószínűleg eredménytelen eszközökkel szeretne visszavivm az odaveszett népszerűségét. Ügyelőre a töredék-demokrata-párt egyes kerületi tarsasvacsorain es ertekeztetein nangzitt let a narci riadó, de himt-aruott a sajtóban is oivasnatunk oiyan jeienteseket, amelyek ,a demokratákat ienye- geto pozoan mutatják ne. Politikai koruküeu úgy tudjak, nogy ennek a harcias ataiaKuiasnak lóinoz- gatoja Kassay ivaroly, a part uj vezere, aki ízig- veng való ellenzéki temperamentum leven, nem akarja akceptálni azt a politikamentes csöndet, amely a városházában immár ki- alakuióiéiben voit. Baracs Marcel és Bródy ürítő, a községi demokratapart vezérei kénytelenek deterálm a politikai pártvezér akaratának es így számolni keit azzal, nogy a legközelebbi jövőben politikai célokkal a gáz és villany árának és a viiiatÉosviteldíjaknak leszállítását fogják követelni. A roihamcsapat eiere Brody ürnőt állították, aki legyengült csapatát, jobb meggyőződése ellenére, de politikai parancsra a biztos kudarc felé vezeti. Az ejső ütközettel a demokraták, úgylátszik, a legközelebbi közgyűlést sem akarják megvárni, hanem már a legelső tekintélyesebb bizottságban megkezdi Bródy Ernő a támadást, tíródy pártk'öri beszédeiből és a héten megjelent cikkéből is erőteljesen kiérzik, hogy a demokrata felvonulás a tanács ellen irányul és elsősorban a közlekedés és világítás olcsóbbá tételét követeli. Bródy Ernő, aki kivételesen kitűnő ismerője a főváros ügyeinek, a város háztartásának épp úgy, mint az üzemek munkájának, nagyon jól tudja, hogy tulajdonképpen mi az oka annak, hogy az üzemek nem szállíthatják le egységáraikat. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy a kormány parancsára az üzemeknek kell a főváros háztartási hiányát pótol- niok, de meg az üzemeknek a sokesztendős leromlás után önmagukat is regenerálniok kell. Eddig még a demokrata oldalon is csak egyedül Magyar Miklós bizottsági tag volt, aki temperamentumosán követelte az üzemi egységárak leszállítását és elmés matematikai kunsztokkal bizonyította ennek lehetőségét. Most úgylátszik, a demokrata-pártban Magyar Miklós elmélete győzött és így tulajdonképpen a most meginduló hadjáratnak a kiváló Magyar Miklós a szellemi vezére. Bródy Ernő komolysága és tudása meg fogja akadályozni, hogy ez a harc, amelyet most olyan leimen hirdetnek, elvaduljon. Különben is a iöváros Közgyűlésének nagy többsége minden erejével azon tesz majd, hogy megakadályozza a villany hcKto- v altja inak és a gaz Köbmétereinek politikai célokra vaio Kilovaglásáí. Amilyen komoly felszólalást várnak a városíiazan Brody crno részéről, éppen olyan Komoly válaszokat is íog kapni es ezeknek a vaia- szoiviiak tartalmat ma már mindenki eppeu úgy eiore tudja, mint ahogyan a tóvárosi ügyekkel tis/t- ta'oan íevok szinte gondolatról gondolatra el tudnak mondani eiore x>rooy crnö nagy euenaeki beszedet is. a demokrata-párt népszerűségeitek visz- szaszerzeseert niuicott Harc azonban csak bukással végződnénk, mert senki sem vonnatja iketsegoe, hogy az összes pártok kész örömmel meg ne csinálnak az oicso toudapestet — ha leneme. Az is bizonyos azonban, hogy Woiüéktói a szo.cialis- cakig minden part ott. lesz aiiban a pillanatban, amikor az üzemi egységárakat tényleg te ienet szállítani es tényleg olcsódban ienet adni a villanyt, a gazt es a villamosjegyet, i alan vannak a deruoK- ratapárt vezerkaraoau is jóhiszemű, de a város ügyeit nem ismerő tiarcos temperamentumok, akik tényleg inszik, nogy a tanacs és az üzentek vezetői, meg a komoly várospolitikusok csak nepgyötrésbol, a közönség vegzálására nem szállítják le az árakat. .Dizonyosak vagyunk, benne azonban, hogy a de- niO'kratapárt régi, kommunális ügyekben járatos tagjai csak kényszeredetten, meggyőződésük ellenére, a biztos kudarc tudatában indulnak el a hadjáratra. A városháza csöndjét, most kezdődő alkotómunkáját alighanem fölöslegesen zavarja meg a demokrata fölvonulás. A városi pártok vezérei, amióta az új törvényhatósági bizottság egybegyült. közös erővel iparkodtak azon, hogy a politikát minél inkább távoltartsák a város ügyeinek tárgyalásától. Ezen az állásponton volt maga Vdzsonyi Vilmos is, aki talán egyike volt azoknak, akik ezen a téren a legnagyobb érdemeket szerezték. Vdzsonyi Vilmos egykori pártjának megmaradt töredéke most mindenáron újra politikát akar belevinni a közgyűlési terem munkájába. Mindenki tudja, hogy az elveszett demokrata népszerűség visszaszerzése a cél, de a bukások sorozatának kövelésével, új kudarcok szerzésével ez aligha fog sikerülni. Annál nagyobb felelősséget vesznek azonban magukra a demokrata-párt vezérei, ha a város igaz érdekeinek megvédése és az alkotó munka lehetővététele helyett újra politizálni akarnak.
