Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-12-07 / 49. szám
Tizenhatodik évfolyam Budapest, 1927 december 7 49 szám flM'aKffiii11!niiriií»n'iM5fiiiyfiiii*nibllfaiHBW>taliigmöfiiWliBWrii'uiBTflEFiH^iiffliílü'ÉTiiHiaHiiia^iiniiiHiHta)!B»!l ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre.........................................24 pengő Félévre....................................................12 pengő Állandóan : GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D ÁCS O E MIL MEGJELENIK 3IINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFONSZÁM: TERÉZ 137-15 mindig nagyobbak voltak és mindig nagyobbak lesznek, mint amilyenek a jólét és a gazdagság magaslatai lehetnek. A nyomor mélységei előtt megállva, a polgári jólétihez szokott ember szeme jobban káprázi'k, mintha föltekint a gazdagság boldog magaslataira. A jólét nem tud olyan nagyot emelkedni, hogy az ember legalább álmaiban meg ne tudja közelíteni; de vannak a nyomornak olyan mélységei, amelyeket az emberi elme nem tud elképzelni, de amelyekbe szinte örök feltámaszt hatatlansággal ezerszer és ezerszer hull bele az emberi élet. Szédülő aggyal és elhomályosuló szemmel tekintünk bele a budapesti nyomor szörnyű szakadékaiba egy nagyszerű, egy csodálatos, egy megkapóan érdekes könyv számoszlopai között. Most jelent meg lllye- falvy Lajos statisztikai hivatali igazgató szerkesztésében a Statisztikai Hivatal legújabb évkönyve. Rengeteg tanulság bujkál a számokkal telirótt oldalak között, de így, advent idején, a Megváltó közeledtének hírére a vezeklő emberi lélek keresse ebben a könyvben az emberi nyomor szörnyű dokumentumait. Ezekben az adventi napokban jusson el a nyomorúság odúiba is az emberi könyörület egy-egy fénysugara. Csak egyetlen pontot ragadunk ki a száz meg száz másik közül. Karácsony hónapjában ezen az egy példán bizonyosan megesik a jólelkű emberek szíve. Ebből a nagyszerű könyvből, ezekből a beszédes számokból kiderül, hogy Budapest kereső lakosságúnak tizedrésze a megváltás napját nem köszöntheti ujjongva a családi asztal mellett, de ha a csecsemőket is belevesszük, még akkor is a főváros lakosságának hat százaléka éli családi tűzhely nélkül. Azt jelenti ez, hogy Budapest egész lakosságának hat százaléka, kenyérkereső polgárságának pedig tíz százaléka szorong és szégyenkezik, mint albérlő, a hónapos szobában, vagy ami még szörnyűbb, kuporog ágyrajáróként. Harminckétezer albérlő és közel huszonötezer ágyrajáró. él Budapesten. A polgári ideál, a családi otthon ezeknek számára ma valósággal elérhetetlen messzeségben tűnik fel. Vannak Pesten albérlők és ágyrajárók, akik ezt a sorsot harminc, negyven, de hatvan esztendő óta tűrik és viselik. És fájdalmában felkiált az ember, amikor megtudja, hogy intelligens pályákon működő, diplomával rendelkező, jobb sorsra hivatott emberek százai vannak ebben a legmélyebbre sújtott sorsban. Ügyvédek, tiszt viselők, tanárok, tanítók, tanítónők, orvosok, gyógyszerészek, írók, művészek, mérnökök és diákok sorakoznak a keserű raporton, amelyet a statisztika kiváló művelői rendeztek, amikor Budapest nyomoráról akarják megrajzolni a keserves képet És mégis akad egy reménysugár. Fénylő, biztató | reménysugár ebben a szomorú számrengetegben. Itlyefalvy Lajos könyvéből kiderül ugyanis az. hogy — ha va.nnak is a csökönyös sorsnak elátkozottjai, akik hatvan esztendeig sem tudnak megszabadulni az ágyrajáró sorstól — az albérlők és ágyrajárók sorsa mégis derengeni kezd. 1910-ben még több mint 127.000 albérlő és ágyrajáró élt Budapesten, amely számból 1927 tavaszára már csak 57.000 albérlő és ágyrajáró maradt. Ha pedig közelebbi dátumokat vetünk össze, akkor konstatálhatjuk, hogy másfél esztendő alatt a budapesti albérlők és ágyrajárók száma kereken 27.000-rel csökkent. Tudjuk nagyon jól, hogy a kultúra terjedésével emelkednek az igények is. az ember mindjobban kiemelkedik az állati sorból és mindig többet ad azokra a tényezőkre, amelyek „életkörülményeit, egészségét, testi és lelki jóvoltát megjavítják. Egészen természetes tehát, hogy 1910-től a háború közepéig fokozatosan fogyott a nyomorúságos viszonyok között elhelyezkedett emberek száma. A csoda ott kezdődik, hogy az 1927. tavaszán végződő másfél esztendő alatt huszonhétezejrel lett kevesebb az ágyrajárók és albérlők száma. Ehhez a statisztikai adathoz — tehát csalhatatlan argumentumhoz —• invitálunk mindenkit, aki nem hitt eddig a magyar konszolidációban. Nagyon jól tudjuk, hogy sok minden van még hátra, ismerjük a kereskedelem és az ipar keserű helyzetét, látjuk az üres boltokat és üres vendéglőket, ismerjük a családapák és háziasszonyok gondjait; de nem lehet tagadni, hogy lényeges javulás állott be ott. ahol az embernek a levegőhöz hasonlatosan fontos, elsőrendű szükségletéről, a lakásról van szó. Ez az adat, amely a huszonhétezer albérlőnek és ágyrajárónak csodálatos avanzsálásáról szól. kőbe vésni való; de oda kell vésni melléje azt is. hogy ez a huszonhétezer ágyrajáró és albérlő a családi tűzhely melegét gróf Bethlen István kormányelnöksége. Vass József népjóléti minisztersége és Ripka Ferenc főpolgármestersége alatt szerezte meg. Akik pedig még ezután is kételkednek abban, hogy szükség volt-e az állami lakásépítő akciókra, szükség vo'lt-e a fővárosi kislakásépítésekre, azoknak ajánljuk, látogassák meg karácsony estéjén azt a huszonhétezer embert, aki ma boldogan üli körül a családi asztalt. de aki egy pár karácsonnyal ezelőtt még egy-egy rideg, szívfacsaróan szomorú, bérelt ágyon dider- gett. Ötvenöt millió pengős beruházásra készül a Beszkárt Január 1-vel megkezdik a munkálatokat, a programmot a maga egészében azonban csak harminc év alatt akarják megvalósítani — A tervek szerint az uj villamos vonalak Budapest egész közvetlen környékét behálózzák Nem kell külön bizonyítani, nem kell a közgyűlésre és a tanácsra hivatkozni, ebben a városban mindenki tisztában van vele, mindenki lépésről- lépésre tapasztalja, hogy Budapest közúti közlekedése súlyos válságba jutott. Senki sem tagadja meg a BSzKRT-tói azt az érdemet, hogy a forradalmak után rendkívüli erővel és sok áldozatkészséggel látott hozzá a reorganizáld sáv v. igen szép sikert ért el a BSzKRT ezekben az időkben, de azóta újra I mind sűrűbben találkozunk a leromlás jeleivel. A közönség idegessége és türelmetlensége a legfőbb tanúja annak, hogy Budapest közúti közlekedésében súlyos bajok álltak be. Számtalanszor rámutattak már ezeknek a bajoknak a forrására is, hiszen köztudomású, hogy kevés a motor, kevés a pótkocsi és szűk a vágányhálózat. A BSzKRT vezetői maguk is többízben beismerték, hogy a jelenlegi hálózat és a mai kocsipark mellett nagyobb forgalmat lebonyolítani nem tudnak. Bizonyos azonban az is, hogy a BSzKRT egyedül, —- bármilyen fejlődés álljon is be ebben a hatalmas üzemben, — Budapest közlekedését nem tökéletesítheti. Tény az, hogy a villamosvonalak túlterheltek és így más közlekedési eszközöknek, más útvonalaknak kell a könnyítésre vállalkozni. Örömmel kell megállapítani, hogy a BSzKRT elkészült nagy fejlesztési programjával, ez azonban egymagában véve nem elegendő: hatalmas, mindent átfogó, általános közlekedési programra van szüksége Budapestnek. amely program megvalósítását — amint azt Kozma Jenő dr„ az Egységes Községi Polgári Párt elnöke annyiszor hangoztatta — csak egy erőskezű, komoly szaktudású, közlekedési diktátor vállalhatja. hitre kötelez az 1922-ben kelt alapszerződés A haladás jele azonban már az is. hogy eljutottunk a villamosközlekedés megjavításának kezdetéhez. A törvényhatóság tudvalevőleg határozott felhívást intézett a BSzKRT-hoz, hogwv készítse el a nagy fejlesztési programot, amely alapja lehet a karácsony után azonnal meginduló sürgős tárgyalásoknak. A törvényhatóság ebben a felszólításban az 1922. évben kelt alapszerződés kikötéseire hivatkozott. A szerződés 10. §-a szerint a részvénytársaság kötelezettséget vállal arra, hogy a főváros által megállapítandó közlekedésfejlesztési program szerint a használatban levő közúti vasúti hálózatot és egyéb közlekedési vonalakat kiterjeszti, hogy a forgalmi eszközöket és az összes közlekedési berendezéseket a szükséglethez képest szaporítani fogja. A 11. §. szerint a részvénytársaság kötelezi magát arra, hogy —- amennyiben a főváros másképpen nem kívánja, — elsősorban a Villányi úti. Alkotás uccui, az óbudai temetőkhöz vezető, illetőleg a Máv. Óbuda állomásához tervezett vonalakat építi meg. Köteles továbbá az óbudai vonalat meghosszabbítani a Fő-térről a Eilatori-gátig, nemkülönben tartozik megépíteni és forgalomba helyezni a Kőbánya— rákosfalvai vonalat is. Az ezekre vonatkozó építési terveket a BSzKRT-mrk legkésőbb 1923 december 31-ig be kellett volna terjesztenie jóváhagyás céljából. Mindez azonban nem történt meg. csupán a farkasréti vonal második vágánya épült ki. A szerződés 12. §-a értelmében a székesfőváros az általa megállapítandó fejlesztési program végrehajtására 1928 január 1-től kezdve. általában a közlekedési vállalatok eredeti állagának ötévenként 5 százalékos kiterjesztését, szaporítását, illetőleg bővítését követelheti. Ha a részvénytársaság valamely időszakban a jelzett öt százaléknál többet teljesített, a többletet a következő öt évben javára beszámítják. A 13. §. szerint a részvénytársaság igen nagyfontosságú kötelezettséget vállalt: kötelezte magát arra, hogy a székesfőváros forgalmának minél tökéletesebb lebonyolítása érdekében városi gyorsvasutakat épít és tart üzemben. az erre vonatkozó részletes építési terveket legkésőbb 1930 január . 1-ig a főváros elé terjeszti. A költségvetés tárgyalása során Sipőcz Jenő dr. polgármester a közgyűlés plénuma előtt bejelentette, hogy a BSzKRT nagy beruházási programja rövidesen elkészül. A polgármesternek ezt a bejelentését a közlekedési bizottság legutóbbi ülésén Lobmayer Jenő dr. tanácsnok is megismételte. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint a BSzKRT programtervezete az elmúlt napokban tényleg el is készült és azt rövidesen nyilvánosságra is hozzák. A Fővárosi Hírlap munkatársának sikerült a nagyarányú program részleteiből a következő nagyon érdekes dolgokat megtudni : Húsz uj kocsi, uj vonalak és a fogas- kerekű eüekfrifükálása — A BSzKRT nagy beruházási programja három részre oszlik. — mondotta informátorunk. Azok a munkálatok, amelyeket a mai szándékok szerint már 192S-ban okvetlenül el kellene végezni, a következők lennének: Meg kell építeni a villányiúti vonal első szakaszát, « második vágányt a szentlőrinci vonalon és a pályát meghosszabbítani a temetőig. A közvágóhídi forgalmi telepet be kell keríteni, a kőbányai forgalmi telepen új kezelő épületet kell építeni, ki kell fejleszteni a forgalmi telepek tűzvédelmi berendezéseit, ki kell egészíteni a főműhely szerszámgépeit is. — Ugyancsak még 1928-ban beszerez a BSzKRT 20 motoros kocsit, életmentő szerkezeteket szerel fel a motorosA nyomor mélységei
