Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-05 / 40. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .......................20 pengő Fé lévre.............................lO pengő Ál landóan : GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ Városi, paliíiUai és lzösLQaszdasáQl ßeiilap Felelős sxerlcesxiö i B ACSÓ EMLI£ Megjelenne minden szerdán Szerleesziőség és lciadó&lvatalz Budapest VI, Sztv-ucca IS. szám Postalalc. csekkszámla 40.42-4 Telefon szám : Teréz 137—13----------------------—- r.. ,n i. n ....................................................................^ ‘ ----------------------------------26 71 pengő fölösleget mutat ki az a költségvetési tervezet, amelyet Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok nagy gonddal szerkesztett meg az 1928’. esztendőig. Őszinte elismeréssel kell adózni azért az odaadó,^ szép és tehetséges munkáért, amelyet Lamotte tanácsnok és vezérletével a pénzügyi ügyosztály végeztek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kritika nélkül mennénk el — nem a költségvetés tiszteletreméltó _ munkája, — hanem sokkal inkább azok mellett az irányelvek mellett, amelyek a költségvetésből kiütköznek és amelyek a főváros mai pénzügyi politikáját determinálják. Maga a jelentéktelen fölösleg nem sokat árul el ebből a pénzügyi politikából, mert hiszen évek óta megszoktuk már, hogy a költségvetésben kicsinosított, kiesztergályozott, mutatós végeredményeket tüntetnek fel. Sokkal inkább fontos az, hogy a jövő évi költségvetés káprázatos összeggel, 35.5 millió pengővel, haladja meg az idei költségvetés kereteit. 1928-ban Budapest székesfőváros 35.5 millió pengővel többet vesz be és 35.5 millió pengővel többet ad ki, mint az idén. Ijesztő számnak tetszik ez és méltán kelthetne nyugtalanságot Budapest lakosságában, ha nem tudnánk a polgárságot megnyugtatni azzal, hogy a költségvetés ilyetén megduzzadása sokkal őszintébb dolog, mint amit az elmúlt esztendők költség- vetéseinél láttunk. Nem történt ugyanis egyéb, mint-, hogy a budget összeállításánál a városházán áttértek az úgynevezett bruttó-rendszerre, ami azt jelenti, hogy a bevételi tételekből a költségvetésbe való beállítás alkalmával nem vonták le a kiadásokat. A költségvetés legkirívóbb jelenségével ezzel végeztünk volna is, de már itt hangsúlyoznunk kell, hogy a főváros pénzügyi bizottságának, majd pedig a közgyűlésnek alapos, mélyen járó vitával kell megállapítania. hogy helyesel-e bizonyos rendkívüli fontosságú, életbevágó pénzügyi alapelveket, amelyek igen pregnánsan jutnak kifejezésre a jövő évi költségvetésben. Az első ilyen probléma az, hogy szakítani kell a régi, helyesebben az utóbbi években 1 ábrakapott álszemérmes költségvetési rendszerrel. Hogy az utóbbi években tényleg ilyen jelenségekkel állottunk szemben, arra határozott bizonyítékokat nyújt Lamotte Károly költségvetése. Ebbe a költségvetésbe ugyanis konjunkturális nyereségként 22.5 millió pengőt állítottak be a bevételi tételek közé. Ezek a fölöslegek úgy támadtak, hogy a régi költségvetésekbe beállított és a közgyűlés által megszavazott hiteleket a tanács nem vette igénybe. A múlt költségvetései tehát, majdnem azt mondhatnánk, gyerekes naivsággal.' a kiadási tételeket a kelleténél nagyobbra, a bevételi tételeket pedig a valóságnál kisebbre értékelték. Budapest közönsége semmiesetre sem láthatja megnyugvással azt, hogy három esztendő alatt huszon- harmadfél millió pengővel fizetett többet, adózott többet. mint amennyire a főváros adminisztrációjának szüksége volt. A közgyűlésnek kell kimondani az ítéletet, hogy a múlt évek pénzügyi politikája, költségvetési tendenciája helyes-e, vagy az az irányzat célravezető, amelyet most próbál ki a pénzügyi ügyosztály. Még ennél is fontosabb és súlyos megvitatást igénylő pénzügyi elv az, amely szerint a pénzügyi ügyosztály a jövőben a községi üzemeknek a főváros háztartásához való hozzájárulását még a mainál is magasabbra akarják srófolni. Igaz, hogy az ügyosztály ezen a réven az adóemelés kényszere alól kíván kibújni, de nem tudjuk, mit fog szólni a polgárság ahhoz, hogy a községi üzemek pótolják a hiányokat. Tisztában kell lenni erősen azzal, hogy a polgárság drágának tartja a közüzemek szolgáltatásainak egységárait. Tudnunk kell azt is, hogy a községi üzemeket pár hónap előtt úgy lehetett megmenteni, hogy azok, akik az üzemeknek védelmére keltek, a polgárság nagy érdekeire hivatkoztak. Jól meg kell fontolni tehát a közgyűlésnek, hogy mit kell ebben a kritikus helyzetben cselekedni, mert az adózásban kimerült polgárság újabb terheket magára- . vállalni nem tud, viszont tiltakozik a közüzemek magas árai ellen és az ellen is, hogy a főváros üzemei indirekt úton adóztassák meg a közönséget és esetleg nagyobb haszonnal dolgozzanak, mint hogyha ezeket a szolgáltatásokat magánvállalkozók kezéből kapná Budapest lakossága. Amikor a.z 1928. évi .'költségvetésről beszélünk, mégis a legnagyobb megnyugvással kell tudomásul vennünk, hogy — bár a főváros pénzügyi politikájának nagy elvi kérdései még megvitatásra, szorulnak, — ebből a számrengetegből mégis a főváros gazdasági életének konszolidációja tükröződik. Boldog örömmel kell tudomásul venni, hogy úgy a magyar állam, mint a székesfőváros teljesen és tökéletesen ben egy készülő tÖTVéinyiaiva'slatról. amely egyes hírek szerint aiz építkezésiek iogi és kereskedelem- politikai területen igen szigorú 'rendelkezéseket fog tartalmazni. Konkrétumclkat senki sem tud erről a készülő törvényjavaslatról, de iparoskörökben máris meghúzták a vészharangot. „A beavatottak“ tudni vélik ugyanis, hogy a tervezett intézkedések megbénítják az építőipart, amely bosszú, kényszerű pihenés után alighogy lendületnek indult. A Fővárosi Hírlap munkatársa ezekre a rémhírekre való tekintettel érdeklődött a kereskedelmi minisztériumban, ahol JezseviSs János dr., miniszteri tanácsos, a, kereskedelmi minisztérium törvényelőkészítő osztályának vezetője a következőket mondta: — Valóban előkészületben van az úgynevezett építőipari törvényjavaslat, minthogy azonban tárgyalás alatt álló és még kezdetleges stádiumban levő Az a háború, amelyet a demokrata oldalon a közéleti tisztaság megvédésének, vagy megteremtésének jelszava alatt indítottak meg. tovább dúl és tovább szedi „áldozatait“. Ezeket az áldozatokat senki sem sajnálja, még akkor sem. ha tudjuk, hogy nem annyira a mérhetetlen erkölcsi felháborodásnak sebesültjei, mint inkáim az egyazon politikát és világnézetet valló, de ellenségesen egymásra vadászó franktirör harcok elesettjei. Egymást érik a leleplezések, hol bizottsági üléseken, hol meg a sajtóban, de csodálatosképpen a háború áldozatai valamennyien egyazon csapattest soraiból dőlnek ki. más pártok felé legfeljebb néha-néha téved el egy-egy vaktöltés. íme a politika már személyi torzsalkodássá süly- lyedt és ennek a városnak polgársága nem csodálkozik, ha a testvérharcot vívó pártoknak még közeléből is menekülnek azok, akiknek meg van a készsége az alkotó munkára. Ebben a levegőben nem lehet csodálkozni azon, hogy akik komolyan veszik hivatásukat, megbízatásukat, mindjobban elidegenednek ettől a politikától. Ebben a szituációban igazán természetes volt, hogy a most szétesett Dolgozó Polgárok Pártjának megmaradt töredéke, amikor újra szervezkedik, első szava, hogy nem akar többé a városházán politizálni. Az történt ugyanis, hogy a Dolgozó Polgárok Pártjában együtt maradt öt városatya kimondta, hogy rendezte háztartását. íme a fővárosnak is megjelent az első olyan költségvetéstervezete, amely kezd * legszebb békeidőre emlékeztetni, hiszen a dollárköl- csön segedelmével a jövő esztendőben nem kevesebb, mint 107 millió pengőt fordít majd a főváros hasznos és termékeny beruházásra. Sajnos, ha az állam és a főváros budgetje rendben van is, a polgárság kis háztartásai még mindig súlyos hiányokat mutatnak. Ez a 107 millió pengős beruházási terv azonban azt a reményt kelti bennünk, hogy az állam és a főváros után ezekben a kis háztartásokban is helyreáll majd a pénzügyi egyensúly. ■tervezetről van szó, érdemleges kijelentéseket nem tehetek. Beszéltünk ebben az ügyben Hermann Miksa dr. kereskedelmi miniszterrel is. aiki ezeket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: —■ Azok a fairek, amelyek szerint a készülő törvényjavaslat az építőipar tevékenységének és fejlődéséinek megbénítását fogja eredményezni, —• teljesen alaptalanok. Ellenkezőleg a kormány mindent elkövet abban az irányban. hogy az építkezéseket előmozdítsa. — Ilyen -célt tehát a kormánynak imputálni nem lehet. Az új törvényben kizárólag bizonyos hiányok pótlásáról és hatásköri összeütközések eliminálásáról van szó. Az elkészült törvénytervezetet annakidején véleményezés végett az építőipari érdekeltségeknek is bemutatom. A legfőbb célom az, hogy az építkezési tevékenységet megkönnyítsem és hogy az építési engedélyek kiadását a lehetőségig egyszerűsítsem. újra visszatér a Kispolgárok Városi Pártja címhez, amelynek keretében már egyidőben értékes munkát végeztek. A Kispolgárok Városi Pártjának öt városatya-tagja van és pedig Kiár Zoltán dr.. Kollmann Dezső dr., Latinak Jenő, Posta Sándor dr. és B. Virágú Géza. A régen kidolgozott és a múltból megmaradt Programm alapján veszik fel újra a közgyűlési munkát és mindenki számára azzal a megnyugtató tervvel foglalkoznak, hogy politikamentesen kívánnak részt venni a törvényhatósági életben. A városházán október 1-én különös érdeklődéssel vártak valakit, aki azonban szombaton nem jelentkezett. Október 2-án vasárnap volt és már majdnem megfeledkeztek az emberek arról, hogy szombaton mennyire érdeklődtek, vájjon megjelenik-e a polgármester előszobájában Csupor József tanácsnok. Tudnivaló, hogy a legutóbbi szabadságmeghosszabbítás alkalmával a polgármester fölmentette Csupor tanácsnokot a pénzügyi ügyosztály vezetése alól és hozzáintézett leiratában arra hívta fel, hogy szabadságának letelte után nála jelentkezzék. Hétfőn, október 3-án délben, az előkelő vizitek órájában azután tényleg megjelent Csupor József tanácsnok Sipöcz Jenő dr. polgármesternél. A találkozásról mindössze annyit jegyezhet fel a krónika, hogy az igen hosszú ideig tartott. A polgár- mester és a tanácsnok között lefolyt megbeszélés után hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy Sipöcz polgármester Csupor tanácsnok szabadságát újabb másA Kormány mindent elkövet az építkezés előmozdítására mondja Hermann miniszter nyilatkozatok a készülő építőipari törvényjavaslatról Az utóbbi időben .sokat beszélnek iparos körökSzaporodnak nz egymásra vadászó frunktirörök testvMrcóniik „áldozatai“ Nem politizál a Kispolgárok Városi pártja — Csupor tanácsnok vizitje a polgármesternél Kállay Tibor kívánta a kártyaklubok megrendszabályozását — Vége a Széchényi-íürdő „botrányának“
