Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1927-02-09 / 6. szám

Ara 40 fillér raínaTnnJnMímjieniTmiIoTnaííT^^ ELŐFIZETÉSI ÁHMK.: Egész évre 20 pengő (250.000 K) Félévre . . lO pengő (125.000 Állandóan : GAZDASÁGI ÉHTESi:ÍÖ Városi, poliíiRai és közgazdasági fj&tilap Felelős szerkesztő: D/1CSÓ EMIC Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tfudapest VI, Szív-ucca 18. szám "Postaiak. csekkszámla 40.424 Telefonszám: Teréz 137—15 az elmnlt napokban hivatalosan is bejelentette, hogy ötödmagával csatlakozik az Egységes Községi Pol­gári Párthoz. Az utóbbi hetek az Egységes Községi Polgári Pártot igen jelentős módon megnövelték. Nagy ez a növekedés numerikusán, de egyben nagy értékben is. Kiváló elmék, politikai, közéleti és gaz­dasági tekintélyek csatlakoztak a közgyűlési terem középső pártjához, de mindé csatlakozások között jelentőségben, tanulságokban leginkább Bárczy Ist­ván csatlakozását kell mérlegelni. Nem soroljuk fel itt ezen a helyen Bárczy Ist­ván elévülhetetlen nagy érdemeit, amelyeket Buda­pest olyan tíz esztendeje örökített meg. amilyenhez foghatót hamarosan nem is igen várhatunk. Nem soroljuk fel ezeket az érdemeket, mert mindig han­goztattuk azokat és sohasem tartoztunk azok közé, akik akár politikai, akár egyéb okokból egy pilla­natra is megtagadták volna Bárczy Istvánt. Csak az utak hajlottak széjjel egy időre, amelyeken Budapest igaz barátai jártak, de a célok mindig azonosak ma­radtak. Volt idő, amikor Bárczy István más módo­kon, más utakon, más körülmények között és más emberek 'segedelmével akarta elérni Budapest re- naissanceát és Budapest népének boldogulását, mint azok, akikkel mától kezdve újra egy úton jár. He­lyesen cselekedett-e akkor, amikor olyan utakat vá­lasztott. amelyekben ő maga is megcsalódott, ne emlegessük ma. De nemcsak ő csalódott egyedül, mert széthull az az egész tábor, amely egészség­telen és lehetetlen összeköttetéseket keresett, a pol­gári érdekeket szocialista járomba fogván. A köz­ségi választások után, mint a közgyűlési terem leg­nagyobb pártkoaliciója vonultak föl és bár a kor­mányzás jogát is maguknak igyekeztek vindikálni, egész tevékenységük meddő ellenzékieskedésben és kákán csomót keresésben merült ki. Ilyen körülmények között igazán nem lehet cso­dálkozni azon, hogy az egykori balodali blokk ma már nemcsak alkotócsoportjaira esik szét, de való­sággal elemeire bomlik. Ezeken a hasábokon szinte az első naptól kezdve, hétről-hétre olvashatták ezt a rájuk nézve most szomorúan bevált jóslatot. Ter­mészetes, hogy az akadékoskodók koalíciójában, az alkotómunkának gáncsot vető együttesében, a múlt bűnei fölött örökös jeremiádokat sírók társaságában olyan egyéniség, mint Bárczy István, aki Budapest egyik legnagyobb építőmestere, nem találhatta meg a maga talaját. Az a Bárczy István, aki tíz eszten­dőn át többet alkotott Budapest élén, mint amennyit kérészéletű tábora csak megálmodni tudott, nem juthatott levegőhöz, nem ébredhetett' önmagára e meddők társaságában. De ne is menjünk ennyire. Beszéljünk ebben a pillanatban, talán a kelleténél őszintébben, Bárczy Istvánról. Mondjuk meg nyíltan, hogy az a Bárczy István, akit a baloldali politika egyidőre, kétségkí­vül eredményesen tűzött ki zászlónak, ez a Bárczy István egyáltalán nem is politikus. Harmadik turnu­son át ül már az ország házában, volt miniszter és bőségesen jutottak neki más politikai tisztségek is. De bevalljuk, hogy mégsem tartjuk őt politikusnak és ez a legnagyobb dicséret, amelyet a mai napon el­mondhatunk róla. Sohasem politikát keresett ő a po­litika táborában, hanem mindig országának, nemze­tének, városának javát. Lelke mélyén élő nemes li­beralizmusa, egész életén át megnyilatkozó színtiszta demokráciája nehéz és zavaros időkben átcsaphatták arra az oldalra, ahol ezeket a szent dolgokat, ame­lyek Bárczy István lelkében mindig az őszinte ke­gyelet tárgyai voltak, politikai jelszóvá süllyesztették és a demagógia, eszközeiként használták fel. De Bárczy Istvánt nem tették meg vezérnek, csak arra való volt, hogy fényes nevével tömegeket lehessen toborozni a maguk kicsinyes politikai céljai számára. Ebben a légkörben nem lehetett Bárczy István az az alkotóerő, amilyennek őt Budapest polgármesteri székében megismertük. Bárczy Istvánnak magának kellett felismernie, hogy nem őbenne van a hiba, ha­nem azokban, akik körülötte csoportosultak. Lelki nagyságát mutatja, hogy még saját hibáit is fel tudja ismerni és le tudja vonni azokat a konzekven­ciákat, amelyek tapasztalataiból kialakultak. Hogy most az Egységes Községi Polgári Párthoz csatla­kozott, ennek a jelentőségét Budapest minden polgá­rának meg kell fontolnia. íme, Bárczy István a maga fényes múltjával, kiváló tehetségével, nagy népsze­rűségével és tekintélyével bizonyítja, hogy Budapest törvényhatósági életében mélyreható változások ál­lottak elő. Ezek a mélyreható változások pedig nyíl­tan és eltéveszthetetlenül jelölték ki Bárczy István számára a helyet, ahol életének egyetlen nagy cél­ját: szeretett Budapestjének felvirágzását, eredmé­nyesen és sikeresen szolgálhatja. Az ellenzékieskedés, a gyanúsításokban való éldegélés, a bizalmatlanságnak életcélul vaió tűzésének táborát felcserélte Bárczy István Budapest igaz barátainak azzal a csoportjával, amelynek nemcsak jelszava, de komoly életcélja is az alkotómunka. Itt majd Bárczy István nemcsak zászló és cégér lesz, hanem itt majd meg fogja ta- lálni azt a területet is, ahol alkotásokban gazdag ' munkásságát tovább folytathatja. Összefoglaló jelentés a városi pártolt új elfpeiyezlteáéséröl Seregszemle — Csatlakozások az Egységes Községi Polgári V>ártf}oz — A áemoKraia-pári bomlása A Fővárosi Iiirlap már hetek óta ismerteti azo­kat a mozgalmakat, amelyek a városi pártok között megindultak és amelyeknek célja egy nagyarányú átcsoportosulás volt. Az átcsoportosulás legnagyobb- részben már meg is történt és amidőn ezt konstatál­hatjuk, egyben lehetetlen észre nem venni, hogy en­nek az átcsoportosulásnak legfőbb eredménye az Egységes Községi Polgári Partnak hatalmas erő­gyarapodása. Alig lehet kétséges ezekután, hogy a közgyűlési terem nagy részében úrrá lett az a vágy, hogy a törvényhatósági bizottság alkotó tevé­kenységét minden eszközzel biztosítani kell. Ez az átcsoportosulás, amely részben már megtörtént, részben pedig folyamatban van, legelsősorban nem politikai természetű, hanem abból a meggondolásból származik, hogy Budapest elérkezett ahhoz az idő- | ponthoz, amikor a közgyűlési teremben ki kell kap- ' csolid minden eddig fennállott politikai ellentétet és egyésülniök kell azoknak a férfiaknak, akik az al­kotómunka jegyében kívánják r * öv áros hajóját ve­zetni. Természetesen nem lehet kikapcsolni az átcso­portosulás okai közül a politikát sem, mert hiszen azok a férfiak, akik az Egységes Községi Polgári Párt új tagjai lettek, az alkotómunka vágyán kívül kétségkívül azáltal a meggondolás által is vezéreltet­tek, hogy az aklotómunka számára abban a táborban kell egyesülniük, amely a Bethlen-kormány nagy­szerű törekvéseit támogatja. Mz indulás Az 1925 májusában megejtett községi választá­sok alkalmával a közgyűlési teremben a politikai pártok a következő számarányban oszlottak meg: Egyesült Ellenzéki Demok. Pártok 128 mandátum Egységes Keresztény Községi Párt 91 Egységes Községi Polgári Párt 24 Egyesült Szabadelvű Párt 7 A választások után tehát az Egységes Községi Polgári Párt a maga huszonnégy mandátumával a harmadik helyre szorult és mint a mérleg nyelve sze­repelt, mert a két nagy párt egyikének sem volt meg a szükséges abszolút többsége és így mindenkor döntőjetentőségű volt, hogy hova, melyik vélemény­hez csatlakozik az Egységes Községi Polgári Párt. A huszonnégy választott tagon kívül azonban az Egységes Községi Polgári Párthoz csatlakozott ki­lenc olyan városatya, akik hivatalból tagjai a köz­gyűlésnek, valamint húszán a kinevezett tagok so­rából is. Végeredményben tehát az Egységes Köz­ségi Polgári Párt ötvenhárom tagot számlált. Néhány hónappal ezelőtt azután a Wolff-párt három tekintélyes tagja jött át az Egységes Községi Polgári Pártba és pedig Usetty Béla, dr. Wenszky Nándor és Bohn József. A polgúrmesíerválasxiás után A tulajdonképpeni nagy átcsoportosulás csirája a polgármesterválasztás körül lezajlott események­ben keresendő. Ez a választás, különösen a demo­kratikus blokk számára hozott keserves tapasztala­tokat, de annál örvendetesebb volt az, hogy a pol­gári osztályhoz tartozó várospolitikusok kezdtek! feleszmélni a polgári együvétartozandóság gondola­tára. A polgármesterválasztás után megbukott a demokratikus blokk és elemeire bomlott. Az egykori biok pártjai között mind élesebbé váltak az ellenté­tek. Ezek az ellentétek azután még jobban kiütköz­tek az országgyűlési választások alkalmával, ame­lyek két nagy eredményt hoztak. Meghozták első­sorban azt a hatalmas eredményt, hogy Budapesten, ahol a kormány az előző nemzetgyűlési választáson jelölteket sem állított, Budapest polgárságának igen tekintélyes tömegei csatlakoztak gróf Bethlen István lobogója alá. A másik fontos eredmény, hogy most már nemcsak a szocialisták és a polgári elemek vál­tak el egymástól, de teljesen szétztillöttek azok a polgári elemek is, amelyek a községi választások után a demokratikus biokban egyesültek. Hozzájárult mindehhez a demokratapárt belső nagy válsága, amelynek aktái, úgylátszik, még korántsincsenek lezárva. A biokban tömörült polgári elemek másfelé orientálódtak és máshol keresték azt a területet, ahol a polgári munkát egyesíteni lehet a főváros javára. CsailulfGxás&lc az Egységes Községi Polgári Páriijoz Az egykori baloldali biok tagjai közül legelsőnek Szilágyi Lajos országgyűlési képviselő lépett be a dr. Kozma Jenő elnöklése alatt álló Egységes Köz­ségi Polgári Pártba. Ugyanekkor azonban már a képviselőválasztások politikai átcsoportosulása sze­rint is természetesnek tartotta mindenki, hogy az Ugrón Gábor vezetése alatt álló Egyesült Szabad- civil Párt szintén csatlakozni fog az Egységes Köz­ségi Polgári Párthoz. Ez az elmult héten meg is történt, amikor Ugrón Gábor Kozma Jenő dr.-hoz intézett levelében bejelentette pártja csatlakozását. Ezzel az Egységes Községi Polgári Párt tagjaivá let­tek Ugrón Gábor, Glückstahl Samu, Nessi Gyula, Bódy Tivadar, Stern Sándor, Nagy Andor és Spett Ferenc dr. fővárosi bizottsági tagok. Ugyanekkor jelentették be belépésüket Bibiti-Horváth János és Horváth IV. Károly is. A szombati napon azután hivatalosan bejelentette az Egységes Községi Polgári Párthoz való csatlakozását az úgynevezett Bárczy- csoport is, amelynek csatlakozása egyébként már hetekkel ezelőtt nyilvánvalóvá vált. Bárczy István szombaton a következő levelet intézte Kozma Jenő­höz, az Egységes Községi Polgári Párt elnökéhez: Kedves Barátom! Értesítünk, hogy a mai napon tartott megbeszé­lésünk folytán a vezetésed alatt álló Egységes Köz­ségi Polgári Pártba ezennel belépünk. Fogadd őszinte nagyrabecsülésünk kijelentését és vagyunk Budapest, 1927 február 5. kiváló tisztelettel: Bárczy István, Harrer Ferenc, Balkányi Kálmán, Halter Károly, Éber Antal. Bárezw István

Next

/
Thumbnails
Contents