Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-26 / 4. szám
Tizenhatodik évfolyam Ara 40 fillér Budapest, 1927. január 26 4. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 20 pengő (250.000 K) Félévre . . lO pengő (125.000 Állandóan : GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ SÍI Városi, pontijaai és teösgazzdasági tpeiilap Felelős szerKesziő: BACSÓ EMIC Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VI, Szív-ucca 18. szám 'Postaiak, csekkszámla 40.424 Teleíonszám: Teréz 137—15 Az új országgyűlés a hét végén összeül és mindnyájunk lelkében a régi alkotmányos idők emléke elevenedik meg. Az új országgyűlés egész összetételén, létrejöttének nyugodtságán megérzik, hogy kiküszöbölődött belőle a forradalmi elem, amely az összeomlástól szinte a mai napig hol itt, hol amott felütötte fejét. A régi alkotmányos idők térnek vissza újra, csak dekomratiku- sabb formában, mert a parlament két házának küldői és küldöttei között képviselve vannak a legszélesebb néprétegek. Budapest polgársága megelégedett nyugalommal szemléli az idők ilyen kialakulását és az érdemet legelsősorban gróf Bethlen Istvánnak, annak az immár történelmi nevű államférfiúnak tulajdonítja, aki mint kormányelnök visszatudta szerezni az ország nyugalmát és munkakedvét. Az új országgyűlés megalakulásának utolsó aktusa a felsőház harmincnyolc tagjának kinevezésével záródott le. Ennek a harmincnyolc kimagasló névnek sorában ott találjuk Ripka Ferencet, Budapest székesfőváros polgármesterét is. A Fővárosi Hírlap hónapokkal ezelőtt adott már hírt arról, hogy Ripka főpolgármester szintén tagja lesz a felsőháznak, de közben a napisajtó szerint akadály gyanánt felmerült az a probléma, hogyha Pestvármegye főispánja nem lesz felsőházi tag, akkor Budapest székesfőváros főpolgármestere sem lehet az. Ripka Ferenc kinevezése az utolsó órában mégis megtörtént és itt meg kell állapítani, hogy a kormányzó által kinevezettek nem hivataluk és rangjuk után lettek főrendekké, hanem elsősorban a közéleti tevékenység és a polgári erények, személy szerint való elismerése a főrendiházi taggá történt kinevezés. Budapest polgársága a legnagyobb megelégedéssel és elégtétellel veszi tudomásul, hogy Ripka Ferenc páratlan érdemeit nemcsak a kormány, de maga az államfő is a legteljesebb mértékben méltányolja. Ripka Ferenc főrendiházi taggá való kinevezése révén Budapest polgárságát érte elsősorban a megtiszteltetés. Az, hogy a főpolgármester bevonul az örökös felsőházi tagok közé, annak az érdemnek elismerését jelenti, hogy Ripka Ferencnek pár esztendős apostoli munkával sikerült visszaszerezni a főváros lakosságának lelki nyugalmát és társadalmi békéjét. Gróf Bethlen István nagy céljainak, amelyek mind világosabban kezdenek a kevésbé tisztán látó tömegek előtt is kialakulni, megvalósításában alig egy tucatnyi elsőrendű munkatársat választott ki a maga számára. Ezek között is a legelső helyek egyikét foglalta el Budapest főpolgármestere, aki elé a legnagyobb feladatot tűzte ki a kormány elnöke. Az ország konszolidációját valósította meg Bethlen István és ennek a konszolidációnak legnehezebb árterülete Budapest volt, ahol a mindennemű forradalmak mocsaras, posványos vizeit kellett lecsapolni. Ezt a feladatot kapta és vállalta, nemcsak vállalta, de végre is hajtotta Ripka Ferenc. Nagyobb feladat volt ez, mint azé a férfiúé, akinek szobra Szeged főterét díszíti, vagy azé, akinek hősi cselekedetét a budapesti ferencesek templomának falán örökítették meg. Ripka Ferenc, Budapest forradalmi árvizeinek kormánybiztosa és forradalmi árvízi hajósa volt egy személyben. Egy milliós városnak adta vissza nyugalmát és munkakedvét és mint Budapest újkorának árvízi hajósa fog helyet foglalni sikerekben gazdag életének végén a magyar törvényhozás nagy tisztességet jelentő felsőházában. De az egyéni érdem megbecsülésén és legmagasabb elismérésén túl is igen nagy jelentősége van Budapest élete szempontjából Ripka Ferenc főrenddé történt kinevezésének. Ripka Ferenc ugyanis Budapest konszolidációjának megteremtésével csak élete nagy művének első stációjához érkezett el. A lelkek megnyugtatásával, a felekezeti és társadalmi béke megteremtésével csak alapot biztosított, csak fundamentumot rakott a nagy építőmurika alá. Ez a nagy építőmunka most kezdődik. Budapest újkorának kapui most nyílnak meg és amikor ennek a milliós városnak újjáépítése megkezdődik, minden embernek ott kell lenni a munkánál, de a főváros érdekeit nagy lélekkel és nagy tudással képviselő, kiemelkedő egyéniségeknek is fel kell vonulniok minden posztra, ahol Budapest jövendőjéről szó lesz. Ilyen posztok lesznek legelsősorban az új magyar országgyűlés alsó és felső háza. Az életbevágó kérdések egész tömegét tárgyalja majd a közeljövőben a magyar ország- gyűlés, olyan életbevágó kérdésekét, amelyektől legeslegelsősorban Budapest felvirágzása függ. AmiA politikai életet mostanában fogas elméleti kérdés dominálja, amelynek várospolitikai vonatkozásai is vannak. A kérdés elméleti, de sajnos, gyakorlati megnyilvánulásában nem éppen épületes jelenségek mutatkoznak. Sőt maga a kérdés is úgy vetődött fel, hogy gyakorlati példákat kellett 'megoldani. Magát az elméleti kérdést úgv lehetne megfogalmazni, hogy: kinek adja a választóközönség a mandátumot, a személynek, vagy a pártnak? Az első ilyen gyakorlati eset, amelyből az elméleti kérdés kialakult, Pakots József kettős mandátuma, amely körül a demokratapártban rendkívül éles harcok folynak. Pakots Józsefet tudvalevőleg a budai és a déli kerületben választották meg országgyűlési képviselőnek. Pakots a budai mandátumról akar lemondani, hogy ezen a réven Gál Jenő jusson országgyűlési mandátumhoz. A demokratapárt vezetősége viszont Pakotsot a déli kerület mandátumáról kívánja lemondatni, hogy ezáltal Hajdú Marcel dr.- nak biztosítson helyet az új országgyűlésben. Pakots szeiint ebben a kérdésben egyedül a megválasztott képviselő, hivatott dönteni, míg a demokratapárt vezetőségének az álláspontja az, hogy a döntés joga a pártot illeti meg. Az ellentétek szinte kiegyenlíthe- tetlenül élesekké váltak a pártban. Ha a pártvezetőség álláspontja győzedelmeskedik, akkor Pakots, Gál Jenő és a lipótvárosi demokraták készülnek kivonulni a pártból. Ha Pakots ás Gál Jenő álláspontja diadalmaskodik, akkor Hajdú Marcel dr. és a józsefvárosi demokraták fognak szecesszionálni. A demokratapárt belső válsága egyébként is mindig nagyobb területeket borít el. A Pakots két mandátuma körül zajló harc mellett, úgy hírlik, megelégelték a demokratapártban uralkodó állapotokat, Ehrlich G. Gusztáv és barátai is, akiknek körébe Féder mami Mór, Déri Ferenc, Vita Emil, Gaiduschek Marcel és Elek Hugó bizottsági tagok tartoznak. Az Ehrlich-csoportról azt állítják, hogy az Egységes Községi Polgári Párthoz kívánnak csatlakozni, sőt már napot is említettek, amelyen ez megtörténik. Ehrlich G. Gusztáv személyesen jelentette ki ezen a héten, hogy a csatlakozás dátuma még nem bizonyos, mert mielőtt ebben a kérdésben az utolsó szót kimondják, megvárják Bárczy István hazaérkezését, aki valószínűleg a maga pártonkívüli csoportjával az Ehrlich-csoportéval azonos álláspontot foglal majd el. A demokratapárt bomlásának másik jelensége, hogy a héten Vértes Emil bizottsági tag is bejelentette a pártból való kilépését. Indoka a beavatottak szerint az, hogy demokratáék „elherdálták Vázsonyi Vilmos örökét." Vértes Emil egyelőre még nem döntött, de a hozzá közelállók úgy tudják, hogy szintén az Egységes Polgári Párt felé orientálódik. a A Wolff-pártban is felvetődött az az elméleti kérdés, hogy kinek adja a választóközönség a mandátumot, a személynek, vagy a pártnak. Ezt a kérdést kor ezek a nagy problémák a törvényhozás alsó- és felsőházában napirendre kerülnek, Budapest székes- főváros méltó, értékes és lelkes férfiak útján nyilat- kozhatik meg a törvényhozás mindkét házában. A képviselőházban ott lesznek Budapest országgyűlési képviselői, akik valamennyien meleg szeretettel karolják fel majd Budapest ügyét, a főrendiházban pedig itt lesznek a törvényhozási bizottság kiküldöttei, élükön a kormányzó által főrenddé kinevezett Ripka Ferenccel. Ahogy ezen a két névsoron áttekintünk, nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy Budapest érdekei soha egy pillanatra sem kerülhetnek veszedelembe, mert ezeket az érdekeket lelkes egyéniségek és igazi tekintélyek fogják mindenkor megvédeni. Wolffék nyiltlevél-háborúban tárgyalták le. A Wolff- párt belső afférjének azonban aligha lesz nagyobb hullámverése, mert az, egyelőre értesülésünk szerint, Perczel Béla kormányfőtanácsos, bizottsági tag személyében lokalizálódik. Ismeretes, hogy Perczel Bélát a Wolff-párt nem jelölte felsőházi tagnak, miért is Perczel bejelentette a pártból való kilépését. Per- czcl Béla hírlapi nyilatkozatban közölte a pártból való kilépésének okát. E nyilatkozat szerint Perczel áldozatot .hozott a pártegység megmentése érdekében azáltal, hogy a képviselőválasztáson a második biztos helyet Wolff Károly kérelmére átengedte Kossalka Jánosnak. Erre Wolff Károly — mint Perczel Béla állítja — tanuk előtt, nyilvános ülésen a felsőházi tagságot Perczelnek ígérte. Perczelnek erre a hírlapi nyilatkozatára az Egységes Keresztény Községi Párt nevében Csilléry András nyiltlevélben válaszolt. A nyiltlevélben tudatják Perczellel, hogy az intézőbizottság megállapította, hogy Wolff Károly Perczellel szemben tett ígéretének a legteljesebb mértékben megfelelt, a felsőházi tagok kijelölése tárgyában tartott pártértekezleten Perczel személyét kiemelte, amivel ígéretét italán a szükségen még túlmenőleg is honorálta.“ Csilléry levele szerint különben az intézőbizottság Perczelnek a pártból való kilépését tudomásul vette és felhívja Perczelt, hogy „a becsületszavával erősített azon írásbeli nyilatkozatának, amely szerint, ha az Egységes Keresztény Községi Pártnak bármi okból megszűnnék tagja lenni, törvényhatósági tagsági mandátumáról lemond, eleget tenni szíveskedjék Ezek szerint tehát a Wolff-pártban is reverzális- iigy kísért. A Wolff-pártban is reverzálist kértek a törvényhatósági bizottsági tagjelöltektől, hogy amennyiben pártállásukat megváltoztatnák, városatyai mandátumukról lemondanak. Nem tartjuk valószínűnek, hogy Perczel Béla hanyat-homlok engedelmeskednék a Csilléry-féle felszólítólevélnek. Perczel nem helyezkedett más világnézeti alapra, a kereszténypárti politikusból a pártból való kilépés révén aligha lett — kommunista. Azokat az elveket, amelyeknek alapján városatyái mandátumot kapott, ma is vallja, de kétségtelen az is, hogy a választók bizalma, amely a szavazatokat felsorakoztatja, nemcsak a pártnak, de személynek is szól. Nem látunk egyelőre nagyobb bomlási folyamatot a Wolff-pártban, de az ilyen reverzálisokkal való fenyegetés valószínűleg azt jelenti, hogy Csilléryék mégis csak tartanak attól, hogy a bomlási folyamat tovább tart. Aligha lehet kételkedni abban, hogy a nép mandatáriusainak kezét nem lehet pártbilincsekkel örökké összekötni, mert a politikai életben, a változó viszonyok során, akárhányszor megesik, hogy egyes pártok messze elmaradnak a választók véleményétől és hangulatától. Merő képtelenség tehát az, hogy egy-egy pártnak teljhatalma legyen egyes képviselők, vagy törvényhatósági bizottsági tagok fölött még akkor is, ha ezek és nem a párt érzik meg a választók igazi akaratát. VillonífísoK a oőrosi pártok belső Életében Jobbról is, balról is recsegnek a pártkerefek — Sziklaszilárdan csak az Egységes Községi Polgári Párt áll — Ki rendelkezik a mandátum felett: a párt, vagy a megválasztott?
