Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-06 / 27. szám
Ára 40 filler Tizenhatodik évfolyam Budapest, 1927. julius 6 27. szám gtoipyHPlaimildHiBtnamníitaiilmHrim^ ELŐFIZETÉSI ÁUAK: Egésze évre 20 pengő (250.000 K.) Félévre . . ÍO pengő (125.000 Állandóan : GAZDASÁGI ÉUTFStWŐ Városi, poliiilcai és Jcö&QascdasáQi ßeiilap Felelős szerkesztő: BACSÓ EMIL Megfelenllt minden szerdán Szericesztőség és Kiadóhivatal: Budapest VI, Szív-ucca 18. szám "Postatalc. cseKK-számla 40.424 Telefonszátn : Teréz 137—15 Kellemes nyaralást kíván — mint minden esztendőben — a szerdai közgyűlés végén Ripka Ferenc főpolgármester a törvényhatósági bizottság tagjainak, akik bizony türelmetlenül várják már a vakációt. A szombati pénzügyi bizottság ülésén, amikor arról vitatkoztak, hogy mi történjék, ha a nyár folyamán némi kis hiteltúllépésre lenne szükség, az egyik demokrata városatya azt találta indítványozni, hogy hívják össze ilyen esetben a nyaraló közgyűlést. Volt erre olyan egyértelmű felzúdúlás, hogy a demokrata városatya sürgősen lemondott ötletéről. Jele ez annak, hogy a közgyűlés tényleg rászorult a nyári pihenésre és megelégedéssel konstatálhatja mindenki, hogy ezt a kis pihenést, ezt a kis nyugalmat meg is érdemli, mert becsületes, szép és tekintélyes munkát végzett el az esztendő folyamán. Egészen természetes, hogy voltak a közgyűlésnek olyan tényei, amelyek nem válthattak ki teljes megelégedést és teljes megnyugvást, de hiszen a közgyűlés is emberi intézmény, ahol a pártoskodásokat és a pártharcokat nem lehet tökéletesen kiirtani. Nagyjában és egészében azonban megbecsüléssel lehet beszélni a közgyűlés munkájáról. Ennek az esztendős munkának négy nagy stációja volt. Az első természetesen a restauráció. a tisztújítás, a második az amerikai dollárkölcsön elhatározása és a nagy beruházási Programm letárgyalása. a harmadik a hiteltúllépések körül keletkezett súlyos bonyodalom és a negyedik az üzemi kérdés elintézése. Mindezek fölé oda kell helyeznünk az ötödik nagy problémát, amely mindent átölelő módon a jövő alapjait kívánja megvetni és ez a belügyminiszter által kilátásba helyezett nagy reform, a fővárosi törvénynek 1873 óta várt revíziója. Ahogy sorra vesszük a közgyűlés megoldott, megoldás alatt levő, vagy hibásan megoldott problémáit, elsősorban a tisztújításra kell visszaemlékeznünk. Ez a restauráció volt az, amely leginkább nélkülözte az egész esztendőben a tárgyilagosságot és amely ezt az igen nagy problémát odalökte a pártharcok kellős közepébe. Úgy érezzük, hogyha ezt a problémát sikerült volna politikamentesen megoldani, ha győztek volna a főváros egyetemes nagy érdekei, akkor sok mindent el lehetett volna kerülni és nem kellett volna eljutnunk odáig, hogy a múlt szerdán a közgyűlés többsége egy igen fontos ügyben rosszallását és helytelenítését fejezte ki a tanács eljárásával szemben. A restaurációnak politikával átitatott elintézése, sajnos, alapja mindannak a hibának és bajnak, amely a közgyűlés munkájában elmerült, vagy felmerülhetett. El kell ismerni ezzel szemben, hogy az esztendő másik nagy kérdésének megoldása, a dollárkölcsön, jelentős siker volt Budapest számára. Örömmel állapíthatta meg mindenki, még a kétkedő, még az ellenséges szem is, hogy Budapestnek komoly, nagy és állandó hitele van az egész világ előtt. Nem ronthatja le ezt a hitelt, nem ronthatja le ezt a jó hírnevet az a s-ok sajnálatos esemény sem, ami a hiteltúllépések körül felmerült. Nagyon szomorú dolog, hogy ezek a hiteltúllépések megtörténtek, ennél szomorúbb azonban csak az. hogy a közgyűlés egyes elemei és a sajtó egyrésze mesterségesen botránnyá fújta föl a kérdést és panamavádak harsogásával igyekezett diszkreditálni Budapest köz- igazgatását. Sajnos, a hiteltúllépéseknek Budapest történetében évtizedekre visszamenő múltja van és akik ezeket a hibákat elkövették, kétségkívül úgy gondolták, hogy Budapesten a hiteltúllépés már polgárjogot nyert. 1910-ben 2.6 millió aranykoronát irányoztak elő a Gellért-fürdő építésére és 1913-ban már 4.4 millió volt a hiteltúllépés és amíg felépült a fürdő, annak költségei meghaladták a 11 milliót. 1913-ban még a közgyűlésen maga Márkus József volt főpolgármester, az építkezést vezető Márkus Jenő tanácsnok édesapja volt kénytelen megdöbbenve konstatálni, hogy „Budapest történetében ilyen hitcltúllépés még nem fordult elő“. Amikor pedig a háború alatt Bérezel tanácsnok átadta a forgalomnak a Gellért-fürdőt, mindenki egyértelműen konstatálta, hogy a fővárosnak egyik legnagyobb büszkesége épült meg és a hiteltúllépés nagyszerű befektetésnek bizonyult. Ha van Budapesten valami idegenforgalom, azt legna- gyobbrészben annak köszönhetjük, hogy van egy ilyen ragyogó létesítményünk, egy ilyen Európát is csodálkozásba ejtő gyönyörű intézményünk, mint a Gellért-fürdő. Egészen bizonyosak vagyunk benne. hogy egy esztendő múlva ugyanezzel az elragadtatással fogunk beszélni a Széchenyi-fürdőről is és ugyanolyan megbocsátóan szólunk majd a Széchenyi- fürdő hiteltúllépéséről, mint a Gellért-fürdőéről. Addig is konstatáljuk azonban, hogy panama nem történt és ha akadtak, akik nem tartották be a szabályokat, azok is csak túlbuzgóságból cselekedtek. A hiteltúllépések ügyében azonban van egy nagyon sürgősen elintézni való, reparálni való esemény, hónapokkal ezelőtt Sipőcz Jenő polgármester a város- gazdasági ügyosztály éléről más ügyosztály élére helyezte Bérezel Jenő tanácsnokot, kimondottan addig, míg a Széchenyi-fürdő ügyében a vizsgálat lezajlik. Szombaton a polgármester jelentése aláhúzot- tan konstatálta, hogy a városgazdasági ügyosztályt semmi néven nevezendő felelősség nem terheli a hiteltúllépések kérdésében. A polgármester eme két ténye között levő összefüggés, de a legelemibb emberi igazság is követeli, hogy Bérezel Jenő tanácsnok a lehető legsürgősebben megkapja azt az elégtételt. A főváros meglepő mértékű zárszámadási fölös- leséről alkalmunk volt SeltovszEiy Béla b elüg v mini s zt e r r e 1 beszélni, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A főváros múlt évi zárszámadása, amely közel 158 milliárdos fölösleget tüntet föl, engem is meglepett. Ezen az eredményen kétségkívül gondolkodóba kell esni. Ebből a pusztán számszerű megállapításból nem lehet határozott konzekvenciákat levonni. Be kell nézni a számoszíoook mögé. A kérdést ellenőrző hatáskörömnél fogva mindenesetre megvizsgáltatom, mert a főváros lakosságának érdekéből valóban figyelemreméltó , jelenségnek találom a múlt évi zárszámadásnak | Mint ismeretes, az 1926. évi zárószámadás 1,690.394.349.153 K 89 fillér bevétellel, 1.532,465.848.062 K 58 fillér kiadással, vagyis 157.928,501.091 K 31 fillér felesleggel zárult. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma ivóit megkérdezni Folkusházy Lajjos alpolgármestertől. hogy mi történik a horribilis fölösleggel. —■ Ez a fölösleg — hangzott a válasz — előreláthatólag módot nyújt majd arra. hogy a főváros megvalósíthassa azokat a résziben már közgyűlési határozatokon is alapuló terveket, melyekkel a főváros a lakosságnak kulturális, szociális és közlekedési igényeit kívánja a jövőben fokozottabb mértékben kielégíteni. Sfrausz István tír. országgyűlési képviselő, az állami számvevőszék volt elnöke, a következő nagyfontosságú, szakszerű nyilatkozatot adta a Fővárosi Hírlap munkatársának: amelyet tiszteletreméltó munkás és eredményes szolgálatai révén is megérdemel. Mielőtt a vakáció megkezdődik, ezt a fájdalmas igazságtalanságot is reparálni kell. A szerdai közgyűlés a nagy és munkás esztendő záróakkordjaként elintézi a negyedik problémát, az üzemi kérdést is és akármilyen legyen ez az elintézés, Budapest közönsége örömmel fogadja, mert ezzel ismét kikerül a gazdasági életből egy mérgező probléma, amely esztendőkön át harcokat idézett föl. Az üzemi kérdésben a közgyűlés ki fogja mondani az utolsó szót, amibe azután mindenkinek bele kel! nyugodnia, még annak is, aki talán érdekeit sértve látja majd. Mindezekután pedig joggal kíván kellemes nyaralást a közgyűlés tagjainak az a Ripka Ferenc főpolgármester, akinek igen sok része volt abban, hogy a városatya urak nyugodt lelkiismerettel mehetnek pihenni. Az ő bölcs vezetése és a főváros érdekeit mindenek elé helyező meleg szeretete volt az, amely elsősorban biztosította ennek az esztendőnek munkáját és sikereit. Pártkülönbség nélkül bizonyára meleg rokonszenvvel fogják viszonozni a főpolgármes- I tér jókívánságait. ezt az ereamenyét. Alidig; tehát érdemben, véleményt nem nyilváníthatok. A belügyminiszter egyébként közölte a Fővárosi Hírlap munkatársával, hogy még ezen a héten megkezdi nyári szabadságát. amelyet Marienbadban fog tölteni. Marienbadból előreláthatóan négy hét múlva fog visszatérni a fővárosba. Scifovszky belügyminiszter közvetlen környezetében úgy informálták a Fővárosi Hírlap munkatársát, hogy a belügyminiszter elutazása előtt megadta a részletes utasításokat a fővárosi törvény elkészítésére. Egyelőre csak nyers tervezet készül, amely ankétek elé kerül. ] —- A vonatkozó zárszámadás nincs birtokomban és így minden részletre kiterjedően nem adhatok szakvéleményt. Ha betekinthetnék a zárszámadás egész komplexumába, elsősorban azt kellene megállapítanom, hogy milyen bevételi forrásokból eredt a fölösleg. Bizonyára sok bevételi tényezőnek a véksőkig való fokozása útján érhette csak el a főváros tanácsa ezt a szokatlanul nagy felesleget. A zárszámadásba való 'betekintés nélkül nem tudom megállapítani, hogy milyen karakterű a felesleg. Lehet a felesleg olyan, hogy az csak az előírt bevételek és utalványozott kiadások egybevetése útján állt elő. Az előírt bevételek a behajtásoknál lényegesen redukálódhatnak, ha tehát csupán ilyen alapon közzétett feleslegről van .szó, az nem mondható abszolúte reálisnak, mert a bevételek előírása lényeges változásokat szenved a beállott behajthatatlanságok folytán. Teljesen reálisnak a felesleget csak akkor mondhatnók, ha a pénztári bevételezések és a pénztári kiadási kifizetések adatainak egybevetése eredményezte volna a 158 milliárd korona Be keli nézni a zárszámadás számoszlopai mögé - mondja Scitotfszky belügyminiszter Straasz István, az állami számszék veit elnökének súlyos kritikája a meglepő zárszámadási fölöslegről „A fölösleg előre tudott kimunkálása takaró arra, hogy annak egy részét a végrehajtó szerv felhatalmazás nélkül elkelthesse“
