Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-01 / 13-14. szám
2 Budapest, 1926 április 3. A Iánchidi csata a leventék győzelmével végződött Polónyi Dezső kirohanása — Hozma Jenő, mint békekövet Megfigyelések és feljegyzések a mültszerdai közgyűlésen A polgári szervezkedés ellen táplált és soha nem szűnő szocialista irigység robbant ki a főváros szerdai közgyűlésén, amikor a leventeoktatás kérdése körül több mint három órán keresztül tombolt a vihar. A leventeoktatás kérdése körül a pénzügyi bizottság ülésén már voltak éles összeütközések és azt lehetett hinni, hogy ezzel a kérdés le is zárult. A szocialisták azonban mégegyszer megjátszották a színjátékot a nagy nyilvánosság előtt is, annál is inkább, mert pártközi béke ide, pártközi béke oda, a polgári szervezkedés ellen mindenkor hajlandók tüzbe menni. Még az ülésen a szocialista párt egyik tagja, Fejérvári Sándor napirend előtt az alkotó munka megindítását sürgette. De alig pár negyedóra telt cl, az alkotó munkát tomboló viharral csúfolták meg. Addig elég lagymatagul tárgyalták a műsor egyes pontjait, de azután annál 'nagyobb erővel tört ki a vihar. Az első szocialista szónok, Biaskó Artur, csaknem üres ház előtt beszélt. Szónokolt a pusztulásban lévő néperőről, amivel szembeállította, hogy a leventeoktatók lélek- és akaratnélküli bábokat nevelnek. Wolffék nem sokat törődtek a szocialista rekriminá- cióval, nyugodtan pipáztak a büffében, egyszer csak azonban Ilire terjedt, hogy a demokratikus blokk többi része is csatlakozik a szocialista állásponthoz és nem hajlandó megszavazni a leventeoktatásra szóló 100 milliós póthitelt. Hire terjedt egyben annak is, hogy már megkezdődött a szavazás. Wolffék erre rohanva tódultak be a közgyűlési terembe, ahol ekkor már Friedrich István egymagában állott szemben a szocialistákkal. — A kormányfőtanácsosok nem szavazhatnak a leventemozgalom ellen, — kiáltotta a demokraták felé. A baloldalról a szocialisták össze-visszakiabá- lása hangzott pof ozásról, Vannayról és miegymásról. Wolffék ekkor személyenként kezdték a szavazásnál ülve maradó baloldaliakat aposztrofálni. Különösen Éber Antal. Ugrón Gábor és Sümegi Vilmos felé kiabáltak. Kiderült a végén, hogy a tanácsot, ha Friedrich nem lép közbe, a baloldal leszavazza. így is csak kis szótöbbséggel, 91 a 87 ellen, szavazták meg a leventeoktatók segélyét. Csak olaj volt a tűzre, hogy most újra leventetéma következett, egyszázalékos pótadó megszavazása a leventemozgalom céljaira. Purébl Győző tanácsnok alig tudott szóhoz jutni a szocialisták kiabálása miatt. — Erre van pénz! Munkásházakat építsenek! A Vannayakat szubvencionálják! Gömbös legényeinek nem adunk pénzt! — és hasonlókat kiabáltak nagy össze-visszaságban. Azután Biró Dezső szocialista sportszakértő intézett heves támadást a levente-intézmény ellen, majd felvonultatták Posta Sándort, a vívás világbajnokát, aki azt fejtegette, hogy ilyen nagy nyomor idején nem lehet uj adót kivetni. Kifejtette, hogy sport- és nevelési célokra szívesen ad pénzt, de nem hajlandó semmit megszavazni arra a célra, amit_a leventeügy jelent. Woltfék keserű közbeszólásokkal illették Postát. — Nem Posta szájába illő ez a beszéd! — kiáltották feléje. A Ripka-párt részéről Baransky Gyula szólalt fel, akit a szocialisták az ősi „hej libacomb, libacomb“ dallammal fogadtak. Baransky dühbejött és gúnyosan kiáltotta a szocialisták felé: — Ne rágják folyton az én libacombomat! — Ön mondta azt, hogy a munkások libacombot esznek, — válaszolta Propper Sándor. 'v~ Baransky azután nagy szónoki lendülettel beszélt tovább, de szavát a nagy zajban alig lehetett érteni, mert a szocialisták folyton a frankhamisítást, a munkanélküli nyomort, Vannayt és a terrorfiukat emlegették. Már-már azt lehetett hinni, hogy vége az egész levente-ügynek, amikor ügyrendi felszólalás cimén Friedrich István kezdett beszélni és újra a levente- ügy tüzes csóváját dobta az izzó levegőbe. A baloldal hazafiságára hivatkozott, de a szocialisták állandóan zavarták. — A törvényhatóság mintha két pártra akarna szakadni, — mondta Friedrich István —• hazafiak és nem hazafiak pártjára. Bródy Ernő, Polónyi Dezső nem szavazhatnak a leventeadó ellen, mert múltjukkal jönnének ellenkezésbe. Az ifjúság sportoljon és ne simmizzen és tangózzon. — Kenyeret! Kenyeret! — rikoltott közbe Fényes László hangja. Friedrich most már egyenesen Fényeshez intézte szavait: — Tisztelt Fényes bizottsági tag ur! Az ön rikácsolásából itt nem fog kenyér fakadni. Óriási zaj keletkezett erre, a szocialisták kórusban kiáltották Friedrich felé: — A Lánchidról beszéljen! Menjen a Iánchidi csatába! Ettől kezdve Fényes László és Friedrich István forradalmi emlékeinek tisztázása került napirendre. — Figyelmeztetem Friedrich Istvánt utolsó beszédünkre, amelyet 1918. október 28-án folytattunk — mondta élesen Fényes László, Friedrich Istvánhoz intézve szavait. — A beszélgetés a Károlyi-pártban folyt le, amikor ön, mint a Károlyi-párt legszélsőbb baloldali tagja, fel akarta vonultatni a tömeget, hogy József főherceg asztalára üssön. Akkor én voltam, aki békét akart, akkor is kenyeret és munkát követeltem az emberek számára. Akkor sem hallgatott rám. Nekivitte a népet a rendőrségnek és a katonaságnak, de az első puskalövéstől megszaladt. Azóta a másik szélsőség felé sodródott. Egyik szélsőségből a másikba került, aszerint, hogy hol lehet érvényesülni. Mindenki azt várta, hogy most Friedrich István jön az öreg ágyúval. A szocialisták kórusban kiáltozták feléje: — Bálijuk a Iánchidi hőst! Friedrich fel is állt szólásra, hidegen végigmérte a szemközti tábort, majd széles gesztusban szétterjesztette a karját és nyugodtan igy szólt: — Én egy bolondnak nem felelek! A következő percben már nem is volt a teremben, ahol ekkorra tetőfokát érte el a zűr-zavar. Már A szerdai közgyűlésen dr. Sipőcz Jenő polgár- mester Peyer Károly interpellációjára adott válaszában többek között kijelentette, hogy a főváros egyes ügyosztályai által összeállított részletes beruházási Programm elkészült és a tizenkettes pénzügyi albizott- • ság rövidesen letárgyalja. Az albizottság ülését hétfőre hivta össze a polgármester, amelyen dr. Ripka Ferenc főpolgármester is résztvett. Az ülésen sorra vették a beruházási Programm egyes tételeit és azokat, több-kevesebb vita után, első-, másod-, vagy harmadrendű fontossága beruházásnak minősítették. Az ülést különben, amely szigorúan bizalmas jellegű volt, délután 3 órakor megszakították. A programúi további .tárgyalását a legközelebbi ülésen folytatni fogják. A közkórházi, közegészségügyi és köztisztasági ügyosztály programmjában — értesülésünk szerint — több legelsőrendü fontosságú tétel mellett a Rókus-kórház ui elhelyezésének a kérdése is szerepel. A Rókus-kórház megfelelőbb elhelyezése tudvalevőleg már évtizedek óta aktuális problémája a városszabályozásnak. Városszépészeti okok mellett ugyanis elsőrendű városfejlesztési szempontok kívánatossá teszik az ósdi Rókus-kórház lebontását és megfelelőbb helyre való áttelepítését. De nemcsak városrendezési, hanem elsőrangú közegészségügyi szempontok is szükségessé teszik, a Rókus pavillon- rendszerii átépítését. Kórházak ugyanis csak pavil- lon-rendszer mellett felelhetnek meg a tökéletes követelményeknek. Az természetes, hogy a Rókus-kór- házat csak is a -belterületen szabad újra felépíteni, mert kell, hogy a fővárosnak továbbra is központi i kórháza legyen. Értesülésünk szerint ennek nincs is akadálya. i csak hírnökök adták tudtára odakiint a pipázóban, hogy Ripka Ferenc főpolgármester keményen rend- reutasitotta. Az afférek azonban már a levegőben voltak és igy Polónyi Dezsőnek is incidense támadt. Ügy rendellenesen kezdett beszélni, amit az elnöklő Ripka főpolgármester nem engedhetett meg. Polónyi Dezső erre haragosun kirohant a teremből és kijelentette, hogy nem marad olyan helyen, ahol közérdekű felszólalását nem veszik figyelembe. A pipázóban érte utói dr. Kozma Jenő, aki megmagyarázta neki, hogy félreértésről van szó, mire azután Polónyi vissza is téri az ülésterembe, ahol nagy éljenzéssel fogadták. Pár szóval azután megmagyarázta álláspontját és ezzel a vihar is elült. A többség végül a névszerinti szavazás során elfogadta a tanács előterjesztését. Ezután az interpellációkra került a sor. Peyer Károly volt az első interpelláló, aki elmondta, hogy nincs, aki a fővárost vezesse, a tanács nem kezeli ambícióval az ügyeket. Ugyanakkor azonban a tanács olyan ügyekben dönt, amelyekben a döntés joga az autonómiát illetné. Interpellációjában végül Jauernik Nándornak, a Házinyomda kitűnő igazgatnak uj szerződését tette szóvá, amelyről már annyi szó esett. Szóvátette még Peyer Károly, hogy a tanács a Leszámitolóbank javára döntötte cl a közraktárak ügyét a tisztiügyész javaslata és a szak- bizottság határozata ellenére. Közpénzekből tehát —- mondotta — milliárdokat ajándékoztak a banknak, az autonómia megkerülésével. Végül irodalmi téma került a közgyűlés elé: Schnitzler: „Reigen“ cimü darabjának betiltása. A betiltást szakorvosi megvilágításban volt módjában a közgyűlésnek megismerni és ilyenformán orvosi tanácsra a közgyűlés le is szavazta a tekintetes tanácsot. Édes Endre tanácsnok, az ügyosztály vezetője az uj Rókus-kórházat a Tisza Kálmán- térre. a régi gázgyár helyére tervezi.^ ami mindenképpen megfelelő elhelyezés lenne. Az ügyosztály másik igen fontos beruházási tétele a Szent Lászió-kórház átépítése. _^ A Szent Lászió-kórház tudvalévőén az egyetlen fertőzőbeteg-kórháza a fővárosnak. Eléggé ismeretesek azok a panaszok, amelyek szerint a Szent Lászió- kórház mostani formájában nem felel meg mindenben a mai igényeknek. Tudvalevő az is, hog3'' a beCsak az tájékozódhatik alaposan a főváros ügyeiről, aki a Fővárosi Hlrlap-ot olvassa. Előfizefési ára fél évre 10 pengő (125.000 korona). tegek egy része még mindig a háború folyamán felépített barakokbau nyer elhelyezést. Ez ellen is igen sok és alapos kifogás hangzott el. A kórház vezetősége természetesen tudatában van annak, hogy a betegek ilyetén való elhelyezése nem megfelelő, de a helyzeten csak a tervbevett rekonstrukcióval lehet változtatni. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint közel hatvan milliárd koronát állítottak be a Szent László kórház kibővítésére és átépítésére. Ezenkívül kétmilliárd koronát irányoztak elő az Uj Szent János-kőrház tüdőbeteg-pavillonjaival kapcsolatos f előcsarnokok építésére és II milliárdot további uj tüdőbeteg-pavillonok felállítására. Nyílt kérdés marad természetesen az, hogy a jelzett célokra ki tudják-e hasítani a szükséges ősz- szegeket a felveendő külföldi kölcsönből? TUNGSRAM Az uj TUNGSRAM-D-LÁMPA spirális fonállal (15—25—40 Watt) Kapható mindenütt! K EgyesüSt Izzólámpa és Villamossági Rt. Újpest ... wuwn wmhih < 'ima «■ "mj —mm» " <i '■mim in »■iiaw * Is mét dMuéM uit i Mus-Mriz lebontása Terv szerint az u| központi kórházat a Tisza Káimáti-féren építik tel — Hatvan milliárd! a Szent László-kórház kibővítésére — Tüdőbeteg pavilonokat és fekvőcsarnekokaf is építenek
