Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-01 / 13-14. szám
7r*T* Budapest, 1926 április JZOWUZOSIJIMZMP l/szemi$má<iólc és Óvatosan Kell Szánni az üzemekbe beruházott számtalan mii- liárááal — Ezentúl csalt kéi párt lesz a törvény hatáságban: Uzempúríiak és üzemellenesek — Az ostendei egyezmény még nincs végleg lezárva — Uj kölcsönt csalt hasznos beruházási programra alapján kaphatunk A Fővárosi Mir lap számára irta: EzEelzy ICároly A főváros üzempolitikájának semmiféle vezérfonala nem alakult inéit ki a háború előtti években, amikor Búrczy István nagyszabású programmjn alapján a főváros a gázgyárat és a villamosműve- ket, e nagy koncepciókon alapuló üzemeket megváltotta. Ebben az időben a főváros még mindenféle egyéb üzemet is alapíthatott és az alapélv az volt, hogy a főváros tetszése szerint létesíthet vállalatokat. Időközben kitört a háború, a főváros pedig továbbra is vidáman élt ezzel a jogával, amelyet semmiféle törvényes intézkedés sem szabályozott. A kényszerforgalom révén ekkor fejlődött naggyá a kenyérgyár, megnőtt a zöldségüzem, a községi élel- miszerárusitó-, a cipő-, a ruházati üzem, amelyeknek tápláló anyagát kizárólag a háborús viszonyok rendellenességei szolgáltatták. Hogy a főváros fenntartsa, vagy fokozatosan megszüntesse-e az üzemeket: az tisztára a politikai hatalom kérdése. Ha a székesfőváros közönsége olyan törvényhatósági bizottsági tagokat választ meg, akik az üzemek megszüntetése mellett foglalnak állást, akkor ez megtörténhetik: ha a törvényhatósági bizottság többsége úgy dönt, hogy az üzemeket fenn kei! tartani, akkor ezzel szemben a közönség semmiféle törvényre nem hivatkozhatik és az üzemek továbbra is megmaradnak. A mai viszonyok között tehát tisztára az autonómia: vagyis a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozik az, hogy milyen' üzemeket létesít a főváros, mivel pedig a törvényhatósági bizottságot a főváros közönsége választja, végeredményben maga a főváros lakossága elönti el, hogy fennmar adnak-e az üzemek vagy megszűnnek? Mivel a Ripka-pári azzal a jelszóval vonult a választási harcba, hogy a szabad ipar és szabad kereskedelem terén nem fog konkurenciát teremteni a kereskedőknek és iparosoknak, a dolog természete szerint ezt a pro- grammof meg is kell valósítani. A kérdés csak az: hogyan? Ha a főváros nagy élelmezési üzemeit, amelyek nem monopóliumon alapulnak, hanem szabad versenyben érvényesíthetik hatásukat, a főváros egyszerűen megszüntetné, akkor az éleimiszerüzenibe beruházott soksok miiliárdok vagy azonnal elvesznének és akkor a közönség adójából kellene a veszteségeket fedezni, vagy ha az üzemeket nagyvállalkozóknak adnák át, akkor ebbö! a tranzakcióból semmi haszna nem lenne sem a kisiparosoknak, sem a kiskereskedőknek. Eszerint nincs más hátra, minthogy a főváros —/nagyobb veszteségek elkerülése végett —- fokozatosan lebontsa, leapassza ezeket az üzemeket, illetőleg továbbfejlődésükben megakassza őket. Annakidején, mint az üzemvizsgáló bizottság tagja, amikor a bizottsági jelentés megszerkesztése során aktiv részi vettem a szövegezésben, mindig nyomatékosan hangsúlyoztam, hogy successive vigyük keresztül azoknak az üzemeknek a leépítését, amelyeknek megszüntetése a szabad verseny és a polgárság erőkifejtésének szabadsága alapján kívánatos. De vigyázzunk, nehogy károsodás érje a fővárost és hogy az üzemek egyszerű eladásával az iparos- és kereskedővilágra olyan konkurrenciát nehogy rászabadítsunk, amely a főváros versenyénél is hevesebb és veszedelmesebb. Ahogy a közgyűlési terem hangulatából látom, ennek az álláspontnak lesz legtöbb híve és a következő választások alkalmával már nem Wolff-párti és demokratikus blokk-alapon fognak megalakulni a pártok, hanem lesznek üzemi és nem üzemi pártiak. Büszke vagyok arra, hogy én voltam Magyarországon az első a politikusok közt, aki a fővárosi törvényhatóság legfontosabb szerepét mindig az üzemek kérdésében láttam és biztos vagyok benne, hogy Magyarországon — amint Nyugat-Európában ez már évtizedek óta történik — a főváros politikája ilyen fontos gyakorlati kérdések szerint fog igazodni. A választásokon pedig nem az olcsó frázisok, hanem az egész főváros legvitálisabb érdekeit érintő üzemi politika kérdései fogják a pártok kereteit és működésűk irányelveit megszabni. * * :J: Egy másik fontos kérdés, amely a közönségre tartozik és az egész politikát irányítja: a külföldi kölcsön kérdése. Nagyon sokan élnek abban a naiv hitben, hogy a régi háromszázmillió aranykoronás kölcsön ügye Ostendében végleg elintéződött. Pedig még hiányzik a legfontosabb lépés: a régi külföldi kötvénytulajdonosok szankciója az ostendci megállapodáshoz. Magyarországon ugyanis azt a törvényt, amely az ostendei egyezményt ratifikálni fogja, csak akkor lehet meghozni, ha a kötvénytulajdonosoknak több mint 50 százaléka elfogadta az ostender megállapodást és ennek oly módon ad kifejezést, hogy kötvényeit a bankoknál lebélyegezteti, vagy uj kötvényekre cseréli át. Mindaddig, amig ez meg nem történik és az ostendei egyezmény megkötésében közreműködő bankárok hivatalos jelentése meg nem érkezett arról, hogy a kötvénytulajdonosoknak több mint fele elfogadta a megállapodást: addig a magyar pénzügyminisztérium nem tud a törvényhozás elé olyan javaslatot terjeszteni, amely leteszi a zárókövét a húboruelötti külföldi kölcsünügyre vonatkozó megállapodásoknak. Ez a dolog egyik része. A másik része az, hogy a nagyközönség régóta nyugtalanul, türelmetlenül várja, mikor kap már végre közmunkát, akár az államtól, akár a fővárostól? Ijesztő jelenség, hogy a főváros tanácsa még mindig nem készítette el azt a végtelenül fontos nuuiliaprogrammot, amelynek alapján kölcsönt kaphatna. A tanács, jó öreg naivitásában, abból a hitből indulva ki, hogy külföldi kölcsönt ma is úgy lehet kapni, mint ahogy 1914 előtt megkapta a háromszáz millió aranykoronát. Pedig az érdemes tanács ebben nagyon, de nagyon téved. A városok és községek közgazdasági tevékenysége az egész föld területén olyan méreteket öltött az utóbbi időben, hogy többé már nem lehet arra a kényelmes álláspontra helyezkedni, hogy a iöváros üzemeinek esetleges veszteségeit majd adókból fedezzük. Az a régi patriarchális jó világ már elmúlt, amikor az összes beruházások csak arra a célra szolgáltak, hogy egy-egy iskolát építettek, vagy az utcákat kö- veztették belőlük. Akkor a kölcsönt folyósító pénzintézet egyáltalán nem törődött azzal, hogy a város mire fordítja a kölcsönösszeget, mert a tőke évi amortizációs kamatja olyan elenyészően csekély volt, hogy az uj adó járulék a polgárság évi adójához képest nem jöhetett komoly számításba. Az adókulcs megváltoztatása tehát egymagában elég garancia volt arra, hogy a kölcsön törlesztéses kamatjait a város meg tudja fizetni. De vegyük szemügyre Budapest jelenlegi helyzetét! Ma Budapest székesfővárosnak a .községi szolgáltatásokból befolyó adójövedelme körülbelül négy- százezer millió papirkorona, tehát egymillió lakost véve alapul, fejenként négyszázezer korona évi községi adót fizet Budapest lakossága. Már pedig egyetlenegy külföldi hitelező sem fogadja el alapul azt, hogy Budapest székesfőváros közönsége meg tudja adóban fizetni a kölcsön esetlegest kamatait, ha a pénzt nem produktiv célokra költik el. Mert ki merné ma azt vállalni, hogy a négyszázezer korona adón túl a főváros közönsége további néhány százezer korona fejenkinti adóterhet elbírna? Van azonban egy további ok is amellett, hogy lehetetlenség — akár Európában, akár Amerikában — a hitelt úgy folyósítani a városok számára, mint ahogyan ez régen történi. Ennek a magyarázata az, hogy a Városok Európában és Amerikában is oly nagy vállalatok birtokába jutottak, amelyeknek bruttó jövedelmei sokszorosan felíilmulA Fővárosi Hírlap annakidején közölte, hogy a nyugati városok mintájára a fővárosban is bevezetik a portalan háziszemétgyüjtés rendszerét. Ezt a célt szolgálta az a versenytárgyalási felhívás, amelyet a tanács azokhoz intézett, akiknek ilyen háziszemétgyüjtő szabadalom, vagy megfelelő talál- mányu szerkezet van a birtokukban. A versenytárgyalás a múlt héten járt le és igen jó eredménnyel végződött, amennyiben gyakorlati kipróbálásra tizenkilenc ajánlat, illetve szerkezet érkezett be. A főváros a benyújtott ajánlatok és szerkezetek felülvizsgálására zsűrit alakított. A zsűri elnöke Édes Endre tanácsnok, tagjai: Sima ne k Emil műegyetemei tanár és B e c s e y Antal bizottsági tagok, mint szakértők, K 1 á r Zoltán és Biró Dezső, a köztisztasági bizottság tagjai, továbbá Z b o r a y János műszaki főtanácsos. A főváros ezenkívül meghívta a zsűribe Gustav Adolphsot, a kölni köz- tisztasági hivatal európai hirü igazgatóját és a Középeurópai Köztisztasági Hivatalok Igazgatói Egyesületének az elnökét, aki a portalan szemétfuvarozás kérdésének egyik legalaposabb szakértője. Gustav Adolphs igazgató a múlt hét szerdáján meg is érkezett Budapestre és ittartózkodása alatt, mint a főváros vendége a Gellért-szállóban lakott. A zsűri csütörtökön vizsgálta felül és szemlélte meg a beérkezett ajánlatokat. A különböző nagyságú házi gyüjtőtartályok és a szemétfuvarozó Hegyen, völgyön, utón, rónán Rázás nélkül átmész komám, Ha autódon pontosan Continental Ballon van. Magyarországi vezérképviselet Básies B. Részvénytársaság Budapest, kér., Vácü-ut 98 sz. Uj teSelonszámaink: Lipji 909-51, 903-89 * 1 ják az összes községi szolgáltatásokból befolyt adók összegét. Budapesten például négyszáz milliárd korona adó felyt be községi szolgáltatások címén. Ezzel szemben a BESZKÁRT bruttó jövedelme hatszázötven milliárdra, a vízmüveké százhúsz, a vil- lamosmüvsJvé négyszázötven milliárdra rug, a gázmüveké is meghaladja a kétszáz milliárdot, szóval ilyen hatalmas vállalatok birtokában nem lehet arról beszélni, hogyha a vállalatok nem dolgoznak rentábilisan, a deficitet majd adókban fizeti meg a főváros. Az egész világon kialakult az a rendszer, hogy ha a városok kölcsönt akarnak fölvenni, mindig pontos, precíz kalkuláció alapján ki kell mutatniok, hogy rentábilis-e a vállalat, amelybe a pénzt befektetik, vagy sem. Különben nem kapnak pénzt. A hasznos beruházásokról tehát sürgős munka1 programmot várunk a tanácstól, mert Budapest kö- ’ zönsége — rnégegyszer mondjuk — sürgősen várja I a munkaalkalmakat, amely egy jobb kor perspektíváját tárja föl előtte. Mert ha a termelő munka meg nem indul, — pedig egyedül ez tudja kilóditani a kátyúba jutott közgazdasági élet szekerét a mai kétségbeejtő helyzetből — akkor a székesfőváros közönségére mérhetetlen nagy kár háramlik. A főváros politikáját, mint föntebb mondottam, két probléma foglalkoztatja: az üzemek léte vagy megszüntetése, a másik az uj beruházások kérdése, amelyek az üzemek tökéletesítését volnának hivatva szolgálni. A főváros elkövetkezendő politikai pártjait a jövőben az üzemek kérdése foglalkoztatja és másodsorba szorulnak a közigazgatás apróbb problémái és ennek megfelelően a közigazgatási bizottság ülései is, ahol arról számolnak be, mennyi megbetegedés volt a fővárosban és hogy a rendőrség jól teljesítette-e kötelességét. Az ilyen kérdések a főváros politikai irányításánál ezentúl komoly szerepet játszani nem fognak. kocsin alkalmazható szerkezetek a Köztisztasági Hivatal udvarán voltak sorrendbe állítva. A szer- , kezeteket egymásután próbálta ki a z§üri. A szerkezetek között természetesen több hasznavehetetlen és együgyű „találmány“ is akadt, de túlnyomórész- ] ben igen figyelemreméltóknak bizonyultak. A legpraktikusabb szempontok figyelembevételével két szerkezetet talált a bizottság megfelelőnek. Az egyik a düsseldorfi. Schmidt és Melmer-cég szerkezete, amely Németország nagyvárosaiban rendkívül bevált, a másik pedig Balló Alfrédnak, a köztisztasági hivatal igazgatójának és a Weiss Manfréd gyárnak közös találmánya, illetőleg szabadalma. A zsűri egyöntetű véleménye szerint kezelhetőség tekintetében a magyar találmány lényegesen jobb a düsseldorfi cég szabadalmánál. Ez volt a megállapítása Gustav Adolphsnak is. A Balló-féle szabadalom lényege a következő: A háziszemetet minden házban közös gyüjtőtartá- lyokba öntik; a tartályok az egész városban egyazon típusúak és légmentesen elzárhatok lesznek. Az átöntés a fuvarozó kocsiba és onnét a szeméttelepre való kiöntés egyszerű mechanikus művelettel szintén lég-, bűz- és pormentesen történik. A Schmidt és Melrner cég szerkezete és a Balló— Weiss Manfréd-féle szabadalom között az a lényeges különbség, hogy a magyar szabadalomnál a Bailó Alfréd találmányával fogják végezni a portalan háziszemétgyüjtést A nemzetközi versenytárgyalás eredménye az, hogy a magyar szerkezet a KegmegteSelehh — Gustav Adolphs, a viSágiisrü szakértő is meileftte döntőit
