Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-12-22 / 51-52. szám
Budapest, 1926 december 22. Biller Irén először álmában lépett a színpad deszkáira Sok a hamis arany a színpadon — mondja a primadonna ... A Bob herceg első felvonásának szünete. Ä mesebeli londoni felséges uralkodó palotájának falait most szedik szét a díszítők. Egy-két idegen, aki a színpadra tévedt, csetlik-botlik a nézőtérről hatalmasnak tetsző falak léceiben. A királyi palota lépcsőit keménykezű munkások hordják a színpad mélyébe, ahonnan cserébe az előtérbe kerülnek a Boovve street apróra épített földszintes házikóinak falai, mert a következő felvonás már nem az előkelő udvari negyedben, hanem a külső városban, a Themse körül játszódik, ahol György angol királyfi, vagy amint itt ismerik, Bob úrfi hevülő szive szerelemre gyullad a szőkehajú kültelki kisasszony iránt. Még lent van a nehéz vas s a belső bársonyfüggöny előtt a tüzoltófőparancsnok nézi a díszítők munkáját. Bejön egy rendőrtiszt, körülnéz és minthogy mindent rendben talál, visszamegy a nézőtérre. Egy pillanatra bekukkant a színészek lelkes barátja, Liber Endre tanácsnok, aki simogató tekintettel méregeti a Boowe street sárgára meszelt kis házának falát. Egymás mellett a kocsma és a borbélyműhely. Szemben a templom, amelyben ma esküvő lesz... Az öltözők körül nagy a sürgés-forgás. Sik Rezső nem találja széleskarimájú kalapját. Ezt keresi az egész had. Érckövynek, meg a hosszú borbélyfésűje veszett el. Hoznak helyette másikat. Igaz. hogy rövidebb, mint az eredeti, de azért ez is megteszi. A primadonna, Biller Irén, másként Bob űrfi. ki legény a talpán s a karja kő s a csókja méz, már felöltözött a második felvonáshoz. Csendesen pihen öltözőjének széles díványán. — Hogyan kezdtem? — mondja — ki tudná azt megmondani? — Mégis? — Hát mégis, majd gondolkozom egy keveset. Várj csak egy kicsit... Igen, igen... Most már kezdek rájönni. Öt esztendős voltam, amikor először elvittek színházba. Valami gyerekdarabot néztem meg. Emlékszem, nagyon tetszett. Aznap éjjel arról álmodtam. — Szóval? — Szóval arról álmodtam, azt, hogy magam is játszom a darabban. Én voltam a királynő. Gyönyörű, csodaszép, aranyruhás királynő, aki kétkézzel osztogatta az áldást alattvalóinak fejére. Ekkor léptem fel életemben először. Álmomban. Innen számítom színészi pályámat. Innen, az álomtól kezdve. Sok, sok aranyruhás királykisasszony között mentünk valami gyönyörű uccán, amikor egyszerre csak esni kezdett az eső. Felébredtem. Hát képzeld csak boldogult édesanyám állott a fejem fölött és hidegvízzel öntözgetett, mert sehogysem akartam felébredni. A hideg víz az álomban esővé, változott. Ez költött fel. — Ha akkor ...? — Ha akkor nem ébredek fel és tovább álmodom, talán megálmodtam volna azt is. hogy nem leszek mindig csillogó-villogó. aranyruhás királynő. Nem megyek mindig gyönyörű uccákon, gyönyörű mezőkön, nyíló virágok közt. Talán megálmodtam volna, hogy egyszer majd jön olyan idő is, amikor az út aranyát szürke aszfalt váltja fel és a virágok helyett szúrós bogáncsok állnak majd felém- meredve a mesgyén. Mert ha valaki a színészi pályán szenvedett, az a valaki én voltam, amúgy Istenigazában. — Azután? — Azután kihagyok egy pár esztendőt és onnan kezdem, hogy az álom kezd valóra válni és színésszé leszek. Országot barangoló komédiás, ki a színpadon hangosan nevet, de mit tudjátok ti. kik a kacajt a nézőtérről hallgatjátok, mi van amögött. — A színész élete tele van szomorúsággal — mondja tovább élete regéns^ét elfogódottan Bob úrfi, — tele van búval, bajjal és ha jönnek is kellemes percek és feledhetetlen órák, csak azért jönnek, hogy elmúlásukat annál fájóbban, annál szomorúbban érezzük. Minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy alig néhány esztendő alatt a vidék első primadonnájává lettem. A János vitéz, a Gül baba, a Bob S herceg... mind egy-egy feledhetetlen állomása életemnek. Taps és taps, bók és gratuláció, este játék, reggel, délután 'próba, délelőtt az este színrekerülő új operett főpróbája, délután a legközelebb színrekerülő darab első próbája. Ez így megy éveken át, rettenetes fáradtságok között, míg végre a hajnali égre felszökken a nap és megjön a sürgöny Budapestről: „Két napon belül szerződtetés végett szíveskedjék nálam megjelenni. Tapolczay Dezső, a Városi Színház igazgatója.“ A sürgöny Kassán ért engem. Még ma is könny szökik szemembe, ha arra a pillanatra gondolok, amikor a postás kezembe adta a távirat szürkésfehér blankettáját. Jónéhány éve már ennek, de még ma is megfátyolosodik a szemem e percek emlékére. — Másnap este a Giil babában elbúcsúztam attól a közönségtől, amely felnőni látott, harmadnap kora reggel már vonatra ültem, negyednpp délelőtt jelentkeztem a Tisza Kálmán téren a Városi Szinházban. Az igazgatói irodában ketten voltak, amikor benyi- tottarrj a szobába: Faludi Sándor igazgató és szegény boldogult Tapolczay Dezső, akire nem tudok meghatódottság nélkül gondolni, mert ő volt az, aki rámgondolt, ő volt az, aki a vasúti jegyet megváltatta velem Budapestre. — Nem sokat beszéltünk, egy-kettő-három, már készen volt a szerződésem és másnap délelőtt próbálni kezdtem a Reichstadti herceget. — A pesti napokat most átugrom. Az órák leperegtek, ma már elmondhatom, hogy a Reichstädt, hercegben nem volt sikerem. A szerep nem vágott nekem, én nem tetszettem a szerepnek, szóval mit beszéljek annyit: megbuktam. Megbuktam egész egyszerűen. ahogyan csak meg lehet bukni. Fagyos közöny fogadott s érdektelenség és hiába vigasztaltak, hogy a szerep nem nekem való, hogy nem én, hanem o szerep bukott meg, mégis... a közönség nem a szerepnek, hanem nekem nem tapsolt. Kényszerűségből lejátszottam azt a néhány előadást, amellyel tartoztam a színháznak, azután sürgönyt küldtem haza Kassára, hogy várjanak, mert visszamegyek. _ Ünnepi est keretében fogadtak a kassaiak. A Gü l baba került színre s én újból felvettem a Gül baba Gábor diákjának kosztümjét. _ Nem mondanék valóságot, ha most csak úgy eg yszerűen kijelenteném neked, hogy nem bántott szörnyűmódon a pesti bukás. Igen bántott es sokat is sírtam miatta, nemcsak ahol — mint mondani szokták — nem láttak, hanem, ahol láttak is. — Teltek a napok és múlt az idő és újból sürgönyt kaptam Pestről Tapolczay igazgatótól, hogy jöjjek fel a fővárosba és játszani el a Fővárosi Operett Szinházban a Tatárjárás önkéntes szerepét. Gondolkodás nélkül megváltottam a vasúti jegyemet es meg sem álltam Pestig, ahol nem én mondom, de mindenki mondta, most már sok tapsot és nagy sikert arattam. — Eddig tart az én nyugalmas eletem, mert ettől kezdődően, ami most jön. csupa idegtánc, csupa izgalom. Pesten alighogy kezdték megismerni a nevemet, már akadtak, akik minden igyekezetükkel azon voltak, hogy engem elgáncsoljanak. Én soha nem bántottam senkit, én soha nem mondtam egy rossz szót senkire, sohase intrikáltam . sohasem heccelödtem, mégis, ha valami csúnya pletykaság szóbakeriilt és a szenvedő fél megkérdezte, ki mondta, a felelet ez az egy volt: „a Biller“. A Biller, a Biller, a Biller, ez úgy hangzott, mint valami népszerű keringő a verklisek sípládájában. Ki mondta? A Biller. Ki tette? A Biller. Ki sza- pult? A Biller. Minden a Biller, mindig a Biller és a szegény Biller eleinte azt hitte, hogy megbirkózik az ellenfelekkel. Később látta, hogy nem megy. — A Marinka táncosnőbeli, majd később A három gráciabeli siker már annyira elkeserítette az ellenfeleket, hogy valóságos bosszantó hadjáratot indítottak ellenem és éppen A három grácia egyik előadásán történt, hogy amikor az egyik ismerősöm lelkesen tapsolta apacs-számomat, szomszédja, akit soha nem látott, soha nem ismert, szép szelíden odaszólt hozzá: — Miért tetszik lelkesedni ezért a Biller ért? Nohát kérlek, mit szólsz hozzá? Ilyen dolgok történtek énvelem. Jó barátaim hiába mondották, hogy ne törődjek ezekkel a csúnya intrikákkal. De hát könnyű azt mondani. — Nem veit egy nyugodt pillanatom, nem volt egy nyugodt percem, hiszen délben is, este is, reggel is, mindig akadt egy-egy újság, amelyik szépen feltálalta ezeket az ügyeket. Sok álmatlan éjszakát köszönhetek annak, hogy új fővárosi pályám sikerrel indult meg. dehát tudod kérlek, nincsen olyan keserüe.n kínos álmatlan éjszaka, amelyet édessé ne tudna tenni a taps. Mert hát taps, az volt bőviben, akármit is kiabáltak rám, kígyót, meg békát. — A közönség, az én drága, édes, aranyos közönségem, mosolygós arcát nyújtotta felém és ha erről az oldalról száz szót mondtak ellenem. a másik oldalról ezer szó hangzott mellettem. Kezdtem belátni, hogy nekem tulajdonképpen a közönség a fontos, nem az intrikusok tömege. Rájuk se hederítettem többé. Csak beszéljenek, csak nyilatkozzanak, csak pörösködjenek, ha a színpadra lépek, megnyerem a pert, mert a közönség, az én tekintetes esküdtbírósagom, nem hagy el engem. — Hát látod kérlek, ez a színésznő élete. Tovább már nem is mondom, mert hiszen a többi ismerős, százszor, ezerszer elmondották már jóindulattal, rosszindulattal. Mindenki higyjen, amit akar, én azért mégis minden este kiállók a rivaldák fényébe és tőlem telhetőén a legjobbat adom azoknak, akik ott ülnek lent a nézőtéren. — A közönség, aki a zsöllyékből figyeli az előadást, ugye azt hiszi, hogy idefenn a színpadon minden arany, ami fénylik. Pedig hát tudod-e, hogy sok hamis arany van a színpad deszkáin, amely csak azért ragyog, mert a reflektor ráveti a sugarát. Ha a világosító, aki a villanylámpások sugarait igazgatja, egyszer egy pillanatra elfelejtkezne a gépekről, kilépne a világosító kamrából és mindent hagyna a maga színében, én mondom neked, meg kellene rántani a vészféket, hogy álljon meg a vonat, menjen le a függöny, nehogy a közönség meglássa, hogy a nevetés mennyi tömérdek könnynek álarca. Odaküntről behallatszik az ügyelő csengője. Néhány pillanat még és Bob úrfi szalad a színpadra. Már szól a zenekar. Biller belekezd: — A gárda, a gárda ... És a közönség tapsol. Kardos István. tHKOS &330S TflKHRéKTözHeíiyeyáR r..t. budhpest VÁROSI ÜZLET í ív., VÁCI-UTCA 4a sz. Ir&Aji-tticm sarok. Telefon: József 153—52. IRODA ÉS GYÁR: VIIL, BEZERÉDY-U. 8. Telefon : József 21—34. J WIMMER FERENC épület, gép és műlakaíosmester II., Tölgyfa-u. 8. sz. Tel.. 125-57 Alapíttatott 1886 Telefon: J. 105-16 Sebők cfános hatóságilag engedélyezett villamossági vállalat Budapest, VII. kér., Akácfa ucca 24 WESSELY KAROLY, BUDAPEST V. Mária Valeria utca 19 Teleién: Teréz 7-59 Központi fűtés, vízvezeték és gázbmendezési vállalata ____ HO RVÁTH LUKÁCS És FIA épület- és bútor asztalosmunkák gyára ISudapcsT, TELEFON: JÓZSEF 92—48. VII., Hungária-körut 206. ORANIER KÁLYHÁK MARABU központi fűtésekhez: CEMENTIPARI GÉPEK Magyar Radiátorgyár Rt. Budapest X, Gy ömről-út 76-78 RADIÁTOROK, KAZÁNOK Szántó és Beck mérnök speciális gépgyára Tel.: J.50-88,190-34
