Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-03-03 / 9. szám

2 Budapest, 1926 (március 3. A majompörnek tehát vége van, helyesebben Budapesten nem sikerült majompört csinálni. A Dugonics- utcai iskola tornatermében ott marad Kern­stück Károly világhírű freskója, amely — mint mondják — egy józsefvárosi lakatos- mester erkölcsi érzékét háborította fel. A derék lakatosmester rohant az iskolaszékbe, ahol fellázította a többi lakatosmestereket és együttesen tiltakoztak a Kernstock-féle „por­nográfia“ ellen. Egy kicsit szomorú, hogy a közoktatási ügyosztály kiküldött szakértője egy véleményen volt a derék lakatosmester­rel, ám a képzőművészeti bizottság delegá­tusai a legnagyobb egyértelműséggel állapí­tották meg, hogy a Kernstock-freskó nem­hogy pornográfia volna, de épp ellenkezőleg: szép, művészi alkotás. Az ügy tehát közmeg­nyugvásra fejeződött be, de fenmaradt mégis egy és más elintéznivaló. El kell intézni azt, hogy többet ilyen eset elő ne fordulhasson, hogy Budapesten a majompörök ne kísért­hessenek. Ennek pedig szintén megvan a módja. Először is ki kell cserélni a közokta­tásügyi ügyosztály képszakértőjét, másod­szor pedig, aminek már éppen ideje volna, meg kell választani az uj iskolaszéket, mert a régiek — nagyon régiek és utolsó csöke- vényei a megboldogult városházi kurzusnak. A bornak mi nem vagyunk ellenségei és nem mondunk átkot arra, aki a mai szomorú viszonyok kö­zött egy-két pohár porral akarja megvidá- mitani az életét. De viszont annyira sem va­gyunk hajlandók elmenni a borivók iránti tiszteletünkben, mint a pénzügyminiszter, aki mindenáron el akarja törölni a borfogyasz­tási adót. A pénzügyminiszternek ez a nagy­lelkűsége évenként hatvanmilliárd készpénzt venne ki a főváros zsebéből. Erről pedig Bu­dapest háztartása le nem mondhat, hacsak a pénzügyminiszter urnák a borivók iránt ér­zett rokonszenve olyan formában meg nem nyilatkozik, hogy valahonnan máshonnan pó­tolja a fővárostól elkonfiskálandó hatvan- milliárdot. A dolog lényege azonban az, hogy a pénzügyminiszter nem a borivókkal, hanem a kisgazdákkal és áltáléiban az agrá­riusokkal rokonszenvezik. Mi még mindig azt hisszük, hogy az agráriusok háztartása jobban rendben van, mint Budapesté, mint­hogy Budapest valamivel többet is űzetett rá a háborúra és az azt követő időkre, mint a derék agráriusok. A fővárosnak ezt a hat­van milliárdot nincsen módjában máshonnan beszedni, mint a bor adójából. Eta azonban a gazdák a kis boradó miatt annyira fel van­nak háborodva, istenem, módjukban áll, vi­gyék oda a borukat, ahol nem szednek utána adót. De minek vinnék, amikor Budapesten esztendőnként még a pólyásgy er ekekre is huszonöt liter bor fogyasztása esik. A' közbeszólások nem igen járnak fehér keztyüben a közgyű­lési teremben. Ezt mi is tapasztaltuk, a Wolff-párt pedig annyira felháborodott a baloldal közbeszóüísai miatt, hogy bűnvádi: feljelentést akarnak tenni minden egyes eset­ben. Elismerjük, sok ilyen közbeszólás hang­zik el a baloldalról, de a jobboldal sem igen szokott adós maradni. Ha tehát a jobboldal és a baloldal egyaránt a bírósághoz fordulná­nak, akkor ennek a háborúskodásnak nagyon furcsa következményei lennének. Hamarosan eljutnánk a csonka közgyűlésig és ki tudja, egy pár hónap múlva egy-egy közgyűlési estén csak néhány városatya lézengene az uj városháza nagytermében. Szerény vélemé­nyünk szerint tehát legokosabb, ha megbékél­nek egymással az urak és ennek a. békének az lesz a plattformja, hogy jobbról is, meg balról is beszüntetik a közbeszólások fölös in­tézményét. Hol és kik koptok benzin-töltő állomásokul ? Az engedélyesek évi bért fi etnek a fővárosnak — Az állomások tizenöt év elteltével a város tulajdonába mennek át Emlékezetes, hogy a főváros tanácsa még tavaly elvben hozzájárult ahhoz, hogy egyes cégek Buda­pest különböző részein megfelelő elövigyázati intéz­kedések és rendszabályok betartásával nyilvános benzintöltő-állomásokat létesítsenek. Ebben az ügy­ben az elmúlt héten Solty Lajos műszaki főtanácsos vezetésével egy vegyes bizottság lefolytatta a hely­színi eljárást. A bizottság tagjai a főváros, a Köz­munkák Tanácsa, az illetékes kerületi elöljáróságok, az államrendőrség, az Elektromos Müvek, a Vízmű­vek, a Gázgyár, továbbá a posta és távirda vezér- igazgatóságának képviselőiből, illetőleg) kiküldöttei­ből állottak. A bizottság javaslatai alapján az alant felsorolt cégek a következő helyekre kapták meg a benzintöltő-állomások felállítására vonatkozó en­gedélyt: A Magyar-Amerikaj Petroleumipari Rt. a S v á b- h e g.y e n, a Nagyszálló előtt, a IV. kerületben, a Mária Valéria-utcában és az V. kerületben, a Vörös- marty-tér keleti oldalán. A Vacuum Oil Company Rt. a II. kerületben, a Rete k-u teában, a hűvösvölgyi villamoshurok­vágány közelében, a VI. kerületben, a Liszt Ferenc- téren, továbbá ugyancsak a hatodik kerületben, a Bajza-utca és az Andrássy-ut sarkán, a gyógyszertár mellett. A Steaua Kőolajkereskedelmi Rt. a Krisztina- köruton, a Délivasut közelében, az V. kerületben, a Berlini-téren, továbbá a IX. kerületben, a Cálvin- téren. A Magyar Fantó-Müvek Rt. az Országház-tér 9. számú ház előtt, a Blaha Lujza-téren és végül a Deák Ferenc-téren. A Phöbusz Műszaki és Olajkereskedelmi Rt. a Jókai-téren. Pajor László benzin- és köolajnagykereskedö pedig a Váci-ut és Sziget-utca sarkán. A hat pályázó cég között tehát következőképp oszlanak meg az engedélyek: A Magyar-Amerikai Petroleumipari Rt., a Vacuum Oil Company Rt., a Steaua Köolajkereskedelmi Rt., a Magyar Fantó-Mű- vek Rt. egyenként három-három, a Phöbusz és a Pa­jor-cég pedig egy-egy állomás felállítására kapott engedélyt. A nyilvános benzintöltő-állomások felállítására vonatkozó engedély megadását a főváros tanácsa — értesülésünk szerint — a következő feltételekhez kötötte: Az engedély 15 esztendőre szól, amelynek le­járta után a benzintöltő-állomások teljesen üzemké­pes állapotban a fővárosra szállnak át. Abban az esetben, ha a főváros nem tartaná meg házi kezelés­ben a töltőállomásokat, úgy a bérbeadásnál előny­ben részesülnek a jelenlegi tulajdonosok. A főváros újabb benzintöltő-állomások en­gedélyezése esetén 50 százalékos opciót biz­tosit a régi engedélyeseknek. Az uj állomásokat az engedélyesek közül az kapja meg, akinek az egy évi átlagos brutto bevétele, le­vonva az opció gyakorlása előtti utolsó három hóna­pot, a legkisebb. A főváros közterület használatának dija címén a folyó év folyamán háromszázezer koro­nát kap havonként és állomásonként az engedélye­sektől, 1927-ben állomásonként évi 5,100.000 koronát, 1928-ban és a következő években pedig 6,800.000 ko­ronát állomásonként. Negyvenezer litert meghaladó benzinmennyiség eladása esetén az eladási ár két százaléka a fővárost illeti. A benzintöltő-állomásokra .minden engedélyes olyan számlálószerkezetet köteles elhelyeztetni, amely az eladott és a tartályban levő benzinmennyiséget pontosan feltünteti. Az engedélye­sek a benzintöltőállomásokat megszakítás nélkül üzemben tartani kötelesek. Az eladásra kerülő ben­zin minőségét és fajsulyát joga van a fővárosnak el­lenőrizni és a benzin ára nem lehet nagyobb az álta­lános forgalmi áraknál. A benzintartályok különben földalattiak lesznek és űrtartalmuk a helyi körülményekhez képest 2000— 5000 liter között fog váltakozni. A helyfoglalási en­gedélyeket — értesülésünk szerint — rövidesen ki- kézbesiti a tanács, úgyhogy az állomásokat már már­ciusban felállíthatják. Az engedélyesek egyébként ö t hónapon belül kötelesek felállítani a benzintöl­tőállomásokat, mert ellenkező esetben elesnek az en­gedélytől. Ad hoc bizottság megvizsgálta a szegényház ügyvezetését A bizottság meglepetésszerűen szállt ki az intézetbe, ahol mindent példás rendben talált A főváros szociális bizottsága albizottságot kül­dött ki azzal a megbízatással, hogy vizsgálja felül a Szegényház egész organizációját, adminisztrációját és fordítson különös figyelmet az intézetben elhelyezett 1400 ápolt helyzetére és gondozására. Az albizottság a múlt napokban tett eleget megbízatásának és rajta­ütésszerűen kiszállt az alsóerdősorutcai Szegényház­ban, ahol Pálos Ödön igazgató kalauzolta a bizott­ságot. A példás rend és ragyogó tisztaság szinte fel- fri'ssitően 'hatott a különböző pártállásu bizottsági ta­gokra, akik a látottakból azt a meggyőződést szerez­ték, hogy az intézet Pálos igazgató vezetése mellett a főváros legkiválóbb szociális intézményei közé tar­tozik. Ezt a meggyőződésüket erősen alátámasztotta az intézet halálozási statisztikája, amely az utóbbi időben a legcsodásabb javulás képét mutatja. Ez a javulás annál figyelemre méltóbb, mert az intézet 1400 ápoltja között egy sincs, aki túl ne haladta volna a 60-ik életévét, sőt van közöttük sok olyan, akik a 90-ik életévükhöz közelednek. Ilyen magas életkoruak között a halál gyakori vendég. Itt is ÍRT volt. Azelőtt 6—7 volt a napi elhalálozások száma, de az utóbbi időben annyira javult a helyzet, hogy most már hetenként alig van annyi halál­eset, mint ennekelötte naponként volt. Természetes, hogy az egészségügyi viszonyok meg- javulása szorosan összefügg a lelkiismeretes gondo­zás fokozásával. A tiszta lakosztályok, ragyogó konyhaberendezések, lelkiismeretes orvosi ápolás, a betegek kezelése és az 1400 ápolt higiénikus étkezte­tése nem téveszthették el hatásukat. Mindennek élő bizonyítékai az intézet lakói, akiknek egészségi álla­pota a lehető legjobb benyomást keltette a bizottság A Fővárosi Hírlap kimerítően informál mindenről, ami a vá­rosházán történik. Kérjen mutatványszámot a kiadóhivataltól. (VI., Szív-utca 18.) tagjaiban. Hogy az intézet vezetőjének figyelme mily minuciózus gondossággal terjeszkedik ki mindenre, azt a következő epizód bizonyítja. Az albizottság egyik tagjának feltűnt, hogy a konhyában 1420 ápolt részére főznek, holott az intézetnek csak 1400 lakója van. Érdeklődésére azt a választ kapta, hogy az ápoltak között vannak olyanok, akik nem érik be egy adaggal és a számfeletti 20 adag arra való, hogy kielégítsék azok étvágyát, akik nem érik be egy át­lagos adaggal. Ilyen gondosság mellett természetesen alaptalannak bizonyult az a névtelen panasz, amely arról szólott, hogy az intézet Izabella-utca 31. szám alatti fiókjában moslékszerü ételt adnak az ápoltak­nak. A bizottság nyomban átrándult a fiókintézetbe, ahol éppen az ebédet osztották ;ki az ápoltaknak. Az alsóerdősorutcai főintézetből pompás rézkondé- rokban hozták el az ételt és a bizottság tagjai az étel megízlelése után arról is meg­győződtek, hogy a panasz alaptalan. Magától értetődik, hogy apró panaszok vagy kifogások nem ritkán hallatszanak egy ilyen intézet ápoltjai közötti. Öreg emberek természetében fekszik a panaszkodás, de a megejtett vizsgálat mindig ki­deríti, hogy az ilyen panaszokat a pletykák szülik. Megtörtént, hogy a főintézetben váratlanul szárnyra kelt a hir, hogy a kávé élvezhetetlen, mert szacharinnal édesítik. Amikor Pálos igaz­gató meghallotta a pletykát, az összes lakosztályo­kon kihirdette, hogy az intézet a háború befejezése óta egyetlen gramm sza­charint sem fogyasztott el. Ez megnyug­tatta az ápoltakat és azóta nincs baj a kávéval. A megindított nyomozás kiderítette, hogy a szacha­rinról szóló mesét egy öreg asszony eszelte ki. A lá­tottak és hallották teljesen megnyugtatták a bizottság tagjait, ami előre látható volt olyan intézménynél, amely felett Liber Endre, szociális ügyosztály veze­tője őrködik, akinek emberbaráti érzéséről csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak mindazok, akik a főváros szociális intézményiéit ismerik és akit szamaritánus gondolkodásában Pálos Ödön igaz­gató kifogástalan rátermettséggel és humánus érzés­sel támogat.____________________________________________ GRÜNWALD HENRIK ALAPITTATOTT 1887. TELEFON SZ. 44—18. „ „ ^ „„ ü Cim festészeti mű­BUDAPEST, VII., n terme. Speciálisfa Vilmos-c-ászár-ut 19. H üvegtáblákban. ZONGORÁK DEHMAL-nál VII., Rákóczl-ut 19. iiám. Előnyös fizetési feltételek. Kölcsönzés, hangolás, javítás. Telefon: József 121-04 Czigler János vörösrézáru> és vegyipari gépgyáros Kórházak és laboratóriumok felszerelése. Vörösréz- edények és készülékek, vörösrézmosótisfök készítése és ónozása. Aluminium-hegesztés. Budapest, Vili. kér., Koszorú-utca 12. sz. Telefon: József 68—24.

Next

/
Thumbnails
Contents