Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-10 / 6. szám
Ara 5000 kor. Tizenötödik évfolyam Budapest, 1926 február 10. 6. szám. /•tiJUHtiíMílti ÍMFajfmiirmTiaiHIHlHHIIIhlilginöTiigiHBgttaufgiligHien^^iriaWaindiiagYsil^TimnE pOpeng6^62M^00^kOT.lFé£ VÁROSI, POLITIKAI £S KÖZGAZDASÁGI HETILAP évre 10 pengő= 125.000 kor. iimfiti»"— ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP felelős szerkesztő DACSO EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhiva tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postatak. csekk-számla : 40.424 Telefon: 137—15 szám Haldokló vásárcsarnok, kongóan üres vendéglők, ásító üzlethelyiségek jelzik Budapest utcáin, hogy a gazdasági krízis italán epren mo^j hágóit tetőpontjára. Leirhatatlanul szórnom a helyzet. Az a nagy gondolat, amely több mint egy negyedszázada, létrehozta a budapesti vásárcsarnokokat, valósággal csődöt mondott. Csődöt mondott pedig azért, mert a mérhetetlen bajokkal agyonsanyargatott lakosság napi gondjai nem- engednek időt arra. hogy az olcsóbb, egészségesebb, tisztább és írissebb vásárcsarnoki élelmiszerekért utra- keljenek. Ehelyett inkább drágábban fizetik meg azt a selejtesebb árut. amelyeket a gombarnódra elszaporodott apró élelmiszerüzletekben és piszkos kapualjakban hoznak forgalomba, legtöbbször hozzá nem értő emberek. Ugyanakkor pedig tetézi a vásárcsarnok tragédiáját az, hogy a vásárcsarnoki bérek tekintetében a főváros tanácsának nincsen meg a kellő szociális érzéke. Belvárosi boltokat lehet bérelni olyan árakon, amilyeneket egy egészen kicsiny vásárcsarnoki fülkéért szed a főváros. Nem rémláíás, hanem végtelenül szomorú valóság. hogy mindezek az okok előidézték a vásárcsarnokok valóságos kihalását és bojkottálását. • A fogyasztóközönség, amely valaha a nap bizonyos óráiban valósággal ellepte a vásárcsarnokokat, ma gyéren lézeng az árusok között. Hiába büszkélkedünk azzal, hogy ma már Budapest ellátásáról az élelmiszerkereskedelem pompásan gondoskodik, a közönségnek részben nincsen anyagi ereje ahhoz, hogy vásároljon, részben pedig az említett okok miatt nem látogat el a csarnokokba. A múlt héten ülést tartott a közélelmezési bizottság s csodálatosképen a nagy szóáradatban, amely ott elöntötte az ülést, egyetlen szó sem esett a vásárcsarnokok tragédiájáról. Azok az urak. akik ebben a bizottságban résztvesznek, lehetnek igen jószándéku emberek, lehetnek közöttük szakemberek is. de a vásárcsarnokok életét, ugylát- szik, az utóbbi időben nem figyelték meg. Különben nem történt volna meg az, hogy vége- szakadatlan, bár minden esetre értékes vitát folytatnak a főváros szőlőbirtokának bérbeadása, vagy házikezelése körül, de megfeledkeznek arról az immár eminensé vált veszedelemről, amely a budapesti vásárcsarnokok létét fenyegeti. Hallottunk ezen az ülésen mélyreható vitát arról, hogy lehet-e, szabad-e felemelni a vágóhídi dijakat. Nagyon helyes, hogy érről vitatkoztak. És a vitában igaza volt a tanácsnak, amely úgy véli, hogy a vágódijak messze alatta maradnak a békebelieknek, de igazuk volt azoknak a szociális szempontokat figyelembevevő bizottsági tagoknak is, akik attól féltek és attól óvakodtak, hogy az ilyen csekélyarányu emelést is könnyen felhasználnák a kicsinyben való árusítás árainak emelésére. Hol van azonban mindez az aggodalom attól a félelemtől, amelyet a bizottság tagjai akkor fognak érezni, ha ellátogatnak majd a vásárcsarnokokba és meghallgatják ott az árusok panaszait a közönség pénztelenségéről. a közönség vásárlóerejének teljes leziillésé- ről és ezzel szemben a kibírhatatlanul magas fülkebérekről. Ki fog derülni hamarosan. — mert hiszen a főváros törvényhatósági bizottságának sok olyan tagja van, akik komolyan érdeklődnek a város lakosságának baj;i iránt — hogy Budapest közélelmezési ügye rossz vágányra jutott. Ennek elsőtökön oka természetesen a gazdasági válság. De mélységes hibát kell látnunk abban is, hogy az élelmiszerkereskedelem a hatóságok álhumsnizmusának esett áldozatául. A mi szerény véleményünk ugyanis az, hogy Budapest lakosságának élelmezését olcsóvá és jóvá tenni olyan hatalmas nemzeti és szociális érdek, hogy ennek rovására nem lehet szamaritánusságot gyakorolni egyes egyedek exisztenciája érdekében. Budapest élelmezését igenis drágává, közegészségügyét veszedelmessé teszi az a körülmény, hogy ma már Budapest minden házában egymás hátán nyílnak az apró és megbízhatatlan élelmiszerüzemek. Itt nem játszhatik szerepet a közönség kényelme. Nem játszhatik szerepet, hogy apró és rövidéletii boltocskák révén talán száz és száz exisztenciát lehet ideig-óráig megmenteni. Egyedül és kizárólag az a fontos, hogy Budapest közel egymillió lakosa jó, olcsó és egészséges élelemhez jusson. Azok a minden szánalmat megérdemlő százak. akik ma és holnap egy-egy kis élelmiszerüzem révén megélhetést remélnek, de holnapután mégis belebuknak vállalkozásukba, nem 'követelhetik Budai-1 pest 965.000 lakosától, hogy őket a rossz és egészségtelen táplálkozás áldozatával eltartsa. De nemcsak ez a néhány száz szerencsétlen nem vindikálhat jogot magának arra, hogy kicsi életének tengetése érdekében megdráguljon Budapest élete és megromoljon egészsége. Nincs ehhez joga a legnagyobb, a legrégibb és a legkiválóbb kereskedelemnek sem. Igenis, Budapest székesfővárosnak, amelynek ma olyan törvényhatósága vari, amely büszkén hangoztatja demokratikus és szociális elveit, minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy Budapest élelmezését minél olcsóbbá, minél jobbá és rrfinél egészségesebbé tegye. De mit szóljunk akkor, amikor azt látjuk, hogy tiszteletreméltó, de természetes önzéssel fellépő kereskedelmi érdekeltségek és egyedek még Az elmúlt pénteken érkezett meg a városházára Rakovszky Iván belügyminiszter aláírásával a hosszú idő óta vajudó. státusrendezési rendelet. Ebben a rendeletben meglehetősen sok meglepetés van. Megnyugtató mindenesetre az, hogy az alsóbbrendű tisztviselői kart ezek a meglepetések nem igen érintik. Annál inkább súlyos rendelkezések vannak azonban a főváros legmagasábbrangu főtisztviselőire vonatkozólag. Az első ilyen, az érdekelteket fájdalmasan érintő rendelkezés, hogy. ,a két alpolgármester a második fizetési osztályba került és nem kapják meg azt a fizetési osztályt, amelyet az eredeti javaslat az első és második osztály közé óhajtott iktatni. Kellemetlen meglepetés a fő-tisztviselői kar számára az is, hogy a rendeletnek az a része, amely a nyugdíjazásokra vonatkozik, a fővárosnak több kiváló íötisztviselőjét fogja érinteni, mint amennyire eredetileg számítottak. Az eredeti terv szerint ugyanis mindenkit nyugdíjaztak volna, aki harmincötödik szolgálati esztendejét betöltötte. Ezzel szemben a miniszter most érkezett rendelete kimondja, hogy mindenkit nyugalomba kelt! ihr-etil y ia z ni, }ükli teLjteus fizetésével azonnal nyugdíjazható. Ezek szerint tehát be kell! számítani a kétszeresen számított milleniumi esztendőt és mindazokat az éveket, amelyeket különböző rendelkezések alapján kétszeresen számítanak. A Fővárosi Hírlap már felsorolta legutóbb azokat a főtisztviselőket, akiket a státusrendezési rendeletnek a nyugdíjazásokra vonatkozó eme része érintett. Megemlítettük akkor azt is, hogy a közgyűlési pártok között a visszatartások érdekében kompromisszumos tárgyalások indultak meg. Most ennek a kérdésnek az elintézése rendkívül sürgőssé vált, úgyhogy már szombaton este bizalmas tanácskozásra ültek össze az illetékesek a városházán és értesülésünk szerint ezen a bizalmas megbeszélésen igen fontos megállapodás jött létre. Megállapodtak ugyanis abban, hogy a tanács a nyugdíjazandó tisztviselők nyugdíjazása ügyében a február 17-.i rendkívüli közgyűlésen bizottság kiküldését fogja javasolni. Ezen a bizalmas megbeszélésen két igen fontos dolog történt. Egyrészt megállapították azt, hegy a vezető íőtisztviselők közül igen sokan, legelsősora fővárosnak olyan tökéletes és a lakosság érdekeit olyan hatalmasan szolgáló intézményét is támadják, mint amilyen a Községi Elelmiszerüzem. A közélelmezési bizottság ülésén hallottunk felszólalást, amely a Községi Élelmiszerüzem leépítését sürgette. Történik pedig ez akkor, amikor a haldokló vásárcsarnok mellett egyedül a Községi Elelmiszerüzem elárusitó- lielyei azok, amelyekkel szemben a közönség még mindig a legteljesebb bizalommal viseltetik. Ennek a törvényhatósági bizottságnak, amely — mint mondottuk — demokratikus és szociális cégérrel ékeskedik, meg kell védeni a jól bevált vásárcsarnokot és a páratlan népszerüségü Községi Elelmiszeriizemet, még azon az áron is, hogy kisexisztenciákat más, a köz számára hasznosabb, Budapest lakosságának egészségét nem veszélyeztető kenyérkeresetre szőrit. ban a két alpolgármester, nélkülözhetetlenek a városi adminisztráció vezetésében, amíg helyüket az évvégi -tiszt újít ás alkalmával nem pótolják. Lehetnek politikai kifogások^ Folkusházy és B u z á t h alpolgármesterek személye ellen jobbról vagy balról, de .a két kiváló adminisztratív szakeröt egyszerre kiszakítani a fővárosi adminisztráció testéből,- teljesen lehetetlenség. A szombat esti bizalmas megbeszélés másik igen fontos -eredménye az, hogy a belügyi kormányzat most leérkezett rendelete és a szanálási törvény érvényessége között való összefüggést vizsgálat tárgyává tették és ebből igen jelentős konzekvenciákat vontak le. Ezekre a konzekvenciákra vonatkozólag a következő információkat kapta a Fővárosi Hírlap: — A tanács javaslatára a február 17.-i közgyűlés a nyugdíjazandó tisztviselők visszatartása ügyében bizottságot fog kiküldeni. Ez a bizottsájg azután előkészítené a dolgot julius 1-ig, amikor a szanálási rendelkezések megszűntével a kérdés bizonyos vonatkozásokban önként megoldódnék. A belügyminiszter rendelete értelmében a közgyűlés indokolt esetekben a nyugdíjazandó tisztviselők visszatartására javaslatot tehet a belügyminiszternek, aki viszont a maga javaslatát a végső fokon döntő minisztertanács elé viszi. A szanálási törvény érvényessége azonban junius hó 26-áin megszűnik. A törekvés tehát az. hogy a nyugdíjazás kérdésének elintézését junius végéig el lehessen huzni. Természetesen megtörténhetik az is, hogy a rendelet érvényéit junius 26-án újból megihosz- szabbitja a kormány. Ez azután legelsőrendü politikai kérdés, mert hiszen attól függ minden, hogy junius. 26-áín milyenek lesznek a politikai viszonyok. A nyugdíjazások végrehajtását, amint ez a szombati bizalmas értekezleten kiderült, együk párt sem szorgalmazza, mert hiszen minden pártnak az a törekvése, hogy az eddig jól bevált kompromisszumos alapon, a polgármester-kérdéssel együtt, az egész adminisztráció újjáalakításának ügyét a restauráció alkalmával a maga egészében oldják meg. Ha azonban a belügyminiszter rendelkezését mégis rövidesen végre kellene hajtani, erre vonatkozólag is megindultak már a tárgyalások, és pedig] abban az irányban, hogy a közgyűlés a Súlyos gondok a stálusrendezés végrehajtása körül A közgyűlés ad hoc bizottságot választ, amely a nyugdíjazások ügyét előkészíteni fogja Ripka Ferenc kijelents, hogy a stálusrendezés nyugdijazási rendelete csak keret, amelyet a közgyűlés megváltoztathat
