Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-02-10 / 6. szám

Ara 5000 kor. Tizenötödik évfolyam Budapest, 1926 február 10. 6. szám. /•tiJUHtiíMílti ÍMFajfmiirmTiaiHIHlHHIIIhlilginöTiigiHBgttaufgiligHien^^iriaWaindiiagYsil^TimnE pOpeng6^62M^00^kOT.lFé£ VÁROSI, POLITIKAI £S KÖZGAZDASÁGI HETILAP évre 10 pengő= 125.000 kor. iimfiti»"— ­ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP felelős szerkesztő DACSO EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhiva tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postatak. csekk-számla : 40.424 Telefon: 137—15 szám Haldokló vásárcsarnok, kongóan üres vendéglők, ásító üzlethelyiségek jelzik Budapest utcáin, hogy a gazdasági krízis italán ep­ren mo^j hágóit tetőpontjára. Leirhatatlanul szó­rnom a helyzet. Az a nagy gondolat, amely több mint egy negyedszázada, létrehozta a budapesti vá­sárcsarnokokat, valósággal csődöt mondott. Csődöt mondott pedig azért, mert a mérhetetlen bajokkal agyonsanyargatott lakosság napi gondjai nem- enged­nek időt arra. hogy az olcsóbb, egészségesebb, tisz­tább és írissebb vásárcsarnoki élelmiszerekért utra- keljenek. Ehelyett inkább drágábban fizetik meg azt a selejtesebb árut. amelyeket a gombarnódra elsza­porodott apró élelmiszerüzletekben és piszkos kapu­aljakban hoznak forgalomba, legtöbbször hozzá nem értő emberek. Ugyanakkor pedig tetézi a vásárcsar­nok tragédiáját az, hogy a vásárcsarnoki bérek te­kintetében a főváros tanácsának nincsen meg a kellő szociális érzéke. Belvárosi boltokat lehet bérelni olyan árakon, amilyeneket egy egészen kicsiny vá­sárcsarnoki fülkéért szed a főváros. Nem rémláíás, hanem végtelenül szomorú való­ság. hogy mindezek az okok előidézték a vásárcsar­nokok valóságos kihalását és bojkottálását. • A fo­gyasztóközönség, amely valaha a nap bizonyos órái­ban valósággal ellepte a vásárcsarnokokat, ma gyé­ren lézeng az árusok között. Hiába büszkélkedünk az­zal, hogy ma már Budapest ellátásáról az élelmiszer­kereskedelem pompásan gondoskodik, a közönség­nek részben nincsen anyagi ereje ahhoz, hogy vásá­roljon, részben pedig az említett okok miatt nem lá­togat el a csarnokokba. A múlt héten ülést tartott a közélelmezési bizottság s csodálatosképen a nagy szó­áradatban, amely ott elöntötte az ülést, egyetlen szó sem esett a vásárcsarnokok tragédiájáról. Azok az urak. akik ebben a bizottságban résztvesznek, lehet­nek igen jószándéku emberek, lehetnek közöttük szakemberek is. de a vásárcsarnokok életét, ugylát- szik, az utóbbi időben nem figyelték meg. Különben nem történt volna meg az, hogy vége- szakadatlan, bár minden esetre értékes vitát folytat­nak a főváros szőlőbirtokának bérbeadása, vagy há­zikezelése körül, de megfeledkeznek arról az immár eminensé vált veszedelemről, amely a budapesti vá­sárcsarnokok létét fenyegeti. Hallottunk ezen az ülé­sen mélyreható vitát arról, hogy lehet-e, szabad-e felemelni a vágóhídi dijakat. Nagyon helyes, hogy érről vitatkoztak. És a vitában igaza volt a tanács­nak, amely úgy véli, hogy a vágódijak messze alatta maradnak a békebelieknek, de igazuk volt azoknak a szociális szempontokat figyelembevevő bizottsági ta­goknak is, akik attól féltek és attól óvakodtak, hogy az ilyen csekélyarányu emelést is könnyen felhasznál­nák a kicsinyben való árusítás árainak emelésére. Hol van azonban mindez az aggodalom attól a féle­lemtől, amelyet a bizottság tagjai akkor fognak érezni, ha ellátogatnak majd a vásárcsarnokokba és meghall­gatják ott az árusok panaszait a közönség pénztelen­ségéről. a közönség vásárlóerejének teljes leziillésé- ről és ezzel szemben a kibírhatatlanul magas fülke­bérekről. Ki fog derülni hamarosan. — mert hiszen a fő­város törvényhatósági bizottságának sok olyan tagja van, akik komolyan érdeklődnek a város lakosságá­nak baj;i iránt — hogy Budapest közélelmezési ügye rossz vágányra jutott. Ennek elsőtökön oka termé­szetesen a gazdasági válság. De mélységes hibát kell látnunk abban is, hogy az élelmiszerkereskedelem a hatóságok álhumsnizmusának esett áldozatául. A mi szerény véleményünk ugyanis az, hogy Budapest la­kosságának élelmezését olcsóvá és jóvá tenni olyan hatalmas nemzeti és szociális érdek, hogy ennek ro­vására nem lehet szamaritánusságot gyakorolni egyes egyedek exisztenciája érdekében. Budapest élelmezé­sét igenis drágává, közegészségügyét veszedelmessé teszi az a körülmény, hogy ma már Budapest min­den házában egymás hátán nyílnak az apró és meg­bízhatatlan élelmiszerüzemek. Itt nem játszhatik sze­repet a közönség kényelme. Nem játszhatik szerepet, hogy apró és rövidéletii boltocskák révén talán száz és száz exisztenciát lehet ideig-óráig megmenteni. Egyedül és kizárólag az a fontos, hogy Budapest kö­zel egymillió lakosa jó, olcsó és egészséges élelemhez jusson. Azok a minden szánalmat megérdemlő szá­zak. akik ma és holnap egy-egy kis élelmiszerüzem révén megélhetést remélnek, de holnapután mégis be­lebuknak vállalkozásukba, nem 'követelhetik Budai-1 pest 965.000 lakosától, hogy őket a rossz és egész­ségtelen táplálkozás áldozatával eltartsa. De nemcsak ez a néhány száz szerencsétlen nem vindikálhat jogot magának arra, hogy kicsi életének tengetése érdekében megdráguljon Budapest élete és megromoljon egészsége. Nincs ehhez joga a legna­gyobb, a legrégibb és a legkiválóbb kereskedelem­nek sem. Igenis, Budapest székesfővárosnak, amely­nek ma olyan törvényhatósága vari, amely büszkén hangoztatja demokratikus és szociális elveit, minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy Budapest élelmezé­sét minél olcsóbbá, minél jobbá és rrfinél egészsége­sebbé tegye. De mit szóljunk akkor, amikor azt lát­juk, hogy tiszteletreméltó, de természetes önzéssel fellépő kereskedelmi érdekeltségek és egyedek még Az elmúlt pénteken érkezett meg a városházára Rakovszky Iván belügyminiszter aláírásával a hosszú idő óta vajudó. státusrendezési rendelet. Ebben a rendeletben meglehetősen sok meglepetés van. Megnyugtató mindenesetre az, hogy az alsóbb­rendű tisztviselői kart ezek a meglepetések nem igen érintik. Annál inkább súlyos rendelkezések vannak azonban a főváros legmagasábbrangu főtisztviselőire vonatkozólag. Az első ilyen, az érdekelteket fájdal­masan érintő rendelkezés, hogy. ,a két alpolgármes­ter a második fizetési osztályba került és nem kap­ják meg azt a fizetési osztályt, amelyet az eredeti javaslat az első és második osztály közé óhajtott iktatni. Kellemetlen meglepetés a fő-tisztviselői kar számára az is, hogy a rendeletnek az a része, amely a nyugdíja­zásokra vonatkozik, a fővárosnak több ki­váló íötisztviselőjét fogja érinteni, mint amennyire eredetileg számítottak. Az eredeti terv szerint ugyanis mindenkit nyugdí­jaztak volna, aki harmincötödik szolgálati eszten­dejét betöltötte. Ezzel szemben a miniszter most ér­kezett rendelete kimondja, hogy mindenkit nyugalomba kelt! ihr-etil y ia z ni, }ükli teLjteus fizetésével azonnal nyugdíjazható. Ezek szerint tehát be kell! számítani a kétszeresen számított milleniumi esztendőt és mindazokat az éveket, amelyeket különböző rendelkezések alapján kétszeresen számítanak. A Fővárosi Hírlap már felsorolta leg­utóbb azokat a főtisztviselőket, akiket a státusren­dezési rendeletnek a nyugdíjazásokra vonatkozó eme része érintett. Megemlítettük akkor azt is, hogy a közgyűlési pártok között a visszatartá­sok érdekében kompromisszumos tár­gyalások indultak meg. Most ennek a kér­désnek az elintézése rendkívül sürgőssé vált, úgy­hogy már szombaton este bizalmas tanácskozásra ültek össze az illetékesek a városházán és érte­sülésünk szerint ezen a bizalmas megbeszélésen igen fontos megállapodás jött létre. Megállapodtak ugyanis abban, hogy a tanács a nyugdíja­zandó tisztviselők nyugdíjazása ügyében a február 17-.i rendkívüli közgyűlésen bizott­ság kiküldését fogja javasolni. Ezen a bizalmas megbeszélésen két igen fontos do­log történt. Egyrészt megállapították azt, hegy a vezető íőtisztviselők közül igen sokan, legelsősor­a fővárosnak olyan tökéletes és a lakosság érdekeit olyan hatalmasan szolgáló intézményét is támadják, mint amilyen a Községi Elelmiszerüzem. A közélel­mezési bizottság ülésén hallottunk felszólalást, amely a Községi Élelmiszerüzem leépítését sürgette. Törté­nik pedig ez akkor, amikor a haldokló vásárcsarnok mellett egyedül a Községi Elelmiszerüzem elárusitó- lielyei azok, amelyekkel szemben a közönség még mindig a legteljesebb bizalommal viseltetik. Ennek a törvényhatósági bizottságnak, amely — mint mon­dottuk — demokratikus és szociális cégérrel ékeske­dik, meg kell védeni a jól bevált vásárcsarnokot és a páratlan népszerüségü Községi Elelmiszeriizemet, még azon az áron is, hogy kisexisztenciákat más, a köz számára hasznosabb, Budapest lakosságának egészségét nem veszélyeztető kenyérkeresetre szőrit. ban a két alpolgármester, nélkülözhetetlenek a vá­rosi adminisztráció vezetésében, amíg helyüket az évvégi -tiszt újít ás alkalmával nem pótolják. Lehetnek politikai kifogások^ Folkusházy és B u z á t h al­polgármesterek személye ellen jobbról vagy balról, de .a két kiváló adminisztratív szakeröt egyszerre kiszakítani a fővárosi adminisztráció testéből,- tel­jesen lehetetlenség. A szombat esti bizalmas meg­beszélés másik igen fontos -eredménye az, hogy a belügyi kormányzat most leérkezett ren­delete és a szanálási törvény érvényessége között való összefüggést vizsgálat tárgyává tették és ebből igen jelentős konzekvenciá­kat vontak le. Ezekre a konzekvenciákra vonatkozólag a követ­kező információkat kapta a Fővárosi Hírlap: — A tanács javaslatára a február 17.-i köz­gyűlés a nyugdíjazandó tisztviselők visszatar­tása ügyében bizottságot fog kiküldeni. Ez a bizottsájg azután előkészítené a dolgot julius 1-ig, amikor a szanálási rendelkezések megszűntével a kérdés bizonyos vonatkozásokban önként meg­oldódnék. A belügyminiszter rendelete értelmé­ben a közgyűlés indokolt esetekben a nyugdí­jazandó tisztviselők visszatartására javaslatot tehet a belügyminiszternek, aki viszont a maga javaslatát a végső fokon döntő minisztertanács elé viszi. A szanálási törvény érvényessége azonban junius hó 26-áin megszűnik. A törekvés tehát az. hogy a nyugdíjazás kér­désének elintézését junius végéig el lehessen huzni. Természetesen megtörténhetik az is, hogy a rendelet érvényéit junius 26-án újból megihosz- szabbitja a kormány. Ez azután legelsőrendü politikai kérdés, mert hiszen attól függ minden, hogy junius. 26-áín milyenek lesznek a politikai vi­szonyok. A nyugdíjazások végrehajtását, amint ez a szombati bizalmas értekezleten kiderült, együk párt sem szorgalmazza, mert hiszen minden pártnak az a törekvése, hogy az eddig jól bevált kompromisszumos alapon, a pol­gármester-kérdéssel együtt, az egész admi­nisztráció újjáalakításának ügyét a restaurá­ció alkalmával a maga egészében oldják meg. Ha azonban a belügyminiszter rendelkezését mégis rövidesen végre kellene hajtani, erre vo­natkozólag is megindultak már a tárgyalások, és pedig] abban az irányban, hogy a közgyűlés a Súlyos gondok a stálusrendezés végrehajtása körül A közgyűlés ad hoc bizottságot választ, amely a nyugdíjazások ügyét előkészíteni fogja Ripka Ferenc kijelents, hogy a stálusrendezés nyugdijazási ren­delete csak keret, amelyet a közgyűlés megváltoztathat

Next

/
Thumbnails
Contents