Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-14 / 15. szám
Tizenötödik évfolyam Ara 5000 kor. Budapest, 1926 április 14. 15. szám. Előfizetési árak: Egész évre 20 pengő = 250.000 kor. Félévre 10 pengő = 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP VÁROSI, POLITIKA! ÉS KÖHETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postatak. csekk-számla : 40.424 Telefon: 137—15 szám itt a programm. amelynek ki kell emelnie Budapestet tiz esztendő zülléséből, leromlásából, szegénységéből, rombolásából. Itt a Programm, amelyet régen vártunk és amely végre elénk tárja nemcsak azt, hogy mit akar Budapest székesfőváros alkotni a jövő tiz vagy tizenkét esztendőben, de elénk tárja annak szomorú képét is, amit az utolsó tizenkét esztendőben elmulasztottunk, mert üres volt a város pénztára, szegény volt a lakossága, tehetetlen a munkás karja és meddő az egész város élete. Ez a pillanat nem alkalmas arra, hogy bárki ellen is vádat emeljünk, hogy bárkit is kárhoztassunk a tétlenségért, a leromlásért és a züllésért. De nem is lehet okolni személyeket, a szomorú, véres, zavaros idők sodorták bele a várost a kényszerű semmittevésbe. Jött a háború. Az ország pénzügyminisztere egyetlen rendelettel megállított minden munkát. Okos volt-e, helyes volt-e ez a cselekedet, ma nem mondunk ítéletet. De bizonyos, hogy volt hajtó üzemét rekonstruálni és fejleszteni lehessen. Az elsők az üzemek. Budapest lakossága egy esztendő múlva nem fog panaszkodni a vízszolgáltatás hiányossága miatt, rövidesen mindenki bevezettetheti a lakásába a gázt, szerezhet gázrezsót, vagy takaréktűzhelyeket, nem kell panaszkodnia a közvilágításra, jobb lesz a közlekedés. És a főváros is jól jár, mert a beruházásokkal, áramcentralizálásokkal, uj hasznothajtó intézmények felállításával nemcsak a kölcsön kamatait fizetheti, de uj jövedelmekre is szert tehet. Ha pedig mindez meglesz, jöhet a nagy kölcsön to\ ábbi részlete, azután ha kell, megint uj kölcsön és tiz esztendő alatt pótolni fogjuk mindazt, amit a másik tiz esztendő felfalt, tönkretett, rombadöntött. Ma nincs célja a sok kommentárnak, a sok részletezésnek. Aki a város jövője iránt való reményét éleszteni akarja, olvassa el ezt a progrannnot. Igaz, hogy mindaz, ami ebben a vaskos előterjesztésben benne van, egyelőre inég- csak holt betii és eleven vágy. A sor azonban a főváros törvényhatósági bizottságán van. Az Ítélet, amelyet erről a programmról fog mondani, csak kedvező lehet, mert hiszen ebben a programúiban a közgyűlési pártok óhajai vaunak megrögzitve és az összes pártok tudtával és hozzájárulásával született meg. De mondják el azért a közgyűlésen kritikájukat, ha azonban ez megtörtént, akkor induljon meg végre gőzerővel a nagy munka. Hetek alatt le lehet tárgyalni a kölcsöníigyeket és hetek alatt megmozdulhat az ásó, megmozdulhat a kalapács és a malteros kanál. Bizonyítsa be a közgyűlés, hogy azok a vádak, amelyeket az utóbbi időben nagyon sűrűn kezdenek ellene hangoztatni, igazságtalanok. A tanács ezzel az alkotásával tanúságot tesz arról, hogy van benne Jcezdeményező erő és van benne munkaakarás. A közgyűlésnek be kell bizonyítania, hogy munkakénes és hogy egész leikével, egész szeretetével Budapest népéért dolgozik. akkor még munkaerő, volt anyag és volt pénz is. Azután jött a forradalom, jött a kommün, ami egyértelmű volt a pusztulással, a háború véres rombolásának folytatásával. Végül ránkszakadt egy mérhetetlen gazdasági válság, itt is megszólalhatna a kritika szava, mei t voltak Buda-' pesten is inflációs idők és ezeket az időket Budapest vezetői nem használták ki kellőképp. Más há- boruvesztes országok fővárosaiban papirbankó- ból kőpalotákat építettek. Nálunk, enyhén szólva, túlságosan óvatosak voltak azok, akik a várost kormányozták. Talán túlságosan konzervatív gom, dolkodásuk volt az, amely nem engedte, hogy rizikós vállalkozásokba menjenek bele, amely rizikós vállalkozások azonban mindenütt jól sikerültek. De elérkezett a pillanat, amikor cselekedni kell és amikor már cselekedni is lehet. Olyan ünnepélyes ez a pillanat, hogy elnémítja a kritika szavát, amely valószínűleg találna a múlt cselekvéseiben, vagy inkább tétlenségében hibákat. Az újjáépítés kezdetén vagyunk azonban és örömmel látjuk, hogy a főváros egész lakossága, a közgyűlésnek minden Pártja egyenlő akarással, egyenlő- szent lelkesedéssel áll majd oda az alkotómunka diadalmas csatasorába. A Fővárosi Hírlap-nak jut a szerencse, hogy a sajtóban elsőnek közölje annak a nagy beruházó programúmnak a részleteit, amelyet a főváros pénzügyi ügyosztálya állított össze és amely, remélhetőleg, hamarosan megfutja a tanács és a bizottságok retortáit, hogy azután a közgyűlés elé kerülhessen. íme, igen is itt van a Programm, olvassa el Budapest minden érked- lődő polgára, örömmel és reménykedve, mert látnia kell, hogy Budapestnek nem kell kétségbeesnie a múlton, de hinnie kell a jövőben. Ez a beruházó Programm négy billió papir- koronában jelöli meg azt az összeget, amelyet Budapest székesfőváros nagyrészt hasznothajtó, részben kulturális, közegészségügyi és szociális célokra áldozni akar az eljövendő tiz esztendőben. A Programm legelső teendőnek azt jelöli meg, hogy a közgyűlés hatalmazza fel a polgármestert és a kiküldendő kölcsönügyi bizottságot egy 20 millió dolláros, tehát 100 millió aranykoronás kölcsön felvételére, amelyből részben a lakásépítési akció költségeit fedezni, részben pedig a főváros öt nagy haszonElkészüli o főváros 4 billió papirkoronfís, «siflis Z64 millió írsnykormfis beruházó proirammjo A közgyűlés felhatalmazza a polgármestert, hogy a még ebben az évben felveendő húszmillió dolláros kölcsönre vonatkozó tárgyalásokat megindítsa — Tizenkét esztendő munka pregrammfa Amikor az uj törvényhatósági bizottság összeült, mindenki tisztában volt vele, hogy meg kell kezdődnie annak a nagy beruházó munkának, amely hivatva lesz Budapest évtizedes leromlásának nyomait eltüntetni. Az utolsó évtized háborúban, forradalmakban és a trianoni béke által tönkretett közgazdasági viszonyok között telt el. Ez az évtized nem lehetett alkalmas nemcsak arra, hogy Budapestet a fejlődés utján továbbvigye, de még csak arra sem, hogy a főváros óriási értékeket reprezentáló közműveit és üzemeit épségben megtartsa. Most azonban elérkeztünk ahhoz az időponthoz, amikor pótolni kell az elmulasztottakat és meg kell indulni azon az utón is, ahol a fővárost tovább lehet fejleszteni. Amikor az uj közgyűlés összeült, még csak a vágy élt a lelkekben, ma azonban már eljutottunk odáig, hogy a lehetősége is megvan a munka megindítására. Hogy ez megtörténhessék, mindenekelőtt rendbe kellett hozni a főváros pénzügyi viszonyait és rendezni kellett a külföldi kölcsönök kérdését. A különböző bizottságokban, de a közgyűlésen is számtalanszor elhangzott a kívánság, hogy a tanács készítsen elő egy olyan, hosszabb időre szóló közigazgatási és üzemi munkaprogrammot, amely fedezetül szolgáljon a felveendő kölcsönnek és amelynek birtokában megindulhat a múlt rombolásainak az eltakarítása és Budapest újjáépítése. Hozzájárult ehhez az is, hogy a fővároshoz egymásután érkeztek ajánlatok, amelyeket külföldi nagy bankárcégek juttattak el a főváros vezetőségéhez és amelyek nagyobb és még nagyobb kölcsönöket ajánlottak fel Budapest beruházóprogrammjának megvalósításának céljaira. Meg kellett születnie tehát a béru- házó-programmnak, amely elkészült és amelyet a Fővárosi Hirlap-nalz elsőként van módjában ismertetni. A beruházó-programm Sipőcz Jenő dr. polgármester felhívására készült el. A polgármester felszólította az egyes ügyosztályokat, hogy állítsák össze azokat a szükségleteket, amelyek az alkotómunka megkezdésével felmerülnek. Az ügyosztályok azután a maguk programmját eljuttatták a pénzügyi ügyosztályhoz, amely, élén Csupor József dr. tanácsnokkal és Némethy Béla főjegyzővel, összesítette a programmot. Az ő kiváló alkotásuk az a nagyszabású előterjesztés is, amelyet kinyomattak és amelyet a pénzügyi bizottság tagjai közben már. kézhez is kaptak. A programul tárgyalását a pénzügyi bizottság pénteken, e hó 16-án kezdi meg. A terheket több évtizedre kel! elosztani A pénzügyi ügyosztály minden dicséretet megérdemlő előterjesztése mindenekelőtt megállapítja, hogy az utolsó évtizedben éppenséggel nem lehetett arról szó, hogy a főváros vezetősége alkotásokkal, beruházásokkal gazdagítsa a várost és hogy fejlessze a meglévő intézményeket. Hogy mennyire lehetetlen volt ez, mutatja az a körülmény, hogy a főváros bevételei és kiadásai az 1910-től 1918-ig terjedő években 57 és 102 millió aranyokorona között mozogtak. A kommunizmus után borzasztó és katasztrofális esés mutatkozik a főváros pénzügyeiben. Így az 1919.-ik év zárszámadásszerü kiadásai 47 millióra szállottak le. A legsúlyosabb azonban a helyzet 1920—22-ben volt, amikor a főváros összes kiadásai nem rúgtak többre, mint évi 12—14 millió aranykoronára. Ilyen körülmények között egymillió lakosú főváros egyetlen fillért sem fordíthatott beruházó- természetű kiadásokra. Megállapítja az előterjesztés, — amit a kurzus idején sok rossz gazdaságpolitikus makacsul tagadásba vett — hogy a városnak ilyen természetű kiadásait nem is lehet a háztartás rendes bevételeiből fedezni. A pénzügyi ügyosztálynak valószínűleg magáévá teszi a tanács is azt az álláspontját, hogy olyan beruházásokat, amelyek nemcsak az éppen akkor élő nemzedék érdekeit szolgálják, hanem /
