Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-14 / 2. szám
2 Budapest, 1924 január 14. A fővárosi adminisztráció reformja Bár cay ezután élesem kritizálta^ azit a módszert. amellyel most akarják a városházi közigazgatást megreformálni. Olyan ejmbereknek kell ezt meg- csiná'ni, akik a fővárosi adminisztrációt minden izében ismerik. — Természetesen — mondotta —, az nem reform, ha megszüntetik az ügyosztályokat és szaporítják a z e 1 ő 1 j á r ó s’á g’o k a t. Általános helyeslés követte ezeket a szavakat, valamjmt a szónoknak azt a fejtegetését is, hogy a közigazgatástól — a mai állapotokkal ellentétben — távol kell tartani a politikát. .— Ha majd a tisztviselők tudni fogják, hogy nem veszik tőlük jöttével®, ha kortespolitikával foglalkoznak, akkor egészen más lesz eu közigazgatás, mint ma, amikor a tisztviselőket belek én y- szejritik a politikába, sőt a városi ügyeket egyenesen a politika irá- su y i <t j ai. Szólott azután arról, hogy ebben a politikával tej- liitett levegőben mennyire nejm lehet semmit teremteni. Hivatkozott a lakáshiányra, majd zajos derültség közbein jelenítette ki: — Az illetékesek súlyos tévedésben voltak, azt hitték, hogy a lakás a sok és a hi váltál a kevés, csináltak hát lakás helyett lakáshivaitalt. Vagy talán azt várták, hogy a lakosság ej fog menekülni a fővárosból, vagy elpusztul, kihal? Talán ezért nem építettek? Megcsinálták a kincstári részesedést is, ámii azonban ejfogyott, anélkül, hogy bármi látszatja lenne, mig Bécsben a kincstári részesedésből a lakások egész tömegét építették fel. Ismertette azután azt az anomáliát, amely a leg- antiszociálisabb adónál, a forgalmi adónál uralkodik. Ebből az adóból aránylag mérhetetlenül több esik a szegény emberre, mint a gazdagra. Valósággal deg- ressziv adó ez, amely ejteni ahelyett, hogy a főváros tiltakozott volna, részt kért belőle. Ebből ázi adóból szerezte a mai rezsim a jövedelmeit és iaiz eljövendő rezsimnek kétszeresem nehéz helyzete lesz, imént nemcsak erről az antiszociális jövedelemről kell majd lemondania, hanem annak helyét mással is kell pótolnia. Ha az ember nem tudná, hogy hatalmukat ne|m ilyen rövid lejáratúnak képzelték, azt kellene) hinni, hogy ejzt az egészet azért találták ki, hogy utódaiknak a hatalomban fejtörést és kellemetlenséget okozzanak.-A főváros háztartása teljesen ezeken az antiszociális adókon nyugszik, de ennek a rabló-adórendszernek nem szabad állandósulnia. Szólott azután arról, hogy az iskolában a gyűlölet lángját szítják, bevitték, becsempészték oda is a politikát. Majd szűnni nem akaró taps között jelentette ki: — A politikát és a gyűlölködést száműzni kell az iskolából, mert a politika nem oda való, a gyűlölet pedig sehova se való. A választási bizottságok akcióba lépésével egy- időben az egyes pártok részéről megindult az erőteljes szervezkedés. Az egész választási fronton nagy az élénkség és a pártok agitációja minden oldalról igyekszik ébren tartani a polgárság érdeklődését. R i p k á é k szervezkedéséről a párt együk vezető tagja iaj következő információt adta iái Fővárosi Hírlap munkatársának: — A szélsőségektől mentes, középutom haladó községi polgári párt részéről az egyes kerületekben serényen folyik a szervezkedés. A budai részen a Ripka-párt a III. és IV. választókerületekben már megalakult. A III. kerületben Ziegler Géza kormányfőtanácsos, műépítész, a IV. kerületben dr. Kozma Jenő volt bizottsági tag vezetésével tömörülnek a , választópolgárok. A közeljövőben az I., II. és V. választókerületek polgárai alakítják meg a szervezeteiket. A tekintélyes polgárok jelentős tábora érdeklődéssel és a legszebb reményekkel néz a budai oldalon a mérsékelt irányzatú párt választási eredménye elé. „ — Mint kiemelkedő momentumot megemlítjük, hogy január 18-án, vasárnap délután tartja a Ripka-párt e'sö nyilvános zászlóbontó nagygyűlését a Délivasut épületében lévő Budai Társaskör helyiségében. — Hogy ,a zászlóbontó nagygyűlésen kik lesznek a szónokok, arról most tárgyalnak a párt vezető férfiak Reméljük, hogy ez a legelső nyilvános nagygyűlés méltó és impozáns megnyilatkozása lesz a középuton haladó, mérsékelt irányú párt nagyarányú terjeszkedésének. A vasárnapi gyűlés elé nemcsak Budán, de a pesti oldalon is nagy érdeklődéssel tekintenek. A tanerőkkel és más tisztviselőkkel szemben elkövetett igazságtalanságokat jóvá kell tenni. Végül Bárczy beszédét egy gyönyörű Ady- strófával fejezte be. amelyet áhítattal hallgattak végig: Most a percek embereinek dáridója tart, De építésre készen a kövünk. Nagyot alkotni már csak mii fogunk. Nagyot és szépet, emberit, s magyart. Mindenkinek éreznie kellett, hogy így van, hogy így lesz ... Ugrón a városházi liberális rezsimről U g ír o n Gábor mesteri módon fölépütett, szónoki szépségekkel telitett beszédében a liberalizmus céljait és eszközeit méltatta. — Mi békét és szeretet hirdetünk — mondotta —„ amelyet az egymás iránti szeretet érzése forraszd egybe. Azután belekapcsolódva Balogh István igazi krisztusi szeretettől áthatott beszédébe, bejelentette. hogyha a városházán a szabadelvű rezsim jön, a vallásfelekezetek nem fognak kevesebb támogatást érezni, mint a múltban. Annál a mérhetetlen tiszteletnél fogva pedig, amellyel minden felekezet papjai iránt viseltetnek, nem fogják megengedni, hogy a papok a politikába és a sárba rán- cigáltassanak. — Együtt fogunk működni, a papokkal —mondta —, de úgy, hogy őke,t magasan önmagunk f ö if é emeljük. Válaszolt azután Wolff Károlynak arra a kijelentésére, hogy inkább lássa romokban a fővárost, mintsem a hatalmat kiadja kezéből. — Ezzel szemben a szabadelvű polgárság — mondotta általános helyeslés közepette -—, ha hatalomra jut, nem rombolni, hanem megfeszített erővel építeni fog. Kijelentjük azonban azt is. hogyha történetesen kisebbségben maradnánk, akkor sem lehet célunk a rombolás, hanem akkor is elszántan fogjuk hordani a téglát azoknak, akik építeni akarnak. Rassay és Dési Géza beszéde Ugrón beszédének további részében politikával foglalkozott, hasonlóképejn Rassay Károly is, aki ezúttal a parlamenti helyzetre .vonatkozólag tett igen ionos megjegyzéseket. Beszédének csak az a része érintette a városi politikát, amelyben hangsúlyozta, hogy n e m a munkásság ej 1 len, hanem éppen a munkásság érdekében is meg kell csinálni a po lgár'ii faron t o t. Végül Dési Géza mondott nagyon szelle)mes, okos beszédet, amelyben leginkább a numerus clausus kérdésével foglalkozott. Sok tapsot és tettsziést aratott, méltóképpen fejezve be a szép estét, amely a Belváros polgárságának (tiszteletreméltó hitvallása volt a liberalizmus mellett. — A pesti oldalon egyébként szintén folyamatban van a szervezkedés és az eddigi számítás szerint január végére a pesti oldalon is kiépülnek az összes pártszervezetek. Természetesen számbeli kombinációkról, vagy pláne eredményekről ma még korai volna beszélni. Az eddigi szervezkedés eredménye azonban biztató a jövőre nézve. A választópolgárság széles rétegei, melyek megelégelték a mindkét irányból bőven ontott szélsőségeket, keresve keresik azt a pártot, amely a túlzásoktól ment, felekezeti békét hirdető, alkotó munkát irta a lobogójára. Még a legszebb asszony báját is emeli, ha vendégeit illatos teával kinálja, A tea élvezete emeli a hangulatot, és a csevegés magasabb szférákba emelkedik. Meinl Gyula r.-t. TFLEFON: '4-22, KIS KOMÉDIA VI.. RÉVAI U. 18 Uj januári műsor: RÓTT és STEIMHARDT felléptével. Darányi szerenoséje parányi. — Verjüngt! slágerbohózatok. |gy alszik a magyar ember, kis daljáték. Kezdete °/48-kor. A demokráciáról vitatkozott a napokban, Vázsonyi Vilmos, nem mással, mint azzal a férfiúval, akivel nem lehet vitatkozni: Wolff Károllyal. A falrahányt borsó, a viharba vetett mag, a Dunába hordott viz nem lehet olyan fölösleges valami, mint a Wolff Karoly meggyőzésére pocsékolt szó, gondolat és argumentum. És Wolff Károly ezt szereti meggyőződésnek, megingathatatlan hitnek nevezni, mi pedig tudjuk, hogy még csak nem is elvakultság, hanem a frázisok és jelszavak várfalai mögött űzött struccpolitika. Itt fölösleges minden szó, minden fáradság. Neki ugyan hiába mondja Vázsonyi, hogy a felekezeti demokrácia nem demokrácia. Ehhez azonban nekünk is lenne egy szavunk és szeretnénk kiegészíteni Vázsonyi Vilmos teóriáját. Mert amint igaz az, hogy a felekezeti demokrácia nem demokrácia, hasonlóképen nem demokrácia az osztály-demokrácia sem, amelyet Vázsonyi Vilmos szövetségesei űznek. A világért sem törünk a munkásság ellen, de a demokráciát még ő ellenük is meg akarjuk őrizni a maga hamisittatlan tisztaságában. Ezt pedig a polgári fronton lehet kiharcolni, a polgári fronton, amely sem felekezeti-, sem osztályharcot nem ismer. Budapest autonómiája mindenkor féltveörzött kincse volt Budapestnek és mégis Bárczy Istvánnak egyik legutóbbi beszédében hevesen védelmére kellett kelnie ennek a minden erővel megvédelmező jognak. Hogyan? — sóhajt fel a budapesti polgár —, hát Wolff ék nem védték eléggé Budapest autonómiáját? Hiszen már a saját halálhörgésüket is utánozták, hogy így fognak haldokolni, így fognak utolsót sóhajtani, ha el kell hullámok az autonómiáért vívott küzdelemben. Valóban láttuk ezeket a pózokat mi is. De csak némelykor. Az első nemzetgyűlésen — éppen Bárczy István keserű hadakozásával szemben — két kézzel szórták ki a Dömötör-javallat tárgyalásánál az autonómia legdrágább kincseit. Mert azt vélték, hogy az autonómiás ballasztok kidobé- lásával a saját hatalmukat erősítik. Ök az autonómiát csak egyetlenegy esetben, csak egyetlenegy emberrel, Ripkct. Ferenccel szemben akarták megvédeni. De nem a főváros autonómiáját, hanem a saját egyeduralmukat. Ebben a silány egyéni érdekeikért vívott csetepatéban hullottak el és most jelentkeznek, mint az autonómia hősi halottal. Az alagút ellen egy Ízben már volt panasza Wolff Károlynak és be kell vallanunk, 'hogy egyetlen komoly sikerként tényleg rendbe is hozták némiképen az öreg alkotmányt. Újabban azonban egyik lelkes, odaadó párthive, Ernst Sándor emlegette az alagutat a politikával vonatkozásban, Kifejtette, hogy a mai politikusok nagyon szeretik a homályt és kétértelműséget, a ködöt, az alagutat és amikor kijönnek a másik oldalon, reájuk sem lehet ismerni. Mi tűrés- tagadás benne: a hasonlat kitünően ráillik — Ernst Sándor barátaira. Ök azután igazán kivételes talentummal tudják homályban tartani szándékaikat, de még azt is, Jiogy tulajdonképen hova, kihez tartoznak. Makacs következetességgel kormánypártiak, ugyanakkor pedig — mert abban a tévhitben vannak, hogy ez népszerű — hadat viselnek a kormány teljes bizalmát bíró kormánybiztos ellen. A kormánybiztos akciójának biztos sikerét láthatja ebben a Wolff- féle ellenzékieskedésben. Az alagút megtisztítása ezen az időn sikerülhet legjobban. Wolff ék pedig csak hadd terjesszék tovább a homályt, azaz hogy a — sötétséget. Vasárnap fölrepül a Ripka-párt lobogója A párt erőteljes szervezkedése minden vonalon megindult
