Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-09 / 14-15. szám
•ßu<ia.pesit, 1925 április 9. Vass József Ahogy ott állott a Gellért-fürdő pazarfényü, művészien tarka vcsztibüljében, ezer és ezer érdeklődő szempár kiváncsi tiizében, ismét fel kellett merülnie a kutató gondolatnak, miért kellett ennek a kivételes talentumnak, ennek a tüzes és szikrázó agyvelőnek várakoznia addig, amig egy hátborzongató korszak sok szemetje között tisztán és csillogva kerülhetett a felszínre. Hányszor, de hányszor kellett már erre gondolni és mindenkor az volt a megnyugvás, hogy soha jobbkor nem jöhetett a maga kristályos meggyőződésével, megjelenése és ékesszólása fascináló erejével, lenyűgöző és parancsoló, színtiszta humanitásával, mint akkor, amikor a gyűlölködés, a tárgyát tévesztett bosszú, a részeg éretlenség, a vérben fürdő uralomravágyás ülte orgiáit. Amikor az első nemzetgyűlés összeült és sistergő, süvöltő jelszavak pusztító tüze perzselt végig az Országház tribünjéről, nemcsak az üléstermen, de az egész országon is, talán Vass József volt az első, aki az uj rezsim padsoraiból a becsületes hit, de a józan igazságosság igéit hirdette. Az üvöltő farkasok tálkájában, mint nemes pásztor védte nyája becsületét és józanságát. Hangzottak el az ő ajkáról is lesújtó Ítéletek, de abban az atmoszférában, amely vérrel és borgőzzel volt telitett, az ő kemény verdiktuma mindig józanságtól sugárzott. Emlékszünk egy szimbolikus megjelenésére. Bent a parlament üléstermében folyt a felelőtlen mocskolódás és ő kint a folyosó hűvös légkörében sétált egy zsidóvallásu képviselővel. Kezében a breviárium és a — Népszava. Akkoron minden gyűlölet és minden szitok a zsidóság és a szocialisták felé hullott, mint egy sötét átok. Vass József, miután reggeli imádságát elvégezte, miután hittestvérei lelkiszükségleteit kielégítette, hogy objektivitását megőrizhesse és élénkíthesse, elolvasta, mit ir az ellenség újságja és mit mond a megvádolt zsidóság exponált képviselője. Aki a lázak szilaj napjaiban ennyire törekedett az igazságra, attól nem kellett félnie sem a békés, sem az üldözött polgárnak, csak annak kellett tartania, aki jobbról vagy balról mérgezi a kutakat. És ezekben a napokban két nagy probléma merült fel. Az egyik a kenyér gondja, a másik Budapest sorsa. A főváros népe akkor szervezkedett először, hogy a kommunizmus bukása után uj törvényhatóságot válasszon. A választási küzdelem már javában folyt és Vass József férfias alakja ugrott elő, mint az, aki az uj városházi többségnek hivatott vezére leend. Boldog emlékezéssel és szomorú lemondással kell visszagondolni azokra a napokra, amikor Vass József a legnagyobb figyelemmel, tökéletes érdeklődéssel fordult Budapest kommunális ügyei felé. Tele volt szeretettel és ambícióval, hogy majdan a közgyűlési teremben a maga mindent kiegyenlítő egyéniségével békés és komoly munkát teremtsen. Alapossága és tudásvágya a legkisebb községi problémát is mikroszkopikus vizsgálat alá vette és nem volt a városházának egyetlen funkcionáriusa, akinek munkájáról tiszta és objektiv képet nem szerzett volna. Amikor mások, a zavarosfejiiek átkokat szórtak az elmúlt rezsim alkotó zsenijeire, Vass József elismeréssel adózott a múltnak, amely Budapestet naggyá, széppé és gazdaggá tette. Egyszei valaki bátortalanul, amint azt a kurzusvezérek előtt tenni szokásban volt, jegyezte meg, hogy az a Bárczy István mégis csak volt valaki és mégis csak A halhatatlan ökör — Egy kétszarvu ufinaplójából — Aszód, aug. 14. Alig virradt, mikor a gazdám benyitott az istállóba és éktelen kiáltással felzavart álmomból. — Nye bogár, nye bogár, megyünk a pesti vásárra! Én nagyon megörültem annak, hogy Pestre megyünk, mert már hatéves vagyok és még nem voltam Pesten, holott sok ökör már borjú korában feljutott Pestre, Gyorsan feltápászkodtam és odaálltam a jászol elé, hogy sebtiben megreggelizzem. De a gazdám oldalba rúgott és azt mondta, hogy nincs idő a reggelizésre, mert sietni kell, hogy elérjük Gödöllőt amig hűvös van, hogy ne kelljen a napon gyalogolni. Az ut egyáltalában nem volt kellemes. Mindig a vasúti töltés mellett ballagtunk és vonatokon kívül semmit sem láttam a világból. Az egyik vonat a bagi állomáson vesztegelt és a kocsikba ökröket hajtottak be. En is be akartam szállni egy ilyen kocsiba, de a gazdám végighuzott rajtam és azt mondta,^ hogy a kocsiban úgyis állni kell és állva gyalog is elmehetünk Pestre. Én mindig hallgattam a gazdamra, mert tisztelem a tekintélyeket és mert a gazdam éppen most vágott le egy három ujjnyi vastag botot egy körtefáról Az ágon sok volt a körte, azokat az utolsó szemig a gazdám ette meg — Jó körtetermés lesz az idén — dünnyö<Te á gazdám és végigvágott rajtam az uj bottal — Az uj termés csakugyan jónak ígérkezik _ gondolta m magamban és szaporább lépésekben igyekeztem előre. Gödöllő, aug. 14 (délben). A nap magasan állt már, mikor Gödöllőre értünk. A gazdám odakötött egy cserfához és én hozzáláttam reggelim elfogyasztásához, mely cserfalevecselekedett. egyet és más Budapestért. Vass József melegen, de reménytelenül csak ennyit jegyzett meg: — Hiszen, ha Bárczy Istvánt még egyszer meg lehetne nyerni Budapest élére . . . Ilyen auspiciumok között indult volna el Vass József annakidején, hogy a budapesti városház vezéralakja legyen. A sors azonban mást akart, Vass Józsefet nem a főváros, hanem az ország élére állította. A két nagy probléma, Budapest élete és a kenyérkérdés, közül az utóbbi ragadta őt magához. A kenyérkérdés izgalmai az égig csapdostak, a kormány és a parlament tehetetlenül állottak a nagy kérdőjel előtt. A tanácskozások éjjel-nappal folytak, eredményteieniil, mig végre^ Vass József leült tárgyalni amaz említett zsidóvallásu képviselővel, akinek közgazdasági tudását rendkívül nagyra- becsiilte. A tanácskozás eredményes volt és hajnalban Vass József sugárzó arccal jelent meg a lekből állott. A gazdám levágott erről a fáról is egy ágat és én már vártam, hogy mikor jelenti be nekem, hogy milyen lesz az idei cserfatermés. Csalódtam. Ez volt életem első csalódása. Alkonyodott, mikor gazdám leoldotta a cserfáról a kötelet és visszaadta szabadságomat. Ha az emberek tudnák, mi a szabadság, sose kötnének egy ökörnek hurkot a nyakába. De ezt az ember sose fogja megtanulni, mert az ember nem született szabadságra. Mialatt ilyen problémákkal foglalkoztam, egy patakhoz értünk. A gazdám belementette kalapját a vízbe és jóízűen ivott belőle. A maradékot visszaöntötte a patakba, aztán odaterelt engem a vízhez, hogy én is igyam belőle. De én ismerem a gazdám kalapját és nem ittam. Kőbánya, aug. 15 (hajnal). Már virradt, amikor egy nagy állomáshoz értünk. Itt nagyon rossz szag csapta meg az orromat és most már biztos voltam benne, hogy Pesten vagyunk. Itt vagyok hát az álmaim országában. Milyen gyönyörű, pompás hely ez a vásártér! Amint a vagonok közt jártunk, láttam, hogy az ökröknek meg a többieknek nagy vödrökben hordják a vizet és nógatják, hogy igyanak. Megijedtem a sok víztől, de hamarosan megnyugodtam, mert láttam, hogy az ökrök nemcsak vizet, de ennivalót is kapnak. És micsoda ennivalót! És mennyi ennivalót! Soha életemben nem láttam ilyen kívánatos falatokat. Meg is kérdeztem az egyik ökörtől, hogy mit eszik? — Élősúlyt — felelte melankolikusan és tovább kérődzőit. — Élősúly? Ilyen takarmányról még sose hallottam. Mi az az élősúly? — Az élő testünk súlya. — És jó ez az étel? — Kóstold meg. Megkóstoltam. Jó volt, de nagyon sós. d bizottság előtt, amely boldog őrömmel fogadta a megoldást. Másnap este Vass József már mint közélelmezési miniszter jelent meg a pártkörben, ahol tüntető ovációval fogadták. Azóta egyik minisztérium éléről a másikra került, de ma már szinte elképzelhetetlen, hogy tagja ne legyen a kormánynak, amely mindenkor büszke erre az éleseszii, aranyszáju papra. De minisztersége, ha kimondhatatlan hasznára van is az országnak, fájdalmas veszteség a főváros népére nézve. S ahogy elnéztük, ahogy hallgattuk Gellért-fürdőbeli beszédét, nem tudtunk és sohasem fogunk tudni szabadulni a gondolattól, hogy Budapestre sohasem köszöntöttek volna rá ama négy esztendő gyásznapjai, amelyeket Wolffék inaugurál- tak, ha Vass József történetesen nem lesz miniszter, hanem odaáll a városházi többség élére és bölcsességével lefékezi a nekiszilajodott erőket, amelyek nélküle csak romboltak, de vele talán alkotni is tudtak volna. — Te szereted, ha ennyire sós az étel? — kérdeztem a kollégától. — Dehogyis szeretem. — Hát miért eszed? — Mert ízlik rá a viz. — Ennyire szereted a vizet? — Szereti a fene. De honnan veszek nagy élősúlyt, ha nem iszom meg két-három vödör vizet. — Hát minek neked a nagy élősúly? — Nem nekem kell, de a gazdámnak. Minél nagyobb az élősúlyom, annál többet kap értem. Sötét sejtelmeim támadtak. Fel akartam lázi- tani az ökröt, hogy ne egyék, ne igyék és ne rohanjon vesztébe. Az ökör lemondóan nézett rám: — Itt akarsz te forradalmat csinálni? — Nem forradalmat, csak éhségsztrájkot. — Hogyan képzeled azt, hogy az ökör nem eszik, ha előtte a takarmány? Láttál már ökröt, aki el van szánva az éhhalálra? — így is, úgy is meghalsz. Ha jóllaktál, elvisznek a vágóhidra és letaglóznak, vagy levágnak. De ha nem eszel, tán megmentheted még az életedet. — Ha már meghalni kell, legalább jóllakom. — Gondolj az emberiségre: az ilyen nagy élősúly megdrágítja a hús árát és az emberiség nyolcvan százaléka már most sem ehetik húst. — Gyűlölöm az embereket! Hogy én az emberiségért áldozzam fel magamat?! Van is eszembel Ellenkezőleg: eszem, eszem és folyton eszem, hogy minél többet igyam és minél drágább legyen a hús. És ha a hús egyszer már olyan drága lesz, hogy senki sem fog húst ehetni, akkor minket nem fognak levágni és az ökör örökéletü lesz a földön ... Egyél, testvér! Az ökörért áldozd fel magadat és ne az emberért. Beláttam, hogy neki van igaza. Leszereltem és enni kezdtem a fajom halhatatlanságáért. Lynkeusz. Vass József: Ennek a városnak élnie kell! A népjóléti miniszter éles hadüzenete a folforgatő és desti uáló irányzatoknak Ripka Ferenc szerint a fővárosi politikából ki kell kapcsolni a nagy politikát, a világnézeti problémát, a felekezeti kérdéseket és a gyűlölködést A Ripka-párt nagygyűlése a Gellért-fürdőben A Fővárosi Polgári Párt (Ripka- párt) Kelenföld-Iágymányosi szervezetei csütörtökön a Gellért-fiirdő márványcsarnokában nagygyűlést tartottak, amelyen igen nagy számban jelent meg Kelenföld és a Lágymányos polgársága. A gyűlésen ott volt V a s s József népjóléti miniszter, dr. Ripka Ferenc kormánybiztos, Z e ő k e Antal nemzetgyűlési képviselő és még igen sokan a politikai élet vezető egyéniségei közül. A gyűlést B e c s e y Antal elnök nyitotta meg, majd a fővárosi iparosok dalárdája énekelte el a nemzeti Hiszekegyet. Becsey Antal elnök üdvözölte V a s s József népjóléti minisztert, aki országos gondiai közepette is időt szakított arra, hogy eljöjjön ide és a polgárságnak a községi politikában is útirányt mutasson. Üdvözölte Ripka Ferencet, nemcsak mint kiváló közéleti férfiút, hanem mint izig-vérig budai polgárt, aki sziklaszilárdan áll a támadások és rágalmak pergőtüzében, mert tisztában van igazságával és minden páncélnál erősebben védi öt kristálytiszta lelkiismerete. Budapest polgársága néhány hét múlva az urnák elé lép. Rendkívül fontos, hogy a polgárság nyitott szemmel állapítsa meg, hogy hova kell csatlakoznia, mert ha valaha, úgy ma fontos, hogy kiket küld a főváros törvényhatósági bizottságába. Rátért arra, hogy az egyes pártok jelszónak használják fel a vallás és a nemzet fogalmát és azokat úgy tüntetik fel, mintha azok az ő kizárólagos fegyvereik volnának. Ez a párt is a valláserkölcsi és nemzeti alapon kiván az alkotó munkában résztvenni. Megállapítja, hogy a pozitív tudomány szerint is feltétlenül szükséges a vallás, mert vallás nélkül nincsen tudomány. Az egész mindenség bizonyos törvényszerűséggel épült fel, már pedig ott, ahol törvény van, kell lenni egy törvényhozónak is. A vallásnak nemcsak az iskolákban, hanem az egész közéletben, a törvényhozásban és minden téren érvényesülnie kell. Rámutatott a közélet számos súlyos bajára, amelyeket orvosolni kell. Különösen kiemelte Kelenföld és Lágymányos speciális bajait, amelyek a legsürgősebben orvosolandók ebben az egyre fejlődő és népesedő, de mégis elhagyatott városrészben. Szükség van a Duna medrének szabályozására, amely óriási területeket von el a termelés elől. Javítani kell a közlekedést, meg kell reformálni a főváros közigazgatását. Itt vannak a Lenke- uti szükséglakások, amelyek a maguk borzalmaival szégyenére válnak ennek a kulturvárosnak, de az országnak is. Alkotni kell és pedig nemcsak erkölcsi értelemben, hanem valójában is és ennek az erkölcsi és a valóságban megtörténő építkezésnek a jelszava a párt programmja. Vass József a tuEhangos választási harcról A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Vass József dr. népjóléti miniszter emelkedett szólásra, akit a nagygyűlés közönsége percekig tartó éljenzéssel és tapssal fogadott. A miniszter azzal kezdte beszédét, hogy nem kell ismertetnie a párt már amúgy is ismertetett programmját. Csupán azt hangoztatja, hogy ennek a programmnak a középitke- zések megindítására, a közigazgatás javítására és más közcélú Programm megvalósítására irányuló törekvését teljes mértékben magáévá teszi. Hangsúlyozza, hogy ő most a községi politikát csak kívülről szemléli. Idejének nagyrészét az országos politika foglalja le, mégis szükségesnek tartja, hogy időközönként kinyilvánítsa a községi politikára vonatkozó véleményét és ezzel hozzájáruljon a mindinkább feltornyosuló vitás kérdések megoldásához. Az a véleménye a
