Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-01 / 13. szám
Ára 3000 kor. Tizennégy*dk tvfolyam Budapest, 1925 április 1. 13. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 150.000 korona. Félévre 75*000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖ HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Bárczy István Hevétől volt hangos napokon át nemcsak a. városi politika, ele Budapest egész élete is. Bárczv István nagyon sokat s szépet alkotott Budapest érdekében, nevéhez sok dicsőség fűződik s hálátlan és hazug mindenki, aki megtagadja tőle az elismerés koszorúját. Nem is. tette és nem- is fogja ezt tenni soha senki, á reakció lovagjain kívül, akik időnként csak azért tépdesték .Bárczy István babérjait, hogy a maguk homlokának meztelenségét és fejük kongó ürességét leplezzék- És csodálatosképpen ezúttal Bárczy Istvánt nem múltjának dicsőségei és miem alkotóerejének jövendő reménységei állították iaiz érdeklődés középpontjába, hanem ódakqrült egyetlen poli-ikai természetű, talán ndm isi tuljelentékeuy lépése, révén, amellyel az egyik pártból kilépett és kilátásba helyezte, hogy egy másik párthoz csatlakozik. Szomorúan kell megái lapítani, hogy n nagyszerű Bárczy istvpnf eznttäl csak ilyen sivár cselekedettel vonta magára a figyelmet. Lépését é>s annak következményeit azonban még sem akarjuk és nem tudjuk lekicsinyelni. Megértjük a<zt, hogy elhagyta azt a pártot, amelynek eddig nemcsak egyik vezére, de határozottan annak legffőbb vonzóereje, igazi cégére, kirakati sze|n- zácfója. volt De nem értjük még a másik lépést, amelyet még meg nem tett, de amelyet; — mint mondják — megtenni szándékozik. Bárczy István otthagyta a Fővárosi Szabadelvű Pártot, amely pártnak csak abban az; esetben volna tét jogosultsága, ha Ripka Ferenc polgári pártjával kooperálja venné fel a választási küzdelmet és egyes, vezérei nem abban élnék ki a főváros közönsége érdekében; vélt •tevékenységükéit, hogy a főváros kormánybiztosának komoly és becsületes törekvéseit k on Irak ári r ózzák. Ez a párt elvesztette létjogosultságát abban a pillanatban, amikor egész tevékenysége) abban merül ki, hogy a polgárságot Rip.ka Ferencnek, a polgári munka megbecsülését, a polgárok jogegyenlőségét, a polgárok és munkások jobb megélhetését hirdető pártjától azzal igyekszik — bár teljesen sikertelenül — elriasztani, hogy e)z a párt végeredményben a reakció szekeréhez fogja kötni magát. Ripkának és pártjának nincs szüksége védelembe ezzel a rágalomhadjárattal szemben, amely mulatságos akkor, amikor a stzocalisták'kal masírozó szélsőbaloldlaltói származik, de amelyet felháborodással kell visszautasítani akkor, ha az a polgári szabadelvű párt egyik vezérétől származik, amely párt úgy igyekszik magát feltüntetni, mintha szintén a polgárság hatalmi túlsúlyának; megvédésére esküdött volna fel. Nem sajnáljuk tehát, ha Bárczy Litván elhagyta ezt a társaságot Egész Budapest polgársága nevében óva intjük azonban attól, hogy elkövesse ama könnyelmű lépést, amelytől az utolsó hónapokban több beszédében ő maga óvta a polgárságot. Nem egyszer hallottuk az utóbbi időben Bárczy István szájából, hogy: meg kell becsülni a munkásságot, amely ‘épitő és tetteikkel tényező tagja a főváros társadalmának, de a polgárságnak nem száll ad magát a s z o c i á 1 dl em okrata párt karjaiba vetni, amely bebizonyított a már, hogy nem termett uralomra, de bebizonyította azt is, hogy a polgárság gyengesége révén minden alkalmat megragad a hatalom egyeduralmának kézre- keritésére. Emlékezzék vissza Bárczy István azokra a megfontolt órákra, amelyekben]- ezek az aggodalmai megszülettek és ne tévéseké meg őt azi a haragos kérkedés, amellyel a iszélsőibaloldal előre dicsekszik soha el nem érendő választási sikereivel. De ne tévesszék meg őt a káprázatos Ígéretek és dicsőítések sem, amelyekre az a szélsőbaloldali tábor készségese^ hajlik akkor, amikor Bárczy István csillogó nevét viheti bele a választást küzdelembe. • Tudjuk nagyon jól, hogy elszórták lábat elé az ígéretek szóvirágait, de ne feledkezzék meg arról a múltról amely alatt nem pártok érdekében és nem Pártok üdvrivalgásai között cselekedett, hanem a széke isfő város; egész közönségéért dolgozott, odaadással, szeretettel és el nem múló sikerekkel. Nem vesztjük el hitünket abban, hogy Bárczy István .nem fogja odaadni általánosan becsült nevét kortescélokra. De egyébként sem vagyunk pesszimisták a-z elmük napok eseményeivel szemben. Bármilytfri megrázkódtatás történt is. bármennyire a széthullás jelenségei tárulnak szemünk elé, mégis az a reménységünk, hogy most érkeztünk el a pillanathoz. amely megindítja az eredményes munkát, áz egységest polgári front kiépítése érdekében. Azt hisszük, olyan- események játszódtak le, amelyek minden polgári politikusnak kötelességévé teszik, hogy papirossal és c'erznával a kezükben leüljenek és számítsák) ki az eshetőségeket. Ne építsem többé senki légvárakat, hanem fogjon össze az egész polgárság a reakció letörésére). A kilátástalan szocialistái győzelem nem törné le a reakciót, hanem uj életre keltené. Azok az urak, akiket Bárczy István most elhagyott és akik a fővárosi politikában, BuA választási harc teljes erővel megindult. Az egyik oldalon, ahol legkorábbiul kezdték meg a fölvonulást, az élen Wolff Károly sántikál. Érthetetlen, mit akar tulajdonképen ez a levi't.ézlett fővárosi vezér. Mikor felszólal a gyűléseken 'és arról beszél, hogy a lelkeket magas porréteg lepte el, akkor mindig eszembe jut, hogy ez a politikus is azoknak a sorsára jutott, akik nem alkottak semmit sem és azt hiszik, hogy a közönyösség porrétege miagától rakódik le a szivekre, nem pedig azért, mert ő maga nem tudott eirediményeket produkálni. A keresztény községi politika teljesen meddő volt. tehát természetes, hogy a választási harcokban nem sokat számit síz, hogy most teljes erővel ütik a dobót és hangzatos frázisaikkal igyekeznek a közvélemény ügyeimét magukra irányítani. A nagyközönség józan fölfogása csak ennyit kérdez: Hol az eredmény? Mit végeztetek az alatt az idő alatt, amig a hatalmas többség a kezeitekben volt? Es már ki is mondta az ítéletet, úgy hogy hozzávetőleges számítás szerint a Wolfi-párt felgföfjebb 30—35 taggal fog megjelenni a közgyűlésen. A másik oldalon szintén nem a legrózsásabb a helyzet, mért a közönség már az összes politikusokat mint többségi embereket látta a fronton és ■— bár nem is olyan intenzitással, mint Wolfftól, aki időrendben utolsónak rendelkezett a többség felett, — tőlük is joggal kérik számon: Ti is voltatok többségben és mégsem tudtátok dolgotokat úgy ^végezni, hogy ne következtek volna be a; katasztrófák! Bárczy neve az egyetlen fényes csillag, amelyhez az alkotás nemes munkája tapad. Bárczy István volt az a merész politikus, aki 300 millió aranykoronát vett fel külföldi) kölcsönkénen és invesztálta Budapest közmüveibe, Bárczy István — hírek szerint — a baloldali blokkhoz csatlakozott és ezáltal jelentős erősséget vitt magával. Bárczy nem volt ugyan vérbeli politikus, hanem tulajdonképen előkelő pozíciót betöltő magas hivatalnok, aki, mint Budapest polgármestere, ügyesen, tudta a pártpolitikusokat és ai többséget megszerezni alkotó munkájához. El tudom képzelni, hogy Bárczy István maga nem politikai organizátor és voltaképen nem is állanak mögötte választótöinegek oly értelemben, mint Vázsonyi, vagy iaj szociáldemokrata-vezérek mögött, de Bárczy neve nagy erkölcsit értéke annak a pártnak, amelyhez tartozik. Nevéhez fűződik Budapest fénykora és ha nagy alkotásai értékét az infláció egy pillanatra elhomályosította is, ma már tisztában vagyunk azzal, hogy ezek az értékek valorizálódtak és aranyban többet érnek, mint az az adósság, amelyet a külföldön csináltunk miattuk. A középső pártok sorsa most van kialakulóban. Az élen Ripka pártja halad, amely nagyszerűen kiépített szervezeteivel napról napra nagyobb tömegeket hódit. Annyi kétségtelen, hogy a szélsőséges irányokkal szemben a polgárság rokonszenve ehhez a párthoz húz. Ha azonban nemcsak a hangulatot vesszük mérvadónak, hárem a számadatokat is, akkor a következő kép bontakozik ki előttünk. Statisztikai adatok szerint az 1922aes választások alkalmával 310.000 választó szavazott le Budapesten. A legújabb listák szerint a választók száma nem lesz 300.000: jelenleg 236.000 biztos választó van és még néhány ezer, ezeknek a sorsa azonban bizonytalan, mivel a köz- igazgatási bíróság dönt afelett, hogy föl vehetők-e a dapesit kommunális életébcjn eddig semmi szerepet nem játszottak, egymagákban porszemnyi jelentőségűek. Csak az egységes polgári front lehet az-, amely letöri a reakciót és amely megóv egy újabb szocialista kísérletezés szomorú veszedelmétől. Az elmúlt napok eseményei csak erről győzhetnek mete- ben miniket és miután Budapest polgársága is ezt vallja, a polgári politikusoknak is félre kell te in ni ök minden hiúságot, mindlen egyéni érdeket, sőt mindem sértődöttséget és a nagy cél létdekében, a, polgárság békéje, a polgárság munkája érdekébeüt; egyesülni kell. választói listák függelékébe. Ha azonban a 286.000 szavazót minden hangulat nélkül, csupán a számadatok alapján — az 1922-es adatokat véve alapul — felosztjuk a szocialisták, demokraták 'és liberálisok és a Wolff-pártiak közt, okkor azt kapjuk, hogy a 250 fővárosi bizottsági tag közül 90 szociáldemokrata, 62 demokrata, 23 liberális és a többi 75 Wolf- párti. Ez az eredmény áll elő. ha tisztán matematikailag vesszük az 1922-ben leadott szavazatok számát és fölosztjuk a megválasztandó 250 bizottsági tag között. Ez az oka, hogy Baracs Marcell már 1922-ben a közgyűlése« hangoztatta, hogy WofH Károly nem képvl- viseíl Budapest többségét, aminthogy nem is képviselte, azonban a dolog természete szerint, miután a közgyűlés törvényesen meg volt választva 1923 december 31-ig, dacára annak, hogy nem képviselte a többséget, mégis, csak a többségi1, jogot gyakorolta wJ. város élén. A fájdalmas az egészben az, hogy nem helyesen nem okosan, nem reálisan gyakorolta a hatalmat, mert a csillogó frazeológia még nem elegendő arra. hogy a közönség politikai igényeit kielégítse. A helyzet tehát csak romlott 1922 óta és azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy az 1922-es választók számaránya, amelynek alapján Wolffék portáján 75 bizottsági) tag jutott mandátumhoz, nincsen meg és legföljebb 30—35 bizottsági tagot fog magának a Wolff-párt erős agitációval megszerezni. Ami at közgyűlést illeti, bármiként alakul is ki a helyzet. semmiféle körülmények közt sem szabad a közgyűlésen nagy világnézeti harcoknak lefolyótok. Természetesen nem lesz lehetséges megakadályozni azt, hogy a baloldali blokk részéről beküldött fővárosi bizottsági tagok ne támadják és ne kritizálják azt a szerencsétlen politikát, amelyqt Wolff folytatott. Az első időben persze Wolffnak még lesz alkalma világnézeti kérdésekről beszélni, ez azonban nem fog soká tartani, mert az élet parancsolóan követeli, hogy a főváros közigazgatási és közüzemi problémáival foglalkozzék a közgyűlés 'és. természet szerint a hólyag-politikusok helyett csak azok jutnak majd szóhoz, akik ismerik a tényeket, ismerik a közigazgatás és a közüzemek összes alkotó elemeit és ezekben a vitákban Wolff vezér már nem fog résztvenni, mert hiszen egy világnézeti“ politikusnak nem lehet leereszkednie a kéményseprés, szeméthordás, gáz- világitás és egyéb földi anyagiasságok tárgyalására és igy éppen olyan jelentéktelen szerepet fog játszani a közgyűlési teremben, mint most a nemzetgyűlésen. Ennek magátólértetődö következménye az lesz, hogy a vezér mellől elhullnak a katonák és az a 30—35 ember, aki vele esetleg még be tudott jutni a közgyűlésbe, másfelé orientálódik, olyanok felé, akik dolgozni és alkotni tudnak, akiknek van politikai jelenük és biztosan politikai jövőjük is. A következő közgyűlésnek sürgősen jóvá kell tennie azokat a mulasztásokat, amelyeket Wolff tehetetlensége okozott. Sürgősen rendbe kell hozni a külföldi adósságok IliSiPslltlifolBiosKilyiliiHÉilonyii A „Fővárosi Hir’ap“ számára irta: Ereky Károly
