Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-16 / 50. szám
2 Budapest, 1925 december 16. • » * Az üzemek ügye valahogy ólomlábon jár. Az üzemvizsgáló bizottság jelentése alapos és szép munka, amelyet azonban természetesen körül kell bírálnia a törvényhatóságnak. De lassan megy a dolog, ami még nem volna túlságos baj, ha ez az alaposságot is jelentené. Ám a pénteki pénzügyi bizottsági ülésen nagyon furcsa kérdéssel találkoztak. Bródy bizottsági tag ugyanis azt a kérdést intézte az illetékesekhez, hogy tulajdonképen hát hány üzeme is van a fővárosnak és kik állanak azo'knak élén. Nagyon furcsán hangzik ez a kérdés, meri mi azt hittük, hogyha egyszer már egy nagy vizsgálatot tartottak, akkor legalább azzal tisztába jöttek, hogy hány üzemük van, kik vezetik és kik ellenőrzik. Megdöbbenve kérdezzük, hogy még ennyire sem jutottunk volna el? Vagy talán suba alatt működő titkos üzemei vannak a fővárosnak, amelyeknek létezését. még az üzemvizsgáló bizottság előtt is eltitkolták? És talán olyanok is vannak, amelyekről a tekintetes tanács sem tud? Ezeknél a kérdéseknél valószínűleg csak a válasz lesz érdekesebb. Ráémek-e ücsörögni a munkanélküliek, vagy sem, ez a kérdés talán mégsem lehet probléma. Az egyik bizottságban a szocialista szónok az ellen akart orvoslást keresni, hogy a munkanélkülisegélyek kiosztásánál ne ácsóróg- tassák a munkásokat. A jobboldal egyik oszlopa azonban könnyelműen és meggondolatlanul vágta oda, hogy: „hiszen ráérnek“. Azt hittük, hogy az a szociális szellem, amely a városházán ébredezni kezd, a jobboldalt, amelynek számos tagja keresztény- szocialistának vallja magát, szintén megfogta egy kicsit. De ügyiéit szik, ez nem igaz. ,4 jobboldalon még mindig nincs meg a munka tisztelete és a munkás megbecsülése. Minek magyarázzuk hát nekik azt, hogy a 'munkanélküliségély még nem jelenti az éhenhalás ódiumát? Nem, a munkanélküli- segély legfeljebb késlelteti az éhenhalást. Munkanélkülisegély mellett még mindig kell dolgozni is, minthogy a munkanélküliség sem jelenti azt, hogy a munkanélküli munkás ölbe- teszi a kezét. Ma ölbe tenné a kezét, biztosan éhenhalna. Apró, kisegítő munkák, apró, kisegítő falatok és csűrranó-cseppenő papírezresek tengetik az életét. A, munkanélküli- segély csak a gondoknak egy-két napra való levétele a munkanélküli munkás válláról. Budapest törvényhatósági bizottságához méltatlan, hogy ilyen megértés nélkül, hogy ilyen brüszken kezelik a munkások szomorú sorsát. Az orvosok, akiket saját hibájukon kivid bocsátott el a főváros, most talán egy darabka kenyérhez jutnak azáltal, hogy a főváros uj iskolai egészségügyi intézményt alapít: A pénzügyi bizottság legalább méltányosnak találta, hogy azt a kis karaj kenyeret, amelyet ez az intézmény jelent, a becsületes munka ellenében a bűntelen és ma szűkölködő orvosok közi osszák széjjel. Mindenki tökéletesen helyesli ezt és megnyugvást kelt, ha majd ezek az intelligens, tanult és jól bevált emberek nem fognak nélkülözni. De Budapest közönsége hangosan követelj, hogy ez a kis pótkenyér, amelyet most a régi állás helyébe nyújtanak, ne legyen minden. Ezek az emberek nemcsak a kenyerüket vesztették el, hanem elvették tőlük igen sok esetben a becsületüket is. Ezt is keresik és ezt is követelik vissza. A pótkenyér tehát ne legyen egyenlő a revízióval. A revíziónak is vissza kell jönni, mert az ok nélkül elüldözött orvosok úgy gondolkoznak, hogy a kenyér sem jóizü az elrabolt becsület nélkül. Halálos ítéleteket hoz a főváros pénzügyi gazdálkodása Súlyos válságban a mozi és kávéházi ipar A főváros 12 tagú kigondoló bizottsága éjjel-nappal azon töri a fejét, hogy a főváros jövő évi költségvetésében mutatkozó 17—18 millió aranykoronára rugó deficitet hogyan tüntesse el. Természetes, hogy egész tevékenysége uj adónemek kieszelésében merül ki. mért arról szó sincsen, hogy más ötletet is termelni tudnának, mint újabb és újabb adókból előteremteni a deficitet. Nem irigyeljük a bizottság sorsát. ment könnyen elképzeljük, hogy micsoda nagy megerőltetésekkel jár uj adókat kieszelni egy oly városban1, ahol már mindent megadóztattak. Az uj adótervek között szerepel a rádió- és a telefonadó. A rádió még meg se honosodott nálunk s máris adóterhekkel akarják megnehezíteni a terjeszkedését. A telefon rossz, de ha jobb lenne, még akkor is drága lenne azért a díjért, amelyet ma fizetünk. Az utolsó hónapokban néhány ezer állomást kapcsoltak ki a forgalomból, mert a senyvedő ipar és kereskedelem mellett sokan nélkülözhetik a telefont. Az ipar és kereskedelem ma sem mutatja a javulás jeleit és biztosra vehető, hogy az esetleges uj fővárosi -telefonadó újabb néhány ezer telefonállomást fog áldozatul követelni. A kigondoló bizottság tehát valóságos vészbíróság, mely halálos Ítéleteket hoz közszükségleti intézmények és berendezkedések felett. A halálraítéltek jajgatása hallatszik ki abból a tanácskozásból, amelyet a budapesti tuoziíulajdonosok tartottak néhány nappal ezelőtt. Ezen a tanácskozáson a moziipar szomorú sorsa került szóba és a panaszok mind. arról szólották, hogy a moziipar nem bírja ki a nagy terheket, fia. e terhek nem enyhülnek. könnyen megtörténhetni hogy a közeli hetekben hetven kisebb és közepes mozi helyiségeit bezárják. Értesülésünk szerint a kismozisok az elmúlt vasárnap tüntető üzembeszüntetést akartak rendezni, de mértékadó helyen leintették őket azzal az Ígérettel, hogy terheiket könnyíteni fogják. line, ez az eredménye annak az intézkedésnek, amely 3000 koronát vetett ki minden .jnéter külföldi filmre, hogy abból magyar filmipart, teremtsen elő. A hetven pusztuló mozi alaposan keresztülhúzza ,a> filmrendelet számításait, mert nehéz feladat filmipart teremteni ott. ahol a legképtelenebb sanyargatásokkal romlásba döntik a moziipart. De nemcsak a filmadó, hanem a vigalmi adó is bénítóan nehezedik a mozi- iparra. Az érdekeltek hiába kérték ennek az adónak mérséklését és hiába mutatták ki, hogy a mérséklés inkább haszonnal, mint veszteséggel járna a fővárosra nézve: a főváros megmaradt eredeti álláspontja mellett és a mozisok vigalmi adóját nem szállította le. A vigalmi adón kívül igen nagy tehertétel úgy a mozisok, mint a kávésok, vendéglők és mulatók b ud.get j ében a rendőri ügyeleti dijak horribilis volta. Ezek az üzemek a rendes rezsiköltségeiken kívül oly magas rendőri ügyeleti és engedélyi dijakat fizetnek, amelyek egyáltalában nem állnak ma arányban napi bevételeikkel. A dijak az egyes helyiségekben naponta meghaladják az egymillió koronát, amivel szemben megtörtént, hogy az egyik mulató egész éjszakán át mindössze hét feketekávét adott el 117 ezer korona értékben. Természetes, hogy az érdekeltek nem tűrik panasz nélkül ezeket a terheket. Legutóbb is értekezletet tartottak, ahol megállapították, hogy fölösleges minden mulatót, még a legkisebbet is, egész csomó rendőr éjszakai felügyelete alá helyezni és elég lenne Becs és Berlin példájára a mulatókat körzetekbe osztani, úgyhogy egy-egy körzetnek jutna annyi rendőr, amennyi ma egyetlenegy mulai- tóra esik. Ha ez megvalósulna, egy egész körzet viselné azokat az ügyeleti dijakat, amelyeket ma egy másod- vagy harmadrangú mulatónak kell viselni. A szórakozóhelyek tulajdonosai egyébként a polgár- mesternél is deputációztak és arra kérték, hogy elviselhetetlen terheik mérséklésén hasson közre. Jól tudjuk, hogy ez a bécsi és berlini mintára életbeléptetett reform még nem változtatná meg máról holnapra a helyzetet, de a terhek könyitését végre mégis me^r kell valahol kezdeni és folytatni mindaddig, amíg ezek az üzemek valamelyes erőre kapnak, hogy tovább is eltengődhessenek. Semmivel sem rózsásabb r a budapesti kávésok helyzete. Köztudomású, hogy az utóbbi hetekben több olyan kávéház omlott össze, amelyeket alig néhány hónap előtt a legnagyobb fényűzéssel rendeztek be. Nem a fényűzés, hanem a'látogatottság hiánya okozta ezeket a katasztrófákat. Budapest középosztálya, amelyből a kávéházi közönség rekrutálódik, nem bírja ei- a magas kávéházi árakat, aminek az általános drágaságon kiviil a t ö m é r d ek adó az okozója.. A budapesti kávés huszonegyféle adót fizet, amiből igeu tekintélyes rész jut a főváros pénziárába. Budapest tehát az exisztenciák tönkrejuttatásával akarja rendbehoziil a maga háztartását, ami igen elhibázott, pénzügyi politika, mert ott, ahol az adóalanyok tönkremennek, a város maga sem virágozhatik föl. Úgy látszik különben, hogy ez a felvirágoztatás nem, is szivbéli ügye a főváros pénzügyi intézőinek. így sorban egymás mellé állítva az okokat és okozatokat, szinte szemléltejővé tettük, hogy a főváros pénzügyi gazdálkodása mily végzetes hatással van Budapest gazdasági életére és végső eredményében Budapest fejlődésére. Ilyen intézkedésekkel exisztenciák omlanak össze, egész iparágak mehetnek tönkre. Több óvatosságot és lelkiismeretességet kérünk hát!
