Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-16 / 50. szám
Tizennegyedik évfolyam Ara 3000 kor. Budapest, 1925 december 16. 50. szám. (• 1 í IMI i f - Ti i í • mMllMül-lllbüU uirnnHnimii-mimnaw-wi--roiuidihatHainniiiHiüaUn Előfizetési árak: Esrész évre 20 pengő = 250.000 kor. Félévre 10 pengő = 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP , - __^ . _ _ Megjelenik minden szerdán* VÁ ROSI. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁG! HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postaiak, csekk-számla : 40.424 Telefon: 137—15 szám Budapest erkölcseiről nagyon súlyos kritikát mondtak a héten a nemzetgyűlésen. Jobbról és balról találtak kifogásolni valót Budapest moralitásán. A szociáldemokratapárt egyik vezéralakja azt követelte, hogy az iskolák környékét tisztítsák meg az utcai nőktől és a leánykereskedelem elleni küzdelemre adjanak nagyobb összeget. A fajvédő velleitásu kereszténypárti honatya viszont sok túlzással azt panaszolta, hogy Budapesten minden második házban találkahely van, az iskolák közelében pedig nyilvános házak burjánza- nak. Rakovszky Ivánnak, a kormány konzervatív gondolkodású belügyminiszterének kellett megvédenie Budapest erkölcseit, amelyek körül tényleg vannak hibák, de amelyek talán mégsem olyan sötétek, mint a jobboldali szónok festette. Örömmel kell üdvözölni, hogy a belügyminiszter talált mentséget Budapest erkölcseinek védelmére, mert láttunk már olyan belügyminisztert is, aki a miniszteri székből Budapest erkölcseit azért tartotta leromlottnak, mert egy nagy magyar írónak színpadi művét, amelyet az ország határain túl is megbecsültek, tetszéssel fogadta a szinházbajáró közönség. Be kell vallanunk, hogy vannak olyan hibák, amelyekre a nemzetgyűlés bal- és jobboldali szónokai hivatkoztak. Ezek a hibák azonban ma csak azért nem oldhatók meg, mert nincs lakás és mert nincs pénz. Budapest erkölcsei semmivel sem állanaik alatta az általános világvárosi erkölcsöknek. Sőt, azt kellene mondanunk, hogy a nagy szegénység, amely Budapest fölött uralkodik, nem abban az. erkölcstelen tombolásban éli ki magát, amelyet például Berlinben látunk, hanem inkább öngyilkosságokban és félelmetes családirtásókban csapolódik le. Nagyon helyes, ha a honatya urak érdeklődnek Budapest erkölcsei iránt. Fájdalmas az lenne, ha Budapest erkölcsei az ország határain túl váltak volna hírhedtekké. Az a tobzódás, amelyről Berlin és Becs csak a közelmúltban is hírhedtek voltak, nincs meg Budapesten. A világsajtó egy időben szenzációs cikkek áradatával volt tele arról, hogy milyen erkölcsi leziillöttség uralkodik Bécsben. és Berlinben. A tánclokálok izzó őrülete, a bárok orgiái, a kokain- és morfiumbarlangok szörnyűségei csak igen kismértékben jelentkeznek Budapesten és ezek is talán csak halvány, jelentéktelen utánzatai a nyugatibb világvárosok moralitás nélküli életének. A világsajtó pellengérre állította Berlint és Bécset, de Budapestet nem. Budapestről — és ez nagy örömünkre szolgál — egészen más tudósításokat olvasunk. Éppen most írja az egyik nagy holland lap, hogy követni kell Budapest példáját. Vájjon miben? Éppen ez az érdekes. A nagy holland orgánum, a világ egyik legnagyobb és leggazdagabb lapja, példaképen állítja oda Budapestet és elmondja olvasóinak azt a meglepő felfedezést, hogy a hó Budapesten is esik, de ott a város eltakariítatja a havat. Vezércikk szól arról, hogy Budapesten, ahogy a hó leesett, rögtön nekifognak a munkások a hó eltakarításának. A világ nagy városaiban csak hókaparógépek vannak, emberi kéz nem bíbelődik ilyesmivel. Budapesten éjjel ha esik, — mondja a holland lap — reggelre csak egy-egy homokbucka várja a dolgukra sietőket. „Igaz, hogy azután Budapest Osztendébe siet kölcsönért, de bárcsak Amsterdam is ezt tenné és ne hagyná hónapokon át járdán, utcán a megfagyott hótömeget." Nagylelkű öröm olvasni az ilyesmit és talán nem is kell külön helyreigazítani a nagy holland lap ama tévedését, hogy Budapest a hó eltakarítására elköltött összegek miatt sietne Osztendébe kölcsönért. Megcsináljuk mi ezt a magunk erejéből is. A holland városban ismeretlen fogalom a házmester és a vice, akik legalább egynegyedrészben ingyen és bérmentve végzik el Budapesten a hótakaritás munkáját. így is töméntelen pénzbe kerül a budapesti téli utca tisztántartása. De külföldi kölcsön emiatt mégsem kellene. A külföldi kölcsönből a múltban iskolákat, kórházakat és középületeket emeltek, amelyek előtt most külföldi kölcsön nélkül takarítjuk el a havat. De hiszen a hollandusok maguk is azt mondják, hogy inkább Amsterdam is menne kölcsönért Osztendébe, viszont azonban olyan rendben tartaná az utcáit, mint Budapest. Nagy dicséret ez azoknak a férfiaknak, akik Budapest köz- tisztasága felett őrködnek és akik — el kell ismerni —< szinte órányi késedelem nélkül megszabadítják. a budapesti utcát a fehér közlekedési akadálytól. Budapest közönsége nagy megelégedéssel veszi tudomásul, hogy ilyen vonatkozásban emleget bennünket a világsajtó. Ne mondja senki, hogy jelentéktelen dolog miatt ért bennünket ez a külföldi dicséret. Itt nem a hóról, hanem Budapest köztisztaságáról, Budapest közegészségügyéről van szó. Ha vannak hibák, ha vannak mulasztások ezen a téren, akkor az mind csak pénzhiányra ve- I Rakovszky Iván belügyminiszternek ama leirata körül, amelyben az állandó üzemellenőrzőbizottság létesítését kívánatosnak tartja, mindinkább kezdenek elcsöndesedni a hullámok. Kiderült ugyanis, hogy minden aggodalom abból keletkezett, hogy egyes várospolitikusok sem a belügyminiszter leiratát, sem pedig a belügyminiszter intencióit nem ismerték. Ripka Ferenc főpolgármester annakidején sietett megadni a kellő felvilágosításokat, de beleszólt a vitába maga Rakovszky Iván belügyminiszter is, aki a parlamentben, a belügyi tárca tárgyalása során mondott beszédében részletesen foglalkozott a kérdéssel. A belügyminiszter beszédének ezt a rendkívüli fontosságú részét a napilapok röviden és zavarosan közölték. A Fővárosi Hírlap abban a tudatban, hogy a belügyminiszter beszéde tökéletesen megnyugtatja a kedélyeket, multheti számában szószerint való szövegében hozta a miniszteri nyilatkozatot. A beszéd megjelenése óta felmerült jelenségekből következtetve megállapíthatjuk, hogy a Fővárosi Hírlap tényleg el is érte célját. Azok a várospolitikusok, akik nem hallhatták R a k o v s z k y Iván belügyminiszter beszédét, a Fővárosi Hírlapból ismerték meg annak helyes és teljes szövegét. Ez a helyes szöveg pedig mindenkire teljesen megnyugtató módon hatott. Azokban a pártkörökben, amelyekben várospolitikusok szoktak találkozni, élénken pertraktálták a belügyminiszter nyilatkozatát, amelyből elsősorban kiderült az, hogy a belügyminiszter semmiféle bizottság felállítását el nem rendelte, hanem csak közölte a fővárossal, hogy, mint a székesfőváros vagyonfeliigyeleti hatósága, a maga hatáskörében kötelességének szakszerű telj esithetése céljából szakemberekből álló bizottságot kiván alakítani. Ebben a leiratban felvetette a törvényhatósági bizottság előtt a miniszter azt az eszmét, hogy mivel a kormánynak és a fővárosnak közös érdekei vannak, nem volna-e helyes egy közös bizottságot alakítani, amely azután a miniszternek is tanácsadó és véleményező szerve lenne és ugyancsak véleményező és tanácsadó szerepet töltene be a székesfővárosnál is. Belátták a várospolitikusok azt is, amit a miniszter szintén hangoztatott, hogy az aggodalmaskodók olyan veszedelmeket is láttak, amelyek egyáltalában nincsenek. Arról volt szó, hogy a többség a bizottságban a miniszternek volna biztosítva. Ezzel szemben a miniszter parlamenti beszédében megállapította, hogy a tagok száma nincs is az átiratban megállapítva, mert ezt a későbbi tárgyalások számára tartotta fenn. Megnyugvással vették a miniszternek azt a kijelentését is, hogy közte és a székesfőváros között semmiféle konfliktus el nem képzelhető, ö a fővároshoz mindössze egy kérdést intézett és a fővárosnak joga van erre a kérdésre nemmel válaszolni, de neki is joga van arra, hogy lemond a maga joghatósága egy részéről, mert ez a főváros javára lehet és belenyugszik abba, hogy ez a tanács, amely neki fog előterjesztéseket tenni, felerészben autonóm szervekből álljon. zethető vissza. De a budapesti polgár mégis büszkén gondolhat arra, hogy az ő városát példának állítják oda a nagy világvárosok elé. Emellett a dicséret mellett elveszik az a gáncs, amellyel Budapestet a nemzetgyűlésen illették. Az erkölcstelenség, amelyet lakás és pénzhiány miatt ma még nem lehet teljesen eldugni az utca elöl, nem vergődött olyan szomorú hírre, hogy az ország határain túl is tudomást vettek volna róla. De tudomást vettek a rendről és tisztaságról, amely Budapest utcáin uralkodik. A mérleg kedvező, de nem való arra, hogy elbizakodottá tegyen bennünket. I Csak lelkesítés lehet arra, hogy a külső dicséret fokozása mellett ne adjunk okot a belső gáncsra se. Mindenki teljesen méltányolja a miniszternek ama kijelentéseit is, amelyek arra vonatkoznak, hogy nincs nagyobb hiba, mint hogyha a ^gazdasági kérdésekbe, mint amilyen a fővárosi üzemek kérdése is, politikát vegyítenek. Megnyugtatónak mondották a miniszter ama szavait is, amelyek szerint az autonómiának és a kormányhatalomnak közös céljai és közös kötelességei vannak és sohase fog az ország előnyére válni, ha az autonómiát a kormánnyal szembeállítják. Az állandó üzemi bizottság felállításának kérdése körül felmerült aggodalmak ilyenformán minden vonalon elültek. Alkalmunk volt ebben a tárgyban kérdést intézni Ripka Ferenc főpolgármesterhez, aki a következőket volt szives mondani a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Örömmel látom, hogy a kedélyek megnyugodtak. Tényleg nem is volt ok arra, hogy a belügyminiszter ur leiratával szemben bárkinek is aggodalmai támadjanak. Amikor a legelső ellenvetések elhangzottak, siettem minden utón megmagyarázni, hogy a miniszter ur intenciója minden lehet, csak az nem, hogy a főváros autonómiájába avatkozzék bele, vagy hogy egyenesen abból a maga számára szándékozzék valamit elvenni. Hiszen éppen az ellenkezőről van szó. A belügyminiszter ur akarja a maga jogkörét némileg' megosztani a közös, harmonikus és eredményes munka érdekében a főváros autonómiájával. Már legelső nyilatkozatomban is, amelyet ebben a tárgyban tettem, siettem leszögezni, hogy a belügyminiszter ur semmit sem akar a fővárosra ráoktrojálni, hanem előzékenyen és- figyelmesen a főváros autonómiájával szemben, közölte azt az életrevaló tervét, amely kitünően alkalmas arra, hogy a főváros üzemeit tökéletesen lehessen ellenőrizni és hogy az üzemek adminisztrációjában a legteljesebb takarékosságot lehessen elérni. A belügyminiszter ur a saját maga számára akar létesíteni egy szervet, amely kiválasztott szakemberekből állván, segítségére lesz a miniszternek abban, hogy vagyonfelügye- leti jogát minél tökéletesebben gyakorolhassa. Ebbe a szakbizottságba invitálja a miniszter ur a főváros autonómiáját és ma már minden reménység megvan arra, hogy ezt a meghívást a főváros törvényhatósági bizottsága el is fogja fogadni. Meggyőződésem, hogy a belügyminiszter ur parlamenti beszéde és az én felvilágosításaim után teljesen tisztán áll most már a városházi pártok előtt a jószándék, amely a belügyminiszter urat javaslatának megtételében vezérelte. Rakovszky belügyminiszter leirata már nem izgatja a városházi kedélyeket Fipka Ferenc főpolgármester reméli, hogy az üzemellenőrző szakbizottságot a belügyminiszter intenciói szerint fogják összeállítani
