Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-11-11 / 45. szám

Budapest, 1925 november 11. 5 0 4# Uj fökapitánysági épüíetst kivan a főkapitány és a főváros közigazga­tási bizottsága sietett a kívánságot teljesi- teni, felirt a belügyminiszterhez az uj fő- kapitányság építése érdekében. Kétségkívül helyesen cselekedett a közigazgatási bizott­ság, mert végre is a főkapitány kívánságának támogatása nem kerül a fővárosnak egyetlen fillérébe se. Ám maga a belügyminiszter is valószínűleg teljesen tisztában van azzal, hogy a főkapitányság épülete ma már nem tartozik a legmodernebb hivatali helyiségek közé. Az apropó pedig, amiért a főkapitány uj főkapitánysági épületet kíván, az volt hogy a rendőrségen sorba kell állani az er­kölcsi bizonyítványokért. Ki kell jelentenünk, hogy mi is határozottan pártján állunk az uj főkapitányság építésének, de meggyőződé­sünk, hogy az erkölcsi bizonyítványok | ügyét enélkül is rendbe lehetne és rendbe is kell hozni. Az adómorálról először Hegedűs Lóránttól hallottunk, aki az angol adómorál szépségeit 'csillogtatta meg a magyar adófizető előtt. Most legújabban a kitűnő Harm Arnold, a legkiválóbb adó­szakértők egyike siránkozott azon, hogy az istenért, ne öljék meg a még embrionális ál­lapotban lévő magyar adómorált azzal, hogy semmi áron' nem akarnak hinni a sze­gény adófizetőnek. Szó, ami szó, az adó­morál nagyon kényes história és nagyon ne­héz ahhoz hozzányúlni. Hiszen csak egyetlen egyszer kell valakit gyanúba fogni, hogy az adóbevallása hamis, amikor az becsületesen bevallotta i jövedelmét. Az ilyen embertől ugyan többé fináncék becsületes vallomást kapni nem fognak. Harm Arnold szavaiból pedig boldogan értesülünk, hogy legalább embrionális állapotban van már az adómorál, sajnos csak a pénzünk hiányzik még hozzá, hogy az adómorálunknak megfelelően fizetni is tudjunk. A kártyakPubok siralomházban ülnek. Miközben a poént örök elkeseredetten rakják zsetonjaikat, sohasem tudják, hogy nem fogalmazzák-e már a bel­ügyminisztériumban a halálos ítéletet. Egy­előre azonban vígan folyik a játék, sőt ma l már odáig mentek, hogy az egyik ilyen no­tórius kártyabarlangban a detektívek megta­lálták a razzia alkalmával azt az írógépet is, amelyen a rendőrséget rágalmazó név­telen levelet írták. Azzal vádolták a detek- tivcket ezekben a levelekben, hogy egyes klubokban nem laftcmak razziát, mert meg vannak fizetve. Ennek a kiderítésére tény­leg nagy szükség volt, mert most már egé­szen tisztán állhat ci közönség előtt, hogy a kártyaklub közönséges üzlet. Üzlet, amely fél a konkurrenciától. Bemószerolja tehát a konkurrenst,, hogy tartsanak ott is í razziát. szopogasson | ««a «• r köhögés ellen Szent István gyógy» mert e tiszta Szent István ma­látakivonatból készült kiváló nyálkaoldószer enyhiti a lég­zőszervek lobos bántalmait. Ripka főpolgármester a közgyűlési botrányok ellen Ki kell küszöbölni az apró személyi csetepatékat A szerdai közgyűlés izgatott hangulata átszállt a közgyűlés pénteki folytatására is és valósággal botránnyá fokozódott. Azokat a jeleneteket, ame­lyek a pénteki közgyűlésen történtek, az összes po­litikai pártok komoly elemei nagyon elitélik. Már a pénteki közgyűlés alatt konstatálták, hogy akkor, amikor Fényes László személyes térre vitte át a közgyűlési harcot, a d e m o k r a t i k u s 1) 1 o k k polgári ele m e i közül többen elhagy­ták a közgyűlési termet, mert nem a k.a r t a k a s s zu s z-1 á 1 n i a közgyűlés nívójának leszállításában. A botrányos jele/metek elmúltával egyébként a baloldali társalgó­ban gyűltek össze a demokratikus blokk tagjai, akik­hez több Ripka-párti bizottsági tag is csatlakozott, majd később megjelent közöttük maga Ripka Fe­renc főpolgármester is. A főpolgármester itt a tár­salgóban megismételte azt a felszólítását, amelyet úgy a szerdai közgyűlés megnyitásakor, mint a pén­teki közgyűlés folyamán az ülésteremben is megtett. —- Végtelenül sajnálatosnak tartom, — mondta a főpolgármester, — hogy az izgatott je­lenetek állandóan megismétlődnek, sőt amint az ma történt, valósággal botránnyá fajulnak. Ahányszor a pártok vezetőivel összeülünk, hogy nagyfontosságu kérdésekben egyazon plattformra hozzuk a pártok véleményét, ez minden, akalom- mal sikerül is. Annál sajnálatosabb, hogy a plé- numban, a nagyközönség színe előtt, elintéződnek ugyan a ngyfontosságu kérdések, de egyesek mel­lékvágányra siklónak ési megfontolatlan kijelen­tésekkel vagy közbeszólásokkal \a botrány mag­vált hintik el. Szinte törvényszerűvé vált, hogy a város életérdekeit mélyen érintő nagyfontosságu problémák elé senki sem állít gátat, ellenben csú­nya kis személyi csetepaték, vagy a múltnak fölösleges felhány forgása izgatja fel a kedélyeket. Meggyőződésem, hogy ez a közgyűlés munka­képes, de ennek egy feltétele van és ez az, hogy a pártvezérek fegyelmet tudjanak tartani híveik között. Ha ez igy tart, ahogy a mostani két köz­gyűlési napon tapasztaltuk, merő képtelenség al­kotómunkát végezni. A közgyűlés ebben az izzó levegőben, ebben a forrongó hangulatban nem tehet eleget a rája váró óriási feladatoknak. Itt az ideje, hogy a szenvedélyek lecsillapodjanak és a személyes torzsalkodások kiküszöböltesse- nek. Hiszen a személyes összetűzések legtöbb­ször nem is a városi ügyek körül fakadnak. Poli­tikai és közéleti dolgokat dobnak egymás sze­mére ahelyett, hogy a város lakosságának érde­keit méltóan képviselnék. Meg kell tanulni végre és ehhez alkalmazkodni kell, hogy ezeket az ügyeket a közgyűlési teremben elintézni nem sza­bad, hiszen mindezeknek megvan a maga fó­ruma. Mindent a maga helyén és a maga idejé­ben kell elintézni, tehát a főváros közgyűlési ter­mében tessék a főváros lakosságának érdekében minél nagyobb, minél becsületesebb és minél ér­tékesebb munkát végezni. A községi élemiszeriizem tevékenységét sokkal nagyobb jelentőségűnek tartjuk, semhogy ne ös~ mernök kiöte 1 ességünknek védelmére kelni minden igazságtalan támadással szemben. Az üzem termé­szete hozza magával, hogv vauinak nyílt és alat­tomos ellenségei, akik veszedelmes verseny­társat látnak az élelrniiszerüzieimben. Ez az üzem a főváros közönségének ellátására alakult s amikor ezt a feladatát a legkényesebb igények kielégítésé­vel teljesiti, sok olyan exisztencia clrkulusait za­varja, amelyek nagy vagyont gyűjtöttek abból, hogy a főváros piacán hatalomra tettek szert. A Fővá­rosi Hírlap legutóbbi száma azokkal a rejtett tiiszurásokkal foglalkozott, amelyeket csak az ava­tott szemlék ismertek: fel a [fővárosi üzemek meg­vizsgálására kiküldött bizottság jelentésében. De vaunak ennél hangosabb panaszok- is, amelyek a vidéki piacokon hangúnak el és azt ki­fog á ,s o 1 j á k„ hogy a fővárosi élelmi- szerüzem árt a pesti és vidéki élelmi- 's z e r k e r e s. k e d ő k n e-k. Valószínű azonban,, hogy ezek a panaszok jogosultak és az élelmiszerüzem csakugyan befolyásolja a piaci árak kialakulását. De miit jelent néhány száz ember panasza, ott, ahol százezrek dicsérik, magasztalják az üzem áldásos működését? Kezdjük a vidéki városok panaszaival. A községi élelmiszerüzem, hogy hivatásának megfelel­hessen a fővárosban, vidéki kirendeltségeket létesített, amelyek közvetlenül a termelőktől szerzik be az árut és kikapcsolván a közvetítő kereskedelmet,, annyi­val öles ó b b a, n juttatják el az árut a közönséghez, ameinnyi a k ö z v e t i tő ke­reskedelemnek lenne a haszna. Mikor Halason megalakult ez a kirendeltség. Schnei- derék, az ottani libabárók minden erejüket és befolyásukat felhasználták arra, hogy az üzem tevékenységét megák a- dályózzák, sőt lehetetlenné1 tegyék. Tudni kell ugyanis, hogy a halasi libabárók egyedüli uralkodói voltak az ottani piacnak. Minden libát, szárnyast ők vásároltak össze és külföldre szállították. Hogy az élelmiszerüzemet kompromittálják a termelők előtt, embereikkel azt a hirt terjesztették, hogy a fővárosi üzem csak egy-két hétig marad Halláson, aztán beszünteti a vásárlásait. A hír terjesztésének az volt a célja, hogy a termelőket elriassza az ü z e m tö 1. A libabárók ugyanis arra számítottak, hogy a termelők egy-két hét miatt nem teszik ki miaguikat annak, hogy megszakítva az összeköttetést a libabárókkal, két hét múltán, amikor a fővárosi élelmiszerüzem kivonul a városból, minden összeköt­tetés nélkül álljanak a piacon és ne adhassák: el áruikat. De az élelmiszerüzem1 megnyugtatta a ter­melőket és kihirdette a városban: — Ide jöttünk, itt vagyunk és itt is mpradiuiki! Ez; hatott. A halasi termelőket most már nem fe­nyegette a veszély, hogy a fővárosi üzem kivonu­lása után ők teljesen a libabárók hatalmába esnek, Örömmiel léptek összeköttetésbe az élelmiiszeriizem­mel és az összeköttetés ma is fennáll. Ehhez hasonló körülmények között alakultak meg a többi kirendelt­ségek. De mindez wem szegte az élelmiszerüzem igazgatóságának kedvét, amit eléggé bizonyít, hogy a napokban Kiskunfélegyházán egy újabb ki­rendeltséget létesített. Nem csodálkozunk afelett, hogy a vidéki liba­bárók. kofák és apró élelmiszerkereskedők panaszos kórusába belezokognak a pesti kofák is, akiknek borzalmas látvány az élelmiszerüzem egy-egy el- árusitóhelyisége, amely előtt tömegekben áll a kö­zönség, hogy szükségleteit beszerezze.. De kár lenne ellágyulni ezektől a sirámoktól. Kár lenne egy nagyszerű szociális gondola­tot feláldozni nehány exisztencia miatt. Ezeknek az exisztenciáknak a szive nem lágyult meg a közönség szavától, amikor a magv drágaság miatt panaszkodott. E panaszok ellenére is- tovább folyt az árdrágítás a 1 e g s z e m é m e 11 e n e b b módon, aminek megdöbbentő bizonyítéka az áru- uzsorák ügyében hozott tömérdek ítélet. Minden megindultság nélkül hallgassuk hát a siránkozást és gondoljunk arra, hogy m i n de n eszme megvalósítása áldozatokba k e- r ü 1. Budapest milliós lakosságának jó és olcsó élelemmel való ellátása nem múlhat azon, hogy néhány kofa és kereskedő mit szóljon hozzá. A községi élelmiszerüzem előtt az ellátás célja lebeg és ezt a célt minden szer.timentalizmus nélkül kell megközelítenie. Az utóbbi években az exisztenciák százezrei átnyergeltek és miás kereset után néztek. A kofák is tegyenek igy, ha' mem tudnak a verseny­ben helytállaini. A mindenáron akadékoskodóknak pedig figyelmébe ajánljuk, hogy szemüket ne csak a kofák meg a kereskedők felé irányítsák, de nézzék a pesti fogyasztó közönséget is. !És ha elszontyolodnak a látványtól, amelyet a panaszkodó kofák mutatnak, felvidulhatnak attól a képtől, ame- Ivet az elégedett közönség mutat.-------------­Tű z ellen biztos a harcod, Hogyha veszel MINIMAX-of, MAGYAR MIN1MAX RÉSZVÉNYTÁRSASÁG I., Rózsa-utca 85, sz. Telefon : 37—31. FLOHR KÁROLY FELVONÓGYÁR BUDAPESTI FIÓKTELEPE VI., PODMANICZKY-UTCA 12. TELEFON 12y-26. A Községi Éielmiszerüzem kiépíti a vidéki hálózatát A „libabárók“ harca a kirendeltségek ellen

Next

/
Thumbnails
Contents