Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-04 / 5. szám
Tizennegvrdk évfolyam Ara 3000 hor. Budapest, 1925 február 4. 5. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 150.000 korona. Félévre 75,000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI mRíkDŐ IOSI1 varos/, politikai és kö hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz Telefon: 137-15. szám Az Angyalföldön k értés elemek megzavarták .a liberális pártalakulás nyugodt menetét, ta, mi jelét ladván annak, hogyha a kormány megadja is Magyarországon a közszabad- ,Ságokat, azokat eziutftd tökéletesen megvédeni még sem tudta. Ám túlságosan lojálisuk vagyunk, amikor á zavargók/iti ..kétes ele.m“-fnek nevezzük, mert egészein bizonyos, hogy kik ezek: azok. akik a múltban Kun Bélához, ma pedig Wolff Károlyhoz tartoznak. .Meg vagyunk győződve róla, hogy kisded játékaikat nem iuhedk tovább és a községi választási harc nyugodt mederben fog ldfolyni. Ezzel nem azt akarjuk mond'.ni. mintha hinnénk abban, hogy a zavargók üvöltéseit Bárczy és Rassay komoly érvei, pompás ötletei tényleg letorkolták vo na, de hinnünk kell a komoly akaratban, amely rendet teremt ia Wolffék-fajta „kontsrüktiv" politika által felizgatottak között is. Mert, hogy kik izgatták föl ezeket az embereket akik Angyalföldön randalíroztak, ennek kiderítésére igazán, nincs másra szükség, mint s,or.ra venni azokat a jelszavakat, amellyel zavarodni próbáltak. Vádion kiktől származik a „zsidó bérenc“ terminus technikusa? Hiszen eddig még az „éljeni a keresztény Magyarország" utón mindig a „le a zsidó bérenccel" következett. És igazán nem csoda az sem, ha, miután ai Wolffék áltól teremtett nyomor jajszavakban hömpölygőit az ajkakon, elhangzott az angyalföldi tömeghisztéria örült kiáltásai: „Éljen Héj- jas! élj, n Márffy! Amikor még a fajvélő veizérek is -egy sorba helyezik Márffyí és L’éder.rt, ugyanakkor az álTluik felizgatott emberek bűnösöket élje- nezrlek. Mindez- azonban csak külsőség, csak hangulat a dolgok mélyén ott nyújtózkodik sz aiiuVíornos vs förtelmes hazugság, am elv immár történelem- hamisítás számba megy. Ez a hazugság pedig abban áll, hagy maroknyi híveikkel, miközben ők maguk semmit som dolgoztak, semmit sem alkottak, elhitették, hogy Bárczy István rombolt és Wolíf Károly épített. Az angyalföldi közbeszólások sikerlesen igazolták. hogy. ennek az elképzelhetően legalávalóbb hazugságnak igenis vannak hívői Budapesten. Mert Wolíf Károly és barátai sohasem azt mondták, hogy ők olyan időkben álltaik Budapest kormánvrudjánál, amikor, nem lehetett teremteni, bár ez sem igaz, mert az alatt az idő alatt, amig ők henyéltek, politikai érdemeket jutalmaztak és büntettek, azalatt más világvárosok, igenis, tömérdek sokat restaurál- fük a háborúi pusztításából. De nem vehelfte volna rossznévejn senki, ha a saját t; hetetlenségüket és tehetségtelenségiikeí ilyenformán igyekeztek volna leplezni. A vádlottak p?dján mindenkinek joga van hazudni, de még a betyárbecsületn k is vannak határai. Angyalföldi elbolonciitott híveik azonban azt merészelték provokativ módon kérdezni ,eev Bárczy Istvántól, hoigy mit csinált ő, amig uralmon volt? Egyszerűbben., becsületesebben, de egyben sokatmondóbban aligha lehetne az angyalföldi bornirt kérdésre fellelni, mint amit- Bárczy István ott az izzó szóharc hevében odavágott: Könyvtárakat, iskolákat, kórházakat, nép-szállókat, fürdőket és lakásokat. Ezt csinálta Bárczy István. És meg vagyunk győződve róla. hogyha gondolkozni kezd, nem akadhat egyetlen angyalföldi fehér bolsevista sem, aki kalauz nélkül is meg ne találná mindezt Budapest házrengetegében. Hist len pincsien ebben a városban két utcasarok, amely közé ne esne Bárczv Istvánnak egy-tegy meleg szívről, emelkedett, emberi léitekről tanúskodó alkotása. Nézzenek körül az angyalföldi bolsevisták az Angyalföldön, a Tripoiisban, vagy a város belsejében bárhol, mindenhol ott találják azokat 3 monumentális emlékeket, amelyeket ,ai Bárczy- rezsim hagyott hatra Wolffék számára, hogy .legyein honnan kidobákii értékes tehetségeket, a kultúra, a szociális segítés nemiesszivü harcosait,. Amig Budapest polgársága azt hitte, hogy Wolffék olyanokat hazudnak, amit már nevetés nélkül senki nem hallhat, addig nyugodtan türt.e ezt *az otromba játékot. Most azonban Angyalföldlön bebizonyosodott. hogy bármilyen alacsony kultúrája emberek, de mégis akadtak hívői. Hát ezentúl Budapesti polgárság)!, nem fogja tűrni a telkeknek (ezekkel a nyilvánvaló hazugságokkal va’ó mééelyezését- Egy fővárosi tanácsnok, aki talán több szivvel szolgálta négy esztendőn, keresztül Wolffékat, mint a Bárczy-rezsimet. fe olvasást tartott a héten, igen magas kultúrája közönstég előtt ahol számszerűen, acfctokkal, minden elköltött fillérnek és _ minden egymásra rakott téglának felsorolásával kimutatta, hogy a Bárczy-rezsim a külföldi kölcsönökör! túl, még 17 millió .aranykoronát fektetett bele maradandó alkotásokba. A Bárczy-rezsim vagy 300 millió külföldi kölcsönt vett fiel, amelyből ma nice tényleg hatalmas tartozás áll fenn, de,' meglévő alkotásai, hatalmas építményei, értékben folyton növekedő telkei. még ezt a horribilis összeget is 17 millió (aranykoronával múlják felül. Klasszikus, tamil mondta el -ezt, hiszen négy esztendő alatt ennek a tanácsnoknak munkája ellen so hitem volt tói ásásuk, bizalmi emberük volt. Wolíf Károly együtt járt vele Géniben, Párisban, Berlinben és Londonban s az ö ne- zsimjiik alatt kapta meg a méltóiságos cimet is. Amig. Budapest polgárságának Wolffék hazugságaival szemben ilyen klasszikus tanúi vannak, addig tényleg nem tenet más kívánsága, mint visszahozni azt a Budapestet, ahol élni és dolgozni lehetett. Ez pedig Bárczy István Budapestje volt és az lesz n jövőben is. lines további közeledés a liberálisok és a demokraták Között ti ,, ... \ • : .... A Siberáüsok nagyrésze m hajlandó a szocialistákkal közös fronton felvonulni a közsígi választásokon A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában hirt adtunk arról a közeledésről, amely a liberálisok és a demokraták között akkor tényleg megtörtént. Értesülésünk szerint a közös front megalkotásáról személyes tárgyalás folyt V á z s o n y i Vilmos és Rassay Károly között. Ez a tárgyalás kétségkívül meghozta a két politikai irány vezetői között la szivé'yesebb személyes érintkezést, sőt eredményeket mutathatott volna fel a községi választások körül is. ha nincs országos politika, amely útját vágta a további közeledésnek. Az országos politika terén ugyanis a liberális politikusok tovább is az aktivitást követe ték, míg a demokraták makacsul ragaszkodtak a passzivitás gondoltához és mindegyik fél a maga véleményének akarta megnyerni a másikat. Itt akadtak meg a tárgyalások, de még mindig lett volna remén v arra. hogy a megesni'zés létrejöjjön, közben azonban mindkét oldalon egyes politikusok igen élesen leszögezték magukat, rég! álláspontjuk mel.ó. Végső eredménykénen megállapíthatjuk, hogy az egyheti spácium alatt a megegyezés lehetősége végleg ugyan fel nem borult, de további közeledés sem jötit létre. A reakciós erőkkel szemben felvonuló liberó., is és demokratikus polgárságnak egy frontra való sűrítésében még sem hihetünk teljes reménységgel, mert úgy a liberális polgárság, mint a liberális politikusok nagyobb része a megegyezés sine qua non-jakénf azt állítják fel. hogy a polgárságnak semmi körülmények között sem szabad együtt menni a harcban a szociáldemokratákkal. de természetesen Wolffékkal és azok függvényeivel sem. A reakcióval csak a polgári front vívhat győzelmes harcot A Fővárosi Szabadelvű Párt különben a héten két szervezkedő gyűlésit tartott, az egyiket a Lipótvárosban, a másikat pedig az Angyalföldön. A lipótvárosi vacsorán Ugrón Gábor mondott nagyobb beszédet, akit különben Glücksthal Samu, a Lipótvárosi Egyesült Polgári Kör elnöke üdvözölt nagyon szép és rendkívül elmés beszédben. Aposztrofálta egyébként a megjelenésben akadályozott Sándor Pált, Bárczy Istvánt és Rassay Károlyt is. Erőteljesen hangsu yozta, hogy ebben a kerületben nem kell a liberalizmus zászlóját kibontani, mert ennek a kerületnek mindig lelke, szellemi életének irányítója, gazdaságának hajtóereje volt a liberális eszme. A liberálizmusnak szebbnél-szebb meghatározásait és meleg, színes szavakban kifejezett dicséretét mondatta el Ugrón Gábor is. Erőteljes harcot hirdetett a reakcióval szemben, amely harcban ma Magyarországon a győzelmet csakis a polgári frent vívhatja ki. Vannak polgári pártok, amelyek olyan pártokkal szövetkeztek, amelyek az osztályharc alapján állanak. Ezek a pártok segíthetnek a reakció megdöntésében. azonban ezekkel a pártokkal a polgári frontot, a liberális frontot győzelemre segíteni nem lehet. Az a fegyelmezettség, az a katonai rend, amely megvan a szociáldemokráciában, hiányzik a polgárságból, nyilvánvaló tehát, hogy a Jobban fegyelmezett tömegek mindig felülkerekednek. A vége ennek pedig mindig az, hogy a nemzet tönkremegy és tönkremennek elsősorban azok a foglalkozás! ágak. amelyeknek ez a társadalom a reprezentánsa. Meleg ünneplésben részesítették a jelenvoltak Bódy Tivadart, Budapest nyugalmazott polgármesterét is, aki beszédében kiemelte, hogy Budapest eddigi fejlődését, gazdagodását és nagyságát a város régi hogyományos szellemének és azoknak a férfiaknak köszönhetik, akik ma is a szabadelvű polgárság küzdelmének élén; állanak. Rendkívül szellemes beszédet mondott még az; egybegyűltek kitörő tetszésnyilvánításai közben Nagy Andor tőzsdei a oáesos- is Ez nem keresztény-, hanem poífány-poljtika Az angyalföldi alakuló gyűlést az Aréna-ut és Fóthi-ut sarkán lévő Takács-féle vendéglőben tartották meg. Az ott lejátszódott zajos és kellően el nem Ítélhető jeleneteket bőségesen ismertették a napilapok. A gyűlés szomorú nevezetességén kivid azonban volt egy másik is és ez Bárczy István nagyszabású beszéde. — Amikor megalakítottuk a Fővárosi Szabadelvű Pártot — mondotta —, az a cél lebegett a szemünk előtt, hogy a két szélsőség között olyan demokratikus szabadelvű pártot alakítsunk, ame’.v lehetőleg minden tekintetben kielégíti a íővá-. ros polgárságát. Nekünk nincs szükségünk propagandára. nincs szükségünk programmadásra, a mi programmnnkat mindenki Ismeri, ‘aki itt él a fővárosban és élvezi hatását és eredményeit azoknak az intézményeknek, amelyeket annakidején mi létesítettünk. Mi évtizedek becsületes munkájából leszűrt gyakorlati tapasztalatok alapján igyekezünk visszavezetni a fővárost a háború előtti ál apotok közé. Mi nem kérünk egyebet önöktől, csakhogy ebben; az építőmunkánkban. amelyeket önökért, az önök érdekében végzünk, önök is támogassanak bennünket. Rendkívül éles volt Rassay Károlyinak az a beszéde, amelyet a zavargók által állandóan megszakítva mondott e'. Ezeknek a zavargóknak vágta oda, kérlelhetetlen eréllyel: — A keresztény politika megbukott abban a pillanatban, amikor megtagadta a demokrácia gondolatát. Nem a nép intézi' a maga sorsát, mert azok, akik a keresztény gondolat iegyében hirdettek harcot, nem a szegény nép érdekeit nézték. ' Az igazgatói állásokat meglátták, de nem lát- ■ ták meg azt. hogy a szegény ember filléreiből akarják törleszteni a főváros külföldi adósságát. Hiába hivatkoznak a keresztény-ku.rzus vezetői arra. hogy amit ök csináltak, az keresztény-politika volt. a keresztény .tömegek érdekében történt. Amit ezek az urak csináltak, az nem keresztény-politika volt. hanem pogány- politika. Ezek az urak nem a szabadságjogokért küzdöttek. hanem az elnyomatásért. Nem öszkite és igaz
