Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-10-14 / 41. szám

2 Budapest, 1925 október 14. szakította félbe. Őszinte derültséget azonban csak aiz keltett, amikor Bitchier elmondta, hogy a közi- raktári igazgató elei ni te nem hitt a dologban és azt mondta, hogy talán írtért zsidó, nem is fogják kine­vezni kormányfőtanácsO'Snak. Erre vágta oda V á- zsonyi Vilmos: — Csak a zsidók adnak ezért pénzt! A derültséget azonban megint vihar váltotta fel és most már állandóan lehetett hallani Fényes László éles, sivitó hangját, amiből mindig veszedelem kerekedik. Szocialisták és keresztényszocalisták még hosszan vitatkoztak egymással viharos jelene­tek közben, mig végre R i p k a (főpolgármester az­zal fejezte be a csúnya jeleneteket, hogy megkérte a városatyákat, tartózkodjanak az ilyen dolgok tár­gyalásától, miért ezek nem méltók a törvényhatósági bizottsághoz. ■ Már-már kezdett csöndben menni a dolog, ekkor azonban ia kereszténypárt oldaláról hangzott el egy diplomatikusnak éppen nem mondható közbeszólás: — Bárcsak feh érdiktat ura len ne! A baloldal természetesen felháborodott ezen, amiből megint zivataros jelenetek keletkeztek. A szocialisták ezután a Nádor-kert megvásárlá­sának ügyét tették szóvá, ami megint sok közbeszó- lásra adott alkalmat, végül azonban mindenki meg­nyugodott abban, hogy a Nádor-kert vásárlásának aktái a közgyűlés elé kerülnek, hogy mindenki meg­győződhessék a vásár előnyös voltáról és szüksé­gességéről. Üreg este volt már, mikor a botrányok soroza­tán át idáig jutottak és rákerülhetett a sor az inter­pellációkra. Szerencsére este 10 órakor a város­atyák számára még az uij JOzsimbeni sem teremhet olyan cselmege. amely a mélyen tisztelt közgyűlést együtt tudná tartani. A legváltozatosabb Programm ígérkezett, de alig egyjkét fogásra Ikie'rüít a sor, mert mindenki szép csöndben, békességben hazavo- nult, hogy elmélkedjék az erőpróbák és összekocca­nások hiábavalóságán. Nem Wolff ejtette el Slpőczöt, hanem a „Szózat“ Wolffot Éles ellentétek a jobboldali táborban Hatesztendős élete alatt a fajvédők orgánuma, a Szózat nem szolgált Imiéig a saját és a többi la­pok olvasóinak olyan pikantériával, minit ezen a héten, mikor ökölnyi címekkel irta meg, hogy Wolff Károlv elejtette S i pö c z Jenő polgármes­tert. A hir, ha igaz, szenzációnak is beillett volna. Am a gyorsán pergő 'események bebizonyították, hogy a S'ziózat híradása nem szenzáció, csak pi­kantéria és Wolff Károly nem ejtette még el Sipöcz Je­nőt, csak a „Szózat“ Wolff Károlyt. Az egész híradás a Szózat legelevenebb fantáziájú munlkiaitársának tollából került ki, amit rögtön meg lehet ismerni jellegzetes irásmodoráról is. Célja az egésznek semmi egyéb nem volt. minthogy WŐíff Károlynak, akinek mindinkább mérséklődő irányzata miatt a Szózat most berzenkedik, egy kicsit kel­lemetlenkedjenek. Eljutottunk tehát odáig, hogy a Szózat Wolff Károly ellen fordult. Wolffal együtt azonban a fajvédő orgánum nemcsak támadja már, de ki is figurázza mindazokat a kereszténypárti po­litikusokat. akik a mérséklet utján kezdenek meg­indulni. Semmivel sem jellemezhetnénk jobban a hely­zetet, minthogy röviden elmondjuk olvasóinknak azt, hogy mi is van tulajdonképpen a Szózat-nak eb­ben a mulatságosan pikáns cikkében. A cikk azzal a kombinációval kezdődik, hogy Ripka Ferenic keres­kedelmi miniszter lesz. „E kombinácó mögött ott áll Huszár Káról,y a maga meg-megujuló kísérletei­vel. hogy második vonalból az első vonalba könyö­kölje és törje magát. Huszár Károly tulajdonképpen egy skartbat'ett ember, akinek személye és egyéni jelentősége inem sok, azonban bizonyos történelmi véletlenből adott pillanatban sikerülvén neki Fried­rich István kezéből kicsikarni a hatalmat, mint volt miniszterelnök, igényt tart a Ház alelnöki állásánál fontosabb szerepre.“ Elmondja .azután a cikk), hogy Huszár ama törekvése, hogy miniszter lehessem, „meghiúsult a keresztény társadalom egyetemes el­lenszenvén“. Huszár tehát — mint a cikk mondja — főpolgármester akar lenni. Ezenközben a cikkíró be- ledöf a keresztény tábor másik tiszteletreméltó ve­zérébe, Ernst Sándorba is, mondván, hogy Huszárt „csak Ernst Sándor támogatja a maga meglehetős savanyú egyéniségével és óvatos haPcmodorával“. De tovább megy a gyanúsítás: „Huszár Károly fö- polgármestersége végleg megszerzi Ermstnek a ke­resztény községi pártban való szupremáciát és döntő 6ulyt. amelyet Wolff Károly gyenge ellenállása da­cára sem tud megfelelően érvényesíteni.“ Tehát megkezdődik a támadás Wölff Károly el­len is, akit lágy és puha egyéniségnek nevez a cikk­író és itt következik a nagy bomba: Sipöcz egye­dül! Wolffékra támaszkodhatott, azonban Wolff Ká­roly. Emist Sándor gyomorsavnyamására elejtette Sipöcz Jenőt, ezzel példát szolgáltatván a fővárosi keresztény községi párt méltányosságából és hálájá­ból. A keresztény községi pánt táborában nagy meg­döbbenést keltett Wolff Károlynak ez az ©'határo­zása. amellyel saját maga politikai teremtményét, a különbem derék és izzóvéirü keresztény Sipőczöt is ele jtette. Az az opportunizmus, amelyet Wolff Károly az országos politikába tanúsított, ebben a pillanatban megjelent tehát a fővárosi politikában is.“ Végül konstatálja a cikk. hogy Wolff Károly eltekintett sokat hirdetett törhetietlenségétől, mert Sipöcz Jenőt a legelső szóra feláldozta. Másnapra Wolff Károlv megcáfolta a hirt. mintha ö Sipöcz Jenőt elejtette volna, de nem cáfolta meg azt, hogy a jobboldali táborban a legélesebb ellentéteik ütötték fel fejüket. Mindezt pedig az országos politika alakulása okozza, aholl a konzervatív, de nem szélsőséges erők közé kíván beékelődni Wolff Károly is, aki ilyenformán szembe­került eddig való barátaival, a fajvédőkkel. És bár­hogy tagadjon ma Wolff Károly és bármennyire higyjen még .abban, hogy nem ejtette el Sipöcz Je­nőt, a közeljövőben nem lehetetlen, hogy ezt maga­sabb politikai érdekek fogják tőle követelni. Mérhetetlen előnyei vannak a gázszindikátus felbontásának A gázmüvek október 20-áig visszafizetik a kölcsönvett pénzt és vissza­nyerik teljes függetlenségüket A napilapok hirt adtak már arról, hogy a gáz­gyárnak sikerült a két évvel ezelőtt egy Frank­furt—francia szindikátussal kötött szerződését, amelynek főérdekeltje egy nagy ruhrvidéki bánya- tulajdonos, felbontani. A szerződés annakidején igen előnyös volt -a fővárosra nézve, de még az előnyös­ségénél is fontosabb volt, hogy a gázgyárat kény­szerhelyzetből szabadította ki. Most azután a viszo­nyok uj alakulása azt hozta magával, hogy ennek a szerződésnek, amelyet hat évre, 1929-ig kötöttek meg, nem volt már meg a régi értéke a fővárosra nézve, sőt idővel terhessé is vált volna. Annál na­gyobb eredmény az, hogy ezt a szerződést békés utón lehetett felbontani. Beavatott helyen ennek a szerződésnek a lényegéről, létrejöttének körülményeiről és a fel­bontás szükségességéről a Fővárosi Hírlap- nak a következő információkat adták: — 1923-ban a fővárosnak feltétlenül érdekében volt, hogy ezt a szerződést megkösse és abból tényleg komoly hasznok származtak. Szükség volt a szerződés megkötésére, mert a gázgyárat jelentékeny szokoltartozások terhel­ték olyan időben, amikor a szokol foly­ton emelkedett, ellenben a magyar ko­rona rohamosan zuhant. A gázgyárat ilyen­formán a romló korona arra kényszeritette, hogy a cseh bányáknál fennálló tartozását minél előbb tel­jesen kifizesse. Pénze azonban erre a célra a gáz­gyárnak nem volt. Előnyös és kedvező volt tehát a fővárosra nézve, hogy a francia-német szindikátusi szerződést megkösse. Viszont a pénzcsoport is, amelynek Genfben van a székhelye, előnyösnek tar­totta akkor a szerződést, amelynek értelmében a főváros 300.000 dollár kölcsönt vett igénybe, ame­lyért 19 százalékos kamatot fizetett. Ez a 19 szá­zalékos kamat — amely abban az időben méltányos volt, mert nálunk akkor heti 4—10% koszt-kamatot fizettek, — megfelelő volt a külföldi szindikátus igé­nyeinek, de amellett a pénzcsoport főérdekeltje, egy szénbánya tulajdonosa abban reménykedett, hogy a budapesti gázgyár szénszükségletét saarvidéki bá­nyáimból fogja ellátni. A szerződés megkötésekor ez lehetségesnek is látszott. Jött is pár száz vágón saarvidéki szén a budapesti gázgyárba, ami abban az időben, az ostraui szénbányász-sztrájk miatt, kü­lönben létérdeke is volt a gázgyárnak. — Nem telt el azonban sok idő, amikor a Guttmann-féle ostraui szénbányák újból szál­lítani tudtak, viszont a saarvidéki szén, a tulmagas szállítási díjtételek miatt, már nem tudott többé Budapestre gravitálni. Ilyen körülmények között ter­mészetesen a Frankfurt—francia pénzcsoport sem találta meg azt a jó üzletet, amelyet különösen a szénszállítás révén elérni remélt. Közben azután a magyar korona is stabilizálódott és igy a gázgyár is olyan körülmények közé jutott, hogy ostraui szénszükségletét ismét hoszabb hitelre vásárolhatja. Ez a hitel azután olyan helyzetet teremtett, hogy a gázgyár a pénzcsoport követelését kifizethesse, amire nézve az egyezség során az a megállapodás jött létre, hogy a még fennálló 1,700.000 aranykorona tartozást október 20-áig készpénzben fizeti vissza a gázgyár. A szerződést felbontó tárgyalásokat még Ripka Ferenc, mint gázgyári vezérigazgató kezde­ményezte és azokat mindvégig figyelemmel kisérte es Rozsa Károly helyettes vezérigazgató, a gáz- gyari igazgatóság hozzájárulásával, fejezte be. A gázművek számára kétségen kivid nagyon előnyös ez az uj fordulat, mert visszakapja teljes szabad­sagai és mert túl van azon az időn, amikor más módón nem tudott szénhez jutni. Minden más hiresz- telessel szemben meg kell állapítani még azt is, hogy a főváros a szindikátusnak semmiféle kártérítést űzetni nem köteles. A főváros számára is nagyon előnyös, hogy a jövőben nem kell kamatokat fizet- n|f> hiszen ezeknek a kamatoknak megszűnése is többmilliárd korona megtakarítást jelent. A tanács különben csütörtöki ülésén tárgyalta az ügyet és hozzájárult ahhoz, hogy B u z á t h János alpolgár­mester a főváros nevében a külföldi szindikátussal a szerződés felbontására vonatkozó megállapodást, amelynek részleteire mindkét fél teljesen meeeeve- zett, megköthesse.- m XV. Magyar Kir. Osztálysorsjáték 68.000 sorsjegy. 29.000 nyeremény. Legnagyobb nyeremény szerencsés esetben 3.000. 000.000 azaz hárommilliárd korona készpénz. Jutalom és nyeremények: 3*000,000.000 korona 1*000,000.000 korona 500.000. 000 korona 400.000. 000 korona 300.000. 000 korona 300.000. 000 korona 100.000. 000 korona stb., stb. összesen közel 28 milliárd korona készpénzben. Az I. osztály húzása október 22-én. A sorsjegyek hivatalos árai: Nyolcad: Negyed: Fél: Egész: 15 ezer K 30 ezer K 60 ezer K 120 ezer K Sorsjegyek minden elárusítónál. Schwarz Sándor és Tsa MAGYAR KÁLYHAIPAR BUDAPEST, V., BÁTHORY-UTCA 20. TELEFON: 162-14. MEIDINGER FOLYTONÉGÖ- ^ ÉS’ CHAMOTTE -KÁLYHÁK FardőHúdaK, MRätyMk, Closettek, mosdók mindenféle csövek, viz-, gőz- és gázarmaturák, horganylemez, vaslemezek, műszaki cikkek beszerzési forrása BÁLINT és FRANK cég Budapest, VL, Ki r á í y- u c c a 82. Telefon : 130—71 és 59—14.

Next

/
Thumbnails
Contents