Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-07 / 40. szám
Ára 3000 kor. Tizennegyedik évfolyam Budapest, 1925 október 7. 40. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 200.000 korona. Félévre 100.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSŐ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Vágyaink Budapestjéről beszélt Vass József miniszter Ripka Ferenc főpolgármester szombati ünneplése alkalmából. Ez a szép, szárnyaló gondolat — anélkül, hogy többet beszélnénk róla — nagyon illett az alkalomhoz. Hiszen Ripka Ferencről volt szó, arról a Ripka Ferencről, aki azért jött és akit azért küldött a kormányzat, hogy megvalósítsa vágyaink Budapestjét. Nem is kell külön megmagyarázni, hogy mit jelent a miniszter szónoki figurája, vágyaink Budapestjének képe ott él minden budapesti polgárnak a szivében. Hiszen a budai vacsorán a miniszteri ajakról azt is hallottuk, hogy még nem vagyunk a mi lelkünk vágyának városában, ez még nem az, de majd az lesz. Ha nem igy lenne, ha nem hinnénk abban, hogy elérkezünk vágyaink Budapestjébe, akkor már régen összeroskadt volna ez a polgárság a terhek alatt, amelyeket szívesen visel, mert volt Budapestnek egy reményekkel teljes időszaka, amikor megindult a fejlődés nagy utján és amikor elénk rajzolódott vágyaink Budapestjének csábitó, vonzó, lenyűgöző, pompás képe. És ha a budai vacsorán Ripka Ferenc mellett Bárczy Istvánnak is kijutott a meleg ünneplés, az őszinte taps, a viharzó éljen, akkor tudni ^ell, ez azért volt, mert vágyaink Budapestjének képét az ő nagy szelleme rajzolta meg először, az ő gyümölcsöző fantázája teremtette meg Budapest lelkes lakossága számára. Ki fog elvezetni bennünket vágyaink Budapestjébe ? Nagy és aktuális kérdés ez. Ripka Ferenc ezen az estén a városi politikában atyamesterének nevezte Bárczy Istvánt. Budapest polgársága viszont ötnegyed év alatt úgy ismerte meg Ripka Ferencet, mint Bárczy István legkitűnőbb, legtökéletesebb tanítványát. Ma már kialakult a helyzet annyira — és ezt az események is dokumentálják — hogy Budapest eljövendő életében az a Bárczy- iskola fog szerephez jutni, amely elénk rajzolta vágyaink Budapestjét. A mester, vagy a mesterhez mindenben méltó tanítvány veszi-e kezébe a gyeplőt, ez ma már csak részletkérdés lehet, amely legfeljebb a politikai célszerűséghez igazodik. Itt ma már csak egy fontos, az, amiről Vass József olyan ékes^ szavakkal emlékezett meg, hogy a budapesti polgárság minden súrlódásnak fölébe fogja emelni a saját lelke mélyén rejtőző szeretetét a főváros iránt. És ebben a tekintetben is tele vagyunk reménységgel, hiszen maga a miniszter a maga bölcs átlátásával, mindent felölelő horizontjával úgy érzi a helyzetet, hogy a budapesti polgárság egybeforr lelkében és nem sajnálja az országúton menést, a munkát, az áldozatokat, a kereszthordást, amig eljut vágyai Budapestje felé. Ennek érdekében Budapest polgársága igenis dolgozik, szenved, fizet és koplal. A miniszter súlyos szavai tökéletesen fedik az igazságot. Budapest polgársága sokat szenvedett a közelmúltban és ha a lelkek felszabadulásának az órája elérkezett is, de még mindig rengeteg a teher, amelyet viselnie kell, hogy eljusson odáig, ahol ismét egy viruló, gazdag, boldog Budapestről álmodhatik. Nugalom, munka és hit kell ehhez, amelyhez azonban szükséges, hogy jó példával járjanak elől azok, akiket ez az áldozatkész, teremteni vágyó polgárság maga elé állított. A budai vacsorán megnyilatkozott hangulat mellett az utóbbi napok egyéb eseményei is jogot adnak arra, hogy felitételteZziik: a polgárság vezetői is tökéletesen hivatásuk magaslatán állanak. A pénzügyi bizottságban hallottuk a baloldal és a jobboldal szavát. Hallottunk erős kritikát is a múlttal szemben, de hallottuk azoknak a vezéreknek bölcs önmegtagadását, akik széles politikai mezők hangulatát irányítják. Hallottuk V á z s o n y i Vilmos szavát, aki felülemelkedve a politikai népszerűség csábitó hiúságán, kijelentette, hogy senki se viszi előre a dolgokat azzal, ha a múlt ügyeit bolygatja és azzal sem lehet eredményt elérni, ha állandóan a régi rezsim hibáit bírálják. És meg kell hajtani az elismerés zászlóját ezúttal Wolff Károly előtt is, aki szinte tudatosan megismételte Vázsonyi Vilmos szavait és az egyetértés dokumentálására hangoztatta, hogy csak összefogó munkával, de nem ártó kritikával lehet a főváros ügyeit előbbre vinni. Örömmel halljuk ezeket a hangokat, amelyek Budapest jövő fejlődésének zálogát adják. Mi más lenne ez, mint amit Ripka Ferenc az első órától fogva, amikor annakidején mint kormánybiztos megjelent a városházán, hangoztatott és hangoztat szüntelenül: sikerült a város ügyeinek intézés é*b öl a pártpolitikát tökéletesen száműzni. Jogos büszkeséggel mondhatta A Budai Társaskör az elmúlt szombaton este Ripka Ferenc főpolgármester tiszteletére, nevenapja alkalmából a Budai VJ g a d ó b a n társasvacsorát rendezett, amelyen a budapesti társadalom szine-java jelent meg és megtöltötte a Vigadó óriási termét. A többszáz főből álló közönség soraiban ott láttuk Vass József népjóléti minisztert, Sipőcz Jenő polgármestert, Bárczy Istvánt, Wild József és P e r 1 a k y György nemzetgyűlési képviselőket, Bérezel Jenő és Bar ezen Gyula tanácsnokokat, V é g h János tiszti főorvost, dr. L a m o 11 e Károly főjegyzőt, a főpolgármesteri hivatal vezetőiét, Ereky Károly volt minisztert, Papp Józsefet, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökét, G a á r Vilmos kúriai bírót. Gordon Róbertét, a Duna—Száva—Adria-vasut elnökét, E x n e r Kornél nyugalmazott államtitkárt, Glück Frigyest, H oj ó r - T e m p f s Mór egyetemi tanárt, Kirchner altábornagyot, Németh Béla dr. kormány- főtanácsost, Baránszky Gyulát, dr. Réczey Lajost, Kun Gyulát, Ziegler Gézát, Morvay Győzőt, D i n i c h Vidort. Scheuer Róbertét, dr. Urbanovich Zoltán kormányfőtanácsost, Battenberg Lajosi, Holzer Sándort és kívülük még a társadalom számos előkelő más tagját. Az ünnepség kezdetéül a világhírű Budai Dalárda elénekelte a Hiszekegyet, majd Ripka főpolgármester rövid pohárköszöntőben a kormányzó egészségére ürítette poharát. Ezután Ziegler Géza ünnepi beszéde keretében leleplezték Ripka főpolgármester képét, amelyet Bakonyi János háznagy vett át a Társaskör nevében. Ugyanez alkalommal adta át Fonyód díszpolgári oklevelét, a község küldöttsége élén Kovács Lajos főjegyző Ripka főpolgármesternek, aki hosz- szabb beszédben köszönte meg az ünneplést. Ripka főpolgármester a megértésről és együttműködésről — Olyan program mot hirdettem — mondotta többek közt válaszában —, amely nem osztja meg a társadalmat, hanem egyesíti. Hirdetem a megértést, az együttműködést, amely minden jóravaló, becsületes polgár szivében ott él. Hirdetem a békét, a kiengesz- telődést, amely egyedül képes eredményeket alkotni. Ezután a különböző felekezetű polgárok megbecsüléséről szólt és visszaemlékezett az ő küzdelmes éveire, amikor szegénysége miatt megakadt a tanulásban s amikor az isteni gondviselés egy t e- kintélyes, jómódú zsidó polgár képében jelent meg előtte és lehetővé tette, hogy tanulmányait folytassa és befejezze. Amikor pedig a kommunizmus állásából kiüldözte, ketten hajtották végre ezt a ránézve szomorú aktust, egy keresztény ember és vele volt egy adlátusa, aki zsidó volt. Ezek az élettapasztalatok erősítették meg benne — mély vallásossága mellett — azt a hitet, hogy munkájuk, becsületességük értékelje az embereket, akik nem elég, hogy becsületesek legyenek, de istenfélőknek és jó magyar embereknek is kell lenniök. Ez a világfelfogás a budai polgárok világfeliogása is és a mai ünneplésben ennek a világfelfogásnak a diadalát látja. Egész működését mindig a szeretet vezérelte, sohasem hirdetett olyan eszméket, amelyek megszakítják a társadalmat, hanem mindig azon törekedett., hogy a társadalmi ellentéteket elsimítsa. A főváros szeretetében kell mindenkinek egyesülni, hogy alfehát Ripka Ferenc a szombati budai vacsorán, hogy olyan programmot hirdetett, amely nem osztja meg a társadalmat, hanem egyesíti. Ez a Programm bevált,/ hódított és eredményeket hozott. Amikor a jobboldal és a baloldal vezérei ilyen egyhangúsággal. ilyen teljes összhangban nyilatkoznak meg az alkotó munka mellett és az alkotó munkát akadályozó minden törekvés ellen, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy útban vagyunk vágyaink Buda- ! pestje felé. kotó munkát lehessen végezni. Fonyód díszoklevelének azért örül, mert ezt a falu hozta a városnak. Vass miniszter és Bárczy István ünneplése R kp k a Ferenc főpolgármester rendkívüli tetszéssel fogadott beszédének végén melegen üdvözölte a megjelenteket és külön is kiemelte a megjelentek sorából Vass József népjóléti minisztert, Sipőcz Jenő polgár- mestert és Bárczy Istvánt, akit mesterének vall a városi közigazgatás terén. A jelenvoltak melegen ünnepelték Vass minisztert és amikor a főpolgármester Bárczy Istvánt köszöntötte, a zsúfolásig megtelt terem közönsége meleg tapssal tüntetett Bárczy mellett. Kozma Jenő dr. szólalt fel ezután és tartalmas, szép beszédben gróf Bethlen István miniszterelnökről emlékezett meg. Szombathy Kálmán, a Társaskör főtitkára, Vass József minisztert üdvözölte. Vass miniszter vágyaink Budapestjéről Vass József népjóléti miniszter emelkedett ezután szólásra. Beszédében annak a szükségességét hangoztatta, hogy felekezeti különbség nélkül mindenkinek össze kell fognia. Hivatkozott arra, hogy a protestánsok részéről is megértést talált és kiemelte, hogy az előtte felszólaló, Szombathy Kálmán a kálvinista felekezethez tartozik és ennek dacára szavaiban a teljes megértés nyilatkozott meg. — Van magyar kálvinista és magyar katholikus, — folytatta beszédét a miniszter — de ezeknek úgy kell összefogniok, hogy senki se tudja az egymásba- fonódó inakat szétszakítani. Ezeket az inakat megfeszítheti a történelem kínzó hóhéra, de az bizonyos, hogy a magunk erejéből ezeket szétszakítani nem fogjuk engedni. Megelégedéssel konstatálom, hogy itt minden felekezet képviselve van, amikor Assisi Szent Ferenc napjának előestéjén a főváros főpolgármesterét ünnepeljük. A hétszázéves kálvinista pap kezét megszorítom én, az ezeréves katholikus pap és megszorítom mindenkinek a kezét, aki ennek az országnak, ennek a fővárosnak újjáépítésében részt akar venni. Együtt látom itt Budapest minden irányú polgárát. Azokból a jelenségekből, amelyek elmúltak, lehetetlennek tartottam volna ilyen díszes társaság összejövetelét. Én azonban sohasem vesztettem el bizalmamat a budapesti polgárság mélyebb együttérzésében. Jól tudtam, hogy végeredményben a budapesti polgárság minden súrlódásnak fölibe fogja emelni a saját lelke mélyén rejtőző szeretetét a főváros iránt, amelynek imperativus kategorikusa, hogy a budapesti polgár kell, hogy megértse egymást. Rómát valamikor Byron az ő lelke városának nevezte el. Mi azonban még nem vagyunk a mi lelkünk vágyának városában. Ez még nem az, de majd az lesz. Országúton keli még mennünk, a Kálvária utján, a magyar sors utján kell sodródnunk előre, össze kell csikorgatnunk fogunkat, le kell szorítanunk lelkünket, dolgoznunk, szenvednünk, fizetnünk, koplalnunk, hogy eljussunk a mi vágyaink városa, a mi Budapestünk felé. — Nem arról a Budapestről beszélek, amely en„DolsozunK, szaraink, fizetünk, koptatnék, hogy eljussunk a mi vágyaink Budapestje felé“ Vass József népjóléti miniszter nagy beszéde a Ripka Ferenc főpolgármester tiszteletére rendezett budai vacsorán — Ripka Ferenc újból a megértést és együttműködést hirdette
