Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-07 / 40. szám
IdomzmriJíJZMP Budapest, 1925 október 7. nek a kis maradék Magyarországnak maradék fővárosa. A mi vágyaink tovább terjednek. Vannak dolgok,' amelyekről nem beszélhetek, de amelyek valamennyiünk lelkében élnek. Van még dal, amely háromszáz kilométernél nagyobb távolságról szól Budapest felé. A budapesti polgárság egybeforr lelkében és nem sajnálja az országúton menést, a munkát, az áldozatokat, a kereszthordozást, atnig eljut vágyai Budapestje felé. Nem sok Assisi Ferenc napja fog elmúlni, amig eljutunk vágyaink érckapujához, amely akkor megdöngettetik, megnyílik, mint örök magyar kapuja az örök magyar vágyaknak. Mindenkinek, aki ebben a fővárosban él, meg kell szorítania, egybe kell fonnia a kezét s az az irtózatos erő, amelyet ez reprezentál majd, a lelkek tüzének egybeverödése olyan lesz, mint a tűzhányó, amely jelt ad az Istennek, hogy megkönyörüljön rajtunk és reménységet ébreszt bennünk. A magyar lelket, a verhetetlen, rongyos, koplaló, dolgozó, bizakodó, tüzelő lelkű magyarokat, a mi vágyaink és reményeink városát éltetem. A miniszter zajos éljenzéssel fogadott beszéde után Hoór-Tempi's Mór, Baránszky Gyula, Becsey Antal, dr. Hank József, dr. Réczey Lajos, Kun Gyula és M o r v a y Győző mondtak még felköszöntöket. Á tárgy sorsjáték engedélyese nem veheti idegen szervezet közreműködését igénybe * A pénzügyminiszter rendelet© a sorsjáték szabályozására A Fővárosi Hírlap harcának tökéletes győzelmét jelenti az a rendelet, amelyet a kormány bocsátott ki a sorsjáték engedélyezése és ellenőrzése ügyében. Ismeretes, hogy hetek óta ostorozzuk azokat a visszaéléseket, amiket egyes magánbankcégek és kisbankok követnek el a jótékonyság kárára, amikor jótékonysági és társadalmi egyesületek nevét felhasználva, olyan sorsolásokat rendeznek, amelyekből csak fillérek jutnak az engedélyes egyesületeknek, de százmilliók vándorolnak azok zsebeibe, akik a függönyök mögött rendezik ezeket a sorsolásokat. Cikkeink erős visszhangot keltettek a fővárosi sajtóban, amelyr utóbb maga is kritika alá vette ezeket a gombamódra szaporodó zsarolásokat és ugyanolyan követeléseket támasztott a hatóságokkal szemben a sorsolások megrendszabályozására, mint mi. A cikkeink nyomán keletkezett közhangulat nem tévesztette el hatását: a belügyminiszter minap rendeletet adott ki. amelyben szinte pontról pontra magáévá tette követeléseinket. A rendelet, amely a minisztertanács szeptember hó 25-iki határozatán alapszik, úgy' intézkedik, hogy a jövőben nagyobb arányú sorsjátékra engedélyt - csak kifejezetten k ö z j ó t é k o n y- ! sági vagy kulturális egyesületnek fog adni, olymódon, hogy egy-egy egyesület é v e n- kint csak egy sorsjátékot rendezhet. A jövőben a miniszter csak olyan sorsjátékra ad engedélyt, amelynél a kibocsátandó sorsjegyek száma az ötvenezer darabot, az értékük pedig a tízezer koronát meg nem haladja és Így az összes sorsje g y e 'ki ért befolyó bevétele k v é g- összege az ötszáz millió koronát túl nem haladja. A kibocsátott sorsjegyek minden egyes példányán fel kel! tüntetni a teljes játéktervet, a nyeremények számát, azok egyenkénti és összes értékét. Az engedélyes a sorsjáték rendezését másra nem ruházhatja át, hanem azt feltétlenül saját kezelésében, a saját számlájára kell rendezni és semmiféle idegen szervezet közreműködését nem veheti igénybe. A sorsjegyekkel házalni, vagy azokat az utcán árusítani nem szabad. A kiadott engedély azonnal visszavonható, ha az engedélyes az engedély valamelyik feltételét megsérti. A rendelet egyes pontjai amellett szólnak, hogy a hatóságok csakugyan megállapították azokat a visszaéléseket, amelyekre mi hívtuk fel az illetékesek figyelmét. Követeltük a sorsolási tervezet feltüntetését s ime, a pénzügyminiszter is szükségesnek ismerte fel, hogy a tervezet közzététele utján mód adassék a hatóságnak a sorsjáték mekkorasá- gának megállapítására és a befolyó összegek ellenőrzésére. Legsúlyosabb rendelkezése a rendeletnek, hogy megtiltja idegen szervezeteknek a beavatkozását és ezzel egyszer és mindenkorra elejét vette annak, hogy kisbankárok és magánbankcégek kibéreljék maguknak egy ilyen jótékonysági vagy kulturális egyesület nevét_ és annak cégére alatt kiszedjék a közönség zsebéből a pénzt, anélkül, hogy a közhasznú célnak számottevő haszna lenne az egész sorsjátékból. Ezeknek a sorsjátékoknak jellemzésére éppen most adódott e,gy igen figyelemre méltó botrány. A Mefhosz-sorsjáték nyomán kipattant skandalumra célozunk, ahol többszáz millió bevétel veszett el s ahol a beállott zavarok következtében el kellett halasztani a sorsolást. Nem állítjuk, hogy minden sorsjáték körül ilyen manipulációk folynak, de igenis állítjuk, hogy minden esetben sokszáz milliót vonnak el a jótékonysági és kulturális egyesületektől azok, akik a sorsolás titkos vállalkozói. Az aztán teljesen mindegy az egyesületeknek, hogy az őket megillető hasznot azért nem kapták-e meg, mert elsikkadt, .vagy pedig azért, mert lelketlen vállalkozók kiuzso- rázták őket. Itt van például a legújabb sorsolási engedély: a Hadimuzeum tárgysorsjátékot rendez és az engedélyt a Mezőgazdasági Hitelintézet kapta meg. Mi köze ennek a kisbanknak a Hadimuzeumhoz ? A bank cime után azt hihetné az ember, hogy mező- gazdasági érdekeltségek ügyeivel foglalkozik. És kiderül, hogy sorsjátékokat rendez. Talán szerelemből, vagy a Hadimuzeum iránt való _ lelkesedésből teszi ? Dehogyis! A sorsjáték igen jó üzlet és a Hadimuzeum nem is sejti és nem is fogja megtudni, hogy mennyire jó üzlet. Annál inkább megtudja majd a Mezőgazdasági Hitelintézet. De reméljük, hogy ez volt az utolsó eset, ahol egy kisbanknak alkalom adódik ily irányú tevékenység kifejtésére. Vagy reméljük még inkább, hogy az u j miniszteri rendelet megfosztja már ezt a kisbankot is attól, hogy üzletekbe avatkozzék, amelyek semmi összefüggésben sincsenek egy bank hivatásával, pláne egy mezőgazdasági bankéval. i<m ■mw ■■ mmmm m Suba alatt nem szabad autóbuszokat beszerezni Követeljük a versenytárgyalás kiírását A Fővárosi Hírlap már ismételten megemlékezett arról az érthetetlenségről, hogy a Székesfővárosi Autóbusz Vállalat üzemét, amelynek mindössze 10—12 kocsija van forgalomban, az újonnan kinevezett főigazgató vezérlete mellett még egynéhány igazgató és mintegy tucatnyi fő- és al- ellenőr igazgatja. Ezzel szemben a hajdani omnibuszüzemet, amelynek 180 kocsija volt forgalomban, dr. G a 11 e i n, a fuvartelep akkori igazgatója egymaga egy lovászmester segédletével bonyolította le. Ezt a fonák helyzetet, úgy látszik, fölismerték az autobusz-iizemnél is és belátták, hogy a sok igazgató mellé föltétlenül szükséges még néhány autóbuszt is beállítani. Minthogy pedig a városnak nincsenek autóbuszai raktáron, elhatározták, hogy vásárolnak néhányat. Mert tudniillik, most igen sok heverő pénze van a városnak. Köztudomás szerint azonban autóbuszokat a Teleky-téri ószeresek nem áruinak, az autobusz-üzem főmuftijai, Till Antal vezérigazgató és B á r á n y Ervin igazgató tehát külföldi körútra indultak, tanulmányozni az autobusz- viszonyokat és a forgalomban lévő autobusz- tipusokat. jártak Párisban, Londonban, BeiTmben és arra a tapasztalatra jutottak, amiről költségkímélésből talán gyorsabban is meggyőződhettek volna, hogy a legmegfelelőbb (természetesen Bárány Ervin szak- véleménye szerint a legmegfelelőbb!) autóbuszokat a bécsi Lau r in és Kieme n t cég gyártja. A tanulmányút eredménye aztán az lett, hogy a Laurin és Klement cég nagy hírtele.nül egy minta-autóbuszt küldött, amelyet szombaton, meghívott közönség előtt, nagy lakoma kíséretében bemutattak. Az áldomáson résztvevőknek Hersch- k o v i t s ur, az autobusz-gyár budapesti képviselőié azt mondta, (ha véletlenül mást mond, rögtön elcsapják!) hogy a bemutatott autóbusz a világ legelső márkája és a főváros vezetőségét könnyelműség miatt vád alá kellene helyezni, ha ezekből az autókból egy tucatot gyorsan be nem szerezne. Darabját mindössze 400 millióért. E magyarázat után elindult az autóbusz és azóta szakadatlan rójja a pesti utcákat. Úgy liirliK, hogy Till—Bárányék nagyon meg vannak elégedve a próbajáratokkal és a legmelegebben ajánlani fogják, hogy a főváros ezt a fajtájú autóbuszokat szerezze be. Mi nem vitathatjuk, hogy mennyiben felelnek meg a Laurin—Klement tipusu autóbuszok, csak azt tudjuk, hogy létezik egy közszállitási szabályrendelet, amely kötelezővé teszi, hogy a város minden szükségletét versenytárgyalás utján köteles beszerezni. Es azt is tudjuk, hogy R i p k a Ferenc főpolgármester e szabály betartásán szigorúan őrködik. Biztosak vagyunk tehát abban, hogy Ripka főpolgármester most sem fog ahhoz hozzájárulni, hogy a város több milliárdot invesztáljon autóbuszokba, a közszállitási szabályrendelet mellőzésével. Ha az autobusz-iizemnél nem tudnák ezt a kötelességüket, akkor a főpolgármester követelni fogja, hogy az autóbuszok beszerzésére nyilvános versenytárgyalást írjanak ki. Csak igy és csakis igy lehet a legmegfelelőbb és a legolcsóbb autóbuszokat beszerezni. * A p ropó! A Laurin és Klement autóbuszok próbajáratairól kiadott kommünikékben azt is olvassuk, hogy Herschkovits a napokban ünnepli mag a cég képviseletében eltöltött 25 éves jubileumát. Micsoda vonatkozásban van ez az autóbuszok talpraesettségével, azt nem tudjuk, de hát — Istenkém! — egy Herschkovits jubileumának publikálására minden ajkaimat meg kell ragadni. Legmodernebb gyógyintézet sebészeti és belbetegek részére D-FAJ0R-SANAT0R1UM BUDAPEST, VIII., VAS-UTCA 17. SZÁM. Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vizgyógyintézet, nap- és légfürdök Magánklin kai osztályon te’jes ellátási díj napi 140,000 K. A iegjonb magyar foiytonégő kályhák ISIS OECONOM Kalor KORONA RADIUS Perpetuum Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntá R.-T. (Hirsch és Frank) Városi lerakat és városi min'araktár: Budapest V« iCál mán-utca 15. Legolcsóbb mert a legtartósabb! COtlTIHEtlTAL bicikligummi, motorbicikliköppeny, autó ballongummi és teherautó tömör abroncs Lerakat: KOVÁCS RUDOLF VI., Eötvös-utca 4. szám Telefon: 188-56. »«RMAIXKER TEHERVOliTATÖ AUTOMOBIL R RÓKA 2? 10 tonna vontató képességű V., Csanádi-utca 3. Telefon: 46-01.
