Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-09-23 / 38. szám

Budapest, 1925 szeptember 23. 5 fejtörő Gondolatok arról, ami nincs rendjén Igazságtalan luxusadók. A főváros közönségének elkeseredettsége a sokféle adó miatt arra birta a de­mokratikus blokk tagjait, bogy a legközelebbi köz­gyűlésen felszólaljanak az úgynevezett luxusadók t.ul- tengése ellen,. A városházán minden luxusnak számit, ami a legprimitívebb szükségletektől egy hajszál­nyival különbözik és ennél is különösebb, hogy egy fogyasztási cikk, amely délelőtt még nem luxus, ti­zenkét órán tud már luxusnak számit. Ezek a szeka­túrák megbénították a kávéházi és vendéglői forgal­mat s igazán legfőbb ideje volt, hogy akadjon hang, amely ezeket a fonákságokat szóvá teszi. Senki­nek semmi kifogása az ellen, ha a leg­súlyosabb f é n y ii z é s i adókkal terhe­lik meg az egyes fogyasztási cikke­ket azokban az éjszakai mulatóhe­lyeken, ahol a könny el m ii s é g tobzódik. De merényletnek tartjuk, hogy megadóztatjuk és luxusadóval terhelik meg a kávét, amely az alsóbb néprétegeknek igein fontos tápláléka ma. A tejes­kávé az uzsonnáját és vacsoráját teszi a kispolgár­nak s ha ezt nem odahaza líőzi, hanem kávéházban, vagy kávémérésben fogyasztja el, ennek csak az a magyarázata, hogy odahaza sokkal körülményeseb­ben és talán drágábban is jut hozzá, mint a kávé­házban. A kávéfogyasztás szegénységünknek egyik jele és Remete tanácsjegyző ur bölcsebben tenné, ha kigondolóképességét másra fordítaná, mint a nyomorúság megadóztatására,. A főváros 5%-os inségadóf szed, hogy ebből bizonyos emberbaráti cé­loknak áldozzon. Teljesein abszurd dolog tehát, ha Remete tanácsjegyző ur az egyik kezével 5%-ot ad aa ínségeseknek, viszont a másik kezével 10%-ot elvesz tőlük egy tejeskávé vagy egy idegfelfrissitö feketekávé után. Ha Remete tanácsjegyző ur min­den áron érdemeket akar magának szerezni a vá­rosi adók szaporítása körül, pillantson be a nagy fény­űzéssel berendezett éjszakai mulatóhelyekre és az ötórai tea cimii lokálokba, ahol ,,az úri közönség táncol“, kísérje figyelemmel az ott történteket es ér­tékesítse az ott szerzett tapasztalatokat a főváros javára, de ne tegye lehetetlenné, hogy a színházak é,s mozik közönsége betérjen előadás után egy ká­véházba és ott egy kávét, két tojást vagy egy pár virstlit fogyasszon el. A színház és mozi a nagyvá­rosi polgárnak kuilturszükségtet, s ha ezt a szükség­letét már amúgy is csak azon az áron elégítheti ki, hogy megvonja magától a rendes vacsorát, a tanács- jegyző ur ne kényszerítse arra, hogy még erről a szerény kis lakomáról is lemondjon. És végül, az embernek valamelyes joga van arra is, hogy a fá­rasztó miapi munka után, ami kon kispolgári vacso­ráját már elfogyaszt ott a, betérjen egy kávéházba s egv csésze teával, vagy feketekávéval fel[frissitse agyongyötört idegzetét Ez még mem olyan nagy luxus, nem is olyan inag'v bűn, hogv ezerkoronás luxusadókkal kelljen megbírságolni. Úgy látszik. Re­mete tanácsjegyző ur még sosem fáradt el a mun­kától és nem is érzi szükségét a munka utáni fel­frissülésnek. Ezt annál inkább csodáljuk, mert neki, mint az úgynevezett vigalmi adók kigondolójának, elég alkalma lehetne elfáradni egy olyan munkában:, amely okos és igazságos megadóztatásokat ered­ményezne. Ö fc © Halálos baleset — egy negyed liter petroleum miatt. Budapest világítási viszonyai a lehető l'egrosz- szabbak s nagy csoda, ha emiatt az est beálltával egyre-másra a legsúlyosabb balesetek történnek. Már tavaly kaptunk ugyan Ígéretet arra nézve, hogy Budapesten a világítás hamarosan jobb lesz, mint békében volt. de az Ígéretet máig sem váltották be. Hogy Budapestnek mi lenne a kötelessége a világí­tás dolgában és a világosságnak mily mértéke az, amit a fővárosnak biztosítani kellene, nem tudjuk, csak azt észleljük, hogy a mai világítás nem felel meg egy vidéki város kívánalmainak sem. Ha a főváros ennyire elmulasztja kötelességeit teljesíteni, kívána­tos. hogy legalább azokat kényszerítsék a szabályok betartására, akik az utca forgalmát a felszedett kö­vekkel megbénítják, a közlekedést megnehezítik és az éjszakai járókelők életét veszélyeztetik. Pár nap előtt történt, hogy egy (fővárosi ügyvéd motorkerék­párjával nekiment a Délivasut indulási oldalán fel­szedett kőrakásnak és halálosan megsérült. A katasz­trófát azt okozta, hogy Bauer János kövezömester r.ieim tett jelzőlámpást a kőrakás elé és nem hívta fel ilymódoin a járókelők figyelmét arra a veszede­lemre, amely ezen a ponton fenyegeti őket. A rend­őri intézkedések világosan meghatározzák hogy az ilyen forgalmi akadályokra a homály beálltával ügyel- meztetni kell a közönséget. Jelzőlámpással kell meg­világítani a veszélyes helyeket, de Baue r János kövezömester még erről a primitiv óvintézkedésről Szombaton a déli órákban az ostendei szerző­déstervezet szerződéssé vált azzal, hogy S i p ő c z Jieinö polgármester a nagvfontosságu aktát a köll- csönügyi bizottság plénuma előtt aláírta. Mint is­meretes. a szerződésnek van egv pontja, amely sze­rint ehhez az aláíráshoz még a közgyűlés szank­ciója is szükséges. Miután azonban a kölcsönügvi bi­zottságban a közgyűlés összes pántjainak legtekin­télyesebb vezérférfiai foglalnak helyet, a legcseké­lyebb mértékben sem lehet feltételezni azt. hogy az ostendei megállapodást a közgyűlés el ne fogadja. Valószínű, hogy a főváros egvik legközelebbi köz­gyűlése már tárgyalni fogja az ostendei egyez­ményt,. de ez a tárgyalás már csak formai lesz. Leg­feljebb az esketik meg. hogv egyes pártok az ostendei egyezmény vitáját politikai célokra hasz­nálják ki, de remélni. kell. hogv a közgyűlés munka- képessége érdekében ettől a szándéktól is el fognak tekinteni. Kik a hitelezők A főváros részéről ezziel el is van intézve a köl- csöniigy. Budapest megteszi kötelességét, bebizo­nyítja, hogy korrekt adós és ilyenformán a meg­egyezési akta aláírása egyszersmind azt a pillanatot I is jelenítette, hogy ettől kezdve Budapest a külföld előtt ismét hitelképes lett. Az aláírással és a köz­gyűlés szankciójával azonban még nem ért véget a külföldi ikölcsönök ügye. Most tudniillik a hitelező­kön van a sor. A kérdés tehát az. hogy tulajdonkép­pen kik is a hitelezők. Azok az urak. akikkel Géni­ben. Zürichben. Budapestem1 és Ostendében tárgyal­tunk. tulajdonképpen nem maguk a hitelezők. Ök csak a bankárok, akiknek azután a kötvénytulajdo­nosokkal kell megegyezésre iutniok. A kibocsátó ban­károkkal megkötöttük a megegyezést, de fel sem lehet tételezni, hogy ezek a kibocsátó bankárok ma­gukkal a komittenseikkel. a kötvénytulajdonosokkal előzőleg megegyezést ne létesítettek volna. A for­maság szerint azonban most mégis felhívást kell in­tézniük a köt vény tulajdonosokhoz, amelyben arra szólítják fel őket, hogy járuljanak hozzá az ostendei megegyezéshez. Egészen bizonyosra kell venni azon­ban, hogy a kötvénytulajdonosok is szankcionálni fogják az ostendei megegyezést. Erire vonatkozólag különben EREKY KÁROLY a következő nagyon érdekes kijelentést tette: Dr. 1 1 1 y e f a 1 v y Lajosnak, a fővárosi statisz­tikai hivatal aligazgatójának szerkesztésében, mosta­nában jelent meg az utolsó 3 év izgalmasan érdekes statisztikája. Ennek a könyvnek adatai szerint Buda­pest közönsége szórakozásai után három év alatt 33.799,818.000 korona adót fizetett, ami azt jelenti, hogy Budapest ez idő alatt minimálisan 300 mil- liárdot költött szórakozásra. Ha Budapest minden lakosa egyformán vette volna ÍJ ki részesedését a mulatozásból, akkor egy-egy lakos mulatozására körülbelül 338.000 korona esne három évre, ami egy évre 113.000 koronát, egy napra pe­dig nem egészen 400 koronát jelentene. A húsz éven felüli lakosság száma azonban leg­feljebb hétszázezerre tehető és így egy-egy felnőtt lakos évi mulatozása nem kerül többe 150.000 papirkoronánál. Sajnos, azonban Budapest társadalmában az egyes osztályok és rétegek között hallatlan gazdasági kü­lönbségek vannak és bizony bőségesen akad a hét­százezer felnőtt budapesti lakos között, akinek évi szórakozása meg sem közelíti a 150.000 koronát. Nem lehet tehát Budapestre azt mondani, hogy lump város, mert ezek a statisztikai adatok talán a legszomo- rubb fényt vetik Budapest szegénységére, mert bé­kében bizony aligha akadt valaki, aki tiz arany­koronát ne áldozott volna szórakozásaira. Érdekes megemlíteni, hogy Budapest népe három év alatt a legtöbb pénzt a mozikba hordta. sem gondoskodott. Egy.ilyen jelzőlámpa egész éj­szakán át egy negyed liter petróleu­mot se fogyaszt és Bauer János köve­ző m e s t « ír még egy negyed liter petró­leumot se áldoz azi emberi élet meg­mentésére. A kövezömester nem fog kibújni bű­nös mulasztásának büntetőjogi következményei alól, de ,ez a legkevesebb, amivel ezt a hanyagságot és lelketlenséget meg kell torolni. A büntetés másik része az legyen, hogy a főváros zárja ki a versenytárgyalásokból az ilyen k ö ny­íl y e 1 m ii vállalkozókat, akik előtt semmi sem szent, ha arról van szó. hogy az: üzleti nyereséget néhány koronával fokozzák. Bírónak ebben a vonat­kozásban ugyan nem egészen illetékes a főváros, amely maga is sok mulasztást követ ed a világítás terén, de ha már ö mem világit, legalább pótoltassa másokkal azt, amit ö elmulaszt. — A saját közönségünkről tudjuk mi is. hogv a kötvénytulajdonos-publikum mindig azt keresi, hogy megfelelő kamatozást kapjon a papírjaiért és idővel a tőkét is visszakapja. Ezért mentek bele a külföldi bankárok abba. hogv húsz esztendővel ki­tolják a törlesztést és ezért járultak hozzá ahhoz is, hogy a főváros nem sorsolás, hanem tőzsdei vásár­lás utján szerezheti vissza a kötvényeit. Nem me- hjeittek azonban bele abba. hogv a tökét redukálják, mert ez a kötvénytulajdonosok felifogása szerint nagy sérelem volna, holott minden szakértő tudja, hogy a főváros megterhelése szempontjából az első időben nem a tőke visszafizetése, hanem ;i kamat­szolgáltatás a legnehezebb. A 100 millió békebeli frank helyett iev a fővárosnak csak 25 millió fran­cia frankot kell visszafizetnie, a fraimk jelenlegi ár­folyama mellett. Ugyancsak tisztában vannak a hi­telezők azzal is, hogy azi adósság visszaváltásánál a kötvények tiz-husz százaléka elkallódik: tiz száza­lék veszett el a kötvények kiszállításánál és to­vábbi tiz százalék a háború borzalmai között. ivlif fizetünk Pontosan, összeállítva, hogv mit kell évenként fizetnünk, a következőkben illusztrálhatjuk a fővá­ros lakosságának uj terheit: 1926-tól 1930-ig csak azt a 260.000. illetve 300.000 angol fontot trizetjük. amelvet az ostendei szerződésben elvállaltunk, a magyar államnak ez­alatt az idő alatt semmit sem fizetünk. Ez az összeg 6.240.000. illetve 7,200.000 aranykoronát tesz ki. tehát évenként fizetni fogunk 90.480,000.000. illetve 104.400.000. 000 papír koronát. 1931-től 1933-ig fizetünk 380.000. illetve 430.000 angol fontot, azaz 9,100.000. illetve 10.000.000 arany­koronát. ami papirkoronában 131.950.000.000. illetve 149.350.000. 000-t tesz ki. 1934-től 1955-ig fizetünk 480.000 fontot, azaz 11.500.000 aranykoronát, illetve 166.750.000.000 Dapir- koronát. 1956-itól 1965-ig fizetjük a legtöbbet: 490.000 an­gol fontot, azaz 11,850.000 aranykoronát, illetve 171.825.000. 000 papírkoramáit. 1996-tól 1984-ig már csökken a ráta, mert 450.000 angol fontot, azaz 10.800.000 aranykoronát, tehát 156.600,000.000 papirkoranát, fizetünk. A mozik fizettek három év alatt legtöbb vigalmi­adót. Magas művészi nívón álló színházaink való­sággal csak utánuk ballagtak, kivéve az 1923-ik esztendőt, amikor a színházak hatvan millió koro­nával több vigalmiadót róttak le, mint a mozik. Ez az esztendő volt tehát a színházi konjunktúra arany­esztendeje, amelyet azonban a következő esztendő már teljesen megölt. Amig 1924-ben ugyanis a mozik körülbelül nyolc és fél milliárd vigalmiadót róttak le, addig a színházak már az öt miiliárdot sem tudták egészen felmutatni. A mozik és színházak után a legtöbb vigalmiadót az orfeumok szolgáltatták be, mig a kávéházak és d kaszinók csak ezek után következtek. Érdekes, hogy a mai nagy sportláz mellett a sportversenyek multévi adója nem volt több másfél milliárd papir­koronánál. Kiderül különben a vigalmiadó statisztikájából az is, hogy minden esztendőben a legvidámabb hónap a december. / Minden évben szinte fölényesen nagyobb vigalmi­adét rótt le Budapest közönsége az év utolsó hónap­jában, mint a többi hónapokban. PARÄDI VIZ gyomorbetegeknek, vérszegényeknek, gyógyital. Üditő borviz. — Egyedárusitás: Forrásfermék és Ásványvizkereskedelmi r.-t. V., Perczel Mór-u, 2. Telefon: 5 -53. Fizetési kötelezettségünk a külföldi kölcsön után A kecske is fóliakik és a káposzta is megmarad ■>, ■ 1 -hi»tt fr -thii- -ír- tti o iirn»r.ri. ni» ■■írnn» it mruain irm imam min «wiiin m «main ii» ■■íiib ■ ■ 1» ■ ■muri u Budapest népe a mozikba hordja pénzét Három év alatt koséi 34 milliárd volt a főváros iövedelme a vigalmi adóból

Next

/
Thumbnails
Contents