Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-16 / 37. szám
2 Budapest, 1925 szeptember 16. A hosszú lejáratú kölcsön előnyei X tapasztalás ugyanis azt bizonyítja, hogy a hosszú időre felvett kölcsön nagyon előnyös a fölvevőre. Hogy példával világosítsam meg a dolgot, az a földbirtokos, aki a háború előtt, mondjuk, ötven évvel százezer aranykorona jelzáloghiteit vett föl birtokára, az akkori tizkoronás búzaárak mellett azzal számolhatott, hogy tízezer métermázsa búzával tartozik hitelezőjének és 5 százalékos annuitás fizetése esetén évi ötezer koronát, azaz ötszáz métermázsa búzát köteles fizetni. Az idők folyamán azonban a búza húsz aranykoronára drágult és ezáltal a földbirtokos évi fizetési kötelezettsége, dacára annak, hogy az ötezer aranykorona ugyanannyi maradt. mégis lement ötszáz métermázsa búzáról kétszázötven méfcermázsára. Szóval, mikor a kölcsönt fölvette, évi ötszáz méter mázsa búzát kellett fizetnie, mig az idők folyamán ez a kötelezettsége évi kétszázötvn métermázsa búzára sülyedt. Hasonló a helyzet a főváros életében is. Ha a főváros felvesz egy ötven esztendő alatt törleszt- hető kölcsönt és azt hasznos beruházásokra forditia. ezek a felsorolt financiális előnyök mind érvényesek lesznek a fővárosra nézve is és mint a jelenlegi helyzet is mutatja, a legideálisabb üzlet a főváros számára az, ha uj, olcsó kötvénykölcsönt vesz fel. Az ostendei tárgyalásból és a külföldi kölcsönre vonatkozó összes megfigyeléseimből tehát azt a tapasztalatomat szűröm le, hogy a fővárosnak mentői előbb újra olcsó invesztíciós kölcsönt kell felvennie. Útban az igazság a földönfutóvá tett tanerők ügyében Még a héten megalakul a revíziót eszközlö tizes bizottság Az elmúlt héten megválasztották a tantestületek azt a nyolc delegátust, akik a főváros iskolai személyzetét a közoktatásügyi bizottságban képviselni fogják. Mint ismeretes, a közoktatásügyi bizottság első ülése ezeknek a tantestületi delegátusoknak a távolmaradása miatt kénytelen volt önmagát csonkának deklarálni és ilyenformán határozatokat nem is hozott, hanem a legfontosabb kérdésekről is csak eszmecserét folytatott. Ez az eszmecsere azonban gazdag volt anyagban, mert amig egyrészt a tanév kezdetén igen fontos feladatokat rótt a tan- agyi tanácsokra, ugyanakkor a legteljesebb erővel megnyilatkozott ezen a bizottsági ülésen az akarat, hogy a kurzus által elkövetett és a tanügyi személyzetet mélyen sértő igazságtalanságokat rövidesen revidiálni kell. Szerencsére az elbocsátott és földönfutóvá tett tanerők dolgát L á z á r Miklós szerkesztő, fővárosi bizottsági tag vette kezébe, aki páratlan eréllyel fogta meg a dolgot és mély emberszeretet- ről tanúskodó érzéssel viszi tovább az ügyet. Ilyenformán egészen bizonyosra lehet venni, hogy a kérdés többéi el nem allhatik és az akció eredményes lesz. Lázár Miklós feltétlenül megtalálta a kellő hangot, mert nemcsak a közgyűlés baloldali pártjai álltak melléje, de a középső pártok is úgy, hogy ma már nem lehet kétség benne, hogy a revízió meglesz. Ha pedig az akták beszélnek, akkor a közgyűlés jobb meggyőződésű tagjai hamarosan belátják, milyen mérhetetlen igazságtalanságok történtek. Ezekből az aktákból ki fog derülni, hogy embereket küldtek el, nagyszerű tanerőket, akiknek sokszor az ország határain is túlszárnyalt a nevük, csak azért, mert a kurzusnak nem tetsző felekezet- hez tartoztak, vagy mert politikai meggyőződésük nem vonzotta őket az izgatok táborába. Ki fog derülni az is, hogy a B.-listákat miként használta ki a bukott rezsim a maga politikai céljai számára. Valószinii, hogy a legtöbb ügyben teljesen le kell folytatni és ki kell egészíteni a bizonyítási eljárást, mert csak igy derülhet majd ki a tökéletes igazság. A Főváros„i Hírlap értesülése s-zerint a baloldali bizottsági tagok olyan súlyt helyeznek erre a kérdésre, hogy még a közoktatásügyi bizottság újabb összeiilése előtt pártközi értekezleten kívánnak végleges meggyőződésre jutni. Ez nem is lesz nehéz, mert a revízió szükségességének kérdésében a Wolff-párt kivételével az összes pártok egyetértenek, a Wolff-párt pedig kénytelen-kelletlen bár, de nem gördíthet akadályokat a revízió elé. Keserű gesztussal ők is hozzá fognak tehát valószínűleg járulni a kurzus alatt elbocsátott tanerők ügyének megvizsgálásához, sőt részt fognak venni abban a tizes bizottságban is, amelyet Lázár Miklós indítványozott. Az első lépés tehát egy pártközi értekezlet lesz, amely körülbelül mindent elvégez úgy, hogy a közoktatásügyi bizottságnak már csak a szankciót kell megadni és megkezdődhetik a munka. A közoktatásügyi bizottság valószínűleg pénteken ül össze, amint azt a legutóbbi ülésen P u r é b 1 Győző dr. tanácsnok kilátásba is helyezte. A bizottsági ülés azután megválasztja a tíztagú bizottságot, amely a revíziót megejti. Ennek a bizottságnak a tanügyi tanácsnokon kivül előreláthatóan a következők lesznek a tagjai: Bánóczy László (szoc. dem.), Csilléry András (Wolff-párti), Kozma Jenő (Ripka-párti), Dini eh Vidor (Ripka-párti), Lázár Miklós (dem. blokk), Pakots József (dem. blokk), Sigiescu József (Ripka-párti), l'a- b ó d y Tibor (Wolff-párti) és Ugrón Gábor (szabadelvű). A tizes bizottság munkája nyilván hónapokat vesz igénybe, mert minden ügyet a legteljesebb mértékben átvizsgálnak. De ez a hónapokig tartó munka nagylelkű örömet okozhat a bizottság tagjainak, mert lesújtó, fájdalmas, sokszor gyilkos igazságtalanságokat tudnak majd reparálni. Tanulmányok a városigazgatás köréből Budapest kórházai Szanatóriumban, kórházban és kórházszerű intézetben tavaly közel 158 ezer beteget, a lakosság 16.6 százalékát ápolták. A betegek számának felét: több, mint 78 ezret a főváros kórházaiban gyógyították. A beszüntetett Zita-kórházat nem számítva, tíz kórházat tart főn a főváros, még pedig négy nagy kórházat és hat kis kórházat. Ezek a Rókus, a Szent István, az uj és a régi Szent János, a Ku n-u teái, a Gyöngy ö s i-u t i, a Telep y-u teái, a B a k á t s-t é r i, a Szent László és a Szent Margit. Ezeknek a kórházaknak a fentartása nagy pénzbe kerül és erősen igénybe veszi a főváros háztartását, még pedig két okból. Először azért, mert a kórházi ápolás napi diját a népjóléti minisztérium rendszerint alacsonyabbra szabja annál az összegnél, amennyibe a fővárosnak egy-egy beteg napi ápolása^ gyógyítása és ellátása kerül. Másrészt pedig a szegény betegek ápolási diját az országos betegápolási alapból az állam köteles megtéríteni. Az állam azonban a megtérítéssel mindig hatalmas restanciában van úgy, hogy a főváros a maga kasszájából kénytelen előlegezni a kórházi alapnak az állam adósságát, nehogy a kórházi adminisztráció megakadjon. Úgy az ápolási dijak megszabása, mint az állam jócskán felszaporodott ápolási költség-tartozása miatt állandóak a viták és ellentétek a főváros és a népjóléti minisztérium között. Tavaly és tavalyelőtt az ellentétek már annyira kiélesedtek, hogy a főváros tanácsa azzal fenyege- tődzött, hogy abban az esetben, ha a népjóléti minisztérium meg nem fizeti kórházi adósságait és az ápolási dijat a tényleges ápolási költségeknek megfelelően föl nem emeli: becsukja a kórházakat, mert a városnak nincs pénze az egyre növekvő ráfizetések fedezésére. De különben is a fővárost közkórházak felállítására és fentartására törvényes rendelkezés nem kötelezi. A közegészségügy rendezéséről szóló törvények értelmében a főváros csak arra köteles, hogy a szegény, kórházi, vagy gyógyintézeti ápolásban nem részesülő, vagy arra nem minősített, a kórházakból és a gyógyintézetekből elbocsátott gyógyíthatatlan betegek és gyógyíthatatlan, de nem veszélyes elmebetegek, továbbá a szegény és ártalmatlan hülyék, némák, süketnémák, vakok, nyomorékok eltartásáról gondoskodjék, ellenben a kórházi ápolást igénylő betegekről való gondoskodás nem feladata. A járványos betegségek ellen való védekezés céljára létesített állandó intézmények felállitási, fentartási és üzemköltségeinek felerészét ugyan a község tartozik viselni, de nincs olyan törvényes rendelkezés, mely szerint ilyen intézményeket a község köteles lenne felállítani. A pourparlék eredménye az lett, hogy az állam csakugyan kifizette kórházi hátralékainak egy jelentékeny részét és a napi ápolási dijakat 4.52 aranykoronára emelte fel. Közben aztán történt még egyéb is. Az történt ugyanis, hogy a népjóléti minisztériumban annyira megszokták, hogy a város azzal fenyegetődzik, hogy becsukja a kórházait, ha pénzt nem kap: hogy a minisztériumra ez a fenyegetés most már teljesen elvesztette varázsát. A minisztériumban nem ijednek meg valami nagyon ettől a fenyegetéstől, sőt — ellenkezőleg. Az a helyzet ugyanis, hegy' a népjólétiben most már egyenesen szeretnék, ha a főváros átadná a halálra Ítélt minisztériumnak a városi kórházakat, mert ha a főváros kórházai az állam kezébe kerülnének, uj tevékenységi körhöz jutna a népjóléti minisztérium. Természetesen arról szó sem lehet, hogy a főváros odaadja a kórházait az államnak. Egyébként a kórházi alap 1924/1925. évi költségvetése aranykoronákban igy fest: 1913-ban 1924-ben Kiadás 5,989.482 8,163.313 Bevétel 6,066.056 8,163,313 Amint tehát látható, a békeviszonyokhoz képest úgy az aranykiadások, mint a bevételek jelentékenyen emelkedtek. 1913-ban 1924-ben aranykorona Az orvos- és lelkészszemélyzet 359.717 660.155 Ápolószemélyzet 214.320 227.902 Ágynemű, fehérnemű 284.570 986.167 Élelmezés 2,217.789 2,282.330 Gyógyszerek stb. 834.881 1,229.536 Tüzelő 430.571 650.287 íme, ezek a főbb kiadási tételek. A bevételeknél igen természetesen az ápolási dijak játsszák a főszerepet. 1913-ban 1924-ben aranykorona Külön ellátásban részesülő betegek 164.380 389.720 Rendes „ „ „ 5,841,715 7,754.240 összesen 6,054.152 8,163.313 aranykoronát fizettek. Ha már most a rendes ellátásban részesülő betegek után befolyt ápolási dijak összegét: 7,754.240 aranykoronát elosztjuk az ápolási napok számával: 1,864.000-rel, megkapjuk az ápolási dijat, amely a múlt évben kikerekitve 4.16 aranykoronát tett ki. Ma már többre rúg. Csak akkor tiszta és egészséges a város, ha KRUPP háromkerekű sepr őszz/ova/seprűnk KRUPP széles sugaru autóval locsolunk és KRUPP pormentes önműködő szeméthordó autóval gyűjtjük össze a háziszemetet. Mindennemű közüzemű valamint más célokat szolgáló teher- automobilok megrendelhetők az esseni Fried. Krupp művek magyarországi vezérképviseleténél MAGNETO SEPARATOR R.-T. Budapest, V., Rudolf-tér 1. Telefon: 94—30. Látta-e már a legújabb gyorsjáratú LATIL CONTINENTAL óriási pneumatikon ? VELOX AU IOKERESKEDELMI RT. Budapest, V., Dorottya-u. 7. Telefon: 75-78. Csak eredeii „KRISTAL9” VIZET IGYUNK Szent LukácsfM Rt. „Kristály“ Kútvállalata lil., Zsigmond-utca 25—27. Telefon 43-90. Automobil és Garage R.-T. Budapest, VI., Andrássy-ut 34. ^ Telefon: 186-06. A világhírű PRESTO és DUX luxuskocsik, valamint VOMAG és MAGIRUS teherautók vezérképviselete Club-Garage Bristol-Garage City-Garage IX., Köztelek-u. 4. V., Mária Valéria-u. 3. Dohóny-u. ésKazinczyTelefon : József 139-78. Telefon : 189-25- utca sarok. Tel.: J. 142-26. Luxuskocsijaink éjjel-nappal olcsón fuvaroznak! Garageainkban elsőrendű ü z e m a n y a g !
