Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-16 / 37. szám
Ara 3000 kor. Tizennegyedik é" folyam Budapest, 1925 szeptember 16. 37. szám. i • 11 i i. 1111 -1 n i ■ n 11 -1 n i > 11 ii_- im ?aiii •niuiiüjdüi i • n 11»n i f i m -1 i t i -i r ví - t ni r±u > - mifjii tj ílilELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS HETILAP Megjelenik minden szerdán évre 200.000 korona. Félévre |nm Szerkesztőség és kiadóhiva100.000 kor. Állandó mellék- tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon: 137—15. szám A takarékosság nagy erény, de annak is megvannak a maga határai. Sőt majdnem azt kellene mondani, hogy néha a bőkezűség is az erények közé sorakozik. A kurzus alatt ezerszer megvádolták az előző rezsimet, amelyre ráfogták, hc,gy pazarolt. Wolfféknak nem volt más korteseszközük a maguk számára, csak az az egyetlen egy, hogy pénzdobálással vádolták meg azokat, akik Budapestnek kórházakat, iskolákat, csatornákat, utakat, fürdőket, nagyhasznu üzemeket építettek és ma horribilis értékűvé növekedett telkeket vásároltak. Wolffék nem állhatták a közönség elé azzal, hogy olcsóbbá tették az életet, hogy építettek, teremtettek, alkottak, ők nem élhettek másból, mint azoknak megrágalmazásából. akik naggyá, széppé és gazdaggá akarták tenni és tették is Budapestet. Erről a Icráizler,politikáról, erről a rágalomhadjáratról most, amikor az ostendei tárgyalások eredményének ratifikálásáról van szó, csak a bajorok és München esete juthat eszünkbe.. A bajorok detronizálták, gyámság alá helyezték, gyenge- elméjünek nyilvánították azt a II. Lajos királyt, aki Münchent naggyá tette. Ó építette a két Pinako- tékát, amelyekben a klasszikus és modern piktura leghatalmasabb alkotásainak mérhetetlen tömegét halmozta fel és az ő zseniális lángelméjének szüleménye volt Nimfenburg, valamint München számos más világhírű csodálatos szépsége. A .korlátoltan rövidlátó ország mindezek láttára pedig hálátlanul felzudult és eltávolította a trónról a királyt, aki mérhetetlen gazdagságot varázsolt országa fővárosába. Amig gyámság alatt volt, régens uralkodott, de később detronizálták és uj királyt koronáztak. Ma azonban már tudja München és tudja Bajorország, mit jelentett az a „pazarlás“, amelyet ez a király véghez vitt. München idégenforgalma egyik legelső helyen áll az összes európai városok idegenforgalma között. Európa minden országából, de a tengerentúlról is valósággal ömlik a pénz a bajor fővárosba, amelynek lakossága boldog és gazdag. Ha a kurzust megelőző rezsim azt csinálta volna, mit ez a bajor király, Wolffék megfeszítették volna annak vezetőit. Pedig hol voltak azok a beruházások, amelyeket Budapest háboruelőtti rezsimje eszközölt, II. Lajos bajor király imérhetetleni költekezésétől ? Nálunk iskolák és kórházak emelkedtek, amelyek nélkül a háborút nem lehetett volna megvívni és amelyek nélkül ma műveletlen lenne Budapest és az utcákra lehetne fektetni a betegeket. Itt megváltották a gázgyárat, községesitették az elektromos világítást, hatalmas közüzemeket emeltek, amelyek közül talán elég megemlíteni a ma sok-sok milliardot reprezentáló Községi Élelmiszerüzemet. Ha Budapestnek ma fizetni kell a régi adósságokat, ha az ostendei tárgyalások nehéz terheket rónak ránk, ne felejtse el senki, hogy mivel gazdagodtunk akkor, amikor ezeket a külföldi kölcsönöket felvettük és a város, akkori vezetői ebből a pénzből) nagyszerű dolgokat alkottak. Wolffék egész politikája és minden a háború- előtti rezsim ellen szórt vádaskodása azonban rö- I vid idő alatt határozottan komikussá válik. Budapest józan néprétegei amúgy sem adtak semmit ezekre a vádakra, most azonban mindenkinek a szeme ki fog nyílni, amikor látni fogja Budapest népe, hogy ma, nagyon súlyos időkben sincs más menedék, minthogy Budapestnek újra külföldi kölcsönt kell keresnie és külföldi kölcsönből kell pótolnia azt, ajni a háború kitörése óta leromlott. Rövidesen ki fog derülni az, hogy hiba volt eddig is nem folyamodni ehhez az eszközhöz, de enyhítő körülménynek kell betudnunk Wolffék számára azt, hogy ha belátták volna is ezt az egyszerű igazságot, sehol a világon az ő számukra nem nyílt volna hitel. Most azonban tényleg eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy többé külföldi kölcsön nélkül nem lehet Budapestet rekonstruálni. Talán csak nem fogják letagadni azt, hogy négyéves uralmuk alatt nem építettek semmit, de még csak nem is javítottak semmit. Tiz év’óta ron- gyolódik ez a város és tiz év óta fenyeget az a veszedelem, hogy a közmüvek felmondják a szolgálatot. Mindezeken adókból segíteni már nem lehet. A főváros lakossága több adóterhet nem bir el, ugyanakkor azonban előállott annak szükségessége, hogy a főváros egész csomó uj intézménnyel gazdagodjék, amely intézményeket ma már a kor követel és amely intézmények majd önmaguktól amortizálódnak, sőt kenyeret is keresnek a főváros számára. Ezeknek a megvalósitása azonban tőkét igényel. A fővárosnak tehát külföldi kölcsönre van szüksége, amelyet okosan, takarékosan kell felhasználni és megoldható mindaz a probléma, amelyekhez Wolff Károly és hivei négyesztendős uralmuk alatt hozzá sem mertek nyúlni. Amikor az uj kölcsönről, az uj beruházásokról, az uj alkotásokról beszélünk, egy pillanatra sem gondolunk arra. hogy Budapest mai vezetőit II. Lajos bajor király utjának folytatására animáljuk, de még csak arra sem gondolunk, hogy uj Gellért-fürdő építését, vagy uj Krausz-Mayer telkek vásárlását kiOstendébemi a székesfőváros megbízottai és a külföldi hitelezőket képviselő bankárok összeültek a székesfőváros külföldi kölcsöneinek ügyében. Érde- kejs politikai jelenség volt az, hogy a különféle, fővárosi pártok megbízottjai mennyire, félretették minden pártkérdést és csak a főváros 1 aki* sis ágiáin ajk érdiekeit fair toHt ák szem e lő 11. A fővárosi, bizottsági tagok közül Ostendébem senki sem volt pártember, Mindenki csak arra ügyelt, hogy hogyan sikerüljön még a pártpolitikai ellentéteket is lehetőleg úgy beállítani a tárgyaló felekkel szemben, hogy ebből haszna legyen a fővárosnak. Azt a helyzetet, hogy a szociáldemokraták is vannak a közgyűlési teremben, a külföldi bankárok előtt, akik a polgári politika frontjához tartoznak, a főváros kiküldöttei a maguk részéről szintén kihasználták. amennyiben mindig azt hangoztatták, hogy ne szabjanak nekik olyan föltételleket, amelyeket a közgyűlésen úgy sem lehet elfogadtatni, esetleg a szocialisták miatt. Tárgyalások a békés megegyezés utján Az ostendei tárgyalások első napjaiban természetesen feszült volt a hangulat a külföldi hitelezőkkel! szembeni. A privát érintkezés, során meg lehetett állapítani azt, hogy ezek a külföldi bankárok, akik Budapest kölcsöniigyéröl velünk tárgyaltak, abból a szemportbl indultak ki, hogy ők tulajdonképpen nem hitelezői a fővárosnak, hanem hogy csak a kötvény- tulajdonosok nevében tárgyalnak. Mivel azonban ezek a kötvénytulajdonosok nekik komimiittenselik, olyan föltételeket kerestek mindig, amelyek a kom- mittensek pszichológiájának a legjobban megfelelnek. A kommitenseket az érdekli, hogy kamatokat kapjanak és idővel visszanyerjék tőkéiket is. Ionéin volt az. hogy a külföldi bankárok a tárgyalás során belementek egy 20 esztendős visszafizetési halasztásba, mert ez végeredményben a kommittensek érdekeit lélektanilag kielégíti. Nem mehettek aizonban bele abba. hogy a tőkét redukálják, mert ez a kötvénytulajdonosok felfogása szerint a legnagyobb sérelmet jelenti, holott tudjuk, hogy a főváros megterhelésének szempontjából az első időben neim a töke visz- szafizetése. hanem a kamatszolgáltatás a legnehezebb dolog. A külföldi hitelező részéről tárgyaló bankárok maguk is mindent elkövettek, hogy megkönnyítsék a feltételek megállapítását, mert tudták, hogy ha most az ostendei tárgyalás nem sikerül, akkor tárgyalásról! többé szó sem lehet, akkor csak a jogászok fognak rideg paragrafusok alapján a fővárossal szemben eljárni. Ezt azonban ők sem kívánták. mert hosszadalmas perek és izgalmak helyett inkább békés megegyezést akarták vinni kommitten- seiknek. 75 millió frarak hassors a frank elértéktelenedésén A tárgyalások során észre lehetejtt venni, hogy a külföldi hitelezők teljesen tisztában vannak azzal, hogy a francia 'kölcsönből1 — amelynek eredeti névleges összege 100 millió francia frank — most. a francia frank elértéktelenedése folytán, csak 25 millió aranyfrankot tartozik visszafizetni a főváros, tehát anélkül, hogy kiegyezésre volha szükség, már 75 millió aranyfrankkal kevesebb terhe van a fővárosnak. vánjuk. Jó és bölcs Programm lehetett ez akkor, amikor a főváros vezetői ezeket megalkották, ma azonban csak praktikus és jövedelmező beruházások jöhetnek számba. E r e k y Károly fővárosi bizottsági tag az elmúlt héten egyetlen interjú keretében a szükségességek egész sorát említette föl és bizonyosak vagyunk benne, hogy a legkisebb fáradsággal, de bölcs mérséklettel és előrelátó gondolkodással ragyogó programmját lehet összeállítani mindannak, ami Budapest élete érdekében elkerülhetetlenül szükséges. Budapestnek — ismételjük — kölcsönre van szüksége, amelyből olyan alkotásokat fognak teremteni, amely alkotások önmaguk fizetik ki a beruházási összeget és rövidesen hasznothajtó tényezői lesznek Budapest életének. 300 millióért — nyolcvan millió A hitelezők tisztában voltak azzal is éis kifejezésre is juttatták, hogy a székesfőváros a 3 0 0 millió aranykoronás adósságábóli 10—20 %-át adósságának sohasem fogja vis&- sz afizet ni, mert régi tapasztalat az. hogy a kibocsátott kötvényeknek 10%-a normális időben is elvész és sosem kerül beváltásra. Azokon a francia tarükiteken, ahol a legtöbb budapesti kötvény el volt 'helyezve, háború dúlt és egyébként is a háború alatt a kötvények nagv mennyisége elkallódhatott, úgy, hogy biztosan fel lehetett venni egy 10—20 százalékos elkal'lódást a kötvényekben, Ez az összeg a 300 millió aranykoronás adósságnak egyötöd részét teszi ki. vagyis 60 millió aranykoronát. A francia valutadifferencia és ez a természetes veszteség együtt 135 millió aranykoronát tesznek ki. Ugyancsak a tárgyalás során hangsúlyozták1 a külföldi hitelezők azt is, hogy jól! tudják, hogy ha nem sorsolás utján, hanem vásárlással szerzi vissza kötvényeit a főváros, akkor ezeket a kötvényeiket jelenleg egy harmadadban kapja m-eg, tehát a fömima- radó 165 millió aranykoronányi adósságot 60—80 millió aranykoronával megválthatja, vagyis végeredménybein a főváros 300 millió aranykorona adósságot 60—80 millió a r a n yik orónával válthatja meg. A hitelezők ezeknek az adatoknak teljes tudatában arra helyezték a ifősulyt, hogy azok a kommiten- sek, akiknek birtokában kötvény van, lehetőleg nagy, összeget kapjanak kézhez, illetőleg öt évig rejdukál- tan, öt év után pedig teljes értékben élvezzék a kötvények után járó kamatokat. A törlesztési határidő kitolása A hitelezők a nyolc év múlva megkezdődő t ö r- lesztést 20 évvel kitolták. Tehát egész eljárásukból kitetszik az. hogy arra helyezték a fő- sulyt. hogy kommittensejLknek' pszichológiailag mindent megadjanak, amit csak elérhetnek és figyelembe vették azt is. hogy Budapest székesfőváros a háborúk. forradalmak és a román megszállás után öt évre még mindig nincs abban a helyzetben, hogy teljes kamatot tudjon fizetni. Kommitenseikkel bizonyára ezt is meg tudták értetni,. A kiegyezésnél tej- hát a hitelezők azt tartották legfontosabbnak, hogy az egyes kötvénytulajdonosok érdekeit megvédjék és amellett nem kívántak semmi kárpótlást sem azért, amit a főváros a valutadifferencia és a természetes kötvény elveszés révén előnyként élvezett. Egyoldalú kritikák Azok, akik Budapesten szigorú kritikát gyakorolnak az ostendei megegyezéssel szemben, természetesen csak azt nézik egyoldalúan, hogy Budapest jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy fizetéseket eszközöljön. Ha azonban figyelejmibe veszik azt, hogy ezzel a kiegyezéssel megvan a lehetőségei annak, hogy Budapest újabb külföldi kötvénykölcsönt vehet fel és ezáltal talpraállíthatja és modernizálhatja nagy üzemeit, akkor — még ha nincsenek is tekintettel azokra a nagy előnyökre, amelyeket a hitelezők szoktak {felsorolni velük sze’mben, — akkor is be kell látniok azt, hogy óriási előny származnék a fővárosra, ha visszakapja teljes szabad vagyonkezelését és uj kötvénykölcsönt tud fölvenni. Valódi megvilágítása a külföldi kölcsön rendezésének Ostendei reflexiók Irta : Ereky Károly
