Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-07-01 / 26. szám

Budapest, 1925 juiius 1. 5 Tanulmányok a városigazgatás köréből A székesfővárosi vízművek A főváros vizzel való ellátásának hosszú törté­nete van. A rómaiak idejében Aquincumnak már volt vízvezetéke. Mátyás király palotájába is óncsöve­ken szállították a vizet. Viszont a modern vizmü építésére csak nagyon későn került a sor. Mikor 1892-ben a kolerajárvány nagy pusztításokat tett a lakosságban: Hieronymi Károly belügyminiszter rendeletére a főváros tanácsa csak akkor fogott hozzá az állandó modern vizmü megépítéséhez és a járványterjesztő mesterséges szűröket csak akkor dobta sutba. Tizenöt millió koronába került a viz­mü v e k megépítése. Azóta azonban fokozatosan tol­dozták, toldozták, fejlesztették a vízmüveket, abban az arányban, amint nőtt a város, szaporodott a la­kosság és egyre több vízre volt szükség. Ma a csővezetékek hossza 884.713 méter; a viz­zel ellátott házak száma 17.135; a vizzel ellátott he­lyiségek száma pedig 965.123. A vízmérő órák száma 25.375. ' . ■ i ■ ' ■ | ijiiSätsl A vízmüvekbe eddig beruházott töke pedig 48 millió aranykorona. 1923-ban 70.4 millió köbméter sziirt vizet fo­gyasztott Budapest pépe. Fejenkint tehát 204 liter volt a napi átlag. Anffál meglepőbb, hogy ez a meny- nyiség a múlt esztendőben 60.2 millió köbméterre szállt le. Szóval tavaly 10.2 millió köbméterrel ke­vesebb vizet ivott és használt el Budapest, mint 1923-ban. Mi volt ennek az oka ? Rövidebb volt-e a kánikula és hosszabb az esős időszak; kevesebb vi­zet fogyasztottak a gyárak, vagy pedig tisztára az lehetett a meglepő csökkenés oka, hogy a publikum takarékosabban bánt a vizzel: erre nézve nem nyi­latkozott a vízművek igazgatósága. Valószínű, hogy a városházán annak tulajdonít­ják a vízfogyasztás meglepő csökkenését, hogy éjjel el voltak zárva a házi vezetékek. Ezzel szemben a publikumban az a hit gyökeresedett meg, hogy ta­valy azért volt kisebb a vízfogyasztás, mint 1923- ban, mert kevesebbet locsoltak, miért is porosabbak voltak az utcák. Annyit mindenesetre konstatálni kell, hogy a víz­fogyasztás 14.5%-kal-leszállóit, ellenben a viz előállítási költsége 40 százalékkal, a vlzdi] pedig 66.6 százalékkal emelkedett az 1925. évi aranyköltségvetési tervezet szerint. Hogy miképen sikerült előidézni ezt az eltolódást akkor, amikor a szénárak (a legmagasabb kiadási tétel) esett: igazán nehéz megérteni. 1921-ben = 2,095.019 1924- ben = 3,767.213 1925- ben = 6,281.022 aranykorona a vizdij bevétel. Szóval mennél job­ban csökken a vízfogyasztás, annál rohamosabban emelkedik a vizdij. A kiadások igy festenek: 1921-ben 1924-ben 1925-ben aranykoronában Alkalmazottak 3221088 848.004 1,561.999 Fentartás 56.232 213.185 234.300 Fogyasztási anyag 1,697.292 2,250.533 2,705.908 Fuvarköltség 15.747 32.396 81.521 Vegyesek 11.971 30.039 133.731 összesen 2,103.330 3,374.157 4,717.459 Szóval a vizelőállitás önköltsége az 1925. évi költségvetésben 4.7 millió aranykoronával, vagyis 1.34 millió aranykoronával drágábban van prelimi- nálva, mint tavaly. Nagy kár, hogy a költségvetés­ben nincs részletezve, hogy a szén mibe került ta­valy és mibe került 1921-ben. Szóval miért kellett egy félmillióval drágulniok az anyagáraknak. Az üzemi költségeken és rendes kiadásokon kí­vül a költségvetésbe rendkívüli költségekre még kü­lön 1.2 millió aranykorona van beállítva, gépekre, építkezésekre stb. Eszerint a beruházási kiadásokat is a vizfogyasztóknak kell kiizzadniok. Ezekkel együtt a vízmüvek mérlege igy fest: Bevétel . . . . * 6,579.559 aranykorona Kiadás . .. . . . 5,917.459 ______ Fö lösleg.................. 662.100 aranykorona. A fölösleg tehát 10%-a a bevételnek, ami azért is érdekes, mert a régi időben a vízmüveket nem kezelték jövedelmező vállalkozásként és a főváros sohasem akart hasznot huzni a lakosság vízszük­ségletéből. A vízművek fentartása és fejlesztése ré- gente a községi alapból történt és a beruházott tőke törlesztése nem kivántatott meg. Ilyenformán tény­leges bevételeik fedezték a felmerülő fentartási költ­ségeket. A háború alatt megnehezedett a vízmüvek anyagi helyzete, mely csak legújabban került megint egyen­súlyba a vizdijak erős emelésével. A budapesti villamos vasutak története és fejlődése Mennyit haladtunk 1887-től 1924-ig? TÓBIÁS KÁROLY, a BSzKRT. igazgatójának a Közúti és kisvasutak nemzetközi kongresszusán tartott előadása nyomán Budapest egyike azoknak a világvárosoknak, amelyek legelőször tértek át a villamos vasúti közlekedésre. 1887 őszén helyezték üzembe azt az első rövid vonalat, amelyet kisérlet- képen építettek. Ezt gyors iramban követte úgy Bu­dapesten, mint az ország több városában a villamos- vasutak kiépítése és ezt az iramot csak a háború kitörése akasztotta meg. A villamosvasutakat meg­előzően 1 ó v a s u t bonyolította le Budapesten a köz­úti forgalmat, de ennek a rendszernek hátrányait felismerték s noha a reform óriási befektetéseket igényelt, a magánvállalkozás mégis magáévá tette és győzelemre segítette az uj eszmét. Az első villamosvasút építése Az első budapesti villamosvasút voltaképen a Budapesti Közúti Vasúti Társaság csö­könyösségének köszönheti létrejöttét. A kormány ugyanis a nyolcvanas évek közepén a főváros fejlő­dése érdekében korlátozni akarta azokat a nagyon is kedvező szerződési feltételeket, amelyek a főváros és a Közúti Társaság között az utak hasz­nálata dolgában fennállottak. Azonban a Közúti Tár­saság nem fogadta el az uj feltételeket, mire a Sie­mens és Halske cég késznek nyilatkozott arra, hogy ő az uj feltételek elfogadásával villamos- vasutat épit Budapesten, még pedig földalatti veze­tékkel. Az első vlilamosvonalat kisérletképen épí­tették, de már 1891-ben üzembe helyeztek három vonalat huszonhat kilométer hosszúságban. Az uj vasutat a Budapesti Városi Villamos Vasutak R. T. név alatt megalakult társaság épí­tette. Európának ez az első belterületi villamos- vasutja csakhamar magára vonta a szakkörök fi­gyelmét s a földalatti áramvezeték „Budapesti rendszer“ nevet kapta. A Budapesti Közúti Vas­utak a villamosvasutak forgalmi eredményét élénk figyelemmel kisérte és már 1895-ben arra határozta magát, hogy lóerőre berendezett közúti vasutját villamoserőre átépitteti. Az átépítés két évig tartott, mialatt több, mint száztíz kilométer hosszúságú vo­nalat rendeztek be villamos hajtóerőre. Ebből hu­szonkilenc kilométer földalatti vezetéket kapott. Ezekben az években egy még jelentősebb esemény is történt: ekkor építették Budapesten a világ második földalatti villamosvasutját. A Ferenc József földalatti villamosvasút építése 1894-ben mindkét vasúti társaság a Siemens és Halske cég által kidolgozott földalatti villamosvasúti tervezetet nyújtott be az illetékes hatósághoz. A tervezetet a hatóság elfogadta és a Ferenc József földalatti vasutat 1896 május 2-án átadták a forgalomnak. Ezt a vasutat még ma is ugyanabban a formában tartják üzem­ben, mint megnyitása napján. Természetes, hogy a fényes eredménnyel bevált villamosvasutak kedvező befolyást gyakoroltak a hazai iparra. így a Ganz és Társa cég 1895-ben Pozsonyban, majd egy évvel későbben a fővárosban felépítették a „Budapest— Újpest—Rákospalota“ villamosvasutat. Mindkét vasút felsővezetékkel bir. A villamosvasutak kiépítését nyomon követte Budapestnek és a villamos forgalmi müveknek szinte példátlanul álló felvirágzása. Ez az aranykorszak a háború kitöréséig tartott s ez idő alatt tizenhat vidéki város épített villa­mosvasutakat és helyiérdekű vasutakat is. A fejlő­dés folyamata alatt a budapesti közúti vasutak sin- 4iálózatának hossza megkétszereződött, az utasok, a kocsi és a kilométerek száma pedig meg­négyszereződött. A tizenhat vidéki vasutat felsővezetékkel és 500—550 Volt feszültségű egyen­árammal építették, kivéve a kassai közúti vasutat, ahol az áramfesztiltség 750—800 Volt. Pécsett alkalmazták először az országban a Goldschmiedt- féle Thermit-eljárást. A villamosvasutak felvirág­zása kedvező befolyással volt a helyiérdekű vas­utak fejlődésére is. A magyar törvényhozás ugyanis megfelelő törvényekkel támogatja a helyiérdekű vas­utak építését, úgy hogy Magyarország ebben a tekin­tetben csaknem első helyen áll. A helyiérdekű vas­utak kilométerhossza Magyarországon 13.000 kin.-re emelkedett s túlszárnyalta a fővonalak hosszát. A két első villamoseröre berendezett helyiérdekű vasutat a múlt század végén a Ganz és Társa cég építette Budapest és Budafok, vala­mint Budapest és Szentlőrinc között. A két vasút felsővezetékes és 550 Volt egyenáramú. Magyar- ország legjelentősebb helyiérdekű villamosvasutja az eredetileg gőzerőre berendezett Budapesti Helyi­érdekű Vasutak, amelyeknek három, egymástól kü­lönválasztott fővonaluk van. Ezek közül az egyik Dunaharasztiba, a másik Gödöllőre, a harmadik Szentendrére vezet. A villamosvasutak sorsa a kommiin alatt 1918-ban az összes budapesti villamosvasutakat és helyiérdekű vasutakat kommunizálták s a vasutakat, mint köztulajdont, a városi közigazgatás­nak akarták átadni. De a város törvényható­sága tiltakozott egy olyan ajándék ellen, amelyhez a törvények megsérté­sével akarták juttatni. A kormány által az Egyesült Budapesti Városi Vasutak vezetésére kinevezett igazgatóságot 1919-ben e 1- csapta a proletárdiktatúra. A törvényes állapotok helyreálltával az uj kormány 1919 augusz­tus havában kormánybiztost nevezett ki az erőszak­kal egyesitett villamostársaságok élére. Az igazga­tást a vasút legmagasabb rangú tisztviselőire bízta, akik 1921 közepéig vezették az üzemet, amikor egy likvidáló bizottság által felváltattak. A villamosvasutak megváltása Közben a főváros a két nagy villamosvasút meg­váltására határozta el magát s ugyanekkor ered­ményes tárgyalásokat folytatott a B. U. R. vasút, a földalatti vasút és a szentlőrinci helyiérdekű vasút megszerzésére, úgy hogy a főváros 1923 január 1-én az összes közúti vasutak birtokába jutott. Ezen vasutak igazgatására Budapest Székes- fővárosi Közlekedési R. T. névvel rész­vénytársaságot alapítottak, melynek összes részvé­nyei a főváros kezében vannak. így szerezte meg Budapest egy nagyarányú közlekedési programúinak az eszközeit. A vasútépítés nehézségei A budapesti villamoshálózatnál nagyon is szem- beötlik a vonalvezetés nehézségei. A várost mint­egy 18 km. hosszúságban a Duna két részre osztja és a hat hid közül csak hármat bocsátottak a vil­lamosvasút rendelkezésére. Az összezsufoltan épített Belváros, a sugárszerüen épített széles utak kis száma, a keskeny rakodópartok és a várost körül­ölelő fővasuti vonalak, több helyen igen mesterkélt szerkezeteket igényeltek. Ezeket az állapotokat még megnehezítik a végállomások s a város belsejében a hurokvágányok hiánya. A különös útszerkezetek közül csak a következőket említjük: a Lánchídfőnél való alsóvezetés, amely egy viaduktszerü felső épít­kezéshez csatlakozik s amelyet különös gonddal kellett építeni, hogy a hid konstrukcióját ne befolyá­solja. A viaduktszerü felső építés a baloldali rakodó­parton, amely rengeteg tőkét emésztett f e 1 és mégis meg kellett építeni, mert a Duna köze­lében lévő szűk utcák nem tűrtek más megoldást. A hosszúkás Kálvintér, amelynek sinhálózatát a nagy forgalomra, valamint a beléje torkolló három vonal miatt négyvágányuan kellett építeni. A Vilmos csá- szár-uti hurokvágányt, ahol helyszűke miatt más vonalvezetés nem volt keresztülvihető. Ami pedig a Duna jobbpartján lévő városrészekben fel­merült nehézségeket illeti, ennek jellemzésére szol­gáljanak a következők: Buda dombos területen fek­szik, amelynek két magasabb dombja igen jelentős forgalmi akadályt alkot. A keskeny rakodópartok itt is egy viaduktszerü ut építését tették szükségessé. A vasútvonalak egyébként kivezetnek a hegyek közé és több helyen magas emelkedést mutatnak. Egy további nehézség a kétszáz négyzetkilométer nagy­ságú városterület, mely csak a Duna közelében van kiépítve, úgy hogy nagy, lakatlan területeket kellett keresztezni, hogy a külvárosok lakóit a fővárosba lehessen szállítani. A vonalvezetés ezeken kívül oly sajátságokat mutat, amelyek csak a vasúttársaságok versenyével magyarázhatók meg. Ma már azonban egy nagyszabású terv áll rendelkezésre, amely sze­rint az egész közúti hálózatot, mint egységes alaku­latot, átépítik. Az alsóvezetéknek felsővezetékké való átalakí­tását már a háború kitörése előtt elhatározták, de a háború közbejötté miatt csak 1 924 őszén fe­je z t é k b e. A Beszkár kezelésében lévő fővárosi vasutak hossza ezidőszeint 186 kilométer, az összes sínek hosszúsága 406 kilométer. Az áramfejlesztő telepek átépítése Az első villamosvasúti vonal átépítésével meg­felelő erőművekről is kellett gondoskodni. Ez erede­tileg három darab, 1110 lóerejü gőzgép által hajtott dinamógépből állott. Ez az erőfejlesztő telep a város belsejében feküdt s nem felelt meg teljesen céljának. Automobil és Garage R.-T. Budapest, VI., Andrássy-ut 34. ^ Telefon: 186-06. A világhírű PRESTO és DUX luxuskocsik, valamint VOMAG és MAGIRUS teherautók vezérképviselete aK&£ra»!ts3BaaHx&ESffi i Club-Garage Bristol-Garage City-Garage IX., Köztelek-u. 4. V., Mária Valéria-u. 3. Dohány-u. és Kazinczy­Telefon : József 139-78. Telefon : 189-25. utca sarok. Tel.: J. 142 26. Luxuskocsijaink éjjel-nappai olcsón fuvaroznak! Garageainkhan elsőrendű üzemanyag!

Next

/
Thumbnails
Contents