Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-05-06 / 18. szám

Tizennegyedik évfolyam Ara 3000 kor. Budapest, 1925 május 6. 18. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 150.000 korona. Félévre 75.000 kor. Állandó mellék­let: TŐZSDEI HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18 Telefon: 137-15. sz. szám Keresztény-üldözésről beszél az a sajtó, amely Wolfí Károly városházi uralmát tartja egyedül üdvözítőnek. A keresztény- üldözést nem az elmberevőknek és nem Kemail ba­sának tulajdonítja, aki magyar fajvédő barátai da­cára is bebörtönözi és gyilkoltatja Krisztus köve­tőit, hanem a pesti (fajvédő orgánum úgy találja, hogy R i p k a Ferenc üldözi a keresztényeket. Ül­dözi pedig olyanképpen, hogy Rak óvsz ky Iván belügyminiszter hosszú késedelmeskedés után meg­jelent rendeletével nyugalomba küldi az ifjú, de ba­bérokban máris gazdag Zilahi Kiss Jenő alpol­gármestert. Magyarországnak felelős kormánya a felelős kormánynak felelős belügyminisztere van, fajvédő ék a felelős belügyminiszter rendeletének megjellenese alkalmából mégis Ripka Ferenc kor­mánybiztos felé öltögetik a nyelvüket. Rakovszky belügyminiszter van olyan egész ember, hogy cse­lekedeteiért helyt tud állani és mindenesetre ki­kéri magának a fajvédő gyöngédséget, amellyel a neki kijáró támadásokat másra adresszálják. A választási küzdelem előrehaladott órájában úgy igyekszenek feltüntetni Zilahi Kiss Jenő nyug­díjazását, mintha ez a kormánybiztos részéről vá­lasztási trükk lenne. Meggyőződésünk, hogy a kor­mánybiztosnak a miniszter rendeletéhez nincsen sokkal több köze, mint amennyi köze Zilahi Kiss Jenőnek az igazi kereszténységhez van, mégis til­takozni kell a feltevés ellen, hogy a kormánybiztos, ilyen választási trükkökkel élne. A választási trük­köt fajvédőiknél tapasztaljuk, akik egészen közön­séges ripacstcmpóvail keresztényii 1 dö - ésnejk dekla­rálják Zilahi Kiss Jenő skartbatételét. Egyebekben legyen, nekik igazuk: hiszen önmaguk fölött mon­danak ítéletet akkor, amikor azt mondják, hogy a harmadik, politikai nézeteiről közismert és hivatalos tevékenységében ismeretlen alpolgármester nyugdí­jazása alkalmas a polgárság megtévesztésére, alkal­mas arra, hogy odaszavazzanak, ahonnan Zilahi Kiss Jenő nyugdíjazásának jótéteményét kapták. Ezzel öntudatlanul is elismerték, hogy Budapett lakossá­gának óriási többsége boldogan és örömmel kö­szönti „eme gerinces magyar elüldözését“. Igaz,, hogy a gerinces magyar a hírhedt herma- frodita plakát után igen tiszteletteljesen bocsánatot kért gróf Klebelsberg kultuszminisztertől és talán egy és más áldozatra ismét hajlandó lett volna, ha megmarad alpolgármesternek. Nem tudjuk, ndm lett volna-e hajlandó például kifizetni azokat a tag­sági dijakat, amelyeket a demokrata párt ügyetlen pénzbeszedői annakidején elfelejtettek nála irikasz- szálni. Mert Zilahi Kiss Jenőt igazán nem lehet meg­sértetni a, Bismarcktól származó hires mondással, hogy „csak az ökrök következetesek“. Nem lehet tőle rossznéven venni, hiszen fiatal ember, karriert akart csinálni és csinált is. a politikában pedig, amint ezt mondani szokás, annak van igaza, akinek sikerül valami. Ne higyjék tehát fajvédőék, hogy ilyen okokból ke|U Zilahi Kiss Jenőnek a Városhá­záról távoznia. Budapest polgárságának igazán csak véletlen szerencséje, hogy a kurzus három legex- ponáltabb oszlopai, Zilahi Kiss, Schöberl és Purébl beleesnek abba a vonalba, ahol a létszámcsökken­tés szedi áldozatait. Politikai tendenciája ia létszám- csökkentésnek csak akkor volt, amikor azt Wolff Károly és társai irányították. Hogy Zilahi Kiss most megy, annak nincs politikai háttere, de annál erősebb politikai háttere volt annak, hogy jött és hogy egyáltalában eljöhetett.. Ne beszéljenek tehát a keresztényüldözésről azok, akk tényleg zsidóüldözést rendeztek, mert az elüldözött zsidóvallásu főtisztviselők ,a Város­háza legkitűnőbb erői közé tartoztak. De különös­képen ne merészeljenek ilyen rágalmakat szájukra venni azzal a Ripkai Ferenccel szemben, akivel a budai katholikus hívők előtt nem tudott megmér­kőzni az antiszemiták szerint egyedül és mindenek- fölöt't keresztény Wolff Károly. Ripka nem: egy­szer mondta el már véleményét az igazi keresz­ténységről. de az' igazi kereszténység az. ő cselekek deteiben is minden alkalommal megnyilatkozik. Szinte szeretnénk azt mondani — ha ugyan ez az ő érdeme lenne —, hogy Zilahi Kiss Jenőnek a Város­házáról való távozása szintén a keresztényi csele­kedeteik közé tartozik. Szerettük volna azt. ha az alpolgármester ur maga jön rá arra. hogy az expo­nált helyből való kikapcsolódása Budapest életében nagyot számit, mert a felekezetek békéjét szolgálja vele. Ha hisz. és bízik önmagában, ha tudja, hogy van tehetsége és tudja, hogy Budapest érdekében tud még politikamentesen és mindenkit szol­gáló módon dolgozni, akkor most megnyílik ennek útja előtte. D,e ne felejtse el, hogy az a hely, ame­lyet eddig betöltött, egv uj korszakban,, amely ne­mek keresztényi szeretettel a felekezeti békét hir­deti, többé nem neki való. Az ő ideje a politikában lejárt. És ha most ennek az időnek, ennek a kor­szaknak és ennek a rezsimnek likvidálása folyik, akkor igen Ifontos tényező az is, hogy Zilahi Kiss Jenő ne) legyen többé exponált helyen, hanem vé­gezzen valahol tisztes polgári munkát és legyen hasznára ezáltal Budapest közéletének. Ha senki n,em. ő maga. aki utólag talán mégis csak mérlegeli cselekedeteit, be fogja látni azt, hegy ez nem ke­resztényüldözés, hanem a keresztényi szeretet dia­dala. TOrtetfi tsdék, olcsóbb élelmezés, jobb közlekedés Az iskolából ki kell zárni minden politikát Kállay Tibor volt pénzügyminiszter a Józsefvárosban A Józsefvárosi Polgári (Ripka) Párt XVII., XVIII. és XIX. választókerületének polgárai vasár­nap délelőtt 11 órakor az Omnia mozgóképszínház­ban nagygyűlést tartottak. A hatalmas színházter­met zsúfolásig megtöltötte a kerületek választó­polgársága. A nagygyűlésen Ripka Ferenc kor­mánybiztoson kivid megjelentek Kállay Ti­bor volt pénzügyminiszter. Kállay Tamás, Q a á 1 Endre nemzetgyűlési képviselők és Bat­tenberg Lajos postai főigazgató, nemkülönben a párt vezető fériiái: Csécsi Nagy Miklós, Glück Frigyes, S c h m i d t Richaru kb. Csécsi Nagy Miklós, a pártszervezetek el­nöke nyitotta meg a -nagygyűlést s utána Ripka Ferenc dr., a főváros kormánybiztosa szólott a polgársághoz. . Rámutatott arra a féktelen. elkeseredett harcra, amely a választásokat megelőzi. A jobb- és baloldali agitáció egyaránt a polgárságot akarja a maga céljának megnyerni. Foglalkozott először a demokracapártial. Lehetséges-e, hogy egv polgári párt odacsatlakoz,zék a szociáldemokratákhoz, amely a legkíméletlenebb harcot hirdet minden ellen, ami polgári és az egész polgári tár­sadalom ellen. De nem várhatunk semmit a jobboldaltól sem. Fel kell tételezni a vezetők jóhiszeműségét, de ha az eredményeiket nézzük, amit eddig elértek, nem re­mélhetünk tőlük semmi jót. Nem alkotnak semmit, de helyette : ; j kitermelték a gyűlölet olyan mérvét, ami­lyen azelőtt sohasem volt. Nemcsak a társadalmi osztályokat állították egy­mással szembe), hanem a felekezeteket is, sőt a kereszténység jelszava alatt nem kímélték meg az egyházfejedeíem, a hercegprímás személyét sem. — A mi programmunk, mondotta, a, kiengesz- telődés. a béke, a munka. Ennek a leheltőségét kell megteremteni a jövő törvényhatóságnak. A Város­házán: nem sziabad nagypolitikával, felekezeti kér­déseikkel bíbelődni, hanem a polgárságnak az az ér­deke, hogy rendezve legyenek a gazdasági viszonyok, a teherbírás határán beiül legyenek az adók, olcsóbb, jobb legyen az élelmezés, a köz­lekedés. A közlekedés javítására az első lépést megtettük, s nem tfogunk itt megállni. Fontos, hogy tiszta utcák, rendes kórházak, jó iskolák legyenek, hol hazafias, valláserkölcsös szellemben nevellik a gyermekeket. Az iskolából ki keil zárni minden pártpoli­tikát. A nagy feladatok egész sora vár az uj törvényho­zásra. De ha ez a törvényhatóság olyan lesz, hogy újra ott kezdi. ahol a rési abbahagyta, akkor tíz a fővárosra katasztrófát hozhat. Az ö feladata — mondotta — a nagy vízözön után száraz helyet keresni a szélsőségekből menekült és menekülő pol­gárság számára és megteremteni a konszolidációt. A polgárság meg is érti ezt s ezrével jönnek hozzánk. Az ellenpár- toknak ez nem tetszik, mert tudják, hogy a vesztü­ket okozza. Ezután a korteslfogásokkal foglakozik, amej lyek egyik részről rothadt kereszténynek nevezi és zsidóbérencnek, másrészt azzal vádolják, hogy le- paktált vagy lepaktál Wolfféikkal. Megcáfolja a rá- fogásokat s kijelenti, hogy senkinek sem tett semmi ígéretet, senkivel sem paktál és az egyenes útról, amelyen elindult, soha, bármilyen körülmények kö­zöt sem fog letérni, ami ellenkeznék küldetésével is. A kormány — mondotta — Bethlen István miniszterelnökkel az élén. megfeszített erővel dol­gozik ennek a szegény, rombadőlt országnak az új­jáépítésén és ebbe a nehéz munkába belekapcsolta a főváros újjáépítését is. A miniszterelnök azon az állásponton van, hogy a Üöváros a saját polgárainak erejével álljon talpra, eziént álltott egy polgárembert az élére. Itt azi ideje, hogy a polgárság döntsön saját sorsa és a főváros jövője felett. A kormány meg­tette a kezdő lépést, most a polgárságon a sor, fo­gadja el azt segítő kezet, azt a baráti jobbot, ame­lyet a kormány nyújt eléje. Tömörüljünk a polgári párt mögé és legyen erősebb ur a gyűlöletnél a polgárság szivében a szeretet, a főváros szeretető. A kormánybiztos beszédét többször szakította félbe a tetszés megnyilvánulása s a beszéd végén percekig éljenezték. Azi ováció csillapodtával Kállay Tibor volt pénzügyminiszter beszélt. Hangoztatta, hogy a kor­mány és a kormányzópárt felfogása szerint a Ripka Ferenc vezetése alatt álló polgári párt politikáját tartja helyesnek az ország és a főváros érdeké­ben. Budapest a forradalmi idők alatt elveszítette az országban azt a vezető, irányító szerepet, melyeit be­töltött, megszűnt az ország közhangulatának kifeje­zője lenni, mért a szélsőségek lőttek úrrá rajta. Ezt a vezető pozíciót Budapest még mai napig setm tudta vissza szerezni, mert nem tudott megszabadulni máig sem a jobb- és baloldali szélsőségeiktől. Az ország közvéleményének nem ikejHenek a szélső­ségek, az békét és alkotó munkát akar. De lehet-e Budapesten erről szó, ha az uj törvényhatóságban megint azt keressük, hogy zsidó-o valaki vagy kur­zuslovag, s nem azt. hogy valaki tud-e tenni vala­mit az ország és a főváros érdekében? Az egyedüli guve)rnamen.tális és kormányzói Programm a Ripka- párt programún ja., mert az nem a gyűlölködésre van felépítve, hanem a munkát tűzte ki első programmpont gya­nánt s ebben a munkában mindenkinek en­gedi az érvényesülést a nemzet javára. A szélsőségek, akár marxizmus, akár líascizmus ki- gyen is, veszedelmesek. Az a helyes politika, amely nem egyes pártok érvényesülését keresi, hanem az egész ország egyetemes érdekeit tartja szem előtt. Budapestnek erkölcsi értékénél fogva vissza kell szerezni a vezető szerepét, ezt azonban csak úgy érhetik el, ha a polgárság egységesen azon politika

Next

/
Thumbnails
Contents