Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-27 / 9. szám
2 Budapest, 1924 február 27. káros, de miután megmaradtak régi beosztásukban is, lehetetlenné tették a tisztán köz- igazgatási tisztviselők előmenetelét és a főváros köz- igazgatásában megnövekedett a ki nem nevezett kisegítő tisztviselők tábora. — A másik nagy anomália, amit a községesités magával hozott, az, hogy a tanács tágjai egyes fővárosi vállalatokat önkényesen, a nyilvános elszámolás teljes mellőzésével vezetnek és nemcsak hogy a költségvetésbe nem veszik fel ezeket a fővárosi vállalkozásokat, hanem még a tanácsnak sem hajlandók elszámolni. — A harmadik nagy anomália, amelyet az üzemek községesitése okozott az, hogy a tanácsi ügyosztályok üzemi vezérigazgatósággá alakultak át. A tanácsi ügyosztályok eredeti feladata tulajdonképen az volt, hogy az üzemekkel kapcsolatos közigazgatási teendőket elvégezzék. Ezzel szemben a tanácsi ügyosztályok minden törvényes felhatalmazás nélkül magukhoz ragadták az üzemek vezetését és szénbevásárlással, az üzemek kereskedelmi és műszaki ügyeivel foglalkoznak, már pedig a közigazgatási üzemek vezetése szigorúan elválasztandó a közigazgatástól és a tanácsi ügyosztályoknak nem lehet más feladatuk, mint a közigazgatás. Tisztára felesleges az, hogy a főváros nagyszámú tisztviselőt tartson az ügyosztályokban azért, hogy azok az üzemek vezetésének felesleges elismétlésével foglalkozzanak és elhomá- lyositsák az üzemi bizottságok szerepét. — A közüzemek igazgatására, mint köztudomású, a törvény szerint nem az ügyosztályok hivatottak, hanem az üzemi bizottságok, amelyeknek tagjait a törvényhatósági közgyűlés küldi ki és amelyeknek elnöke a tanács valamelyik tagja. Ezek az üzemi bizottságok volnának tulajdonképen a közüzemek igazgatóságai, azonban ezeket a közüzemi bizottságokat a tanács tetszése szerint igazgatóságnak, vagy felügyelő-bizottságnak tekinti, amint az éppen az üzemi bizottság elnökének tetszik. Hozzájárul még ehhez a rendszertelenséghez az is, hogy az üzemi bizottság tagjai nem foglalkoznak elég intenziven az üzemek ügyeivel és az üléseken meg sem jelennek. Ha az üzemi bizottságok nem volnának olyan hanyagok, mint amilyenek, hanem munkájukat lelkiismeretesen végeznék, az üzemek szervezete akkor sem volna tökéletes, mert hiányzik az állandó ellenőrző szerv, a kereskedelmi törvény szellemének megfelelő felügyelő-bizottság. — Azt lehetne erre felhozni ellenvetésül, hogy nem sokat érne az, ha a városi tanács és a közgyűlés delegálná saját kebeléből a közüzemi felügyelőbizottságokat, mert ezzel csak eredménytelenül megkétszerezné a jelenlegi bizottságok számát. És ez az ellenvetés teljesen igaz is. A községi üzemek állandó ellenőrzését külföldi mintára kell megoldani és olyan felügyelő-bizottságokra keil bízni a közüzemek ellenőrzését:, amelyek hivatásszerűen kizárólag a közüzemek központi ellenőrzésével foglalkoznak. — A Német birodalomban, Olaszországban és más európai államokban törvények szabályozzák a közüzemek vezetését és ezen törvényes intézkedések alapján központi szervek végzik a felügyelőbizottságok ’’ellenőrző munkáját. — Nézetem szerint nálunk, Magyarországon is hasonlóan kellene megszervezni az összes közüzemek felügyelő-bizottságát, mert ilymódon a közüzemek vezetése megmaradna a közigazgatás hatáskörében, az üzemi bizottságok vezetnék továbbra is az egyes üzemeket és a törvényhatósági bizottság közgyűlése előtt felelnének intézkedéseiként. Változás csak annyiban álilna be, hogy az ügyosztályi fölös beavatkozás és az úgynevezett tanácsi üzemvezetés helyett mint ellenőrző és tanácsadó szerv a közüzemek országos felügyelő-bizottsága lépne akcióba. — A kormánynak tett javaslatom szerint magát a megoldást úgy képzelem, hogy a beiiigyminiszter ur átmenetileg megbizná a Pénzintézeti Központot a főváros és a vidéki városok községi üzemeinek ellenőrzésével. A közüzemek országos felügyelőbizottságát a belügyminiszter ur nevezné ki a főváros, a vidéki városok, a T É B E, az O M K E, a Q y O S z és esetleg egyéb testületek bevonásával. — A belügyminiszternek ez az intézkedése nem sértené a főváros autonómiáját, mert az 1920. évi IX. törvénycikk 24. §-a szerint joga van a belügyminiszternek arra, hogy „a székesfőváros pénzkezelését és üzemeit saját kiküldött közegei, vagy szakértői által megvizsgáltassa“. A fenti törvény alapján tehát a belügyminiszter megbízhatja a Pénzintézeti Központot, mint a kormány szakértőjét azzal, hogy a főváros üzemelt állandóan ellenőrizze. — Egyébként a főváros törvényhatósági bizottsága az én javaslatomra már 1923 január hó 10-én utasította is a tanácsot, hogy készítsen pontos üzletkalkulációkat és jövedelmezőségi számításokat és azokat terjessze a közgyűlés elé. Az, hogy ezt a határozatot nem hajtották végre, Wolff Káról v lelkén szárad, de tény az, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottság maga is rendet akart teremteni ezen. a téren. — Ami.a vidéki városok közüzemeit illeti, ott a helyzet az, hogy a belügyminiszter a fennálló törvények alapján szabadon rendelkezik, mint legfelső vagyonfelügyeleti hatóság a vidéki városok üzemeinek ellenőrzése körül. — Az én javaslatomnak a közüzemek organizációját illetőleg az adja meg az aktualitását, hogy ma döntő fontossága volna annak a körülménynek, ha olyan külföldi valutakölcsönt tudnánk szerezni, amelyik fizetési mérlegünket teljesen meg tudná javítani. — Külföldi tőkésekkel folytatott tárgyalásaim alapján meggyőződtem arról, hogy a külföldi töke legszívesebben a közüzemek részére volna hajlandó befektetési kölcsönöket folyósítani. Valutapolitikánk érdekében azt a javaslatot tettem a kormánynak, hogy a fővárosi és vidéki közüzemek irányítását minél előbb szervezzük meg, mert külföldi kölcsön megszerzésére a közüzemek befektetései nyújtják a legbiztosabb fedezetet. Mikor ma látjuk azt, hogy a kormány mily hihetetlen erőlködést fejt ki, hogy néhány hónapos valutahitelt tudjon szerezni a malom- és a cukorérdekeltségtől1, amely valutahitel pedig az esedékessége után még jobban rontja fizetési mérlegünket, akkor el lehet képzelni, hogy elsőrendű valutapolitikai intézkedés az, ha olyan külföldi kölcsönöket szerzünk, amelyek azonnal folyósittatnak és 20—25 esztendő alatt törleszthctők. — Van azonban még egy szempont, amely a kormányt nagyon érdekli a közüzemek kérdésében és ez az, hogy a közmunka megindításával a közgazdasági konszolidációt helyes mederbe terelhetjük. Tarifaemelés és potyajegy A közönség keserves panaszai a B. Sz. K. R. T. ellen Eljutottunk a 2000 koronás villamosjegyhez is, ami azt jelenti, hogy nagyon, de nagyon messze lehagytuk Bécset. A legszerényebb számítás szerint is az uj villamostarifa legalább kétszer, ha nem háromszor drágább, mint amilyen Bécsben van. A bécsi közönségnek az 1700 bécsi koronáért váltott jeggyel másfél órán beilül annyiszor van joga átszáll a ni, ahányszor neki jólesik, vagy ahányszor azt utjának célja megköveteli. Ezzel szemben Budapesten 2000 magyar koronát fizetünk, hogy egyetlen egyszr szállhassunk át és ha utunk tovább vezet, válthatunk uj jegyet. vagy gyailog tehetjük meg a feleutat. B u d a y é k ezt nyilván nagyon rosszul eszelték ki, mert a közönség, ha kénytelen-kelletlen igénybe is veszi a piszkos, rozoga villamoskocsikat, ha kiteszi is magát annak, hogy minden utjá ban üzemzavarral találkozik, de arra még sem kapható, hogy 2000 koronás jegy elhasználása után még egy újat váltson. A többszöri átszállás kikapcsolása a legcsu- nyább uzsoraötlete volt Buday. Platthy és Folkusházy uraknak. akik azonban mélyen csalódni fognak abban, hogy ezen az utón sikerül a közönséget még jobban kizsákmányolni. A közönség nem győzi követelni továbbra is, hogy ha már 2000 korona a villamosjegy, legalább a többszöri átszállás jogát adják meg neki ezért a horribilis ösz- szegért Annyi józanság mindenesetre lehetne a villamos direkciójában és tudhatná, hogy ezzel a mérhetetlen drágítással, az antiszociális intézkedésekkel és a közönség tébolyodott kiuzsorázásával csak egyet érhet el és ez. a jegy csalások olyan mértékű fokozódása, hogy abból a BSzKRT-ot súlyos anyagi károk érhetik. Mindezeket élénken lehetett látni már a 2000 koronás villamosjegy premierjén is. A közönség ma már nemcsak Budayékat szidja, de riadtan gondol arra is. hogy a kereskedelmi kormány nem hogy megfékezte volna Budayék tarifaemelési vágyait, hanem még inkább rájuk licitált és amig a BSzKRT. igazgatósága 1800 koronás átszállójeggyel megelégedett volna, a kereskedelmi kormány nagy kegyesen 2000 koronás átszállói egyet engedélyezett. A premier napján, vasárnapon, csak üres villamoskocsikat lehetett látni még a legforgalmasabb útvonalakon is és el merjük mondani, hogy még egyetlen tarifaemelést sem követett olyan csúfos bukás, mint ezt a mostanit. A közönség azonban kénytelen-kelletlen bele fog törődni ezekbe a horribilis tarifákba is. mert végre is a Kőbányáról Angyalföldre utazó munkás ezt az utat nem teheti meg gyalog; de bizonyos az is, hogy a nép lelkében olyan gyűlölet támad a villamos iránt, hogy azt nehéz lesz kiirtani még majd akkor is, ha már a B S z K R T-nak és Buday Dezsőnek a nevére sem fogunk emlékezni. Azonközben mind élesebben pertraktálják a közönség körében azt a lehetetlen helyzetet, hogy a BSzKRT. még mindig a bukott kurzus legpregnánsabb képviselőinek kezében van. És ezeik az urak ráadásul még ma is párt- politikát iiznek. pártpolitikai érdemeket jutalmaznak — villamos szabadjeggyel. A terület- használati engedély fejében a főváros többek között mindig kikötötte azt is, hogy a városatyák villamos szabadjegyet kapjanak. Szeretnénk tudni azonban1, milyen jogon járnak villamos szabadieggyel ma is a kiírzus kiérdemesült korifeusai, akik január elseje óta már nem Is városatyák. A villamos szabadjegyeket január elsejével újították meg és ilyenformán a városházán nagyon jól kellett tudni azt, hogy január elsejére, amikor ezek az uj szabadjegyek esedékessé váltak, már nincs törvényhatósági bizottság és villamos szabadjegyre Csilléry Andrásnak éppen olyan kevés joga van, mint teszem Kovács János fiiszerkereskedőnek. A városháza azonban túlzott előzékenységében a legsúlyosabb szabálytalanságokat követte el akkor, amikor a posztlnimusz közigazgatási bizottság és központi választmány tagjait villamos szabadjegyekkel ruházta fel. Ezt a szabálytalanságot igen hangosan szóvá- tették már, de sem a főváros tanácsának, sem a BSzKRT. igazgatóságának nem volt egyetlen szó cáfolata sem. Kétségtelen tehát, hogy Csil- léry urék igenis, dacára annak, hogy törvényhatósági bizottsági tagságuk január elsejével megszűnt, ma is szabadjeggyel utaznak a villamoson. £*É TUNGSRAMBrilliáns fény! Legtakarékosabb lámpa! Egyesült Izzólámpa és Villamossági R,-T. Újpest*
