Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-27 / 9. szám
Budapest, 1924 február 27. TŐZSDEI HÍRADÓ ■—BíMW—BP——■WM—————WMWBM—limil ■ - ni A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs 5 Kórképek * * # Doktorok vagy kuruzslók — írja: Marcial. — Mi volna a véleményünk az olyan orvosról, aki makacs kitartással akarná a betegség helyett a láz- inérőt szabályozni és minden egyes esetben, amikor baj van: a lázmérőt tenné felelőssé és annak az állását akarná erőnek erejével befolyásolni, hogy ne rosz- szat mutasson, hanem olyant, amiből kedvező következtetést lehessen levonni a betegre vonatkozóan. Ez a hasonlat elkoptatok metafora, azonban a találó volta újból és újból rákényszeríti az ember tollára és ajkára. Tiz év óta nem látunk egyebet, mint csupa olyan orvost, aki a betegségre ügyet se vetve, avagy üres kijelentésekkel és haszontalan frázisokkal téve magát túl a betegségen, erélyesen akarja újból és újból ..megkurancolni a lázmérőt, amelynek az állása kellemetlen. Amennyiben az mentség, legyen a mi országunkban miiködő ilyen orvosok mentségére mondva, hogy nem specialitásuk ez a naiv, de egy- szers.nint közveszélyes igyekezet: mindenütt, ahol bajok és betegségek vannak, ugyanezt látjuk. Francia- országban a franknak óriási zuhanását éppen úgy a frankrontók drákói büntetésével akarja a frank romlásával tehetetlen kormány megakadályozni, mint Magyarországon a korona romlását a koronarontók büntetésével. Mert Fanciaországot éppen úgy politikusok kormányozzák, mint Magyarországot és a politika éppen olyan átka egyiknek, mint másiknak. Minden ember látja, hogy mi az oka a francia frank romlásának, de ezt az okot neVn lehet megszüntetni, a németek letörésének és erőszakolásának őrült rögeszméjét nem lehet máról-holnapra feladni, mert ezt nem engedi a politika és azok az iparszerü politikusok, akiknek ez rögtön a nyakukat szegné. Nincs tehát más tenni való: büntetni kell azokat, akik a frank javulásával épp oly szívesen spekulálnának, mint a frank romlásával, akik tehát csak leszámítolják a tényeket, nem pedig csinálják. És bár sze/.nmellátható, hogy ezek a fenyegetések, büntetések és szavalások abszolúte nem használnak semmit a beteg franknak, amely tovább rcímlik és sorvad mindaddig, atmig a betegségének alapoka fennáll, ennek dacára holnap még szigorúbb büntetésekkel, még drákóibb rendszabályokkal és még hatástalanabb eszközökkel akarnak majd a frankromlás ellen cselekedni, A valorizációt, amellyel a kormány a koronaromlás ellen védekezni akar. helyes intézkedésnek tartjuk, azonban önmagában véve. A koronaromláshoz semmi közé nincsen és a két dolognak összefüggésbe hozása ugyanazon a tévedésen alapul, mint amely a lázmérőt akarja befolyásolni. A valorizáció helyes intézkedésének ebből a szempontból való beállítása azon a tévedésen alapul, hogy mivel a valorizálatlan kölcsönt élvezőknek érdekében áll a korona romlása, ennélfogva rontják is a koronát. Ez ugyanaz a balgaság, mint amelyet oly sokszor hallottunk a háború idejében, hogy mivel Weisz Manfréd a háborúban muníciót szállít, tehát érdekében áll a háború és igy Weisz Manfréd háborút csinál. Az igazság az, hogy Weisz Manfréd ekéket épp oly szívesen, sőt a kockázat hiányát tekintve, valószínűleg szívesebben szállít, -mint muníciót, másrészt pedig Weisz Manfréd nem tud háborút csinálni, ha ennek nincs meg a lehetősége. A valorizálatlan kölcsönöket élvezők valóban óriási pénzeket keresnek, amikor a korona romlik, de ennek dacária hónapokig stabil volt a magyar korona és az összes spekulánsok összetett ereje se volt elégséges stabilitásának a megrenditésére és semmiféle jele nem mutatkozott sehol annak, hogy a romlásban érdekeltek erőlködnének a rontás irányában. És ha a megbukott szerencsétlen pénzügyminiszter történetesen nem azt a kijelentést teszi, hogy az akkor 0.03-oti álló koronát le fogja ereszteni 0.018-ra. hanem miként szerencsétlen elődje Hegedűs Lóránt, azt mondotta volna, hogy fel fogja „pofozni“ 6.00-ra, akkor a gaz spekulánsok, ha ugyan elhitték volna a miniszter ige. rétét: épp olyan rémülten hajigálták volna el a dollárjaikat koronáért, mint amilyen rémülten dobálták most el a koronájukat dollárért. És aki ilyenkor a „spekuláció megfékezése“ cimii orvossággal akarja a betegséget gyógyítani, az igazán nem csinálhat okosabbat, mint amit a dicső K á 11 a y Tibor végre két évi sikertelen pepecselés után meg is cselekedett: azt, hogy elmegy Kukutyinbia zabot hegyezni. Péntek este a Tőzsde-Clubban A Renaissance-Szinház előtt és szemben a pajkos múzsa templomának frontján fényesre lakkozott autók hosszú zárt kordonja várakozik, ürülne Bárdos Arthur és Blumenthal atya, ha a legfinomabb külföldi márkáknak ez a fölvonulása a színházunknak szólna. De nem nekik szól, hanem a Tőzsde-Clubnak, amelynek csillárai száz lángban úsznak és a világosság leszűrt fényessége az arisztokratikusan leredőzött függönyökön keresztül fehér reflexben kivetődik a Nagymező-utca sötétjébe. Kiimt a februárvégi éles hideg csípi pirosra az emberek arcát, bent a Club elő- csanokában már langyos hullám bizsergeiti meg a fa- gyoskodót. Sötétzöld livrés inasok diszkréten hámozzák le a finom bundákat és ugyanolyan udvariassággal segítik le a sajtó képviselőiről a szerényebb átmeneti kabátokat. És a bundák barátságosan elvegyülnek az átlneneti kabátokkal, éppen úgy, mint ahogy a hosszisták bajtársi szeretettel paroláznak az ádáz kontreminőrökkel. Langyos meleg atmoszféra mindenütt az előcsarnokban, a hallban, a nagyteremben, itt nincs tőzsde, nincsenek öklöződések, viharos szóváltások, itt nincs izgalom ... ♦ Azaz hogy mégis van, csak az izgalom lefékezi magát. A lépcsőn fönt az egyik piros karosszékben egy szelidképii hatalmas óriás mosolyog kérdező tekintettel, Taubner Vilmos. Eljön-e K r a u s z Simon.? — veti föl a szót — s persze én is ezt kérdezem tőle. Mellette áll Krausz L. Pál, a „stár‘‘ fivére, akit valósággal megrohanna!* az érdeklődők, eljön-e Krausz Sírni, vagy otthon marad? A szomszédban Verő Arnold fényes feje csillan meg, odább Ágoston Mihály ősz fürtjei lengenek tempósan, a két Démán, az apja és fia bukkannak föl a vitatkozó csoportokban és távolabb a terem sarkában Hoffmann Gusztáv sápadt arca világit, mint misztikus névrokonának Hoffmann Emészt Amadeusz Theodor- mak kísérteties novelláiból Miracle doktor arca. A vitatkozásokból csak itt-ott kapni egy-egy hangfoszlányt, de a tercetteknek, kvartetteknek és kórusoknak visszatérő motívuma mégis csak a — „Krausz“. Közben mind sűrűbben jönnek a vendégek: Székely Ferenc gömbölyű embopointjén megfeszül a szmoking, amelynek feketesége mögül egy színfolttal világosabbra szelídül hűséges satalteszének, Alapi Bélának mosolygó képe. Megérkezik E r e k y Károly pirosra ki- csipett accal, jobbra-balra parolázik s egy perc múlva már elhagyja ajkát a bűvös szózat, — a valorizáció. A nagyteremben S*ebeszta Kolozs hosszú sovány figurája mellett gömbölyű kontrasztként jelentkezik Nagy Andor, a népszerű anekdotázó és visz- szaemlékező, a sajtó kreclijébem a két Strausz testvér fogadja boldogan a gratulációkat a Pharmacia tranzakciójához, Szomaházy István idegesen dobog az asztalon, G o d a Géza, a club tótum- fakja megrezzenve figyel föl minden megmozdulásra, miközben a két Faludi örök problémaként meredez az ismeretlenekre, mint .a „Tévedések vigjátékának“ két Dromiója, Bondi Arnold pedig nyugtalanul szaladgál föl-alá, mintha a hármas-iker hiányzó tagját, a bölcs nyugalom Tarján Elemért keresné a tömkelegben. Csupa elevenség, nyüzsgés, forongás az egész terem és P a u p e r a Ferenc, akitől százan kérdezik meg, mi van a Földhitellel, éppen úgy várja a rendkívüli külön kiadású híreket Krausz Simonról, mint Ugrón Gábor, aki a Tőzsde-Club hagyományos vacsoráinak népszérii törzsvendége leit. Egyedül Halász Lajos nyugodt, a tőzsdeteremben viharzó csaták után pihenni jár a klubba. Homérosznak kellene ide jönni, hogy a görög dalnokok módjára ékes hexa- méterekben megénekelje a sok bajnokot, akik várják Achillest, pardon — Krausz Simít. Végre megkezdődik a vacsora, a pincérek lázasan szaladgálnak föl s alá az asztalok között, de talán ők is Krausz Simi miatt izgulnak, mert már olvasták azt az anekdotát, hogy a múltkor egy szállodában, ahol a „vezér“ ebédelni szokott, a törzspincér helyett egy másik frakkos Ganymedes szolgálta ki. Krausz Simon végre megtudta a csere okát: a két pincér hazardírozott egymással és az aki eddig állandóan kiszolgálta a bőkezű vendéget, egy lapra föltette Krausz Simít és — elvesztette, ami bizonyára végzetes pechet jelent. Szerencsére a gombás bélszínnél, miközben Stein Emil fejtegeti a valorizációt, egyszerre megjelenik mosolygós arccal az estély hőse, iaz Alne- rikát járt Krausz Simi. Az emberek — enyhén szólva — megbolondulnak, veszettül tapsolnak, egy emberként ugranak talpra és éljeneznek, ahogy csak torkukból kifér. Ebben a hangorkánban végre fölszabadul a fojtott izgalom és most a Tőzsde-Club néhány percre megint olyan viharos, lármától zug és reszket, mint a boldogult emlékezetű múlt hétfőn a tőzsde nagyterme, amikor ötezer ember szájáról egy irtóztató kórusban tört ki ia drága szó: „veszek". Most mindenki Krausz Simont vett és — mindenki nyert — mert amit Krausz Simon elmondott, az nemcsak kemény és rideg kritikája volt a pénzügyi kormány elhamarkodott kapkodó intézkedéseinek, hanem egy jobb jövő perspektíváját is nyitotta Aneg. * Valaki azt mondotta asztalbontás után: A tőzs- dések mégis csak jobban vigyáznak magúkra, mint Wolffék. — Miért? — kérdezi a szomszédja, — akit meglepett ez a különös hasonlat. — Azért — volt a válasz — mert Wolffot egy népgyülés alkalmával hívei kikiáltották miniszter- elnöknek, Krausz Simít pedig nem proklamálfák Kállay utódjának. — Dollárokban tudnám lezongorázni a különbséget Wolff és Krausz Simi között — szólott reménytelen sóhajtással a másik ... Csatlakozom előttem szólott ur véleményéhez. Weigl Géza. Küzdelem a Földhitelbank kontreminörjeivel. Az utóbbi napok ingadozó és lanyha irányzatát a kontre- min különösen a Földhitelbanknál szerette volna kihasználni, mert ennek a papírnak szinte eruptiv kirobbanása célravezető eredménnyel kecsegtetett. A hétfői tőzsdenap azonban már meggyőzte akontre'mint arról, hogy ezúttal kocsmáros nélkül számított. Fedezetlen eladásokkal ugyan sikerült az árfolyamot le1 ACZÉL PÁL és TÁRSA i í BANKÜZLETE ! BUDAPEST, Vi., ANDRÁSSY»ŰT 29. ! i TELEFON 99-27 és 190-65. i Magyar-Amerikai Bank Rt. Fiókok: V., Szabadság-tér 17. szám (Tőzsdepalota).Telefon: 4-81,71-79. VI., Teréz-körút 47 (Nyugoti pályaudvar). VII., Rombach-utca 16. szám Budapest, IV., Semmelweis-u. 2. Telefon: 9-54. Affiliált fiók : Erzsébetfalvai Takarékpénztár és Kereskedelmi Részvény-Társaság, Erzsébetfalva „PYRAMIS“ Magyar Földbirtokosok és FÖEdbérlők Kereskedelmi Részvénytársasága BUDAPEST, VI., TÍIRÉ&-KÖRÜT 26. Bank-, gabona-, liszt-, erőfakarmány-, műtrágya-, mezőgazd. gép- és műszaki osztály. KO/ZTPÉNZ7 legelőnyösebb kihelyezésre elfogad és tőzsdei megbzásokat pontosan eszközö A Magyar Közt sztviselők és Állami alkalmazottakTakarék- pénztara Részvénytársaság Budapest, VII., Rákóczi-űt 76. Sürgönyeim: Cob- denbank Budapest Telef.: József 60-40 és J ózsef 135-32. Telefon: 48-21,191 -46 Sürgönyeim: Luxautó Merkur bérautőüzem Budapest, VI. kerület Gróf Zicfey Jenö-u. 11.
