Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-06 / 6. szám
2 Budapest, 1924 február 6. goztattuk — a főváros sorsa ina szorosan az országos politika alakulásába ékelődik bele. Az országos politikában pedig a baloldal íremén ykedöbb, mint valaha volt. Macdonald miniszterelnöksége, a szomszéd demokratikus berendezkedésű államokkal való szorosabb viszonyba való tépésünknek vágya, Peidl, Garami és Vám bér y londoni útja: csupa olyan jelenségek, amelyek némi támasztékot adnak a baloldali optimizmusnak. S ha ez Így van, akkor gróf Bethlen Istvánnak aligha lesz módjában szankcionálni mindazt:, amit Rakovszky belügyminiszter az ő távollétében cselekedett. Innen van, hogy mind többet és hangosabban beszélnek politikai körökben Rakovszky Iván belügyminiszter közeli távozásáról. Lehet, hogy ennek együk oka az indemnitási vitábau mondott fajA városházán kormánybiztos ül és Ters- ty ánszky Kálmán kormánybiztos pénzügyi szakértőt kér, hogy a főváros háztartását ellenőrizze. A Fővárosi Hírlap már mégirta, hogy a kormánybiztosnak ez az elhatározása kegyelemdöfés a Wolf í-r ezsimnek mert hiszen a főváros minden sebe és minden baja föltáródik, ha egyszer szakértő szemmel vizsgálják majd a gazdálkodásnak azt a módját és rendszerét, amellyel a főváros háztartását irányítják és amely- íyel a főváros különböző üzemeit vezetik. A főváros törvényhatósága valóban feloszlott, az uj fővárosi törvényről még csak a tárgyalások folynak, ma a kormánybiztos kezében van a hatalom, de azért áll és mereven áll a városban egy megtáinadhatatlan és szilárd erő: -a villamosvasút triumvirátusa. Á város legnagyobb üzeme a villamos, a legtöbb baj a villamossal van, a villamos drágít, a villamos áll, a villamos gázol és a v-i Hannos fogja elgázol n i nemcsak a közönséget, de majd —< W o 1 f f é k a t is. A keresztény politikának olyan harcos orgánuma, mint a Magyarság, fejtette ki a minap, hogy a keresztény politikára sem lehet károsabb semmi a polgárság előtt, mint az a politika, amelyet a villamosvasútnál űznek és amely a villamosvasút teljes és tökéletes csődjéhez vezethet. A villamos igazgatása egyszerűen megbukik, a legtökéletesebben levizsgázott és csődöt mondott. A villamosvasút azonban nem fővárosi üzem, hanem részvénytársaság és igy történhetik meg, hogy mialatt nincs közgyűlés és hogy mialatt Wolffék sem diktálhatnak, azalatt a főváros legnagyobb és legjelentékenyebb üzlete, legnagyobb vagyona és érdeke, legnagyobb föladata és közlekedési eszköze, a villamosvasút egy olyan igazgatás kezében van. amely mögött már nem ált párt, amely mögött már nem áll közgyűlési többség és amely ennélfogva saját felelősségére és saját akaratából, mindenkinek fittyet hányva intézkedik. Soha egyetlen városban a közlekedés nem jutott olyan katasztrofális helyzetbe, mint most itt nálunk Budapesten. A villamos piszkos, az alsó vezetékről a felsőre való áttérés munkálatai lassan haladnak, a pályatest egyre romlik, a kocsik mindjobban zötyögnek, a menetek gyérülnek, a személyzet egyre inkább elkeseredettebb és a villamos ezalatt csak gázol, gázol, gázol. . . . Embereket, kicsinyeket és nagyokat, nőket és férfiakat, kocsikait és járműveket gázol — és a Magyarság jóslata szerint el fogja majd gázolni még Wolffékat is. A főváros közönsége csak nézi ezeket a dolgokat. Annyi bizonyos, hogy ma már a villamos kérdésében nincsen keresztény és nincsen liberális politika: itt csak az elitélésnek és a fölzúdulásnak hangjai nyilvánulhatnak meg. A villamos mögött már nem áll ott a Wolfí-párt és az igazgatóság a helyett, hogy a kormánybiztos kezébe letenné a mandátumát é s hogy azt k é ír n é, hogy ebben a nehéz és s uíy os helyzetben szakemberekre bízzák a vezetést, csak igazgat és két bal kézzel igazgat. Aki ismeri a dolgokat, tudja, hiszen a Fővárosi Hírlap is többükben megitta, hogy a villamos élén ma három ember áll: védő gondolatokkal telített beszéde volt, de egészen bizonyos, hogy Rakovszky bukását hivatalosait a fővárosi választási novella körül kifejtett tevékenységével fogják megokolni. Legkevésbbé sem tartozik azonban a lehetetlenségek sorába az sem, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter a helyén marad és más módot és alkalmat fognak keresni Helnrichék megbékélteté- sére, mert — s ez azután mindenekfölött bizonyos — ha nem is akar gróf Bethlen István „balfelé orientálódni“, a baloldalról őt támogató liberális elemeiket elveszíteni semmiesetre sem akarja. Rakovszky feje árán, vagy anélkül, de Bethlen és Heinrich kiegyezésére politikai körökben feltétlenül számítanak. Folkusbázy Lajos, Buday Dezső és Platthy György. Ük Igazgatnak, ők kormányoznak, ők diktálnak, ők a főváros, ők a villamos, ők az igazgatóság, ők az áram, amely hajtja a rossz dolgokat és ők a fék, amely rendesen nem működik. Rényi Dezső, a vezérigazgató, alapjában tehetetlen a végrehajtó bizottság e hatalmaival szemben cs a villamos igazgatósága szinte minden jogot és minden erőt átengedett e triumvirátus számára, amely állam az államban, hatóság törvényhatóság nélkül és részvénytársasági igazgatóság egy olyan részvénytársasági többség, a főváros megbízásából, amelynek joghatósága ozidö szerint már nem azoknak a kezében v^an, akik őket a villamos igazgatóságába delegálták, hanem a kormánybiztos kezében. Lehet valamihez rosszul érteni és lehet vala* mit jól csinálni, de azok, akik ma a villamost irányítják é.s vezetik, valóban még csak nem is érthetnek a nagyszabású és hatalmas közlekedési üzem vezetéséhez. Hacsak városi politikusok volnánk és hacsak pánt-politikát űznénk, akkor azt kellene mondanunk, hogy soha az ellenzéki politikának és az ellenzéki hangnak diadala érdekében emberek jobb szolgálatot nem tettek, mint amilyent cselekedtek Folkusházv Lajos, Buday Dezső és Platthy György a keresztény községi politika bukásának érdekében. A főváros közönségét soha semmi jobban nem ábrándította ki a városigazgatás tudományából meddőséggel. tudatlansággal és hozzáneméntéssel, mint ahogy ők cselekedtek. Ha politikai kortesi szolgálatról volna szó. akkor azt kellene mondani, hogy igazoltak mi n den ki‘t, akik azt mondották, hogy a 1 k a 1 m a 11 a n o iki a villamos vezetésére és hogy szakértőket kell tenni a helyükbe. De a pártpolitika érdekein fölül vannak nagy és komoly városi érdekek. A tanulságot már megtanultuk, de a következtetéseket le kell vonni. A főváros közönsége nem sínylődhet és nem szenvedhet e rossz és hibás közlekedési politika miatt. Végre is az, hogy Wolffék politikáját elgázolja ez a villamos-rendszer, s a közönségnek ez a jogos fölzúdulása, az nem baj, de hogy embereket gázolnak el, az végzetes baj. Az, hogy a keresztény kurzus gazdálkodása a fővárosnál kátyúba jutott, szintén nem baj, de hogy a villamos minduntalan elakad, az már a főváros közönségének a baja. Azt, hogy F o 1 k u sházy. Búd a y és P'latthy nem értenek a villamos igazgatáshoz, azt már tudjuk és azt is tudjuk, hogy kell lenni embereknek, akik értenek ehhez és azt is tudjuk, hogy ezeket az embereket. oda kell állítani a villamosvasút élére. A világ forog és a világ halad, minden mozog, csak a pesti villamos áll. Valamikor dogma volt, hogy a föld sem forog, a triumvirátus dogmája az, hogy a villamos sem arra való, hogy a közönség közlekedjék rajta. A főváros kormánybiztosa a z o n ban pénzügyi s z a k- embert a k a r á p é n z ii gyigazgatás élére és ellenőrzésére, mennyivel inkább kell akarnia, hogy a főváros közlekedési ügyét hozzák rendbe szakemberek, mert ez a mai helyzet, tarthatatlan és mert a villamost nem szabad továbbra is áldozatul dobni sem a nemtörődömségnek, sean a hozzá nem értésnek. A főváros közönségének legsúlyosabb és legnagyobb ügye ma ez a halódó villamos. ez a betegen vonagló test a főváros életében. Ezt meg kell gyógyítani! Folkusházv és Buda y é' k és P1 a ti t h y é k csak kuruzsSók. ők csak rontják a beteg állapotát és drágítják az orvosságot. Doktorok kel lestek ide! A villamos-tarifa emelése már megint súlyos teher a főváros lakossága számára. Drága mulatság ma már ez a villamosközlekedés és drágán fizeti raeg az egész közönség ezt a gazdálkodást. Drágán fizetik meg a liberálisok és a kurzisták. a zsidók és a keresztények, az egykori lelkesülök éppen ugyr, mint azok, akik már eleve tudták, hogy hová vezet ez a rendszer. Folkusházy, Buday cs Platthy azonban úgy látszik végzetes és halálos döfést akarnak juttatni Wolffékuak; ha nékik bukniok kell. magukkal akarják rántani az egész ke rés tény városházi kurzust. Uj Dugonics Tituszok ezek, akik azért állítják meg a villamost, hogy elbarikádozzák mögéje teherségtetensé- güket. • • • Heinrich Ferenc mérsékelt és gdncsoskodúslmn nem utazó ember. Nem izgága, nem botrány kér eső, nem harckereső. Ha tehát ö is agy véli. hogy Wolffékuak nincsen joguk az üzemek igazgatóságában beutalni még ma is, akkor valószínűleg igaza is van. Heinrich terem azon a képtelen és éppenséggel nem tiszteletreméltó Hegmán, amellyel ezek az urak még ma is a meleg vacakban üldögélnek, annyira felháborodott, hogy a budapesti polgárságnak ezt a páratlan sérelmét magának a miniszterelnöknek hozta tudomásár a. Az embernek valóban megáll az esze, hogy mint gondolkozzék erről az esetről. Hát csakugyan azt hiszik ezek az emberek, hogy az ő halalmuk örök és m égd ön thcíctten b Azt hiszik, hogy mégegyszer el tudjak a naiv budapesti közönséggel hitetni, hogy ha ők elbuknak, akkor nincs Közbülső út, akkor jön a bolsevizmus? De nem egészen értjük a kormánybiztost sem, akinek hatáskörét bitorolják. A főváros üzemeinek ellenőrzése ma igenis a kormánybiztos kötelessége és ha az üzemekben mégis Wolff urék játszók a házigazdát, akkor ezt teljesed jogtalanul cselekszik. Azzal a joggal, amely - lyel ők ma még ott parancsnokolnak, én, te, ö is beülhetnénk, mert mi is, ti is, ők is olyan polgárai vagyunk ennek a városnak, mint ők. A fele sem tréfa már annak, ami itt a drágaság körül történik. Igeit élénk emlékezetünkben vannak még azok a szavak, amelyeket Kállay pénzügyminiszter ur tonodoni utazása előtt mondót és amikor beismerte, hogy már véges- régen mindenki a 0.01 S-as koronán számol. Mindenki, csak a fogyasztó nem. És a szegény íogyasztó most őszintén és becsületesen azt szeretné tudni, hogy most milyen alapon számolnak azok az árdrágítók, Okik még mindig nap-nap után uj bőrt kívánnak rólunk lehúznij Ám ne mondják meg ezt se. Nem kiváncsi az, akinek nincs pénze, Hogy mibe kerül az, amit úgy sem tud megvenni. De ez a szerencsétlen, nyomorúsággal küzdő fogyasztó-tömeg mégis alázatosan tudni szeretné, milyen intézkedéseket tett a magas kormány, a főváros, az Árvizsgáló- bízót säg a drágaság letörésére és ha nem tett semmit: a melyen tisztelt parlamenti ellenzék, liberálisok és konzervatívok, zsidók és fajvédők, demokraták és szociáldemokraták, miért nem érdeklődnek, hogy miből fogunk megélni?. ■TUNGSRAM-LÁM PA BrIIIBáns fény i Legtakarékosabb lámpái Egyesült Izzólámpa és Villamossági R,-T, Újpest« Akik még Wolffékat is elgázolják A Folkusházy-Buday-Platthy triumvirátust el kell távolítani a villamosvasút éléről
