Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-12-24 / 51-52. szám
Budapest, 1924 december 24. 3 Uj feladatok előtt Irta: Márkus Jenő dr. A fővárosi novella törvényerőre emelkedést/, a már egy 'év óta tartó interregnum a végéhez közeledik. A községi választások előreláthatóan jövő évi május hó elején le fognak zajlani és utána megalakulhat aiz uj törvényhatósági bizottság és megkezdheti a működését, ami elé fokozott várakozással tekint elsősorban ú főváros lakossága. A főváros, hasonlóan, mint az állam, a legsúlyosabb helyzetben war. Mig azonban az álLini szanálás már tervszerűen folyik, a főváros szanálásária eddig semmiféle lkezdeményező lépés nem történt a személyzeti létszám apasztásániatk a kivételével, amit a belügyi kormányzat ismételt beavatkozására a Tatács kénytelen volt végrehajtani. De ezefi túlmenően, atz égető pénzügyi és gazdasági bajok gyökeres és tervszerű orvoslása egyre késik. A fővárosnál még ma is úgyszólván minden maradt a régiben, mintha Budapest most is a régi Nagy-Magyarországnak, s nem a kifosztott, megtizedelt csonkaországnak a fővárosa lennej Közben az idő múlik) és a helyzet egyre súlyosbodik. A főváros jövő évi első aranyköltségvetésének előreláthatóan nagyarányú deficitje — amint azt a kormánybiztos ur is kilátásba* helyeizte — maga után fogja vonni a községi adóbevételeknek ujabbi fokozását. Az adóprést tehát még az eddiginél is sokkal erősebbel» fogják megszorítani, azonban felette kétséges, hogy a már amúgy is túlterhelt polgárság ezt az ujabbi emelést (ki fogja-e bimi? A kereseti viszonyok a legmostohábbak. Ajz üzleti forgalom úgyszólván teljesen megszűnt, munkai alkalom alig van, az ipari és kereskedelmi vállalatok legtöbbje egyik napról a másikra tengődik és az üzembeszürateftések, fizetésképtelenségek, csődök egyre sűrűbben követik egymást. Vájjon a főváros és a lakosság gazdasági helyzete és általános elszegényedése nem inkább arra enged-e következtetni, hogy az adóterhek további fokozása az adóalanyok pusztulásához fog vezetni? Egyre többen és többen buknak el a gazdasági küzdelemben és — sajnos — 'írejm rémkép, ha úgy látjuk, hogy a fővárosnak és a lakosságnak elsorvadása még csak ezután fog a maga teljes szomorú, rideg valóságában és egész nagyságában megnyilvánulni. A legkritikusabb időben vonul majd be a váP • /A Sipocz Az idő fut. Keriil-fordul az ember és már itt a május ... Levelek hullása, daruk távozása ... Mert most megfordítva lészen- májusban hullanak le miadd a fölösleges levelek és távoznak a darvak, amelyek nem bírják atz uj kiimát. Amíg a kályha barátságos meleget áraszt, ráér az ember néha fölösleges dolgokat is művelni. Elgondolkodni karriereken, amelyek tüneményesek, de nem egészen érthetők. Nem töpreng az (ember például Zilahi Kiss Jenő karrierjén. Nincsen azon semmi érthetetlen, semmi különös. Olyian fcermészeíjes az, minthogy Wolff Károly lehetett a vezér és Csilléry az a'/vezér öt vagy hány esztendőn át. Egészen természietes, sőt törvényszerű, hogy Zilahi Kiss Jenőből alpolgármester lett. Az ellenforradalmi ijecept, amelyet nagy historikusok munkáiból ismerünk, nem lett volna teljes, ha Zilahi Kiss Jenő felszínre nem kíerül — bizony elég hosszú időre. De hát a történelmet nem lehet mjegcsalni... Sipőcz Jenő azonban egészen más. Sem njem forradalmi, sem nem ellenforradalmi temperamentum. Csöndtes, kedves — és hinni kell benne — jó szándékú fiatalember. Es ha történetesen megmarad az ügyészségi folyosón és olyan fiatalon megy nyugalomba, mint azt majd májusban megcselekszi, egészjen komolyan megsajnáltuk volna^ Elmondtuk volna, hogy milyen dlerék, igénytelen, szorgalmas1, kissé törékeny, de a mesterségét eléggé értő fiatalember. De nem maradhatott meg az ügyészségi folyosón, iaz ostoba sors, vagy mi, kisodorta onnan és már öt esztendő óta sajnálni kell, hogy az ügyészség elvesztett egy igen jelentős munkaerőt, a polgármesteri szék pedig n|em nyert vele semmit. Ha még egy Mikszáth Kálmánt szülne a magyar föld, megírhatná ujna Lestyák Miska históriáját, aki közönséges szabóinasból lett Kecskemét város harosházára az uj törvényhatósági bizottság. A párt- szempomtokon felülemelkejdve, mindnyájunknak azt kell kívánnunk és komolyan arra kell törekednünk, hogy az uj törvényhatósági bizottság magas színvonalú, tetterős, dolgos testiileft legyen, mert a segítséget elűsorban önmagunktól, a képviselőtestülettől várhatjuk. A legelső feladat a főváros pénzügyeinek, elsősorban a külföldi kölcsönöknek a végleges rendezése. Mindaddig, amig ez a kérdés megoldva* nincs, amíg ne|m tudjuk a rendezés során megállapítandó fizetési kötelezettségek évi pontos összegét, egyfelől nem lehet megállapítani a háztartásnak azokat a kiadási és bevételi uj kereteit, amelyeket a főváros és a lakosság megváltozott gazdasági helyzetéhez és vagyoni állapotához kell szabni, másfelől pedig nem lehet a szükséges további pénzügyi és gazdasági tervekről és megoldásokról beszélni. A külföldi kölcsönök rendezésére jó alkalom kínálkozott a bolsevizmus bukása után, amikor a köl- csönkötvóniyeket az ejnrópai piacokon a névérték 10—20 százalékán jegyezték. Akkoriban nagyon előnyösen lehetett volna a külföldi hitelezőkkel kiegyezni, ahogy ezt Bécs városa is tette, a saját külföldi hitelezőivel. Vagy össze lehetett volna a kötvények nagy részét vásárolni. Sajnos, — ezt az alkalmat elmulasztották s ma már aligha lesz más megoldás, mint a kölcsönöknek egy bizonyos árfolyamon való konverziója egy újabb, hosszúlejáratú, az uj (kölcsönszerződés megkötésének időpontjától törlesztendő köles ön/re. Ugyancsak elsőrendű feladat a háztartás kereteinek beható megvizsgálása és úgy a személyi, mint a dologi kiadásoknak a legszükségesebb mértékre való kiszabása. Ebbel a feladatkörbe tartozik a közigazgatás egyszerűsítésének a keresztülvitele s ezzel kapcsolatban a nélkülözhejtetleni tiztviselők és alkalmazottak létszámának a megállapítása. E tekintetben semmiesetre sem hejlyes az az eljárás, amely a létszám- apasztást egyszerűen arányszámokkal véli elintéz- hetőraefe, mondván, hogy a jelenlegi létszám ennyi és ennyi százaléka felesleges, tehát elbocsátandó. A lét- számapasztás szorosan összefügg ia közigazgatás egyszerűsítésével, s a kettőt egyszerire kell végrehajtani, nehogy ebből az igazgatásra*és végejredménytalmas főbirájává. Nagyon rosszul ment akkoron Kecskemét város sorsa. Hol a török, hol & kuruc sair- colta meg őket. A szenátorok éppen izzadtak a gondtól a* tanácsteremben és az egyik keservesen felsóhajtott: — Hát mi magunk csak nem verhetjük ki a törököt] a® országból, ha a császár se bírja. Egyszer csak besiivölt a nyitott ablakon (egy gyermekhang: — Már én pedig azt mondom, hogy nem elkergetni keil a törököt, hanem idle kell hozni Kecskemétre. Hát a mezítlábas Lestyák Miska volt, a Lestyák szabó fia, aki a megváltó ötletet adta. Nosza, vitték a szenátusba és — miután méglett ember amúgy sem vállalta volna — megtették kecskeméti főbírónak. Ebben az esetben Lung Géza főjegyző töltötte bé a Lestyák Miska szerepét. Wolff urék izzadtak, izzadtak, de hiába szenvedtek, nem tudtak összeállítani valamire való városi progpammot. Ekkor kiáltott be az ablakon Lung Géza, hogy neki, meg Sipőcz Jenőnék volna kommunális programmjuk, amivel meg lehet csinálni a városházi kurzust. Fölvillant a szeme az uraknak, akik már hetek óta nem tudtak kiagyalni semmit. Azt mondják, a Programm legnagyobbrészt Lung Gézáé volt és csak maga mellé vette Sipőczöt, a komoly, törekvő fiatalembert, mint aki amúgy sem veszedelmes. Szerény, csöndes, igénytelen, reprezentálásra njem való, még kevésbbé szónok: egyszóval ideális társ, ha az ember kor- mánybiztosságra, főpolgármesterségrle pályázik. Wolffék meg voltaik mentve. Megmentette őket az ablakon bekiáltó Lestyák Miska, azíaiz, hogy Lung Géza:. Volt már Programm. A programúihoz pedig volt kormánybiztos is, sízám szerint kettő, Lung és Sipőcz. Itt azután egy kicsit homályos kezd lenni a históriai, mert soha senki el nem árulta, mi kifogása volt keresztény községiéknek a tehetséges Lung ben a lakosságra kár származzék. Egyébként nem fér szó ahhoz, hogy a főváros azt a nagyarányú igazgatási gépezetet, amelyet a boldog béke korszakában Budapest nagyarányú fejlődése tett szükségessé, mai megváltozott helyzetében fenn nem tarthatja. Kétségtelen tehát, hogy ezt a gépezetet a város kulturális érdekeinek Sérelme nélkül le kell építeni olyan mértékben, ami mellett hivatásának még mindig jól megfelelhet és költségeji elviselhetek. Meggyőződésem, hogy cfz a leépítés részben a tanácsi ügyosztályok szamának apasztásával, részben egyes hivatalok összevonásával, részben e|gyes nélkülözhető intézetek megszüntetésével, a hangoztatott érdekek sérelme nélkül, végrehajtható, azonban ismételten hangsúlyozom, hogy ezt a (kérdést kapcsolatba kell hozni olyan intézkedésekkel, amelyek a mai nejhézkes bürokratikus ügykezeléssel és a hatáskörök mai merev, több fokú megoszlásával sze|mben úgy befelé, mint kifelé idő- és munkamegtakarítást jelentenek, További fontos és sürgős feladat a közüzemeknek: a közúti vasutaknak, a villamos- és a gázüzemnek, továbbá a vízmüveknek reviiziója. A revízió eredménye alapján kell megállapítani a négy nagy közüzemnek egyönite|tü pénzügyi irányítását és kihasználását biztositó intézkedéseket. A főváros jelenlegi anyagi helyzetében úgy a háztartás, mint a péntziügyi lehetőségek szempontjából ennek nagy jelentősége vara. Hasonlóan rejvizió alá kell venni a többi, u. ni. házi üzemeket is, s ezek közül elsősorban azokat, amelyeket a háborús kötött gazdálkodás tett szükségessé, továbbá azokat, amelyeknek fentartása felesleges és nem jár haszonnal, meg kell szüntetni. Nem kételkedem bennej, hogy, a most kiküldendő iizejmi felülvizsgálóbizottság számos ilyen háziüzemet fog találni. Közgazdasági téren az uj törvényhatósági bi- zottsájgra vár Budapestnek, mint az ország ipari és kereskedelmi központjának előtérbe állítása, az ipari és* kereskedelmi érdekeknek hathatós védelme és szolgálata, a magánépitkezés lehetővé tétele, a lakosság kereseti viszonyainak előmozdítása. Bro- grammot kell kidolgozni a sziikéges közmunkákról, elhasznált kövezetünk, túlterhelt villamosáramfejlesztő telepeink, vízmüvünk kijavítására és kibővítésére, köztisztaságunk és közvilágításunk megjavítására és ia szükséges tőke megszerzése utján ezeke(t a munkákat több évre elosztva, feltétlenül biztosítani kell. És ha e fontos pénzügyi és gazdasági feladatok megoldást találtak, meg kell egyúttal oldani a fővárosi törvény évtizedek óta húzódó gyökeres reformját és a modern követelmények szerint ki kell Géza ellen? Talán éppen 'ez? Lehet. Vaunak rezsi- mek, vannak vezérek, akik ki nem állhatják a tehetséges embereket. Hogy miért? Tessék kitíadálni. Voltak, akik azt mondták, hogy Lurag összeférhetetlen természetű, sőt akadtak, akik úgy vélték, hogy túlságosan szélsőséges az antiszemitizmusban. Diktum- íaktum magbukott. Sipőcz lett a kormánybiztos. No de a polgármester már biztosan Lung lesz. Dehogy lett: ott is megbukott. Az is Sipőcz lett. A1 polgármesterségre is pályázott. De ezt azután igazán megérdemelte volna a kurzustól. Megint kibuktatták. De alpolgármester már nem Sipőcz lett. A szerencsétlen Lungot még tanácsnoknak sem választották meg, pedig erre már igazán soron lett volna. Kapta magát, fölszedte a sátorfáját, ott hagyott csapot, papot, Wolffot, Sipőczöt, keresztény községi pártot és fölcsapott fiskálisnak. Pedig szegény Sipöcz- nek nagy szüksége lett volna rá. Hiszen a nevezetes memorandum óta olyanoknak látszottak, mint a sziámi ikrek. Kitűnő tanácsadó lett volna, dje ha már nem volt, örömmel vállalkozott erre a szerepre a kitűnő Folkusházy alpolgármester, aki, ha nincs, bizony nlehé® dolga lett volna a kis Sipőcznek. Tanácsosad bőven ellátta Sipőczöt Folkusházy. Bár valamit az alakjából is kölcsönözhetett volna, mert bizony a szegény Sipőcz talán éppen a szerény, kedves, mesterkélten komolykodó arcával olyan j*e- lenség volt, mint egy tiszteletreméltó fiatal néptanító. Csak a nádpálca hiányzott a kezéből. Ma is ha beleül a közgyűlési terem hatalmas, öblös elnöki karosszékébe, úgy néz ki, mint egy ijedt gyermek, aki vacogva fél a kettészelt oroszlánfejtől, amely a trónust ékesiti. Hiába, ezt a kiairos-széket még alighanem Márkus József robusztus, férfias alakja számára formálták meg. Csinos, szőkén kunkorodó bajuszkája is olyan, mintha szégyenlette volna a mezteléniszájuságot és
