Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-11-26 / 44-45. szám

Ara 3000 kor.

Tizenharmadik évfolyam Budapest, 1924 november 26. 44—45. szám.

■RUnsiBUIlIflUiHüitíinHTIIBIllBUfttliraiTIbhiÉuiBiutíMaufnmauiunmiimiiaiuauiQiupuuaiifBiiiams

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 150.000 korona. Félévre 75.000 kor. Állandó melléklet : TŐZSDEI HÍRADÓ

VÁROSI, POLITIK A! ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL

Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám

Visszakaptuk az iskolát,

— ezzel az ujjongó, őszintén boldog felkiáltással kell fogadnia Budapest polgárságának R i p k a Ferenc kormánybiztosnak ama szózatát, amelyet a fővárosi tanerők deputációjáhozi intézett. Budapest józan és higgadt polgársága esztendőkön át megriadva látta, hogy minden szociális és lelki nyomornál súlyosabb az a veszedelem, amely az iskcflát, gyermekeink nevelését fenyegeti. A konkrétumok százsai növelték ezt az aggodalmat. Zsidó családok szentélyeiben köny- n/yezö, szomorú gyermekek voltak a tanúbizonyságai annak), hogy az iskolákban nem egyszer maró. gúny, vagy fájdalmas lenézés alakjában jelentkezett a politika, Keresztény szülők pedig számtalanszor érezhették, hogy gyermekeik szivében elhaíványodik a mindenkinek, fajnak, felekezetinek egyformán kijáró emberszer etet. Most fellélegziik ez az egész polgárság, amely nem állott oda a gyűlölködés fullajtárjának és fellélegzik a főváros tanerőinek óriási többsége is, amely pedagógus mivoltának magaslatán állva elkeseredve, szivében meggyötörve látta, hallotta, hogy vannak tanítói katedrák, amelyekről nem a' legtisztább emberszeretetet, a hamisítatlan kereszténységet hirdetik.

Mégis kérdően) nézünk a kormánybiztos uir kijelentésére. Azt olvassuk ebben a megnyilatkozásban, hogy „figyelmeztet*. .a. taaitókai arra a kedvezőtlen hangulatra, amelyet a tantestület egyes tagjainak az iskolában kifejtett politikai ténykedése váltott ki a közönség körében“. Hát csakugyan politizáltak az iskolában? Ml eddig csak azt tudtuk, hogy a gyermekeink sirva) jönnek haza, de nem hihettünk nekik, hiszen Wolff, Zilahi Kiss, Schöberl és mindenki azt mondta, hogy ők hazafiasain) és vallásosan nevelik a gyermekeket. Csak akkor eszméltünk egy kicsit, Emikor hallottuk Petrováczi vezérnek a kijelentését, hogy zsidó leány nie táncoljon csárdást és keresztény gyermek ne álljon szóba zsidó gyermekkel. De most Ripka Ferenc — a kormány képviselője a főváros élén — állítja és biztosan állja is, hogy politizáltak az iskolákban. Miniket ilyent koronatanú mellett nem csukhatnák többé be, ha megkérdezzük: ki felelős azért, hogy „a polgárságnak ezt a mindennél fontosabb kultúrintézményét a politika szolgálatába kívánták álllitand?“ Valakinek felelősnek keli lennie. Mi azt hisszük, hogy maguknak a politikusoknak megvan a maguk kényelmes kibúvójuk, az, hogy ők politikusok. A kommün bukása után sem Kun Bélát és Kunfi Zsigmondot vonták felelősségre a gyermekek lelkének megfertőzéséért, hanem a tanítók százait dobálták ki, mert legnagyobbrészt szölgai módon engedelmeskedtek a para’ncs- nak. Mi nem kívánhatjuk ezt, sőt még azt is belátjuk, hogy a tanácsban sem ülnek vértanú hajlandóságú férfirk, akik exiszitenciájukat veszélyeztették volna, ha a kurzus-politika exponenseivel szembe- szállnak, ellenszegülnek nekik. De elvárjunk azt, hogy azok, akik W o ,1 f f é k tanügyi politikáját lelkesedéssel hajtották végre, azoknak többé még c s ; .i k h o z z á s a a g o 1 n i s e legyen -módjukban a gyermeknevelés nagy és szent feladatához.

Ez a Legkevesebb, amit Budapest polgársága megkövetelhet) és ezt követelni is fogjat. A kormány- biztosnak ebben, az értelemben kötelessége cselekedni, ha már tudatában vaim annak, hogy a/ főváros iskoláiban politizáltak. De elállunk ettől a kívánságtól is, hai akár Zilahi Kiss Jenő, akár Schöberl Ferenc kimutatják, hogy akadt csak egyeílemi tanitó is, akit a kurzus ínye szerint való politizálás miatt csak meg is feddettek.

De még tovább kell mennünk a kormánybiztosnál. Nemcsak az a fontos, a tanitó ne politizáljon, hanem az is, hogy az iskola épületének küszöbét se lépje át senki, aki a politizálás szándékával teszi ezt. A kommün bukása óta alig akadt ébredő-gyűlés, amelyet nem az iskolákban tartottak volna meg. Tessék elhinni, a politika, a politikának különösen ez a fajtája, a levegőn át is fertőz. Hiszen esztendőkön át talán sok esetben még a tanítókat is megfertőzte az, hogy az ébredő-mozgalom az iskolákban

A parlamentben vége fellé közeledik a fővárosi választási törvény tárgyalása, a kerületekben pedig teljes erővejl megindult a szervezkedés, A kerületi klubokban és körökben egymást érik a gyűlések. Ezeknek célja, hogy a pántok megszervezzék azokat az elemeket, amelyek a nagyobb tömegeiket megmozdítják. Abban minden párt teljesei! egyetért, hogy a községi választásokat minél előbb meg kell ejteni, annál is inkább, mert a fővárosi választások eredményének nagy hatással keli, lenni gróf Bethlen István, miniszterelnök, országos politikájára is. A kormánynak sem érdekel hogy halogassa a választásokat és, biztos értesülésünk szerint

a kormány a budapesti községi választások megejtését május első napjaira tervezi.

A számítás igen egyszerű: a részletes vita a napokban véget ér. azután következik a kormányzói vétó után a tizedik szakasz uj tárgyalása. A kormány azonban, hogy még 1924-ben ne kellljen uj

megtartott gyűlések révén szinte hivatalos színezetet kapott. Ennek is meg kell szűnnie. Az iskola az oktatás, a tudás, a felvilágosodás szentélye. Oda a politikának, legyen az ébredő, szocialista, vagy akármilyen komoly és nyugodt politikai irányzat, betennie ai lábát nem szabad. S ha ez így lesz — és kivétel nélkül lesz igy — akkor tényleg boldogan sóhajthat fel Budapest polgársága, mert akkor aztán igazán visszakapta iskoláit.

névjegyzéket és 1925-ben ismét újat csinálni, csak január- elsejére kívánja a törvény életbeléptetését. A törvény életbelépése és a választások között azután szabályszerűen négyhó- napos distanciának kell lennie, úgy hogy május elsejére már akár ki is lelhet Írni a választásokat és a ko.rmánv e tekinítben oem is fog késlekedni.

A májusi választások után természeteden egészen uj helyzet áll elő, amelyről ma még korai beszélni. Van azonban valami, ami nem lehet kétségets és ez az, hogy a törvényhatósági bizottságnak teljesen uj többsége lesz. amelynek összetétele ma talán még kétséges, de amely a wolffi politikát egy pillanatig sem folytathatja. Ennek a politikának az irtása már ma is nagyban folyik és csaknem fél esztendő alatt ezen a téren, a romok el takar itassanak a terén még sokat várnak R ip k a Ferenctől. Az igazi tisztogatásnak azonban csak akkor keil elkövetkeznie. Csaj:ódnak azonban azok. akik azonnal ti s z t u j i t á s t várnak. A napilapokEgységes szabadelvű párt alakul

Bárczy István, Heinrich Ferenc, Ugrón Gábor és RassavKároKv lesznek a vezérek

Az elmúlt héten végre megtörténtek az első, igazán alapvető lépések abban az ügyben, hogy a főváros liberális polgársága egységesen vegyen részt a főváros vezetésében. Az alábbiakban részle/tesen elmondjuk annak az uj fordulatnak a történetét itt egyelőre csak azt a kitűnő forrásból ejredö értesülésünket szögezzük le, hogy

iR«n rövid időn belül megalakul a fővár-ősi liberális párt, amelynek Egységes Szabadelvű Párt lesz a neve

s arnejly — amint Ripka Ferenc kormánybiztos eiliképzeite — g e r in c ej lesz a fővárosi választások idején az egységes polgári frontnak. Vezérei pedig az uj városi pártnak nem kisebb férfiak lesznek, mint Bárczy István, Heinrich Ferenc, Ugró né kibor és R a s s a y K sc roly. Hogy azután az uj párt milyen szerepet fog játszani az oszágos politikában, annak ismertetése eb- beln a pillanatban nem lehet a mi feladatunk. De a budapesti polgár büszkeségével mondhatjuk, hogy eljön az idő, amikor az országos politika is a városi pártnak induló Egységes Szabadelvű Párt körül fog kijegecesedni.

A kiinduló-pont H elinti eh Ferenc beszéde volt, amelyet a Nemzeti Polgári Párt Országos Körének megnyitásán mondott. Ebben a beszédében igen pregnánsán jelentette ki, hogy

a városi választásokon hajlandó együtthaladni Ugronnal. Vázsonyival és Rassayval,

akik pedig — mint mondotta — „legkevésbbé sem kormánypárti politikusok, hanem ellenzékiek.“

Heinrich Ferelnc beszédére siettek válaszolni Bárczyék. Rassav Károly irta meg hármuk nevében a nevezetes' cikkeit, amely kifejti, hogy ők hárman — és még sok sok tizeizren — az ország fejlődését és a reakció elleni orvosságot a szabadéivá gondolat diadalától várják. Nem lehet tehát akadálya annak, hogy

a liberális elvi alapon teljes őszinteséggel és nyíltsággal találkoznak azok. akiket Heinrich Ferenc aposztrofált.

R a s si a y Károly megírta nevezetejs cikkét, kéziratban bemutatta azt Bárczy Istvánnak és

Ugró n Gábornak, majd a cikk végéhez a következő nagy fontosságú passzust fűzte:

— Ez az őszinte válaszom Heinrich kéretne felszólítására és f e 1 vagyok hatalmazva arra, hogy ezekben t o lm á c s ol ja m Bárczy István és Ugrón G áb o r álláspontját i s.

Ez azt jelentené, hogy megvan a városi politika számára az egységek polgári front. Sajnálattal kell tudomásul venni, hogy ebből az egységes polgári frontból hiányzanak a Vázsonyi Vilmos vezetése alatt iálló demokraták. Maga Heinrich Ferenc — de a Ripka-féle koncepció is — még mindig úgy számítanak, hogy a községi választásokon végeredményben háromféle csoportosulás lesz: a Wolff-p árt. a szociáldemokrata párt és az egységes polgári f ro n t. H e i n r ic h és R ip k a tervei szerint

az egységes polgári frontnak a Wolfféktól elszakadókon. kezdve Bárczyn. Ugronon. Ras- sayn keresztül egészen Vázsonyiig kellene húzódnia

és még mindig bíznak benne, hogy Vázsonyi be; fogja látni, hogy a maga kispolgári elemeivel neki is a polgári csoportban és nem a szocialista fronton van a helye.

De történjék bármi, az egységek polgári frontnak győzni kell, magához kell ragadnia a városházi araimat ami be is követketzik. mert kiszámították, hogy a mandátumoknak csak 35 százalékát kaphatják Vázsoniyiék és a szocialisták, és Wolffék örülni fognak, ha 15 százalékot megtartanak. Ez annyit jelent, hogy

az egységes polgári front Vázsonyiék nélkül és a kinevezett tagok nélkül is a mandátumok felét nyeri.

Az uj alakulást, amely a legközelebbi idők reménye, mindenfelé melegein éls. őszintén üdvözli a polgárság, egyedül a demokrata oldalon kelt némi izgalmat ez a szervetzkedés. amely nem hajlandó a szocialisták irányába kanyarodni. Az első idegesség érhető, a liberálisok kiszélesedett, kiépített tábora azonban nefcn vesz és nem vehet erről tudomást, mert számit arra, hogy a szocialista szövetség, amely sohasem volt tartós, ezúttal is sokkal előbb fog csődöt mondani, mint azt ma a Jóhiszemű demokraták hiszik.

Nem lesz tisztujitás,

de a kurzus exponensei távoznak a tanácsból