Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-10-15 / 38. szám
Tizenharmadik évfolyam Ära 2000 kor. Budapest, 1924 október 15. 38. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VAfíOSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre 100.000 korona. Félévre ^_ Szerkesztőség és kiadóhiva50.000 kor. Állandó mellék- tál: Ví. kér., Sziv-utca 18. sz. let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon: 137—15. szám Kommunista volt-e Fővárosi törvény helyett obstrukció Veszedelemben az egységes polgári front Wolfí Károly? Azt hisszük, hogv erre a kérdésre határozott nem-mel felelhetünk. Nem volt kommunista, de nem volt hős sem. aki a terrornak ellentállt volna, aki vértanuslágra szánta volna el magát. Sőt ellenkezőleg:, még csak nem is kérette magát, hanem felajánlotta szolgálatait, dolgozott, sőt talán az akkori mentalitásnak megfelelően becsületeset, szénét is alkotott. aimit küllőmben kén vsz eir ii s é1 gébé n még most is. ö maga is vall. De nem soroljuk Wolff Károlyt azok közié sem, akiket ő maga és az ö közegei százával haiigáltak ki a, városházáról, meg az iskolából. Ezek i névtelenek asztak az árral, koniunkturáztak. beleélték magukat! az ui világszemléletbe, szocialisták és esetleg kommunisták lettek, előlépitek, hasznot húztak. Aztán nincs tovább. Nem igen csináltak egyebet. Wolff Károly több volt ezeknél, ö előre lovagolt. Rálicitált a Károlyi-rezsimre. Pápább akart lenni a pápánál. Úgy tett, mint Linder Béla. aki a forradalom másodük hetében belebukott egv kommunista izii mondásába, abba. hogy nem akar katonát látni. Ennyire nem volt radikális a Károlyi-rezsim De olyan radikális sem volt. hogy meg akarta volna valósítani a Zilahi Kiss Jenő hires levelében „lefektetett“ elveket, vagy a Wolff Károly néptörvény-tervezetében levő szándékokat. Ezek az urak elgaloppozéák magukat, aminthogy sohasem tudnak higgadtan, nyugodtan, mérsékelten, korlátok között cselekedni. Amikor a radikálizmus volt a divat, akkor ennek szent nevében akarták masukhoz ölelni1 a világot, azaz, hogv 3 hatalmat; amikor meg az ébredők, korszaka következett el. a ..keresztény“ gondolat haláltmegvetö lovagjaiként ie- lentkeztek. És ezi az. amit nem lehet csinálni. Legalább is büntetlenül nem. Mégis, mi nem állunk ide, nem követeljük a Wolff Károly és a Zilahi Küss fejét, nem mondjuk róluk, hogv kommunisták voltak, csak megállapítjuk, hogy elvtelenek voltlak és hogy két különböző időpontban, két különböző világnézet szolgálatában állottak. A Wolff Károlyok és a Zilahi Kiss Jenők tízezrével voltak az országban, de csak kevesen maradtak meg közülük, mert a megmaradt Wolffok és Zilahi Kissek fölfalták, az utcára dobálták a többieket, akik sem olyan radikálisak, sem olyan ébredők nem voltak, mint ők. Soha olyan könnvii nem volt nemcsak bünboosánatot szerezni, de büszkén és diadalmasan bevonulni a vörös táborból ai fehér táborba, mint ebben az időben. Az emberek sokkal jobban és gyakrabban változtatták a világnézetüket, mint az ingüket és aki ügyes volt, ai baloldal felé éppen úgv lehetett apóstól, mint néhány héttel később a. jobboldal felé. Annak idején Zilahi Kiss Jenő nem vonta le le- lepleztetésének konzekvenciáját és nem vonatták le vele azok sem, akik valakit csináltak ebből a jelentéktelen kishivatalnokból Ezek a oatronusok beleláttak Zilahi Kiss Károlyi-rezsimbeli szivébe s. azt mondták, a szavak, az írott és nyomtatott betiik ugyan igazak, de a szándékok tiszták voltak, csak be akarta ugratni a forradalmárokat, hogv így az ellenforradalom malmára hajtsa a vizet. Ezt. megtehette egv Zilahi Kiss, aki passzív módon tűrte, hogy az ellenforradalom forgószele egészen az alpolgármesteri székig sodorja; de nem teheti meg egv Wolff Károly, aki minden szónoklatában, mint a kérlelhetetlen férfiasság, mint a megáikuvásnélküli elvhűség megtestesülése glorifikálja önmagát. Wolff Károlyiéi ha nem is férfias cselekedetet, de végre egy férfias pózt várunk. Álljon oda és jelentse ki: — Ember vagyok, tévedtem. Nem voltam különb, mint ama tízezrek, akiknek nem volt elég a Károlyi- 'ezsim radikalizmusa. Velük együtt én is nagyobbat markoltam, mint amilyet szabad lett volna. Fájdalom. rájöttek, hogy mohó voltam, le kell vonnám múltam baklövésének konzekvenciáját. Tudom, nem tettem olyat, amiért az ügyésznél kellene jelentkeznem; de nem lehetek tovább igehirdetöjé az ébredésnek, a fajvédelemnek, az antiszemitizmusnak. a konzervatív politikának. Vissza fogok vonulni a magánéletbe, ahol azután módomban lesz a két világnézet közül azt választani, amelyet önzetlenül vallhatok a magaménak. Senkinek sem lesz semmi köze, hogy melyiket fogom választani. Előbb azonban teljesítenem kell egy kötelességemet, amely- lyel levezeklem bűneimet. Követelem mindazoknak az elbocsátott tisztviselők és tanerők ügyének revízióját, .akiket mi küldtünk el és akik semmivel sem bűnösebbdk, mint mi vagyunk. A házszabályretvizió keresztülvitelének sürgőssége (kínos meglepetés elé állította Budapest polgárságát, amely szeretné már tető alatt látni a fővárosi törvényt hogy — miután véget ért a mai interregnum — végleg leszámoljon azokkal, akik négy esztendőn át valósággal azt is kellemetlenné tették, hogy az ember Budapesten lakjék. A házszabályrevizió vélt sürgőssége azonban problematikussá tette, hogy mikor készül el a nemzetgyűlés a fővárosi törvénnyel, mert egészen valószínű, hogy az ellenzék már a fővárosi törvény tárgyalásánál megkezdi az o b s t r uik c i ó t, de aiz is valószínű, hogy a kormány megszakítván a javaslat tárgyalását, sürgősen a házszabályrevizióval hozakodik elő. Ez rendkívül éles, elkeseredett harcokat fog felidézni, aminek következményeképen nem sok a remény arra, hogy a tavasszal választások lesznek. Nincs ma kérdés, amely jobban kiélesííhetné a politikai helyzetet, mint a házszabályrevizió, amelynek nnég csak az említése is vörös posztó az ellenzék szemében. Még a legmérsékeltebb ellenzéki politikusok is harcot hirdetnek a házszabályrevizió ellen, amig a. szociálisták azt mondják, hogy még a: technikai obstrukciótól sem riadnak vissza. A további hírek és kombinációk pedig azt sejtetik, hogy az ellenzék a házszabályrevizió keresztülerőszakolása esetén passzivitásba vonul. Mindennek következménye pedig egyrészt, hogy a fi ő várősi törvény elfogadása, illet v e a budapesti községi választások eltolódnak bizonytalan időre; ugyanakkor pedig ha az ellenzék passzivitásba vonul, a kormánypárt azt cselekszik a fővárosi törvénynyel. amit akar. A fővárosi törvényjavaslat három hónapig aludta álmát Csipkerózsika királykisasszony módjára, de kicsi hijja volt, hogy újra el nem aludt, mert B u d a y Dezső mérnök és honatya ur, a javaslat első „szónoka“, valósággal az istenben boldogult S á g h y Gyulára emlékeztet, aki a régi békeparlamentek legaltatóbb szónoka volt. Buday Dezső lehet ébredő, de — ébresztő semmiesetre sem. Ahogy pedig az üdvözítő és világboldogitó Wolff-rendszer dicsőségét zengte, az gyászbeszédnek is beillett. Mert a halottakról — a példabeszéd szerint — vagy jót, vagy semmit! Buday pedig csupa jó.t mondott vezéréről. aki kéjes elandalodással. kezét szépen göm- bölyödő hasán összefogva, hallgatta a döcögő himnuszokat. De az alvezér nemcsak cirógatta Wolfí atya duzzadt tokácskáit. hanem megsuhogtatta a közélet purifikátorának szöges korbácsát is és odasuhintga- I tott a pesti publikum türelmes nyakába egyet-kettőt. Hogy — aszongya — a pesti ember pocsékolja a közvagyont, kedélyesen folyatja a vizet, a villamoson bliccel. Így meg úgy... Szép kis erkölcsi bizonyítványt kapott Budapest közönsége a szigorú Buday Dezsőtől. Hogy Becsben olcsóbb, jobb a közszolgáltatás. hogy tisiziták az utcák, hogy okosan, dolgozik az osztrák metropolis közigazgatása, hogy ott nem a gyűlölet diktálja a hatalmon lévők politikáját — arról mitsem tudott a Budai krónika, az nem fontos, az csak frázis, de hogv a pesti publikumban megvan a csalásra való hajlandóság és hogy az emberek közömbössége, kíméletlensége, prédáiéba az oka minden bajnak, ezt kilovagolta szépen a nemes lovag. No és aztán a választói jegyzékek! Nincsenek konkrét vádak, hogy a listákat hamisan állitatták össze. — íuvolázía tovább Buday ur. És a parlament nem dőlt össze erre a példátlan vakmerőséggel odavetett állításra. Nem bizony, mert a parlament még akkor sem dől össze, ha Wolfí Károly. Budapest Vigasztalan kilátások ezek. de ráadásul még azt is nehéz megállapítani, hogy kit fog terhelni a felelősség a késedelemért, a budapesti közönség idegeinek további próbáratételéért? Nem habozunk kijelenteni és velünk egy véleményen van a publikum igen nagy többsége is, hogy súlyos kormányzati h i b a le n ne, ii a a házszabály rév i- t i ó v a 1 me g s z a k i t a m á k a fővárosi törvény tárgyalását és máris roppant kárt tettek, amikor a házszabályrevizió gondolatának felvetésével teljesen felborították a parlamenti tárgyalás rendes menetét. Sokkal nagyobb veszedelem azonban az. hogy a politikai helyzet telies felborulásával veszélyeztetve látják Ripka Ferenc kormánybiztosnak az egységes polgári front létesítése körül kifejtett egész munkáját. hacsak a kormány és a polgári ellenzéki pártok között időközben létre nem jön valami kompromisszum. Ha a polgári ellenzék — amint ma hirdetik — a házszabályrevizió ellem fordul és megindítja az ellen az éles küzdelmet, szinte elképzelhetetlen, hogy ugyanakkor ugyanezek a politikusok a kormánybiztos városházi politikai akcióját támogassák. Szó van azonban kabinet-rekonstrukcióról, uj alakulásokról, pártbomlásokről és pártalakitásokról: mindez olyan jelenség, amelyek nem teszik lehetetlenné. hogy a házszabályrevizió is valamilyen kompromisszum árán simán keresztül fog menni és akkor a fővárosi törvény sorsa is biztosítva van. Mindez azonban nemcsak bizonytalan, hanem kétséges is. bár ezeket a híreket ,a politikában igen élénken kolportálják és kommentálják. Semmi bizonyosat nem lehet tudni, csak a kaoszL a bizonytalanság nagy; de napok, esetleg hetek alatt teljes kifejlődéshez kell jutatok a dolgoknak. mostohaapja áll föl és gugaszakadtából baritonozza a puffogó szólamokat, amelyeket már könyv nélkül tudnak a gyorsírók is. Ebben az egyben igazán alapos munkát végzett Wolff Károly ur. Híveit alaposan kinevelte. a maga képére formálta őket. mert például Petrovácz. Gyula szónoki termékeit alig lehet megkülönböztetni Buday Dezső elmeszüleményeitől. Petrovácz Gyula is kifogásolta, hogy sok a választó Budapesten, t. i. sok a „demokrata“- választó, akik az „idegen“ fajhoz tartoznak. Petrovácz ur egy kicsit elfeledkezett arról, hogy a Petrováczokat sem említi Anonymus a hét magyar törzs között s egy kicsit rácos. kicsit bolgáros a neve; de csak ő evett a magyar főid kenyeréből, ő ivott a magyar szőllő mustjából, ő lett fajmagyar a javából, ő a dekorativ keresztény, az övé Buda- | pest. azt ő könnyzacskója van úgy szabályozva, hogy bármilyen pillanatban tudja elsiratni Budapest romlását az átkos Bárczy-rezsim alatt és a meghatottság forró, lelkes könnyeivel tudja ünnepelni a fő-fajmagyar Wolff Károly uralmának halhatatlan alkotásait... Csoda-e, hogy az ülésterem lassankint kiürült Petrovácz ur ájiüdozásaira. Csak az maradt benn, aki kénytelen volt vele, azt elnök, a soros újságírók, a gyorsírók s persze Wolff vezér, aki úgy ült ott a középen, a harmadik pad szélén, mint az igazhitű szultán, aki köré az eunuchok hada hajtja legyezőjével a this levegőt. Mert a karzat is — pedig ez a legtiirelmesebb publikum — lassan-lassan kiürült. A folyosók ellenben annál jobban megteltek diskuráló. vitatkozó emberekkel. Aki uj ember akart bemenni a terembe és megállt a vörösfüggöny előtt, előbb megkérdezne, ki beszél odabent? A Petrovácz — volt a felelet. — Hja. vagy úgy? Akkor rágyújtok egy cigarettára ... — Ami az,t jelenti, hogy Illető ur nem Kutyaszorítóban az agyagbálvány Izgalmak a fővárosi törvényjavaslat parlamenti tárgyalásán
